Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-06 / 279. (3831.) szám

1935 december 6, péntek.

Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lapunkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hegy az előfizetési dijat kizárólag kiadó- hivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak.

— FELHÍVÁS a katolikus MAGYAR KIADÓKHOZ ÉS SZERKESZTŐKHÖZ. A KSI pozsonyi szerkesztősége közli: A Vatikánban a jövő évben áprilistól augusztusiig sajtókiállitás lesz, amelyen az egész világ katolikus sajtója résztvesz. A csehszlovákiai katolikus magyar sajtó anyagának összegyűjtését a Katolikus Sajtó-Iroda (KSI) pozsonyi fiókja végzi. A KSI pozsonyi szerkesztősége ezért felhívást intéz katolikus magyar szerkesztőinkhez és kiadóinkhoz, hogy szerkesztésükben, illetőleg kiadásukban megjelent vagy megjelenő időszaki sajtótermékeket küldjék be az alábbi címre: Janiee Kálmán, Bratislava-Pozsony, Safarik-ucca 4, I. 6. Kérjük, hogy a beküldők a lapok rövid történetét ie csatolják. Minden egyes lapból három példányt kérünk.

— HALÁLOSAN VÉGZŐDÖTT A TILTOTT MŰTÉT. Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi kórházba haldokolva vitték be Mácsai Erzsébet 22 éves gutái leányt. Mácsai Erzsébet a kórházban még eszméletre tért és bevallotta, hogy tiltott műtétet végeztek rajta. A műtét elkövetőjének nevét azonban nem árulta el s igy titkát magával vitte a eirba. A csendörség nyomozást indított a titokzatos műtét-végző személye után. Mácsai Erzsébet a kórházban meghalt.

— BETÖRTEK A ZSARNÓCAI ERDÖHIVA- TALBA. Nyitrai munkatársunk jelenti: A zsar- nócai állami erdőhivatalba a múlt napokban ismeretlen tettesek betörtek és a Wertiheimdtasz- szát akarták megfúrni. Primitív szerszámaikkal azonban sehogysem boldogultak s igy zsákmány nélkül kénytelenek voltak tovább állni.

xx MUDr. Reiss Ernő, Kreibioh tanár prágai dermatológiai klinikájának hosszú éveken át volt egyetemi tanársegéde megnyitotta bőr- és nemibetegségek, valamint kozmetikai rendelőjét, Prága I., Ulice 28, ííjna 5, „Ara“ mellett. Telefon 355-35.

— ÁTMULATOTT ÉJSZAKA UTÁN FELVÁGTA EREIT. Kassai szerkesztősé- jelenti: Kolumbán Antal harminckét esztendős kassai kereskedősegéd tegnap reggel, miután egész éjszaka mulatott, kiment a szomszédos Bárca községbe és ott öngyilkossági szándékból felvágta az ereit. A bár- cai csendőrök szállították be a kassai kórházba. Állapota javult.

Bénakaru szabólegény kilőtte egy vásári céllövősátor tutajdonos szemét

Vásári mulatság bírósági utójátéhkat

Beregszász, december 5. (Saját tudósi tónktól.) Érdekes bűnügyet tárgyalt tegnap a beregszászi kerületi bíróság.

Egy vásári céllövő sátor tulajdonosnője kilőtt félszeméért vonták felelősségre Bánik Zoltán huszonnégyéves szabósegédet.

A vádlott, Bánik Zoltán még 1933 őszén a nagy- szőllőei piacon felállított sátorban cél’balőtt. A légpuskákat a céllövölde tuilajdonosnője, az oderbergi Ortiler Hermán töltötte meg, aki a cégtáblák alatt vendégtől-vendégig szaladgált, miközben feje felett röpköditek a golyók. A Bánik fegyverének závárzata hibás volt és még mielőtt a osonkakezü fiatalember célzott volna, a puska elsült és a golyó a tulajdonosnő jobb szemébe fúródott. A szerencsétlenség folytán Ort- lexné elvesztette sebesült szeme világát és ezért az ügyészség eljárást indított Bánik Zoltán ellen, szándékosan elkövetett súlyos testi sértés elmén, mert

a vizsgálat során kihallgatott tanuk azt állították, hogy a szabósegéd a lövés előtt egyenesen a tulajdonosnő szemébe célzott.

A tegnap tartott tárgyaláson a tanuk nem igazolták a szándékosságot, a szerencsétlenséget okozó

fegyverről kiderült, hogy hibás volt.

Megállapítást nyert az is, hogy a vádlott jobb keze béna és igy a fegyvert nem használhatta kelllő biztonsággal, s az is beigazolást nyert, hogy Ortler Hérán in vigyázatlanságával maga is hozzájárult a szerencsétlenség bekövetkezéséhez.

A biróiság dr. Plochy István védőbesizéde után Bánik Zoltánt felmentette.

„Előkelő szokás" szerint kötött házasságot a kassai dómban egy jómódú gazda leányával — letartóztatták

Primitiv házasságszédelgési trükkel hálózta be áldozatait egy csehországi szélhámos

Társadalmi Élet

# A komáromi bencés-főgimnázium növendő*

kei a Jókai Egyesület kulturházában vasárnap előadják Borka Géza—Blaskó Márna nagyszerű ifjúsági színmüvét, a „Szivécékó“-t, Krizsán József zenekiséretével. A színdarab rendezősége külön színpadot állíttatott föl a Kultúrpalotában, hogy méltóképpen adhassa elő ezt a sikerült, szivet- lelket gyönyörködtető darabot Kezdete este % órakor lesz.

# A komáromi Iparoskor választmánya Ozibor Géza elnökletével ülést tartott b elhatározta, hogy 1936-ban, az Iparoskor alakulásának huszonötéves fordulóján a testvéregyesületek bevonásával jubileumi ünnepséget rendez. Komáromnak ez a virágzó egyesülete 1911-től kezdve zászlóhordozója a magyar kultúrának. Az ünnepséget pünkösdre tervezik.

Kassa, december 5. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kunzlik József csehországi származású borbélysegéd személyéiben veszedelmes és többszörösen büntetett házasságszédelgőt vont tegnap felelősségre a kassai kerületi bíróság dr. Róth- tanácsa, Kunzlik néhány hónappal ezelőtt a közeli Zsebes községben beállított Polner János jómódú gazdálkodóhoz, akinek mint a prágai országos hivatal nagy-fizetésű tisztviselője mutatkozott be. Udvarolni kezdett Polner eladófélben lévő leányának és nemsokára meg is kérte a kezét. Egyúttal azonban azt is megemlítette, hogy

jó lenne, ha a gazda eladná zsebesi birtokát és házát, mert az esküvő után valamennyid- két magával viszi Prágába, ahol gyönyörűen berendezett, többszobás lakása van.

A gazdálkodó már majdnem lépre ment, annál is inkább, mert a „kitűnő vőlegény" hozományt sem kért a leányával, csak az esküvő előtt volt szüksége uj ruhára és néhány száz korona készpénzre, amit Polner szívesen bocsátott a szélhámos rendelkezésére. A kitűzött napon a „fiatal pár" a násznéppel együtt a kassai Dómba jött be esküdni, itt szentmisét hallgattak s

mise után a „vőlegény" bement a sekrestyébe, ahonnan kisvártatva azzal jött vissza, hogy a

pap megáldotta a jegygyűrűkéit, ami az előkelő szokások szerint egyúttal az esküvő megtörténtét is jelenti.

S azzal a „menyasszonya" ujjára húzta a gyűrűt. A „boldog menyasszony" és az „örömszülők" ugyan nem túlságosan hittek ennek az ,,uri szokásnak" s gyanújukat csakhamar megerősítette, hogy

a vig lakodalmi mulatság után Kunzlik nyomtalanul eltűnt Zsebesről,

Polnerék följelentésére a csendőrség csakhamar letartóztatta a környéken a veszedelmes szélhámost, aki Szomolnokon szintén hasonló házasságszédelgést, Alsó- és Felsömecenzéfen pedig egyéb csalásokat követett el. A tegnapi tárgyaláson Kunzlik nem is védekezett a vád ellen, mire a bíróság kétévi fegyházra ítélte.

— DÜHROHAMOT KAPOTT A BÍRÓSÁGON. Lőcsei tudósítónk jelenti: Kovalcsák Júlia gölnicbányaá húszéves cselédleány ellen valami betegsegélyzői ügyben eljárás indult. A leány, amikor a marasztaló ítéletet meghallotta, valóságos dührohamot kapott, tombolni kezdett, úgyhogy a mentőknek kellett a kórházba szállítani.

— A TOLDY KÖR POZSONYI MESEDÉLUTÁNJA. A Tolűy Kör a magyar gyermekek részére december 7-én, szombaton délután 5 órakor mesedélutánt rendez Pozsonyban a régi városháza földszinti előadótermében. Mesélnek Magda néni és Géza bácsi színes vetitettképek kíséretében, azonkívül színre kerül egy jelenet is, amelynek szereplői Zatkallk Eszterka, Fizély Veronka, Kontsek Editke, Klein Anikó, Mészáros Béla, Rehorovszky Jenőke és Magda néni. Belépődíj 1 korona.

— GUMIPUSKA MIATT AGYONVERTE ISKOLATÁRSÁT. Szombathelyről jelentik: Szentgotthárdion egy kisdiák Hant Mihály nevű iskolátársát gumipuskával ijesztgette, amire a fiú jelentést tett a tanítónak. A tanító maga elé idézte a gumipuskás fint, megfedte és elkobozta tőle a guimiiipuskát. A gyerek efelettii dühében előadás után rátámadt Hant Mihályra és biciklipmmipával olyan borzalmasan összeverte, hogy a szerencsétlen gyermek szerdán belehalt sérüléseibe.

— MEGÖLTE EGYHÓNAPOS GYERMEKÉT. Zsolnai tudósítónk jelenti: Egy 13 éves diák Kralovány közelében egyhónapos leánycsecsemő holttestére akadt, Jelentést tett a csendőrségnek, amely megállapította, hogy a gyermekgyilkosságot Lucsan Zsuzsanna vázseci leányasszony követte el. A gyilkos anyát letartóztatták.

— KIAPADTAK A KUTAK A TURÓC MENTÉN. Zsolnai munkatársunk jelenti: Ruttka és Turócszentmárton között nemrégiben szabályozták a Turóc folyót. A folyó medrét, sokkal mélyebbre ásták, mint eddig volt, emiatt az eddig bővizű kutakból a víz elszivárgóit. A háztulajdonosok most kénytelenek kimélyiteni kutai- kat.

— EMIGRÁNS EGYETEM LÉTESÜL

PARISBAN? A Matin értesülései szerint a Parisban élő német emigránsok azzal a tervvel foglalkoznak, hogy Párisban zsidó egyetemet alapítanak, amelyen a Németországból emigrált tanárok tartanának előadásokat.

mm—műm

Bűnügyi regény

(5)

Ezt a Szent Gyöngy-téri palotát 1650 körül építtette Dávid Wethered, aki a Wethered- vagyon alapjait megvetette. Kétszáz éven át gyűjtötték ide a Wetheredek egy szorgalmas nemzetség izzadságom munkájának minden gyümölcsét. A Wethered-ház közmondásos volt Dublinban. Lakóinak előkelő ízlését mindenki dicsérte, de az is köztudomású volt, hogy ha valaki nyomorult Krisztus nevében becsengetett a kapuján, bőséges alamizsna nélkül nem távozott el a küszöbéről.

A múlt század közepén aztán a Wethered- házra is rászakadt a szerencsétlenségek és nyomorúságok áradata. A fiatal Patrik Wethered már csak a házat örökölte, de semmi vagyont hozzá. A nagyszerű művészi berendezés értékes részét elvitték a tengeren túlra, adóba, ami megmaradt, kopottas öreg bútor, kevés edény, néhány családi kép,már nem adott olyan környezetet, hogy vendégeket lehetett vólna hívni a Webhered-házba, amelyben két évszázadon át a legobban készítették a főtt ürühust. Vagy gondolni sem lehetett a fiatal Wetherednek arra, hogy ebbe a nyomorúságba asszonyt hozhasson és igy gondoskodihas- sék a hires-neves Wethered nemzetség további életéről. A kereskedői pálya, amelyen elődei jeleskedtek és vagyont halmoztak fel, nem sok lehetőséget nyújtott egy elszegényedett ország koldus fővárosában, de annál nagyobb szüksége volt az elnyomott íreknek politikai és gazdasági védelemre, a fiatal Wethered tehát az ügyvédi gályát választotta.

Irta: John Amos Cleever

Négy évtizedes szorgalmas miunkával aztán annyira vitte, hogy ha nem is az egész palotának, de a Lakásául fenntartott négy szobának visszaadta régi díszes külsejét és olyan tekintélyes vagyont gyűjtött össze, hogy abból unokaöccse, akii az ötvenes években Amerikába emigrált nagybátyjának volt a gyermeke, megvetheti majd a lábát őseinek székhelyén és megindulhat majd az uj honfoglalásra.

Az ügyvéd lakásul és irodahelyiségekül az első emelet balszárnyát foglalta le, a palota többi részét pedig bérbe adta megbízható ir hazafiaknak, tanároknak, orvosoknak, hivatalnokoknak. Patrik Fitzmaurice nem tudta legyőzni a meghatottság bizonyos érzését, amikor a megszentelt falak közé lépett. Hiszen jól tudta, hogy az ir szabadságmozgalom soksok vezére volt az utolsó száz esztendőben ezeknek a falaknak szívesen látott vendége, sok-sok nemes szó hangzott itt el, sok-sok magasztos szándék és terv született és mindegyiknek az volt a célja, hogy Szent Patrik derék, hitbuzgó népe megszerezze magának azt az életet, amely ősi jogon megilleti...

Wikkefield, az első segéd, még az irodában volt, de ott volt már rajta kívül Reengold, a második segéd is és Mary Hunne kisasz- szony, a gépirónő, aki hangos zokogással fogadta a belépőket. Ám a férfiak szeme is vöröses, kisírt volt, bizonyságául annak, hogy Patrik Wethered olyan munkaadó volt, akit hosszú időn keresztül meg fognak siratni hűséges alkalmazottai.

— Mivel lehetünk szolgálatára, Sir? — kérdezte fojtott hangon Wikkefield, aki az

ajtónyitásra felállott és a két belépő tisztviselő elé lépett.

— Wethered ur meggyilkolásának ügyében én vezetem a nyomozást — mondotta barátságos hangon Patrik Fitzmaurice — és munkámnak innen kell kiindulnia. Munkatársam imár volt itt és megtudta öntől, hogy mikép töltötte gazdája az utolsó délutánt, ki hivatta magához, hol volt hivatalos elfoglaltságban, ■mielőtt a gyalázatos támadó orvcsapása fejére hullott.

Patrik Fitzmaurice Reygnard felügyelő komoly helyzetben nagyon szerette a patétikus szavakat.

Wikkefield ur hozzájárulása jeléül némán meghajtotta a fejét.

— Mindenben segítségére lesrzünk az uraknak, amiben lehet és tiszta szívből óhajtjuk, hogy ez a szörnyűséges gonosztett mielőbb megtoroltassék — mondta ünnepélyes komolysággal Wikkefield, míg Reengold két széket tolt a vendégek elé. Mary Hunne már nem bírta tovább a lelkére nehezedő terhet ■és hangosan felzokogott.

— Wethered ur utolsó útja a Brooks-palotá- ba vezetett — kezdte Patrik Fitzmaurice a tényállás rekapitulálását. — A palotában bizonyára fontos és komoly tárgyalásai voltak. Talán ezekre a tárgyalásokra igen jelentős ügyiratokat vitt magával és valakinek, vagy valakiknek az érdekében állott, hogy ezeknek az ügyiratoknak a birtokába jusson.

Kis ideig elhallgatott és fürkészve nézte a feszülten figyelő két segédet, mintegy helyeslő hozzájárulásukat várva az előadottakhoz. Azok azonban némák maradtak és arcuk a szomorúságon és levertségen kívül semmiféle .más érzelmet nem tükrözött vissza.

— Legalább is arra kell gondolnom, hogy nem annyira Wethered ur pénzét igyekeztek megszerezni — folytatta a felügyelő — hiszen köztudomású volt, hogy az Istenben megboldogult nem igen szokott jelentős összeget

magával hordani. Az első kérdés tehát, amire feleletet kell kapnunk, arra vonatkozik, vájjon minő iratok voltak abban a sárga aktatáskában, amelyet a megboldogult Wethered magával vitt a Brooks-palotába. Mert ha tudjuk, hogy az öreg Brooks-szal milyen természetű ügyben tárgyait az ügyvéd ur, akkor már jelentős lépéssel haladtunk előre.

Wikkefield, aki eddig figyelmesen hallgatott, most szó nélkül felállt és egy polchoz lépett, amely a két ablak közötti fali részt töltötte ki. Piros vászonkötésü könyvet vett le és abban lapozgatott.

— Az előjegyzési naptárt nézem — mondta kis idő múlva magyarázólag. — De amint látom, a közeli időben nincs olyan nagyobb ügy a Brooks-komplexumiban, amely a közvetlen tárgyalást tette volna szükségessé. Meg kell jegyeznem, hogy az öreg Brooks teljes bizalommal volt a gazdám iránt. A legbonyolultabb ügyeket kezeltük anélkül, hogy az ügy minden fázisáról küiön-külön értesítettük volna kliensünket. Közvetlen megbeszélésekre csak ritkán került a sor, mert az öreg Brooks nem is igen szeretett jógii természetű ügyekkel pepecselni.

— A Brooks-vállalat minden ügyét a Wethered-iroda kezelte? — kérdezte az inspektor.

— Oh igen — bólintott Wikkefield. — Általában irodánk munkakörének harminc százalékát a Brooks-cég ügyei tették. Ezenkívül gazdám képviselte Brooksot a magántermészetű ügyekben is.

— így igen hosszadalmas időbe kerülne az egész Brooks-komplexum áttanulmányozása — jegyezte meg kissé lemondó hangon Patrik Fitzmaurice.

— Hetekbe kerülne az összes ügyiratok áttanulmányozása és csak hetek múlva állapíthatnánk meg, hogy milyen akták tűntek el, ha egyáltalán eltűntek.

(Folytatjuk.^

LG 1 liiawwwtllÉi