Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-05 / 278. (3830.) szám

8 ^RKGAI-MA&^JfrHlRTiAP Haíátraverték a „páciens“ hozzátartozói a bithei csodadoktort Beregszász, december 4. (Saját tudósítónktól.) rA ■ru&zrns'zik'ói bűnügyi krónikák sokat szerepelt, jól ismert alakja, a bükéi csodadoktor, Bérce Péter tragikus módon halt meg a napokban. Bolhán járt, a múlt. héten a jeles ceodadokfcoT, pácienseit látogatta meg. hogy meggyógyítsa Őket legújabb varázeszeróvel, a kékre festett mészvizzel. Ez az ujaibb rairázeezer éppen olyan hatásos yodít, mint különböző porai, meg a korábbi ez lo­pom pás folyadékjai Hogy a mész vizes kezelés mit sem használt a betegnek és hogy annak használata után a beteg, ha jobb dolga nem ivóit, hát meghalt, az Béres Pétert, a bilkei elemit csak félig végzett, de saját állítása sze­rint a pozsonyi egyetemet „kijárt11 csodadoktort egyáltalában nem feszélyezte és úgy látszik, a beiévetett hitet sem ingatta meg, mert még olyan messzi fekvő községbe is, mint Dóiba, — ahol pedig orvos és gyógyszertár is van, — segít­ségül hívták. Béres Péter igyekezett is eleget tenni a meg­hívásnak és hegyen-völgyön át sietett Bolháira, nem felejtve otthon elmaradhatatlan fecsken­dőjét és az uj „gyógyvizet11, az ultramarinkékre festett mész vizet sem. A dolhai kirándulása azonban végzetessé vált. A beteg, akit kezelt, nem lett jobban, sót határozottan rosszabbul lett a varázslatos me­dicinától. A beteg hozzátartozói, látva a gyógy­kezelés eredménytelenségét, megtagadták a tiszte letdij kifizetését, sőt még a költségek mógteritósét is, ami módfelett elkeserítette a nagy utat tett havasi csodadoktort. Elkeseredé­sében Béres Péter a korcsmába ment, hogy bor­ba fojtsa bosszúságát. Az ital azonban éppen úgy csődöt mondott, mint a meszesviz és Béres izgalma nem csillapult, sőt ellenkezőleg, Foko­zódott a bor hatása alatt és amikor a sikerte­lenül kezelt beteg szűkkeblű rokonai a korcs­mába beállítottak, éktelen dühhel támadt rájuk. Béres egyedül t szállt szembe „megró v i d i tő ivei ‘1, akik hárman voltak és az egyenlőtlen harcban alulmaradt. Súlyos botütések repesztették meg koponyáját, késszurások járták át bordáit, Úgyhogy eszméletlenül maradt a földön. Súlyos sérüléseivel beszállították a beregszászi kór­házba, ahol anélkül, hogy eszméletét vissza­nyerte volna, tegnap reggelre meghalt. Béres Péter- hagyatékát egv pravaz és az Ultramar inkék mészviz képezi. — ........................ js a jm—mm h z amatörfényképész °| 1935 december 5, csütörtök. — LETARTÓZTATTAK A TIZENKÉT- EZERKORONÁS KOSSUTI BETÖRÉS TETTESÉT. Pozsonyi szerkesztőségünk jelen­ti: Jelentettük, hogy Lukovics Mihály kossuti gazda házába betörtek és onnan 12.000 koronát raboltak el. A csendőrség gyanúja Lukovics gazdaasszonyára, Csányi Terézre terelődött, akit előállítottak és vallatom fogtak. Hosszú tagadás után végül bevallotta tettét. A csendőrségnek az a föltevése, hogy a gazdaasszonyt szeretője, Dudás Lajos ismert tolvaj biztatta föl a lopás elkövetésére. Letartóztatták. A pozitív retus A rovat olvasói talán kifogásolni fogják, hogy először a pozitív retusról adok gyakorlati taná­csokat, mielőtt szóltam volna a negatív retus­ról, azonban ennek megvan a maga oka. Az amatőrfényképész ugyanis csak nagyon rit­kán foglalkozik a negatív mechanikai utón való javításával, retusálásival, mert a negatív retus sokszor igen kényes és nagy gyakorlatot igény­lő műveletét a hivatásos fényképészre bízza. A negatív retusnál a fényképész a lencse rajzát korrigálja ki, hogy a másolat — főleg arcképek­nél — tetszetősebb legyen. Ilyen nagyobb erősza­kosabb beavatkozásra a pozitív retus nem alkal­mas és több másolat esetén tulfáradságos is vol­na minden egyes kópia külön-külön való retu- sálása. Ezzel szemben az amatőr inkább a pozitív re­tust kedveli, mert az amatőr munkájánál rend­szerint nincs szó oly tetemes változtatásokról a képen, mint amilyenek a szakfényképész munka­körében előfordulhatnák, rendszerint csak ke­vesebb kópiát készít és ha valami hibát követne is el a pozitív retusnál, nem okozott magának ezzel semmi kárt sem, mert csak egy kópia ment tönkre, inig a negatív maga érintetlen ma­radt. A pozitív retusálásiak a másolaton lévő fö­lösleges fekete és fehér foltok eltávolítása a célja. A legtöbb nagyításon rendszerint sok ap­ró fehér pontocska zavarja a kép tökéletessé­gét. Ezeknek a pontoknak az eredetét részint a negatívra rárakódó porszemekre, részint az elő­híváskor a negatívra rátapadó légbuborékok he­lyére vezethetjük vissza. Ezek a fehér pontok nagyon zavarják a kép összbenyomását, el kell tehát őket tüntetni- Valamennyi fehér pont el­tüntetése azonban igen nagy munka volna, ezért mindig a legnagyobbak eltüntetésével kezdjük a retusálási mert tapasztalatból tudják, hogy az egész finom pontocskák maguktól is eltűnnek. Ez a laikusnak talán furcsán hangzik, de tény­leg úgy van, hogy a képen csakis a nagyobb pontok, foltok zavarnak. A retusálás tökéletes keresztülviteléhez né­hány szerszámra is szükségünk van. A legnél­külözhetetlenebb segédeszközök a ceruza, vaka­rókés, festék és ecset. Mindenfajta ceruza al­kalmas, természetesen jőminőségüvel sokkal jobb eredményt is érünk el. Vannak külön retu­sáló ceruzák, amelyek kétségkívül a legalkalma­sabbak. Akármilyen ceruzát használunk is, azt retusálás előtt papiroson vagy üveglapon tühe- gyesre kell kihegyeznünk. Vakarókés is igen sokfajta van forgalomban, fotóüzletben sokszor már fillérekért kapunk jól használható kaparót és teljesen az amatőrtől függ, hogy melyik faj­tának a használatát tartja a maga számára a legkellemesebbnek­A festékeik megválasztásénál i« szabad keze van az amatőrnek. Minden olyan gombfesték jól beválik, amelyből ki lehet keverni a külön­böző színárnyalatokat. Ecsetet pedig olyat használjunk, amelynek szálai hosszúak és rugal­masak. Ez a fölszerelés természetesen még kiegészít­hető. Fotóüzletben vehetünk olyan retusáló anyagokat, amelyekkel még a tükörfényes fölü- let hibáit is ki lehet korrigálni. A retusálás technikáját illetően a legfonto­sabb tanács, hogy annak megkezdésekor mindig a kívánt árnyalatnál világosabb színnel tesszük sűrűn egymás mellé a pontokat, majd sötétebbre keverjük a festéket, amig csak el nem értük a megkívánt sötétséget. Munka közben nagyon ajánlatos a retusálandó papirost az asztalon kör­ben forgatni, hogy munkánkat minden oldalról a kópiára eső fényben tudjuk ellenőrizni. Ha valaki még sohasem retusált, legjobb, ha először egy szakfényképészt figyel meg munka körben, mert igy látja meg legjobban a retusáló munka menetét. A festék keverésére fehér porcellándarab a legalkalmasabb, mert ezen láthatjuk legjobban a kívánt szint. Alig benedvesitett ecsettel dolgo­zunk, hogy a kis pontok szét ne folyjanak és gyorsan száradjanak. Ha kénytelenek voltunk a kaparókést is igénybe venni és a vakarás nyomán a papír fö­lül et ének a struktúrája megváltozott, viaszoldat­tal kenjük be a kérdéses helyet, hogy ismét egy­öntetű fölületet kapjunk. Ilyen viaszoldatot min­den nagyobb fényképészüzletben kaphatunk (pl. Cerat-krém). Mint a fontiekből látható, a pozitív retus tel­jesen kielégíti az amatőr igényeit, aki rendsze­rint csak a kópián előforduló föltünőbb hibákat akarja eltüntetni. Természetesen, ha kiállításra küld valaki kéoet, úgy annak a legkisebb, por- szemnagyságu fehér foltot is el kell tüntetnie. A retusálás sikere egyedül a gyakorlottságtól függ és biztos vagyok abban, hogy ha amatőr- társaim kedvvel foglalkoznak vele, úgy néhány elrontott kópia árán csakhamar tökéletes ered­ményt érnek el. A* I. Hírek Watkins Alfréd, az első kémiai fényességmé­rő nagynevű feltalálója 80 éves korában meg­halt. Nagyjelentőségű találmánya fontos lépés volt, a fényképészet haladásában. A film- és moziipar az Egyesült Államok har­madik legjövedelmezőbb és legfejlettebb ipar­ága. Társadalmi Elet # A komáromi Jótékony Nőegylet kitünően si­került jótékonycélu teaestet, rendezett a Jókai Egyesület kulturházában. A teaest, rendezősége, élén ér. Soő« Imrémével, dr. Kállay Endrénével, Schwarzer Károlynéval és Erdős Vilmosáéval nagy lelkesedéssel rendezte meg az estet. A műsoron Roihonyi Lici szavalta dr. Borka Géza versét, majd Baumöhl Magica, Braun Marietta. Payer Bözsi, Ipovitz Sári, Renner Juci, Kovács Annus szép tán­cokat lejtettek el, amelyeknek betanítását Korai Juci, zongorák! séretét Steinhardt Ilonka vállalta, Szijj Margit, igen szépen adott elő négy költeményt. 4h A hidaskürti iskolásgyermekek kétszer egymásután mutatták be a vidéki vendégek szá­mára a „Jancsika a szivét keresi11 című mese­játékot. A kitűnő előadásra Pozsonyból is érkez­tek vendégek, többek között dr. Aixinger László. Tamás Lajos és mások, Galántáról dr. Kuthy Géza jelent meg nagyobb társasággal. A kis mű­vészek rengeteg tapsot kaptak. Az előadást Horváth Imre igazgató-tanító és neje. a magyar táncot, pedig Horváth Andor mérnök tanította be. # A LAFC téli reprezentációs bálját január 11-én tartja a Vigadó újonnan átalakított emeleti termeiben. Mintegy 150 tagú rendezőbizottság dolgozik az est sikere érdekében. A beregszászi vadásztársulat december 14-án a Beregmegyei Kaszinó (úri kaszinó) fisz- szes termeiben reprezentációs, országos vadász­bált rendez. A diezvédnöki tisztséget Hrabár Konstantin kormányzó, Kozeypal Antal országos elnök és Svatok Olég tábornok, országos katonai parancsnok fogadta eL — LETARTÓZTATTAK EGY HÁZASSÁG- SZÉDELGŐT POZSONYBAN. Pozsonyi ezer- , kesztöiségünk jelenti telefonon: A pozsonyi rend- j| őrség letartóztatta Stolz István 31 éves ko.szító- j lányi aazitafoesegédet, mert háza-sságezédelgést követett el Stolz megismerkedett Nagy Maliid H gutái származású, Pozsonyban dolgozó szakács- ' nővel, akinek házasságot igén és ezen a elmen 6000 koronát csalt ki tőle. Majd ara'kor a pénz- | netk nyakára hágott faképnél hagyta a szeren- j esetlen leányt. Feljelentés alapján körözőleve- let adtak ki ellene. Tegnap éjszaka a pozsonyi uceán a detektívek felismerték és letartóztatták. ; xx Torlódások elkerülése végett már most szerezze be játék- és gramofonszükségietét, Bratislava, Rózsa-áruházban. Ventur u. 11. — LEESETT A KÓRHÁZI ÁGYRÓL EGY ÖREGASSZONY ÉS MEGHALT. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Gerner An-- na 84 éves szegényházi ápoltat beszállították az- , állatni kórház sebészeti osztályára. A szegény asszony tegnap éjszaka leesett az ágyról és' 1 olyan szerencsétlenül ütötte meg magát, hogy ! agyrázkódást szenvedett és a kórházban meg­halt. xx Budapestre érkezve, a keleti pályaudvarral szemben a. PARK-NAGYSZÁLLODÁBAN meg­találja kényelmét. Leszállított árak. E lap elő­fizetőinek 20 % engedmény. A dublini lant óm Bűnügyi regény Irta: John Amos Cteever (4) A tiszt pár perc múlva visszatért. Papír­lapot tartott a kezében, amelyre sebtében vetette az adatokat. — George Bruns öt hónappal ezelőtt át­ment a tengeren. Londonban húzódott, meg. Abból a pénzből él, amit a nővére juttat ne­ki. Persze a nővérével nem igen találkozik. Posta utján küldözgeti neki a segélyt. Patrik Fitzmaurioe kurtán felnevetett. — Gondolom is, hogy egy olyan híres, ün­nepelt színésznőre nem lehet tulkellemes do­log az a tudat, hogy egy ilyen öccse van. Patrik Fitamaurke komolyan hitt azokban a kriminalisztikai elvekben, amelyeket hosz- szu évek gyakorlata erősített meg benne. Hitte azt, hogy a bűnöző na túrák ugyanazon törvények, módszerek szerint járnak el min­den bűnös cselekedetükben. Aki egyszer re­volverrel gyilkolt, az nem fog a késihez nyúl­ni, a bicskázó gyilkos pedig mindig orvul döfi le áldozatát. Ha George Brunst még egy­szer olyan helyzetibe sodorja az élet, hogy ölnie kell, akkor bizonyára megint csak a botját fogja megsuhogtatni... Most már komoly hitté érlelődött benne az a meggyőződés, hogy George Brunsnak valami köze vau a Phoenix-parkbeli gyil­kossághoz^ — Isten úgyse, nem csodálkoznék, ha a ma éjszakai razzián kezünkbe kerülne George barátunk és kisülne, hogy a Phoenix-park körül ólálkodott. A nagy állóóra most ütötte el a fél hetet. Az ajtóin kopogtak és az erélyes Come in-re Bártan lépett be, — Nos Bártan, van-e valami eredmény? — fordult alantasához a felügyelő. — Igen, megtudtam mindent, ami az utolsó délutánra vonatkozik. Bártan leült az íróasztal mellett, felkínált székre, kinyújtotta lábait és beszélni kezdett. — Wikkefield, az első segéd ott volt az irodában. Ugyancsak megdöbbent, amikor a borzasztó hírről értesítettem. Percekig nem tudott szóhoz jutni. Aztán elmondotta, hogy gazdájának napi programjában nem volt sem­mi különös, semmi feltűnő. Egészen úgy töl­tötte az idejét, mint minden más alkalommal. Délelőtt a törvényszéken tárgyalt egy na­gyobb váltóügyben. Ebéd után pihenőre tért, irodájában keveredett le és pihent akkor is, amikor személyzete munkába állott. Három óra tájban telefon csengés riasztotta fel. Vagy öt percig beszélgethetett teléfonon és amikor kijött, már ufcrakészen állott. Kezében a botja, hóna alatt sárgabőr aktatáskája, amelyet min­dig magával vitt, amikor hivatalos útra indult. — Ezt az aktatáskát nem találtuk meg a holttest, mellett — vágott közbe a felügyelő. Úgy van, az aktatáskát elrabolták. És való­színűleg a gyilkos célja semmi más nem volt, csak az, hogy ezt a táskát a kezébe kerítse. — Honnan gondolja Bártan, —• Mert az öregről köztudomású volt, hogy nagyobb pénz! sohasem szokott magával hor­dani. Mindig csak néhány peuny volt. nála. Az aprópénzt egy kis nyeszlett pénztárcában tartotta, amely ivadraljának hátsó zsebében volt. Belső tárcájában csupán névjegyek és fontosabb üzleti felijegyzések voltak. Emlé­keztetőnek. A gyilkos tudta, hogy pénzt nem talál az öregnéL Patrik Fitzmaurioe helyeslőiig bólintott. Szerette, ha emberei fején találják a szöget. — Nagyon valószínű, amit mond, Bártan. A gyilkos valami Írást keresett az öregnél. De azért a rablógyilkosság látszatát akarta kelteni. Ezért vette el az öregtől a kis tárcát, a nagy tárcát, a nikkelórát és ezért húzta le a pecsétgyűrűt is az ujjáról. Emlékszem a pecsétgyűrűjére, Bártan és nyomban meg­ismerném, ha elembe kerülne. Remélem, pontos leírást szerzett az aktatáskáról is? — Oh, hogyne, természetesen — buzgólko- dott Bártan, akiinek láthatólag jólesett fő­nökének elismerése. Aztán tovább folytatta előadását. — Az öreg mindig közölte alantasaival, hogy hová viszi hivatalos útja, mert mindig előadódhatott az irodájában valami. Ilyenkor aztán telefonáltak utána, vagy küldöncöt küldtek érte. Most is megmondta utjának cél­ját. Az öreg Brooks telefonált érte sürgős ügyben. Persze, hogy azonnal útra kelt. — Tehát az öreg Rrooksnál volt utoljára a szerencsétlen — állapította meg Patrik Fitzmaurice. — Úgy van — bólintott Bártan. — Az ügy­védi irodából egyenesen a Brooks palotába siettem. Ott azonban minden fejtetőn állt. — Hogy, hogy? — Az öreg ur a halálán van és aligha éri meg a reggelt. Nem is engedtek be hozzá. Az orvos azt mondta, hogy nem volna semmi ér­telme, az öreg agonizál és már félórája el­veszítette eszméletét. Az idősebbik fiával be­széltem. Azt mondta, hogy nem tudott róla, hogy atyja magához hívta Wetheredet.. Él sem tudja képzelni, hogy milyen ügyben akart vele tárgyalni... — Kihallgatta a személyzetet? J — Már nem akartam több időt tölteni ott, különben is mindenki ide-oda szaladgált. ; Senkivel sem tudtam volna egy értelmes szót váltani A portástól megtudtam, hogy Wethe- red fél négy tájban érkezett a palotába és alig múlj; el valamivel öt óra, amikor elhagyta az öreg Brooks-1... — Aztán neki indult a hazafelé vivő útnak. És negyed hat óra tájiban, hogy az utat meg­rövidítse, átvágott a Phoenix-parkon. Ekkor leütötték és kirabolták.... Nehéz ügy.... Elsősorban azt kell tudnunk, mit keresett Brooksnál? Miért hivatta magához a vén zsirkirály? Azt hiszem, ennek hamarosan a végére járhatunk. Először az irodában nézünk körül... III. FEJEZET. A ZSIRKIRÁLY VÉGRENDELETE A rendőrségi autó vágtatva robogott a Szent György-térre és egy ódon külsejű, egyemele- j tes ház előtt állott meg, aminőből annyi van Dublin előkelő negyedében. Ezek az ódon házak az ir főváros két évszázad előtt élt pol­gárságának jólétét és kényelmes életmódját sugározzák. Akkor még nem indult meg az az irtó hadjárat az írek ellen, amely az elmúlt század elején annyi jeles ít hazafinak életébe került, olyan sokakat kergetett az Óceánon túlra, annyi azelőtt tehetős, vagyonos ir pol­gárt tett nincstelenné. Akkor bizony a házak kopni és omladozni kezdtek, nem volt pénz már arra, hogy a tulajdonosok a nemes vona­lú épületek karbantartásáról gondoskodhat lak volna. Ha egy népet politikai és gazdasági elnyomásban tartanak, nyomban észrevenni azt az épületek külsején. Először a vagyonos polgári éa nemesi osztály háza tája megy tönkre, mert az ő tágjaiban látják a nemzeli ellenálló erő legfőbb biztosi tékát, rájuk vetik tehát a legsúlyosabb adókat, őket igyekeznek a leginkább megsarcolni. A szegénységben azután mindenki egyforma lesz. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents