Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-04 / 277. (3829.) szám
Milyen szanálási reformokat kívánnak a kormánytál a városok? Holota képviselő beszéde a költségvetési bizottságban az önkormányzatok pénzügyi nehézségeiről • ■ Erseknivár költségvetésében még mindig ott szerepelnek Binmenstein bankár elérhetetlen milliói... Prága, december 3. Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő a költségvetési bizottságban, mint már jelentettük, részletesen foglalkozott az önkormányzatok kérdésével is. Beszédének e közérdekű részét alább ismertetjük: A városok és az adóigazgatás — Miként megállapítottam — mondotta a a képviselő egyebek közt — Hogy az adóalany teljesen tájékozatlanul áll a pénzügyi hivatalokkal szemben, hogy mennyi a tartozása, úgy tizenkétéves polgármesteri tapasztalatok alapján meg kell állapítanom, hogy a városok is teljesen tájékozatlanul állanak az adóigazgatással szemben. Elsősorban is nem áll módunkban ellenőrizni, hogy miként állapítják meg a mi adóalapunkat, de nincs módunk ellenőrizni azt sem, hogy miként, hová könyvelik el azt a száz koronát, amelyet az adóalany befizetett és hogy milyen belső kulcs alapján osztják meg az állampénztár és az önkormányzati testületek között. így például városomban, Érsekujvárott a múlt év júliusában 700 ezer korona mérlegfölösleg volt és most 2 millió mérlegfölösleg van. Csak azt tudom, hogy egyszer csak parancsot kapunk, hogy az 1936. évi költségvetésbe vegyünk fel 2 millió koronát. «— És miért van mindez? Megnézem a dolgot S látom, hogy a hírhedt Blumenstein bankár miatt 26 millió állami adónk s 9 millió községi pótadónk van, mely összegek aktív hátrálékok címén vezettetnek a könyvekben. Ennek következtében egész költségvetésünk irreális. Ma 1935 van, egy hónap múlva 1936-ban vagyunk s a dolgot nem tudják rendezni, bár köztudomású, hogy Blumenstein bankár urat semmi áron sem tudják a köztársaság területére visszaédesgetni, Vagyona szintén értéktelen, de semmi esetre sincs oly vagyona, hogy abból 36 milliót valaha is kifizethetne adókra. S a bölcs pénzügyigazgatóság okos tanáccsal szolgál: ki keŰ egyezni? ha 400 ezer koronát ad, az is pénz. — Balga remény! — Most azonban remélem, hogy a Blumenstein-tételt mégis csak sikerül töröltetnünk a költségvetésből, sikerül bebizonyítani, hogy a 9 milliós És megkezdődik a lótás-futás, a sok beszéd, intervenció a vezérpénzügyigazgatósághoz, a pénzügyminisztériumhoz. Valahogyan csak realizálódik ez az összeg s a költségvetésbe, mely teljesen egyensúlyban volt, kénytelenek vagyunk mégis csak felvenni 240 ezer koronát. És most itt a kis hiba. A nyomtatott törvény általános elve, hogy a költségvetésből semmit nem lehet kifizetni, amig nincs jóváhagyva, vagy csak oly mértékben szabad fizetni, mint az előző évi jóváhagyott költségvetés engedi meg. Ha mint polgármester be akarom tartani ezt a törvényes elvet, úgy az adóhivatalnak nem fizethetem a 240 ezer koronát sem, csak a költségvetés jóváhagyása után, mert ez is csak oly kiadási tétel, mint sok más. De a gyakorlatban az adóhivatal önkényesen vonja le magának havonként a 20 ezer koronát, a költségvetés jóvhagyásának bevárása nélkül és önmaga fizeti ki azt magának. Ha legalább azt a jogszabályt tartaná be az adóigazgatás, hogy bevárná a költségvetés jóváhagyását, már ezzel is meg volnánk elégedve. Ez szüli aztán a teljes bizonytalanságot és igy áll elő azután az a fonák helyzet, hogy ha a pénzügyigazgatósághoz fordulok, ezt a választ kapom: „Mit akarnak önök, a maguk járásában aktív hátrálékok vannak, négyszer-ötször annyi a követelésük, mint a községi pótlék." követelés behajthatatlan s hogy azt nem kell hurcolnom egyik évről a másikra a községi költségvetésben. Végzetes hiba, hogy a községek, városok egyik hivataltól a másikhoz kénytelenek szaladgálni, hogy a költségvetési évet valahogy áthúzzák. A városok növekvő terhei és a csökkenő póladő — Ma már pontos adataink vannak, hogy a városoknak és községeknek mennyi az adósságuk, mennyi a pótadóhátrálék s látjuk a községi háztartások vigasztalan helyzetét. Elégtétellel állapítom meg, hogy most az állam is nagyobb figyelmet kezd szentelni az önkormányzatok szomorú helyzetének. Az uj törvényt nem akarom kemény kritikával illetni, mert remélem, hogy annak alapján mégis csak kielégítő gyakorlat alakulhat ki. Tény az, hogy a fejlődés iránya azt mutatja, hogy a községek és városok egyre több kulturális és gazdasági terhet kénytelenek viselni, igy a csatornázással, . viz- vezetékberendezésekkel, az uccakövezéssel, világítással és a munkanélküliséggel és sok más hasonló üggyel kapcsolatos költségeket teljesen, vagy részben. E feladatokat el kell látnunk, a másik oldalon azonban a városok keze meg van kötve, nem segíthetnek magukon, mert az adózási hőmérő azt mutatja, hogy a községi pótadók alapja évről-évre csökken. E2 azt jelenti, hogy a polgárság nemcsak hogy az uj adóterheket nem tudja fizetni, hanem a régi, kivetett adókat sem és hogy az újonnan kivetett adók összege is egyre csökken, ennek következtében a községi háztartások, melyek költségvetései ezeken az állami adókon alapulnak, válságos helyzetbe kerülnek. U önkormányzatok szanálásénak médiai — Az önkormányzatok alapos szanálásához feltétlenül szükségesnek tartom a következő intézkedéseket: A házadót teljes egészében a községeknek kell átadni, legalább is a gazdasági válság tartamára. A községi pótadók kivetésének alapja jelenleg a földadó, házadó és a kereseti adó. ellenben a jövedelemadó nem szolgál községi pótadók kivetésének alapjául. Ügy vélem, itt az ideje, hogy a jövedelemadó is szolgáljon községi pótadó alapjául s ezzel a dolog egyszerűbbé válnék, mert az adófizetők sokkal nagyobb köre járulna a község terheihez. Az összes községi kölcsönt legalább 50 évi törlesztésre kellene átalakítani törvénnyel. Tudom, hogy e kérdésben kormányrendelet készül, de kérdés, hogy abban érvényesül-e az éppen említett elv. t A gyárak fiókjainak pótadója — Azután itt van az úgynevezett fióküzemek kérdése. A városok most szavazzák meg statútumaikat s azokat a minisztériumba terjesztik be, de eddig egy község sem érte el azt, hogy statútumát meg is tárgyalták légyen és hogy azt akár jóváhagyják, akár visszavessék. Egyenesen szembeötlő, hogy a legnagyobb gyárak lerakatai, fiókjai fizetik a legkisebb adókat. így például az érsekujvári bőrgyár a városnak 200 ezer korona pótadót fizetett. Most egy más cég vette meg a gyárat s azt fiókvállalatának Blumenstein bankái1 milliói, amelyek irreálissá teszik Érsekújvár költségvetését 1935 december 4, wepda. nyilvánította s bár e cégnek még egy kétemeletes elárusító háza is van, fizet a városnak ösz- szesen 12 ezer korona pótadót. Az erre vonatkozó statútumot mi is megszavaztuk s beterjesztettük. E tárgyban történnie kell valaminek, még az adótörvény reformja árán is. A rendőrség terhei és az utak költségei — A városok költségvetésein még egy irányban lehetne s kellene segíteni. A városi rendőrségek óriási összegeket emésztenek fel. A rendőri szolgálatot, mint elsőrendű állami érdeket az államnak a városokkal együtt kellene megoldania, ha komoly szanálást akarunk a városokban keresztülvinni. — A katonai dolgok közül nagyon nyomasztó a községekre az elszállásolási költség. Ismeretes, hogy a helyiérdekű uccákra és utakra az állami útalap igazán jelentéktelen összegeket fordít, de a városi utakra és uccákra semmit sem ad. Ezen a helyzeten is segíteni kellene az útalaptól szóló törvény módosításával. Mindezeket a reformokat feltétlenül végre kell hajtani, ha a községek háztartásait komolyan akarjuk szanálni. Ellenkező esetben félmunkát fogunk végezni, mellyel senkin sem segítünk. Dr. Holota végül bejelentette, hogy a költségvetés ellen szavaz. Jégeső a Riviéráit Milánó, december 3. Nemcsak Középeurópá- ban uralkodik természetellenesen enyhe időjárás, hanem mintha egész Európában elfeledkezett volna. a kalendárium arról, hogy december van. A Riviérán és a Fekete-tengeren te,gnap irtózatos vihar pusztított, Seftrinél egy vitorlást a vihar nekicsapott a sziklának. Trevisionál a ragyogóan tiszta ég úgyszólván percek alatt beborult és irtózatos jégeső pusztított végig a parton, A liu'zoflketted k devbapör a némei smzeiesrende* eí,en Berlin, december 3. A rendkívüli bíróság tegnap kezdte meg az irgalmas rend elleni devizapör tárgyalását. A rend tagjait szintén azzal vádolják, hogy márkát csempésztek a külföldre. Ez a huszonkettedik pör, amelyet Németországban katolikus papok és szerzetesek ellen indítottak devizacsempészés miatt. — „Bécsi bál" lesz Budapesten. Budapestről jelentik: A Magyar-Osztrák Társaság elhatározta, hogy február 15-én „Bécsi bált" rendez Budapesten. Tavaly — mint ismeretes — nagysikerű „Budapesti bál"-t rendeztek Bécsben és ennek viszonzásaként kerül most sor a nagyszabású ..Bécsi bárra. A Magyar-Osztrák Társaság nagysikerűnek Ígérkező estje pótolni fogja az elmaradó Opera-bált. A dublini Bűnügyi regény Irta: John Amos Cíeever (3) | A detektívek lámpájuk éles fényéinél a közvetlen környezetet vizsgálták. A kavicsos utón semmiféle nyom nem maradt. Patrik Fitzmaurice négykézlábra ereszkedett a holttest mellé. A test már hátára volt fordítva. Lámpájával bevilágított a halálsápadt arcba. Fehér kőrszakál köritette a kövérkés, jóságos kinézésű arcot, az orrlikakból is vér szivárgott ki és az megalvadt a felső ajak felett. — Sir Patrik Wethered — rebegte megdöbbenve a detektivifelügyelő. II, AZ ÜGYVÉD UTOLSÓ ÚTJA Sir Patrik Wethered Dublin egyik legjelesebb kereskedelmi jogásza volt. Negyven éve folytatott már prakszist és negyven esztendei közéleti tevékenységével nagy népszerűségre tett szert az ir fővárosban. Megcsontosodott agglegény volt, aki csak a hivatásának élt és széles földön nagy hírnevet szerzett magának. Mindenki, még konkurrens kollégái is elismerték róla, hogy egész Írországban a legnagyobb szaktekintély a kereskedelmi jog terén. Rokonai, hozzátartozói nem voltak. Egy idősebb asszonyt tartott házvezetőnőnek, ez gondozta a négyszobás előkelő lakást a Szent György-téren, ez 'mosott és főzött az öregurnak. Nem igen élt társaságbeli életet, csak ritkán jelent meg az „ír halászihoz címezett kis fogadóban I egy pohár sörre és pdpafüstre egy öreg ügyvédekből álló társaság körében. Mint minden agglegénynek, neki is megesemtosodott szokásai voltak. A délelőtti órákat a különböző bíróságokon töltötte, egy órakor megebédelt, aztán rövid pihenőre tért. Ezután két órán ál irodájában szokott tartózkodni, itt fogadta a feleket, majd rövid körútra indult, meglátogatta azokat az ügyfeleit, akiket valami akadályozott abban, hogy őt keressék fel. A körút végével otthonában meguzsonázott, majd rövid egészségügyi sétára indult. Hétkor már otthon volt és ilyenkor végigolvasta újságjait, búvárkodott a szakirodalomban és felfrissítette magát Dickens müveivel, aztán a vacsora következett és az éjjeli nyugoda- dalomi. Szép és tisztafolyásu volt ez az élet, amelynek most ilyen borzalmas módon vetett végei egy útonálló bandita botütése ... Patrik Fitzmaurice úgy tudta, hogy Wethered ügyvéd igen gazdag ember. Nagyon sok kliense volt és semmi költséges passziója. Bizonyos, hogy tekintélyes üzleti jövedelmének nagy részét betétkönyvekbe fektette. Azt \ is tudta róla, hogy az ügyvéd sokat áldozott < közcélra. Különböző jólékonsági akciókat ■ támogatott, segélyezte a fiatal költőket, iró- 1 kát és művészeket, egyetlen szenvedélye a ■ képeknek és műtárgyaknak gyűjtése volt... t Irodáját lakása mellett tartotta fenn. Két 5 kis szobából állott ez az iroda. A belső volt : a szentély, ebben ő dolgozott és fogadta a t feleket. A külső nagyobb szobában két segéd- 1 jenek asztala állott és a gépiró kisasszonyé. 1 Bár Wethered 'ügyvédnek nagyon sok ügye volt, nagyobb személyzetet nem tartott. Két emberét jól megfizette, de meg is kívánta, hogy ezért megdolgozzanak. Patrik Fitzimau- rice többször megfordult ebben az irodában, amikor valami biinügy kapcsolatán szakszerű tanácsra, útbaigazításra volt szüksége. Nagyon tisztelte az öreg urat, akinek puritán életmódja közbecsülést szerzett. Patrik Fitzmaurice gyakorlott ujjai végig- kutatták az öreg ruházatát. — Rab lágy ilkosság — mormogta. — A támadó semmit sem hagyott nála. Elvette óráját, tárcáját, iratait. Csak a zsebkendő maradt a jobb nadrágzsebben ... Az őrszemhez fordult... — Senkit sem látott a környéken? Gyanús alakot? — Nem láttam senkit. A park előtt járkáltam ugyan, de nem tűnt fel semmi — dadogta izgatottan a rendőr, aki még most sem nyerte vissza nyugalmát. — A park előtti ut nagyon forgalmas — állapította meg a felügyelő. — Gondolom, hogy kevés adatot fogunk szerezhetni. Telefonáljon a hullaszállítóért — fordult most az őrszemhez... Két emberének meghagyta, hogy folytassák csak a kutatást a környéken és ha a legcsekélyebb nyomra bukkannak, azonnal közöljék vele. Maga pedig az orvossal visszatért a tejesbódéhoz és a kocsiba szállt. Néhány perc múlva már újból hivatalos szobájában volt. És pillanatok múlva előtte álltak a tisztviselők, akiknek rövid, de határozott utasításokat adott. — Azonnal, razziára indulni. Végigjárni az összes gyanús helyeket. Mindenkit befogni, akit kapcsolatba lehet hozni az üggyel. Rámutatott az egyik fiatal tisztviselőre. — Barton, maga siessen azonnal az öreg irodájába. Meg kell tudni az öreg ur mai napjának lefolyását. Pontosan nyomon kell követni attól a pillanattól kezdve, hogy lakását elhagyta, addig, amig a parkba ért. Egy órán belül jelentést várok. Mint a jól működő gépezet kerekei kapcsolódott minden egymásba a dublini rendőrségen. S míg tisztviselőik rohantak, hogy a kapott utasítást végrehajtsák, Patrik FitZr maurice széles tenyerébe hajtotta a fejét és gondolkodott. Az ő agya úgy volt berendezve, mint a legtökéletesebb bűnügyi kataszter. Szépen sorjában egymás mellé voltak beskatyulyázva a különböző bűnesetek, az egyes bünőző- kategóriák, évekre visszamenőleg emlékezett minden jelentősebb ügyre, ami az ir fővárosban előfordult. Most is igy morfondírozott magában: — Botos gyilkosság?... Nem sok ilyen fordult elő a praxisomban. Ha jól emlékszem, az utolsó 1928 márciusában történt. George Bruns... Az áldozat nem halt meg... Bruns hat évet kapott és fél évvel ezelőtt szabadult. Vájjon hová vetette a sora? Felállt és Öles léptekkel mérte végig szobáját ... — Igen, igen, George Bruns... Az tudott igy bánni a bottal, mint ez a fickó. Ahová sújtott, ott beszakadt a fej. Maga elé idézte a sovány, ványadt alakot, akinek a külsejéből igazán nem lehetett volna arra gondolni, hogy micsoda hallatlan izomerő rejlett abban a vékony karban! Sápadt, beesett arcát látta, fülébe rémlett állandó, rekedtes köhécselése. Amikor tömlőébe dugták, igazán nem lehetett számitani azzal, hogy kibírja a hat esztendőt... Csöngetett és a nyilvántartó iroda tisztje lépett be. Patrik Fitzmaurice kiadta az utasítást. — Nézzen csak utána George Bruns aktájának. Mi történt vele, amióta kiszabadult. Hol és merrefelé kószált? (Folytatjuk.)
