Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-31 / 297. (3849.) szám

Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lar púnkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kiadó- hivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak. Hatalmas lépésekkel halad elére a kérpétaljal magyarság kulturális szervezkedése — FÖLDRENGÉS STRASSBOURGBAN ÉS SVÁJCBAN. Straesbourgból jelentik: A vasár­napról hétfőre virradó éjjel Straesbourg lak os­ságát heves földlökések ébresztették föl álmá­ból. Az első lökés 3 óra 11 perckor történt, a a második, amelyet, földalatti moraj kísért, 3 óra 41 perckor. A házak megremegtek, d? kárt sen­ki sem szenvedett. A svájci Bernből ugyancsak jelentik, hogy Svájc északi részén hajnalban 4 óra 35 perckor heves földlökéseket észleltek. — A POZSONYI VILLAMOS ÉS AUTÓBU­SZOK HÍREI. Szilveszterre fütött autócarral Bécsire. Indulás Pozsonyból (Köztársaság-tér) de­cember 31-én 17 órakor, indulás Bécsből januári 1-én reggel 4 órakor. Menetdij 30 korona. — Azj 1936. év január hónapjára érvényes bérletjegyek­hez szükséges okmányokat az érdekeltek mi­előbb szerezzék meg és a bérletjegy kiváltásakor uj fényképet hozzanak magukkal. xx LEOPOLD VON BANKÉ: A PAPÁK TÖR­TÉNETE (Hungária-kiadás). A magyar közönség ezzel a könyvvel a modern történetírás alapvető nagy müvét kapja kézhez. Az uj kor kétségtele­nül egyik legjelentékenyebb történetírója Leopold von Ranke, éppen a pápákról irt könyvével szinte I példát állított fel rá, hogy a történelmi hatóerők kutatójának milyen alapossággal kell munkának látni. Ranke könyvéből kiderül, hogy a modern Eu­rópa és az európai kuliura kialakulásában semmi sem játszott olyan döntő szerepet, mint a római katolikus egyház sajátos és csodálatos intézménye: a pápaság. A pápák története egyben a keresztény S vallások, európai politika és diplomácia, a müve-1 szét és irodalom, egész Európa és a felfedezések | nyomán lassanként az egész emberiség történelmei is. Ranke könyvénél gazdagabb, tartalmasabb munkát nem ismer a történelmi irodalom. A bu­dapesti Hungária kiadásában megjelenő 784 olda­las hatalmas könyvet 50 remek illusztráció díszíti. Ara egészvászonkötésben 60 korona. — MERÉNYLET EGY HEIMWEHR-VEZÉR EL-1 , LEN. Becsből jelentik: Vasárnap ismeretén tette-1 sek rálőttek a bécsi 18. kerületben a 26 éves Max | Walchar tanítóra, a Heimwehr-mozgalom egyikl helyi vezérére. A súlyosan megsebesült fiatalem- 4 bért kórházba szállították, ahol műtétet hajtottak 3 végre rajta. A merénylő eltűnt. Beregszász, december 30. (Saját tudósítónktól.) A Kárpátaljai Magyar Kultur Egyesület az uj esztendővel erőteljes szervezőmunkáiba fog. Ja­nuár 4-én a beregszászi járás magyar kulturmun- kásai gyűlnek össze Beregszászban, hogy a fal­vakban alakítandó kulturegyesilleti fiókok létesí­tésével kapcsolatos teendőket megbeszéljék. Harmincöt község kiküldöttel vesznek részt a megbeszéléseken, melyeknek során megállapítják az egyes helyi szervezetek megalakításának időpontját, műkö­désének irányelvét, tevékenységének körét é6 legközelebbi feladatait. Az értekezletet a kultur- egyesület végrehajtóbizottságának megbízásából Bemda Kálmán főmérnök, a beregszászi helyi ezer­vezet elnöke, Polgáry Miklós reálgimnázlumi ta­nár, a beregszászi szervezet főtitkára és ifj. Zapf László reálgimnáziumi tanár, egyesületi titkár készítik elő. A helyi szervezetek kiépibése után sor kerül a járási vezetőség megválasztására, amely azután a helyi szervezetek egységes munkáját teremti meg. A beregszászi járás magyar falvainak bekap­csolásával egyidejűleg az ungvári, munkácsi és nagyszöllősi járás magyar községeiben is megindul a szervezi munka, úgyhogy az uj évben a kárpátaljai magyarság kulturális szervezése nagy lépésekkel fog előre­haladni. A nyilaskeresztes gráf Pálffy Fidélt kyitasitották Kitzbühelből Innsbruck, december 30. Kitzbühelből, a hí­res osztrák téli sporthelyről kiutasították gróf Pálffy Fidél magyarországi nagybirtokost, volt magyar képviselőt, a magyar nyilaskeresztes mozgalom vezetőjét Pálffy Fid ál állítólag nem­zeti szocialista propagandát végzett Ausztriá­ban. Az előkelő fürdőhelyen a kiutasítás híre nagy feltűnést keltett. Gróf Pálffy Fidél közvetlenül a karácsonyi ünnepeik előtt érkezett magyaré vári várából Kitz'bühelbe. A legelőkelőbb szállodában nyíl­tan hangoztatta nemz i szocialista érzelmeit és szidta az osztrák kormányt. Kellemétlein ösz- szetüzésekre került a sor, mig végre a fürdő­hely közönsége, amely nagyrészt más érzelmű, mint a gróf volt, tiltakozott az antiszemitizmus és a nemzeti szocialista propaganda éltem A hatóságok kénytelenek voltak közbelépni és gróf Pálffy Fidél máris visszatért. Magyaror­szágba.. Elvetemült gyermekbandák garáz­dálkodnak Konstanca kikötőjében Bukarest, december 30. A bukaresti sajtó a legnagyobb megdöbbenéssel és fel' háborodással tárgyalja a konstancai lehe­tetlen közbiztonsági állapotokat. A lapok szerint a singapuri és egyéb távolkeleti ki­kötőkben nagyobb a közbiztonság, mint Konstancában. Ebben a román kikötőben ugyanis naponta tucatjával fordulnak elő a rablások, lopások, zsebtolvajlások és üzlet- fosztogatások. Az uccán járókelőket a kol­dusok sokasága molesztálja és a félreesőbb uccában szinte teljesen megszűnt a vagyon- és életbiztonság. A kültel'epeken a szovjet- oroszországihoz hasonló gyermekbandák garázdálkodnak, akik nem riadnak vissza semmiféle bűntől. Napról-napra feljelenté­sek érkeznek arról, hogy magános asszo­nyokat vagy férfiakat megtámadnak és ki­fosztanak, sőt igen gyakran véresre is ver­nek üyen gyermekbandák s a hatóságok szinte tehetetlenek velük szemben. Vasár­nap két román matrózt támadott meg egy tucat rongyos gyerek s a matrózokat vé­resre szürkülték, majd kifosztották, A rend­őrség a támadók közül eddig ötöt fogott el. A banda tagjai közül a legidősebb sem érte még el a tizenhatodik életévét. ROMÁNIAI ZSIDÓK OROSZ­ORSZÁGBA VÁNDOROLNAK Bukarest, december 30. Lapjelcntések sze­rint az elmúlt napokban több száz romániai 1935 december 31, kecHfc MTWTr 'nuJBBBMMElPMMBMMBHHMBMMMWI zsidó kért kivándorlási engedélyt a szovjet* unióba. A román zsidók tömeges kivándor­lására a legutóbbi zsidóellenes kilengések adtak közvetlen okot. A kivándorlók Oroszországban a szovjetkormány által szervezett zsidótelepitéseken akarnak elhe­lyezkedni. NInnenek ui ruházati rendelkezések a kato ikus papok számára Budapest, december 30. A szombat esti buda­pesti lapokba® „UJ ruházati rendelkezések egyhá­ziak számára*1 * * cím alatt a következő közlemény jer- lent meg: „A Szentszék Ismételten sürgeti a pap­ság polgári és liturgikus ruházkodásának szabá­lyozását és egységesítését, aminek legelőször a székesfehérvári egyházmegye tesz eléget. Az egy­házmegyei zsinat múlt hónapban kiadott törvény- könyve szerint a jövőben lila birétumot (papi íö- veg) csak felszentelt püspök hordhat. A magyar jogszokás szerint eddig a prelátu6ok, kanonokok, o apátok és prépostok i« ilyent viseltek. A jövő­ben arany mellkeresztet is csak felszentelt püspök hordhat, ezzel szemben, mint eddig, a prelátusrk, a apátok és prépostok a jövőben is piros szegélyű reverendát viselnek, piros gombokkal. A székesfe­hérvári székeskáptalan tagjai karácsonykor már az uj szabályzatnak megfelelően, tehát lila birétum és arany mellkereszt nélkül jelentek meg a kápia- lani misén a templomban.*4 E közleménnyel kapcsolatban a katolikus „Nem­zeti Újság** beavatott egyházi helyről a következő felvilágosítást kapta: — Az egyháziak ruházkodására vonatkozóan semminemű uj rendelet nem jelent meg. A székes- fehérvári egyházmegye nem tett egyebet, mint az érvényben lévő rendeleieket kodifikálta. Ennek ér­telmében a vörös birétum (papi föveg) valóban csak a felszentelt püspököket illeti meg, de Ma­gyarországon egyes káptalanoknak, mint például az esztergominak, privilégiumuk van erre. Téves do­log az, mintha az apátok és prépostok arany mell- keresztjét és gyürúviselési jogát eltörölték volna.. Ellenkezőleg. Még 1929-ben úgy rendelkezett a római Szentszék, hogy a magyar címzetes apátok és prépostok főpapi funkcióik alkalmával sima aranykeresztet hordhatnak lila selyemzsinóron éa egyetlen kővel ékesített gyűrűt viselhetnek. Ugyan­akkor a római Szentszék megengedte, hogy a ma­gyar címzetes apátok és prépostok is ugyanolyan vörösezegélyü és vörösgombu reverendát viselhet­nek. mint az apostoli protonotáriueok. Ezeket a rendelkezéseket a magyar püspökök egyházmegyé­jükben még 1929-ben végrehajtották és azóta meg­tartásukról gondoskodtak. — HALÁLOS VÉGŰ TACMULATSAG. Beregszá­szi tudósítónk jelenti: A beregdédai hősök emlék­műve javára a napokban táncmulatságot rendeztek. A mulatságon, melyen a. falu fiatalsága teljes számban megjelent, verekedés kezdődött és Per­lés János falubeli gazdát annyira összeszurkálták, hogy kórházba szállítása után rövidesen megba t. A halálosvégü verekedés résztvevőit a csendőrség letartóztatta. A dublini íautóm Bűnügyi regény Irta: John Amos Cleever (22) — Keveset volt otthon, mindig utazott, titokzatos utakra indult, amiknek céljáról so­ha nem számolt be. Néiha hetekre hagyott ma­gunkra, úgyhogy anyánk sem tudta, merre kószálhat. És ha már ittihou volt, akkor is előfordult, hogy napokon át nem láttuk. Be­zárkózott a laboratóriumába és szakadatlanul dolgozott. De hogy miit müveit ott a hatalmas terem négy fala között, arról soha egy szó említést nem tett. Pedig gyermeki kíváncsi­sággal hányszor akartunk valamit kihúzni belőle. — Fizikus volt az atyjuk? — vetette köz­be a kérdést Patrik Fitzmaurice. — Orvos és fizikus. Kitűnő orvos, akinek a diagnózisa szinte csalhatatlan volt. De lel­kének egész rajongásával a fizikán csüngött. Tudja-e, hogy egyszer Marconi is megláto­gatta? Bezárkóztak a laboratóriumba és órák hosszat tárgyaltak. A Royal Societynek is tagja volt az apánk. — Amikor anyus meghalt, szinte eltűnt az életünkből. A háztartást ugyan fenntartottuk és ő anyagiakkal mindig ellátott bennünket. Aztán bekövetkezett a katasztrófa. A tör­vény emberei jártak nála. Behatoltak a labo­ratóriumba. Az atyám revolverrel fogadta őket. Rávetették magukat és megkötözték. Nem a törvény Ítélkezett rajta, hanem az örültek házálba került. Akkoriban sokat is Írtak a lapok erről a titokzatos dologról. Mi még gyerekek voltunk, én tizenhárom, George tizenegy éves. Nem sokat értettünk a dologból. A törvény gyámot rendelt ki nekünk. Néhány évig jó dolgunk volt, aztán a gyám Dartmoorba került. Elsikkasztotta a kezére bízott pénzeket. Nem sikerült sem­mit sem megmenteni a mi számunkra. így került George az uccára. Jó, hogy rajiam segített a tánctudoményom, különben én is a Piccadillyre kerültem volna. — A második ilyen rémhistória, amit ma hallok — gondolta magában Patrik Fitzmau­rice. — Eszébe jutott Creevey Írása, melynek hőse mennyire hasonlít erre az őrültre. Csodálatos az Írói fantázia. Kieszel valami agyafúrt dolgot, amire az olvasó azonnal rá­mondja, hogy ilyen eset meg nem történhe­tett, képtelenség, úgy a cselekmény, mint a személyek az iró agyának szüleményei, aztán gyakran megtörténik, hogy az élet ugyan­olyan, sőt talán még különb históriát produ­kál, mint a regényíró fantáziája. A regény alakjai megelevenednek, a könyv lapjairól kilépnek az életbe, közöttünk járnak és cse­lekszenek, talán ismerjük is őket. Patrik Fitzmaurice most már örült annak, hogy erre az útra elkísérte a leányt. Az ő szakmájában minden tapasztalat értékes lehet és jó az em­bereket megismerni még akkor is, ha már lelkűk egy más világon tanyáz és csak ritkán tér vissza a normális kerékvágásba, az élet megszokott keretei közé. Az autó nyolcvan kilométeres tempóban száguldott a nyílegyenes, aszfaltozott or­szágúton. London elővárosai csak. úgy repül­tek mellettük ebben a hatalmas iramban. Egyszerre csak Anny megragadta a detektív karját. — Az ott... előttünk... az az intézet... Abban van az atyám. Egy útkereszteződésnél hatalmas épület­tömb állott, ameiy vigasztalan benyomást tett a szemlélőre. Három emeletes épület volt ez, amely itt magányosan állott a világváros kü­szöbén, mintha arra figyelmeztetné a metro­polisba törtetőket, hogy az ottani élet irama könnyen veszedelembe sodorhatja a lelket ’és akkor nincs más ut, mint a megtérés ide, ebbe a komor, szürke épületbe. Mint egy fegyház, borzongott végig a gondolat Fitz- mauricén. Itt is örökös rabságra kárhozottak a szerencsétlen elítéltek és elméjük világos­ságát is örök időikre elzárták a téboly titok­zatos erői. A nagykapu előtt állott meg az autó. Anny könnyed lépéssel Szökött ki belőle. —• Kérem, kisérjen fel az apámhoz. Nem akarok most egyedül lenni vele. Szükségem van minden erőmre, hogy a feladatot, ame­lyet magamra vállaltam, el is tudjam végezni... — Felmegyek — mondta a detektív és keze máris a viUanycsengő gombjához ért. Kis vártáivá a kapu melletti kis ablakfülke fel­pattant és a portás feje kandikált ki. Azon­nal megismerte a látogatót, úgy látszik, a leány gyakran tehette meg ezt a szomorú utat. — Az édesatyja jól van, Miss Anny — szólt ki vidám hangon. — Azonnal nyitok. Pár pillanat múlva feltárult a kis kapu a nehéz tölgyfakapu oldalán és a látogatók be­léptek. Boltíves kapualj alá kerültek, ahon­nan jcbbra-balra széles folyosók nyitottak az épülettömb belsejébe. Anny már ismerte a járást és igy előre sietve utat mutatott a detektivnek. Az első emeletre mentek be és ott Anny bekopogott egy szoba ajtaján, amelyen fehérre emailo­I zott tábla hirdette, hogy orvosnak a hivatalos szobája. Barátságos fiatalember volt ez az orvos, pápaszeme mögül jóságos tekintet kan­dikált ki, egész lényéből a megnyugtató jó­ság sugárzott. Látogatókönyvet vett elő és beírta a most érkezettek nevét. — Ha Istennek, jól van az atyja, Anny —= nyugtatta meg a leányt. Ha laikus beszélget el vele, rá sem jön, hogy szegénynek itt keli örök időkre marad­nia. Csak néha vesz erőt rajta a fixa idea... Lemondólag legyintett a kezével. — De jobb erről nem beszélni. Hiszen tudja... Anny mélyet sóhajtott. — Búcsúzni jöttem az agámhoz ~ mondot­ta. — Hosszabb időre el kell hagynom őt. — Elutazik? — Igen, elhagyom Londont, Írországba megyek és nem tudom most, hogy mennyi időt kell ott töltenem. Nem akartam úgy távozni, hogy ne lássam őt. Az ember nem tudhatja. Mindig közbe jöhet valami. — Oh, az atyja nagyon fogja nélkülözni. Balzsam volt a lekére ez a heti látogatás. Azt nem is akarom hozzáfűzni — tette hozzá udvarias mosollyal — hogy nekünk is meny­nyire hiányozni fog. — Doktor ur, olyan kedvesek voltak mindig hozzám és olyan jók szerencsétlen atyámhoz. Nem is tudom, hogyan hálálom meg majd jóságukat. Az orvos kulcsköt eget lóbált a kezében és udvariasan a folyosóra mutatott: — Ha tetszik, indulhatunk. A látogatási idő félóra múlva lejár és maga tudja, Miss Anny, hogy a szabályaink nagyon szigorúak. (Folytatjuk.) I 31 I lilsaiiiiiirtMM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents