Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-31 / 297. (3849.) szám

i Via Délamerika (sp) Prága, december 30, A minap levelet kaptam brazíliai ismerő­sömtől s a karácsonyi és újévi üdvözletek után a következő jellegzetes mondat állott a levélben: ,,a napokban hál'ístennek is­mét forradalmunk volt itt, ami kissé lendí­tett a konjunktúrán, mert az elmúlt évek­ben rosszul mentek már az üzletek." A le­vél irója európai ember, de odaát, ahol most rekkenő hőségben fürdőnek a szép Doloreszek és a tüzes Pedrók az óceán hullámaiban a riói cukorsüveg tövében, szemmelláthatóan magáévá tette a délame­rikai mentalitást, amit mi nehezebb vé­rünkkel, hűvösebb klímáinkkal nem igen értünk meg. Forradalom minden második évben, az annyira életszükséglet, annyira üzleti érdek, hogy az emberek kétségbees­nek, ha nem következik be pontosan. Mint á bővérű embernek az érvágás; a temető be­járati koldusnak a döghalál, amikor sok a temetés, olyan megkönnyebbülést jelent Délamerikában, ha a Gomezek, Diazok, Pe­rezek elnökségének néhány havi rablóvirt- safjtja után a jólfizetett desperádok (miből élnének e szegény hivatásos forradalmárok, ha az államcsinyrendezők beszüntetnék az üzemet?) nem vonulnának az uccára s fegy­vereik néhány pukkanása után meggazda­godott elnök és pereputtya hanyathomlok nem menekülne külföldre, a készenálló flo­ridai villába, az északamerikai bankba át- sibolt dollárok közé. A délamerikai váltógazdaság követeli a forradalmakat. Másképp lehetetlen megélni, mint az uralmak rotációjában, amikor egy­szer mindenkire sor kerül, hogy hosszabb- rövidebb időre belemerjen a húsos fazékba. A délamerikai forradalom ugyanaz, ami a hasonló, de leszelidült vérmérsékletű fran­ciáknál a kormányválság: folyton jönnie kell, hogy mindenki szerepelhessen, ha a válság egyébként alig zavarja is a dolgok kontinuitását. De legújabban valami baj történt a délamerikai forradalmakkal. Meg­ritkultak. S ugylátszik, a szokásos tünetek kimaradása zavart okoz a spanyol-—ameri­kai szervezetben, aminek jeleit idegeskedve látja a világ. Sok oka lehet e változásnak. Az európai diktatúrák alapos módszerei megtanították a délamerikai diktátorokat a hatalom tartós konzerválásának módjaira s Brazíliától kezdve Mexikón, Csilén, Perun át Venezueláig immár hosszú éves, néha évtizedes, bebalzsamozott diktatúrákat talá­lunk, mert az elnökök európai mintára ki­építik rendszerük védelmét, amire előbb nem gondoltak. Lám, éppen a napokban hunyta be szemét örökre Gomez, Vene­zuela diktátora, akivel megtörtént a csoda, hogy mint elnök ágyban, párnák közt halt meg Délamerikában huszonhét évi uralom után, pedig már hároméves kormányzata után ő volt országa leggazdagabb embere, nyugodtan helyet adhatott volna tehát Diaz­nak vagy Pereznek. Halálakor csaknem egész Venezuela övé volt már. Abdul Ha- mid-i szokásokat vett fel, háremet tartott, száz gyermeke volt (valóban a ,,nép aty­ja"), önhatalmúlag megállapította születése helyét és idejét s azt taníttatta a venezue­lai iskolákban, hogy a civilizáció bölcsője Venezuelában rengett s Gomez, az elnök, ősei ringatták. De írni. olvasni nem tanult meg s egyetlen szórakozása halála napjáig a kivégzésekben való gyönyörködés maradt. Az alapos európai példák egyszóval meg­hosszabbították a délamerikai diktatúrák Prága, december 30. Az egész világ feszülten figyeli az eritreai harctéren történő eseményeket, mert a legújabb hirek azt látszanak igazolni, hogy az abesszin el­lentámadás sikerrel járt és az olaszok a Takkaze folyó mentén és Makalenál több he­lyen szorongatott helyzetbe kerültek* A nyugtalanság Olaszországba is átharapózott, úgy hogy a dacé a hétfői minisztertanácson kénytelen volt ál’lást foglalni és feltárni a valódi helyzetet. Mussolini megnyugtatta az olasz népet, amennyiben utalt arra, hogy a háború elején megindult offenziva sikere után hosszú hetekre volt szükség, amig az olaszok megszervezték a nehéz terepen az utánpótlást s ezalatt az idő alatt az angol fegyverrel felfegyverzett modem abesszin seregek hatalmas támadást indítottak az előretolt olasz áííások ellen. Az abesszin offenziva két hét óta tart, mert az első ütközet Abbi Adriinál decem­ber 15-én zajlott le s ha a hatalmas túlerőben lévő etiópok jelentősebb részlet eredményt is tudtak elérni, az olasz front fölgöngyülitésének terve egyelőre nem sikerüli. Badoglio egy-két héten belül elvégzi nagy előkészületeit, mondotta Mussolini s akkor megindulhat az ellenlökés. — Mindenesetre elérkeztünk az abesszin háború döntő fázisába. A négus fölkészült hadserege több mint százezer ember és az olaszok 150.000 katonát vetnek eléje. Az elmúlt három hónap alatt a négus megfeszített erővel felfegyverezte katonáit és a legmodernebb harci gépekkel felszerelt csapattá fejlesztette testőrségének nagy részét, de Badog­lio is szívós erővel végezte munkáját, pompás összekötő utakat épített az elfoglalt területen és biztosította az utánpótlás gyors működését. A szuezi csatorna hatóságainak jelentéséből kivi­láglik, hogy az utóbbi napokban lázas sietséggel ömlenek a katonák Eritreába és az elkésriíett beíonutakon municióval és uj hadianyaggal gyorsan az első vonalba sietnek, ahol találkoznak azokkal a katonákkal, akik három hónap alatt megszokták a kiimát, megismerték a terepet és most pihenten várják az offenziva megkezdését. Az ókori időktől nem zajlott le olyan hatalmas arányú ütközet afrikai földön, mint amilyenre január hónapjában van kilátás. életét s ezzel összezavarodott a régi élet­mód. Uj rétegek nem kerültek fel, a termé­szetes rotáció, a megélhetés egyetlen lehe­tősége, meglassult, ki-kihagyott. Nőtt a munkanélküliség. Időközben a délamerikai államok lakossága elszaporodott s monda­nunk sem kell, hogy negyvennyolcmilliós Brazíliában már elképzelhetetlen a forradal­makkal lendített kezdetleges politikai és társadalmi életnek az a bérendezkedése, ami elképzelhető volt a negyed és félmilliós országokban, a civilizációtól éteri távolság­ban fekvő tiz-huszezer lakosú városokban. Má legfeljebb a legelmaradottabb és a leg­kisebb délamerikai államok élhetik a régi világot, mint Venezuela, Bolivia, Paraguay, de Argentína, hol 14 millió lakos és milliós város van, vagy a 16 milliós Mexikó nehe­zen. Ki tud például arról, hogy Columbia lakossága is a 10 millió felé közeledik már s a nagy ország társadalmi rendje termé­szetesen alaposan megkomplikálódott? Egyrészt a megkövesedett diktatúrák, más­részt a tulszaporodás uj problémákat vetet­tek Délamerikába s a gazdasági dekonjunk­túra tetézte a bajt. A naggyá nőtt államok­ban lehetetlen volt annyi forradalmat csi­nálni. hogy egyszer minden klikk tényleg a husosfazék mellé kerüljön. A szegény ember szegény maradt. A proletár proletár s az államhatalom vezetői egy szép napon ijed­ten vették észre Argentínában, Csilében, Brazíliában, hogy a délamerikai forradal­már — igazi forradalmár lett, elkeseredett, elszánt elvek függelmében életét feláldozó ember, aki nem a vagyonért áll ki a barri- kádra, hanem a megélhetésért. Soká nem volt forradalom: óriási elégedetlen réteg fej­buktak, még mielőtt a nagy fasiszta tanács felül­vizsgálhatta volna őket. A kudarcért nem Olasz­ország felelős s a világ ma már belátja, hogy az okok az olasz határokon kívül keresendők. Az eritreai katonai helyzettel foglalkozva a duce megállapította, hogy az olasz csapatok el­ső harmincnapos gyors előretörése után szabá­lyozni kell az utánpótlást s ez sok időt vesz igénybe, mert csak igy biztosítható a többszáz­ezer főnyi katona és munkás biztonsága. Min­den gyarmati háborúban szükségszerűen szüne­tek állnak be, amig megtörténik a nehéz és vad terület megszervezése. Tigre tartománynak te­rülete Olaszország területének egyhetedét al­kotja, a lehető legvadabb vidék és 400 kilomé­ternyi távolságra van a massauai támponttól. A december 15. és 22. közötti összeütközések a legfontosabbak voltak az ellenségeskedés meg­kezdése óta és a bennszülött hadsereg épp úgy, mint a hazai hadsereg tanujelét adta pompás bá­torságának és odaadásánank. Jelentésének végén a duce kijelentette, hogy a gazdasági ostrom elleni küzdelem a gazdasági és a kereskedelmi élet mindennapi hathatós tá­mogatásával eredményesen tovább folyik. Uj törvényekre nincs szükség, mert a nép tudja kö­telességét. A korporativ munka halad és kima­gasló pontját a korporációk február végi köz­gyűlésén fo'űa elérni. A: uj olsst kölfségve'és nem tud háborús kiadt soí-ról A mai minisztertanács elfogadta az 1936— 37-es költségvetést is, amely 20 milliárdos be­vételi és kiadási forgalmat mutat fel és 20 millió líra aktivát helyez kilátásba. A keletafrikai akció kiadásai nem szerepelnek a költségvetésben. FOLYTATÁSA A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN lődött ki. A nép szaporodott: az elégedetle­nek száma parttalan óceánná nőtt. A krízis fölkorbácsolta az óceán hullámait s Moszk­va felől tájfun érkezett, amely irányt és el- sodró erőt adott a háborgásnak. A szovjet hamarosan észrevette, hogy manapság a talaj sehol nem alkalmasabb a Világrengé- sek előkészítésére, mint Délamerika vulká­nikus földjén, ahol a tradicionális és felgyü­lemlett zendülési kedvnek csak lendítő erőt kell adni s a többi magától megjön. A novemberi brazíliai részletforradalom megmutatta, hogy az ujrendszerü délameri­kai zendülések struktúrája elüt a régitől. Itt nem lehetett már senkit megvásárolni, „ez- ! redesi" vagy „tábornoki" ranggal, aranytól I fénylő ruhával lekenyerezni, mert a cél nem ' a floridai villa, sem a petróleumrészvény, I hanem a világszabadság és — egy darab Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II.. Panská évre 76. havonta 26 Ki., külföldre: évente 450. SzloVeTlSzkÓi ÓS rUSZÍnSzkÓÍ ma^UÜrsáp ulicel2. II. emelet. • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ ^ ^ " Prága II., Panská ulice 12, 111. eme.et. fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOlitlKCll TlQpilQPJQ. * * TELEFON; 30311. * • Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2. Ki. SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRftHft.--------- ■■ i Mi« nimrwirtf-nirifTí- irrr ■ ■ í’W&ílt.jaSWWSSBSWWlRPIMWTITIJBiti !iM■!JUKW’irf'T'. ? 'ffEÍZ'‘''IS. Ol asz visszavonulás Mussolini n&esptyuuiatta a harctéri etem yek miatt nyugtalan ©I is népet A hétfői római minisztertanács magyarázó kommünikéié Az uj olasz költségvetés - JEiőkésiü et a rohamra*1 A négus katonái Mahale előtt | kommüniké szerint az „ideiglenes párisi javasla­tokról" azt mondotta, hogy távolról sem teljesí­tették az olaszok minimális követeléseit és el­Roma, december 30. A mai minisztertanácson Mussolini részletesen beszámolt a politikai, a katonai és a gazdasági helyzetről. A hivatalos Mussolini a hétfői minisztertanácson részletesen foglalkozott a problematikus eritreai katonai helyzettel

Next

/
Thumbnails
Contents