Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-29 / 296. (3848.) szám

London uiánPúrts Franciaország visszatér a népszövetségi politikához 4 Laval döntő ütközete a kamarában - A párisi béketerv végső elutasítása ■ A középpártok 20 szavazatnyi többséget várnak Uj választások Franciaországban? Miközben Laval élet-halál bánit villa... (£/p) Prága, december 28. Amikor e sorokat írjuk, Pierre Laval élet- halál harcát vívja a párisi parlamentben, éppen most beszél, most zeng a rádióból is­mert baritonhangja a tárgyalási terem el­lenséges légkörében, most csapnak rá ösz- szes nyílt és titkos ellenfelei, a nyurga Léon Blum, a szélesarcu Daladier, az angolbarát Reynauld s Pierre Laval bizonyára titok­ban Briand szelleméhez fohászkodik, hogy az ő mintájára megkísérelje a lehetetlent: varázslatos szavak erejével visszabiivclje a haragosokat a kormány táborába. Magunk ■előtt látjuk a klasszikus szajnaparti palotát, ahol a csata folyik és sejtjük, mennyire örül­nek a párisi politikai amatőrök az, esemény­nek, mert valóban ma ismét ,,nagy nap" van a parlamentben, díszelőadás s az öreg terem faburka, az oszlopok márványa, a padok bársonya is remeg az izgalomtól. Nagy nap van. A párisi beszédeket idáig halljuk, a Duna. a Moldva, a Vág, a Ga- ram, á Tisza partjáig, mi sem mehetünk el közömbösen az „elveszett léptek csarnoká­ban" eldördült szavak mellett. Igen, eldör­dült szavak. Ilyesféleképp jellemezhetjük mindazokat a szavakat, amelyek ezekben a napokban az olasz—abesszin konfliktussal kapcsolatban elhangzanak, mert ma a sza­vak ágyulövéssel és bombavetéssel azono­sak s esetleg több kárt okozhatnak, inkább sodorhatják a világot a háború felé, mint máskor és másutt valódi ágyudörgések és valódi puskaropogások, .Laval bukása a békekisérletek végét je­lenti, Angliában a kormányrudat kicsavar­ták már a békebarátok kezéből s a harci tűzben égő Edén kezébe adták, — ugyanez történik Franciaországban, ha Laval meg­bukik. Ki veheti át utána az uralmat Pá- risban? A parlament mai összetétele mellett kevés lehetőség kínálkozik s miután a par­lament rövid életében gyorsan elfogyasztott minden elfogyasztható kormányt, alig ma­rad más kiút, mint az uj választások kiírása. P Olasz szempontból nem látszana a legrosz- szabb megoldásnak ez a mód, mert a vá­lasztások kiírása, lefolytatása, az uj parla­ment összeülése két-három hónapig eltarta­na s ebben az időben az olajzárlatot nem igen valósíthatnák meg, mert a francia kor­mány végérvényes határozata előtt megvár­ná az uj parlament állásfoglalását. De ha nem oszlatják fel a parlamentet, az olaszba­rát politikán súlyos csorba esik, mert vagy megbukik Laval s helyét Eden-forma olasz­ellenes politikus foglalja el, vagy megmarad, de kénytelen egész eddigi politikáját meg­változtatni s visszatérni a rideg szankciós eljáráshoz. Mi jó származik ebből a világra? Nem tudjuk, nem látjuk a perspektívákat. Csak feszülten figyeljük a párisi eseménye­ket s érezzük, hogy nem éppen a kibontako­zás felé fejlődnek. Nemcsak az európai diplomáciai került zsákuccába, hanem az abessziniai harctéren is bizonytalan a helyzet. A november első felében lezajlott offenziva és Makale elfog­lalása óta az olaszok tapodtat sem haladtak előre. Minden megállt, sőt az időközben fel­készült abesszinok eredményes támadások­kal nyugtalanítják a tétlen olaszokat s a veszteségek, amikről Badoglio feltűnő nyilt­P á r i s, december 28. Szombaton délelőtt beavatott körök pesszimizmussal ítélték meg Laval kormányának hzlyzetét. A parlament külügyi vitája tovább folyt és egyre több képviselő nyilatkozott a miniszterelnök él­en. Pénteken Laval tegnapi szamunkban is­mertetett nyilatkozata után León Blum be­szélt a szocialista párt nevében és természe­tesen elutasította Laval álláspontját. Utána általános figyelem között DeBbos, a radiká­lis klub uj elnöke tört lándzsát a feltétjén népszövetségi politika meílett és helytelení­tette Laval eljárását. Nagy meglepetést kel­tett Paul Reynaud volt miniszter nyilatko­zata. Reynaud a köztársasági középpárthoz, Tardieu csoportjához tartozik s mégis a le­hető legélesebben elítélté a kormány maga­tartását az olasz—abessziniai konfliktusban. A beszéd következtében a kormány helyzete lényegesen meggyengült, mert eddig min­denki azt hitte, hogy a középpártok zártan Laval melleit sorakoznak föl. Délelőtt min­denki azt hangoztatta, hogy a döntés Laval délutáni nyilatkozatától függ. Szinte ember- feletti Laval feladata és csak abban az eset­ben érhet el eredményi, ha közismert sze­rencséje ez alkalommal sem hagyja el és pá­sággal nap-nap után beszámol, jóval megha­ladják a szokásos „csetepaték" megengedett veszteségeinek méreteit. Az abesszin. ellen- támadások óta a hivatalos olasz jelentés több halottat és sebesültet ismer el, mint a háború egész első két és fél hónapjában. Maholnap újra bekövetkezik az esős idő­szak — májusnál tovább nem igen harcol­hatnak az olaszok — s ha addig Mussolini hadserege nem ért el eredményt, sőt kény­telen volt jelentős vereségeket elismerni, az olasz nép aligha tekint majd akkora lelke­sedéssel az uj fasiszta hadseregre, mint a háború megindulásának pillanatában. Az előlegezett bizalom könnyen elpárolog. A mai harctéri helyzetnek háromféle magya­rázata lehet. Az első az, hogy az abesszi- nek tényleg lehetetlenné teszik az olaszok előnyomulását és hősiességükkel keresztül­húzták Mussolini számításait. A másik az, hogy Badoglio az elmúlt hónapok csendjé­ben hatalmas offenzívat készített elő, kiépí­tette az utakat, biztosította az utánpótlást és januárban akar döntő csapást mérni a négus hadseregére. (Mindenesetre feltűnő, hogy amig De Bono volt a fronton, állan­dóan sikereket jelenthetett, mig a vezércse­re óta minden megállt, minden tesped). A harmadik lehetőség végre az, hogy Musso­lini nem akar nagyobb erőket vetni az rattan szónoki képességével az utolsó pilla­natban sikerül megváltoztatni a kamara hangulatát. Néhány lap már ma reggel megállapította, hogy elméletileg a kormány tní:r megbukott, mert a többség szónokai ellet é nyilatkoztak. Li vált egyedül a költ­ségvetés elintézetlen volta mentheti meg. Ha csak külpolitikái problémák vezérelnék á parlamentét, akkor a lemondás elintézett dólóg volna, de a tisztázatlan belpolitikai helyzet miatt a középpártok egyelőre még nem döntöttek abban, hogy elejtsék-e Lá­váit és a balpártokra bizzák-e a költségve­tés tető alá hozatalát. Az általános véle­mény szerint Laval bukása után nem marad más hátra, mint a parlamentet föloszlatni és uj választásokat kiírni. A miniszterelnök hí­vei azt hangoztatják, hogy Laval eddig cso­dálatosan tudott bánni a parlamenttel és az utolsó pillanatban mindig sikerült leszerelni az ellenzéket s ma ugyanez fog történni. A néhány nap előtti bizalmi szavazásnál a kormánynak 52 szavazattöbbsége volt s e többséget csak negyven radikális szocialista szavazattal érhette el. E negyven szavazat fele most biztosan elvész, a másik húsz sor­sa pedig bizonytalan. Az optimisták is csak abesszin frontra és megelégszik a védeke­zéssel, mert a jelen kritikus időben egyrészt az európai diplomácia^tárgyalások befeje­zését várja, másrészt — számol a Földközi tengeri háborúval s erre gyűjti erőit. E har­madik lehetőséget látszik igazolni az is, hogy hivatalos jelentések szerint jóformán csak aszkarik és egyéb bennszülöttek áll­nak csatasorban Abesszíniában, mig Lybiá- ban és az anyaország hadikíkötőiben egyre jelentősebb fehér csapatösszevonások tör­ténnek. Ez a harctéri helyzet. Bármennyire bizonyta­lan és nyugtalanitó, az érdeklődés Párisra össz­pontosul. Az olasz-angol viszony kulcsát talán Laval tartja kezében. Ha Angliához pártol, Olaszország tehetetlen, ha Olaszországhoz pár­tol, Anglia válik tehetetlenné. Laval bukása legalább átmenetileg azt jelentené, hogy az olasz irányzat megbukott Párisban, s Francia- ország engedelmesen beilleszkedik az angol po­litika kereteibe, az olaszellenes európai blokk megalakult, s a duce kénytelen felvenni a küz­delmet az egész világ ellen. Az olaszok ma ta­lán a duce életénél is jobban reszkettek Laval sorsáért, mert tudták, mi forog kockán. — Ben­nünket az általános európai viszonylatokon kí­vül Laval személyes sorsa is érdekel, mert ab­ban a kitűnő államférfi-garnitúrában, amellyel Franciaország rendelkezik, kétségtelenül Pierre Laval egyike a legtehetségesebb vezető egyéni­ségeknek. Az elsők között is magasbaszökött s nevének valósággal Briatsd-szerü csengése van. néhány szavazatnyi többséggel számítottal? szombat délelőtt. Az Echo de Paris megál­lapítja, hogy Reynaud „gyilkos beszéde** után Laval' elvesztette a csatát. Ha Laval legutóbbi többségének csupán huszonhat képviselője .megváltoztatja véleményét, ami valószínűnek vehető, akkor a kormány meg­bukott. Az Oeuvre szerint, ha a parlament azonnal Reynaud beszéde után szavazott volna, akkor Laval már pénteken kénytelen lemondani. A volt miniszter támadásai a kormány egyes tagjainak hitét is megingatták s ők sem támogatják többé föltétlenül Láváit. Léon Blum nyíltan megmondotta, hogy a miniszterelnök ma a szó szoros értelmében [egyéni politikát követ Franciaországban s | ez tarthatatlan. A szombat délelőtti vélemé­nyek szerint egyedül a radikálisok bizony­talansága mentheti meg a kormányt, mert a radikálisok nem igen akarják a költségvetés befejezése előtt megbuktatni a miniszterel­nököt. A szombati vita A szombati vita délelőtt kilenc órakor kezdődött üres padok előtt. A kormány ré" Az első francia államíérfiu Versailles óta, aki a fejlődés dinamikáját szembe merte állítani a háború utáni évek gyűlöletében fogant alapel­vek csökönyös és med. j statikájával, az első francia, aki ujjat húzott a népszövetség merev­ségével és lehetetlen paragrafusvilágával, amikor a béke megmentése érdekében síkra szállt a pá­risi béketerv mellett, az első francia, aki „le­gyen béke és vesszen az elv" kiáltással szegezte dárdáját a genfi előítéletek falának. Az idő ta­lán nem elég érett arra, hegy a népek és a béke dinamikus életérdekei legyőzzék a haladni nem. akarók statikáját, s ma még elképzelhető a pa­radoxon, hogy egyesek a békét egy világháború­val akarják megmenteni s nem kompromisszu­mokkal, — de ha már egy francia államíérfiu, a legnagyobb és a legfelelősebb francia állam­férfiak egyike, teljes tekintélyét .rangját és ha­talmát odadobja a dinamikus princípium védel­mére, mint Pierre Laval, aki tegnapi beszédében fölvázolta a népszövetség hibáinak veszedelmeit, s kijelentette, hogy a mai európai nemzetközi eljárásokkal lehetetlen megoldani a függő bo­nyodalmakat, akkor a dinamikus princípium hí­vei közelebb állnak már az érvényesüléshez, mint a helyzet talán sejtetné. Bármi történik La- vallal, miniszterelnöksége idejében volt egy kor­szak, — a párisi béketerv korszaka, — amikot szembeszállt a paragrafusokkal s Genf szellemé­nek merevségével, hangoztatván a fejlődő élet jogait s belátván, hogy a. békét nem a genfi csö­könyösség, hanem csak a kompromisszum ment­heti meg. Tanulságnak ennyi elég. Mai számunk a Képes Hátáéi és RádiómeHék­leltei 32 oldal - ára 2 - Ke sz^m • Vasárnap • 1935 december 29 Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, Szl0V61lSzlcÓÍ 6S rUSZlflSzJcÓi TUQFlJQf'Sá0 u!icel2. II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • Prága II., Panská ulíce 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 303-11. €)• Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki, SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl.

Next

/
Thumbnails
Contents