Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-25 / 294. (3846.) szám

22 Egy érdemes, gazdag, magyar élet margójára... kyotevanaúlk születésnapját ünnepelte Fekt Ferenc nyugat mázott tőgimnázíumt tanár, az országos túrit eperjesi galamhlenyészlö Diákokat és galambokat nevelt egész ételén keresztül az öreg professzor, aki teljes szellemi és fizikai frisseségben érte meg a magas életkort „KI a szabadba, mert a friss levegő Jelenti az életet..." Eperjes, december közepe. (A PMU kUrüAdöiti munkatársától.) Az elmúlt betekben e>gy napi- hir maradit ki az újságok betütengeirébői, mely­nek ilyen címmel kellett válna megjelenítiie — Fekt Ferenc, az országos hiril eperjesi gia- ilamibtenyésztő nyolcvan éves... — Egy mun­kában eltöltött élet szerény jutái imaként, mert ez a kedves eperjesi öregur sosem kereste az elismerést, sem & lármás népszerűséget. A volt eperjesi királyi katolikus főgimná­ziumban tanította a klasszikus nyelveket közéd három évtizeden keresztül Fekt Ferenc, miután néhány esztendős aradi, lugoeá és panesoval mű­ködése után idehelyezték: az 6vszázados kul­túrával és akikor még három főiskolával dicse­kedhető taroaparti városiba. Eperjes nagyon megfogita az érsekujvári származású flatail ta­nárt, mert végleg itt telepedett meg és itt kezd te el munkáját, mellyel országon, sőt; sok vo unatkozásban — európai hírnevet szerzett ma­gának. Ez pedig nem volt más, mint a nálunk addig kevéssé ismert és nagyon ne­mes galambfajta: az angol parókáa és pávás galambok tenyésztése és népszerűsítése tenyésztőink között. Negyven év óta tenyészti ezt a két nemes galambfajtát az egyébként gyér miekkora óta galambte n vésztő Fekt Ferenc olyan sport/szeretettel és olyan fa­natizmussal, amilyennél csak egy másik szen­vedélye iránt viseltetett. Mert Fekt Ferencnek a klasszikus nyelvek ée gaLambtenyéeztés mel­lett volt egy harmadík szenvedélye is: a vadá­szat. Ennek áldozta föd a családi éket pihentető melegét: nein nőaüíl meg sóba, hogy ravmrtafcinal ta­níthasson, zavartalanul nevelhesse galambjait BB^moimsBBSBaimiBaauBmamaiámaaBaxm és mvartelamd barangolhassa az erdőket, néha heteken keresztiül. Felvetheti valaki a kérdést: érdemes-e agg­legénynek maradni azért, hogy zavartalanul va­dászhassák és zavartalanul tenyészthessen ga­lambokat az ember? — Hát először is: még sen­kinek sem sikerült bebizonyítania eddig, hogy & házasság a legszórakoztat óbb dolog a vilá­gon, másodszor pedig: egyéni beállítóttoág kér­dése az egész. A* nagyon helyénvaló és tenmé azetee, hogy a férfiak túlnyomó többsége a há­zasságot helyezi előtérbe éa boldogan egyezik bele abba, hogy a dolgaiba ezentúl, legtöbbször az „erősebb jogán1*, beleszóljon aa asszony. Házasodni: ez a világ természetes rendje, de az is természetes, hogy álcád néki kivétel is az ál­talános érvényű szabály alóL KvéteL, amely nem nősül, hanem galambokat tenyészt és va­dászik égés® életén keresztül ém — nyolcvana­dik születésnapját tedljn* sr&ellemi ée fizikai fris­ses ég ben éri meg. A kedves eperjesi öregur, Fekt Ferenc, vagy ahogy a régi Sáros úri vilá­gában ismerték: Franci 'bácsi, most így ünne­pelt a csöndes, galambo któl és virágoktól’ szi­ntes k'onstantin-ucoai házában ... Mindössze né­hány jóbarátjának gratulációját nyugtázva... A galambtenyésztöh generációit nevelte föl Fekt Ferenc Negyven ét óta tenyészti az angol parókáa és pávás galambokat aa eperjesi öregur és Öt­venöt esztendeig vadászott. Szép és főként: ogé&zsé^et életprogram mind a kettő, amellett, hogy mint tanár ki egyike vot&t a legjobb peda­gógusoknak. Tanítványai ezt & jó ée Igazságos tamást szerették benne éB BMretéWJmcS, egy e(ry iskolai év végén, értékes ajándékkal adtaik kifejezést nem egyszer. (Egyik legkedvesebb emllóke az öreg professzornak egy bőgő szarvas­bikát ábrázoló bronzszobor, melyet 1907-ben érettségizett növendékeitől kapott. Ezek között volt Gojdics Péter Pál jelenlegi erperrjesi görög- katolikus püsipök is.) Generációkat nevelt föl nomcaak az iskolában, hanem a gátambtenyész­té# területén is. A műit század utolsó éréitől kezdve nem volt olyan jelentősebb kiállítás az ország­ban vagy a külföldön, ahol az első dijak vala­melyikét ne a Fekt Ferenc angol parókásai vitték volna el. Később, mikor már sikert sikerre halmozott ée a neve, külföldi viszonylatban la, a legismer­tebb tenyésztők között szerepelt, már Csak versenyen kívül indult a kiállításon, hogy ne szegje kedvét a fiatalabb generációnak az első dijak örökös elnyerésével Ha igaa a® a tétel, hogy: még a legegysszerübb dolgokat te művészetté tudja fejleszteni az, aki teljes szivé­vel. minden tudásával ée odaadásával! szenteli magát az egyszerű dolgoknak, akcxr ilyen ember ez a kedves eperjesi öregur is. Egyike azoknak, akik valóban — művészetté fejlesztették a ga­lamb tenyésztésit. Érdemeiért a kitüntetések egész sorával jutalmazták. A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete Budapesten disztagjává választotta a azonkívül számos más szakegyeaület tagja ma is. Jeíllkvmó a háború előtti ém alatti viswmyolcro, hogy a külföldi Köatekőrökbeu sokkal jobban te merték a nevét, mint idehaza. Dr. Paul Trtlben­Irtat Hangaricus Viator Budapest, december. Oxford-ldőkbeli barátomtól kaptam hosszú évek múltán életjelt: — n • • > a velszi hercegnél jobb idegenforgalmi ügynököt ál­mukban se kívánhattak a magyarok. A Savoyban, a Piccadilly teáin, sőt a Lyoné népszerű éttermei­ben a herceg kedvenc magyar nótái vamnajj műso­ron. A magyar bor ée pálinka mint a princ ked­venc itala szerepel borlapjainkon, Coockék magyar plakátjait kiváncsi érdeklődéssel figyeLgeti a publi­kum, — a magyar szerzők darabjairól a kritika s minden jómüveltségü szalon beszél. Jöjjön, kisérjen el, ismernem kell prinoümk, Európa hiressé vált szép Budapestjét . . .“ S most itt ülünk egy ismert bu-dai korcsma meg­hitt éttermében, óvatoséin összeállított félmagyaros menü, hamisitatlan tályai asszu mellett s talán a cigány is megszimatolta, hogy vérbeli angol hall­gatja: — halkan, finoman, szomorú szivek szűrő­jén szitálva sir felénk a soha el nem kopott, régi dal: — Csak egy Kislány van a világon . t ■ 8 8 járjuk Pestet, — megmutogatom angolomnak „Európa legszebb városát**. Mert ha az a bizonyos Rip busz év előtti álmából csakugyan felébredne, ómulva látna régi romok, kopott emlékek helyén uj tündérvárost, tündórpalotákat, tündéri fényben ragyogó Dunát. Prágával ée Stambullal tudnő.c ta­lán fekvés, patinás öreg házak s modern palotaso­rok kőzelkontrasztjával Magyarország fővárosál összehasonlítani. Igen, Prága és Stambul gyönyö­rű városok, ám Budapestnek speciális szexepilje ie van. Mert kedvesség, udvariasság, személyes áldo­zatokra is képes önkéntes vendégs/.eTetet dolgá­ban a pesti emberi egyetlen nemzet gyermeke sem múlja felül. A francia charme-nak nevezi, — a magyar kedély páratlan varázsával fejezi ki azt a vonzerőt, melyet, a nagy Nyugat is újabban kezd csak igaz valójában megismerni s főleg gyakorla­tilag is értékelni Az 1935. év első tíz hónapjában 85.000 külföldi látogatta Budapestet. 8 ebből közel 8000 angol volt. Húsz év előtt talán még ezernél is kevesebb volt az évi luxusvendég e legfeljebb busz-harminc öreg angol guvernant, néhány kereskedelmi vi- géc s egy-két sportvadász képviselték. Magyaror­szágon a nagy angol világbirodalmat A Halászbástya, a parlament, a Jánoshegy, a Szi­get, a pezsgőfürdők, a budai vár, a múzeumok a a páratlan fekvésű Dunapart szokványos müsorszá- mainak lepergetése után az utolsó tiz év alatt Im­máron világhires6égüvé növekedett legspeciálisabb magyar exportcikk, a színházak műsorát is végig­tanulmányoztuk angol vendégemmel. Hogy nem érti a magyar szót? — Sebaj 1 A némafilm: a Psylan- derek, Chapllnok, Ásta Nieleenek, Pickford Ma- ryk, Putty Lyák néma korszakában a nagy néma­ság dacára felfogni, méltányolni, érteni és élvezni tudtuk művészetüket. Herczeg Ferenc, Molnár Fe­renc, Lengyel Menyhért, Zilahy Lajos, Fodor Lász­ló, Lakatos László, Hunyadi Sándor, Bús Fekete László világmárkák forráshelyén intelligens euró­pai ember nem tudná érteni, értékelni, — nagy művészek idegen nyelven interpretált művészi já­tékát ne tudná élvezni? És soha jobb időben nem hordozhattam volna angol barátomat a pesti szín­házakban körül, mint e nyugtalan abe6szín ősz nyugodt magyar színházi szezonjában. Mert ha mint fürdőváros máris közismert Európában Bu­dapest, hogy ha íróinál is tovább tart a színházi szüret, „Fürdő éa SzinházváToe*1 lesz rövid idők múltán & magyar fővároa világszerte megismert neve. S most részletesen fel kellene bontanom Pest bzinháztennéeének impozáns csokrát, erre azonb n térbeli helyem, 6em pedig — érzem — jogcímem sincs, lapunk érdemes budapesti szerkesztőjénél e feladatot jobban nem intézhetné senki sem. De vajon mit lát, érez, milyen véleményt nyilvánít egy érdemes angol, ha a magyar színházakat és művészeket a magyar nyelv legkisebb ismerete nélkül hallgatja, nézi, figyeli? öt európai hirü magyar szerző darabját játszot­ták u elmúlt heteicbea Budapest öt salnháaóteo. öt színház, öt szerző, öt világmárka, — öt *l*ö- r&ngu szinháai csemege. A Nemzetiben Herczeg Bysánca Bajor Glitvol, a Vigben Molnár Nagy szerelni* Darvas Lilivel, Góth- néval, Perczel Zitával. Hunyadi Sándor Júliusi éjszakája Titkos Ilonával, Ráday Imrével, a Belvá­rosiban Zílaihy Urilánya Bulla Ernáival (a Jövö Dúsé ja), Rózsahegyi Kálmánnal, a Pesti Színházban Fodor Érettségije Muráti Lilivel, Makkal Margit­tal, Vaszary Piroskával, no meg Góth Sán ral, az Anrássy-uti Színház orosz Kontusovkája Goro- baszögi Elával és Rátkaival, Lakatos László fris­sen bevonuló Királynéja Beöthy Lídiával — » a Magyar Színházban külföldi szerző, az angol Lave- rynek Ur katonái Törzs Jenővel, akkora színházi élmény, művészi hors d'oeuvre, melyből csipegetni a legkényesebb gourmed-nak te kivételes élvezet, reinhardti élmény, ünnepi öröm. — Ennyi művészi értéket, tehetségpazarlást ez- időszerint Európa egyetlen fővárosában sem fedez­hetnénk fel, — hangzott a legőszintóbb kifeje­zésre jutott egyszerű angol kritika. S hátha még ugyanezek a szinószek, ugyanezek- Ke] a produkciókkal angol, francia vagy német színpadokon tűnhetnének feli S egy borongős délelőtt végigsétáltunk a budai parton. Sűrű, sötét szürkeség, a legkomolyabb, leg- decemberibb, Ieglondonibb őszvégi köd lapul lő­rénk. Csak sejteni, ködfelhők vad gomolyából fej­teni lehet: szemben van valahol a parlament. Eny- nyi homályból Mednyánszky sem varázsolhatott légiesb körvonalat, — magumktehetetlen állunk a mély álomba merült Duna fölött, bámulunk a nagy szürkeségbe. A folyam túlsó oldalán erőlködve tolakszanak a nagy egyhangúságból, — a Westminster Abbey? — nem, a magyar parlament méltóságteljesen komoly, gótikus körvonalai. S szétvont fátylak, felgöngyölt felhőfoszlányok közül ki-kimosolyog a napsugár, csókot lehel az épület csillogó ormára, — vijjog, si­kítva köszönt felénk puharöptü sirály: — How du you do? — hello London, — halló Budapesti bacfc világhírű német gtaJambtenyémtőveL, a né* inét tenyésztők akkori vezérével, baráti viszony­ban álilott, s a nagy, német saaklap, a „Getfliügek- welt“ 1918 .karácsonyán a címlapján hozta Fekt Ferenc kópéd. Erről a képéről ismertek rá a né­mát tenyémtők, amikor néhány hétted később. 1914 januárjában, elkísérte galambjait a béri ka kiállításra. A német kollégák nagy ünneplés­ben részesítettek akkor Fekt Ferencet, aki sok dicsőséget és elismerésit szerzett a magyar te* nyéeztők csapatának ezúttal! te Mint vadán te a legismertebbek közé tarto­zott. ötven éven keresztül bevadászta csaknem egész Erdély és Szlovenszkó területét, s csak néhány esrzitendeje hagyott föl ezzel a fárasztó és manapság nagyon költséges sport- taá. Vadáeztróféái hatalmas értéket képvisel­nek. Rengeteg nagyvadat: szarvasit, medvét, vaddisznót, őzet, zergét lőtt; a kiwvadakat nem a számítva. Kitűnő lövő volt, mégis vele te megtörtént, amd majd mindem vadásszad meg­történik, hogy — egyezer húsz lé|>ésről hibá­zott egy öaubakot, Boldogult édesapáimmal ben­sőséges barátságot tartott fenn végig • e$r víz­ben, mikor vendégségben Járt nálunk a eároa- i negyei Kelem béren, édesapám puskáját kérte kölcsön, mivel nem hozott magával fegyvert. Sípra akart őzbakot lőni s a bak szabályosan be te ugrott neki egy tisztáson húsz lépésnyire. Az első ilövés után a bak ugrott kettőt s meg­állóit. A második lövést azonban már nem vet­te tréfára, mfalt a nyíl Iramodott el a osak tá­volabb ax erdőben állott, meg ugatva. A kitűnő vadása egészen lesújtva érkezett vtewza • ezera- rehányásána mosolyogva vátaniolta neki u édesapám: — Jaj, édes Frainclkám. elfelejtettem meg­mondani neked, hogy a puska etrőeen felfelé hord. A hasa alá kellett volna célozni aa Őz- balltot.., És „Franci bácsi4* aoeem vadászott többé aa édesapám puskájával. Fekt Ferenc i a mulordiíó Fíahai tanárkorában ismert műfordító te volt Fekt Ferenc, akinek műfordításait akkoriba® — Füredi F. Ferenc néven — a legelőkelőbb bu­dapesti folyóiratok hozták Mint a klasszikus nyelveik egyik ezeretarutee a régi görög ée római költőket ültette óit magyar nyelvre. Lefordítóüta többek között egész Anakreont, Horatius, Catullus és Tlbul- lusból Is fordított sok verset. Anakireon-íoirditásából itt adunk egyet: A női szépség Izmos szarvat a bikának A bölcs természet ada. Könnyű láb jutott a nyúlni^ A lónak meg a pata. Erői fog az oroszlánnak, A bakiak az uszószárny. Könnyed tollak a ioíuíárnak, A férfinek: tudomány. A nőkről megfeledkezett? Hát ezeknek mit adott? ... Köp ja és sisak helyébe Isteni szép alkatot. Csoda-e hát, ha a Szépség Folyton győzelmet arat? Vele szemben ha kudarcot Vall a férfiakarat... ? Hairmadfélierzieír éwed ezelőtt irta Araikreon ezt a versat. Olyan friss azonban, mintha csak ma Íródott volna... „Ki a szabadba, a friss levegőre ... lu Régi Írásai között keresgél a nyolcvanéves öregur, miikor beszélgetek vele. Az írásokban egy hosszú, érdemes élet emlékei élnek, az öireg- uir szájában pedig cigaretta ég. Mert majd1 nem eltfiöliejtettem: Fekt Ferencnek negyedik szen­vedélye a cigaretta. Fiatalabb éveiben szivaro­zott, huszonegy évvel ezelőtt azonban súlyos nikotinmérgezé&en esett keresztül, azóta ciga­rettázik. Ma is negyven-öt ven cigarettát szív el naponta. — Hogy mi a kívánságom nyolcvanadik szü­letésnapom után? ... Elm akarok tovább és fogok is, mert: akarok...! Megmondta Goethe ie: „Wenm Mann wilL, kamu Mamai; wenn kann Maim niciht, wiiil Mami nkht.“ Ezt mondom nek­tek, fiataloknak is: csak akarni kell és akkor minden megy! És még egyet mondok: ki a szabadba, a friss levegőire minél gyakrabban, mert a friss levegő jelenti az életeit. Azt. hogy ilyen magas kort értem meg, csak annak tulajdonítom, hogy a fél életemet a szabadban, az erdőben töl­töttem. Nem mondom, hogy a mai fiatalság te vadász- szék, mert & vadászat manapság nagyon költ­séges, drága passzió, de amikor csak tehoti me­neküljön a négy fal közül... Nagy szüksége van erre euz embernek . .. Harmincnégy évet töltött a katedrán ée hu­szonötödik éve van már nyugdíjban, de a haj­nali öt óra ma ie a galambjai között találja a nyolcvanesztendős ör^gurat. aki most megér­demli, hogy mindenütt szeretettel gondoljanak Í rá. A kedves, öreg eperjesi professzorra ... &ELEMBÉRI SÁNDOR, _____________1935 december 25, txcrdm,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents