Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-22 / 293. (3845.) szám
18 31 Hattá. ki tescsél? — Ha LM, tessék ? — Pá, édes. M4r megijedtem, hogy nincs otthon. — Nem értein, kérem. Kit keres ? — Ne kom-édiázzon, Tériké, talán haragszik, hogy később telefonáltam, mint ahogy megbeszéltük, de higyje el, a hivatalban... — Ki beszél ott ? — Édes, amikor ilyen duzzogó a hangja, Tériké. — Itt ninc6 semmiféle Tériké, nem érti? A férfihang nevet egyet: — Na jó, engem nem lehet becsapni. Ez a maga hangja, csak ismerem ! Most ide figyeljen, Tériké. Ki fogom békiteni. Tartsa a száját. Most odahajolok, de édes, szép az a kis szája így közelről... hunyja be csak egy kicsit a szemét... már most itt a szája, egészen előttem... de jó meleg a szája, édes, A lány elkényeztetett, gazdag, öntudatos lány, megdöbbenve, összehúzott szemmel bámul a telefonra. Nem szokott csókolózni. Most pontosan az az érzése, mintha megcsókolták volna. — Jó volt ? — kérdezi a férfihang, szemtelenül lehalkítva. A lány elképed zavarban van. Habozik : most azonnal visszateszi a hallgatót a helyére. Egy férfi tévedésből idetáresázott, valami Terikének va’ami gavallérja... ez is szamárság volt, hogy eddig hallgatta. De az a furcsa csók, a telefonon át... A hallgatót szorosan a fülére tapasztja. Ijedtségből ? Kíváncsiságból ? Zavarában ? —> Azért... Igaziban mégis csak jobb... nem igaz ? hallja a csöndes, szemtelen, meleg férfihangot. — Például tegnap maguknál, papáéi? a szoms-éclszobában, éppen csak annyi hely volt a hallban, hogy a szomszé Szobából nem láttak oda és éppen csak annyi idő, mint egy hosszú sóhajtás, na, maga nagyon meg volt ijedve, vallja be. de angyali volt olyan ijedten... vagy a múlt télen, Budán, a Tárnok-uccábat, nem akarta el-B hinni, hogy egy lélek sincs az ueoán, aztán mikor megcsókoltam, utána hogy előreszaladt, szé- gyelte magát, mintha nem csupa öreg ház lett volna körülöttünk diszkréten, hanem egy csomó irigy, öreg nagynéni... jaj, d« édes maga, Tériké. A lány figyelt, hallgatott, a szive gyorsabban vert. Furcsa ez, érdekes, hogy egy ismeretlen Terikének a legintimebb ügyeiről beszél neki egy ismeretlen férfi... Nem illik, ilyesmit... de ha már véletlenül... akkor miért ne. övele ilyesmik nem történnek. Tárnok-ucca, meg egy sóhajtásnyi pillanat a hallban, őt nem így nevelték és őhoz- zdjuk nagyon tiszteletreméltó, tisztességtudó, kimért. komoly pártik járnak... pedig ez milyen izgatóan érdekes lehet, az ilyesmi, mint ez a Tériké ... — Tudja Tériké, azt akarom mondani... hall engem, szivem? Olyan csendben van... halló! A lány kicsit küzdött magával, aztán azt mondta csendesen : — Ha lom, hogyne. — Szóval azt akarom mondani, holnap remek ügyről lehet ezó. Nem kell bemenni a bankba,- mert festik a szobánkat. — Kis bankhlvatalnok — gondolta a lány s hallgatott. , — Ez azt jelenti, Tériké, hogy egész nap lóg- hatok. Tehát kimegyünk evezni a Dunára. Jó ? A lány hallgatott — Na, ne kéresse magát. A múltkor nem isteni volt ? Maga ült a csónak végében, én eveztem, az a tízórai a kiskorcsmábán a parton, eoha életében nem volt olyan jókedve, mint akkor, hát ezt holnap is megcsináljuk, délre megint itthon lesz, nem lesz semmi baj Helyes ? A lány tágranyilt szemmel nézett maga elé. Soha még férfi nem merte neki azt mondani: gyerünk csónakázni, kettesben a Dunára. — Reggel fél nyolckor találkozunk a Pálfy- téren, onnan helyiér,leküve! a csónakházig, nyolcra ruár a Dunán leszünk. Halló, ért engem ? — Nem lehet — mondta a lány ijedten. — Ugyan. Dehogy nem. Mondja azt otthon megint, mint a múltkor. Tériké, csak nem fél ? Tudja, hogy én ... tisztességes ember vagyok.. és komoly szándékaim vannak ... Azt a kis fehér ruháját vegye fel megint a piros övvel, azt nagyon szeretem. Jó? Érdekes. Neki is van egy fehér ruhája, piros övvel,.. De úgysem ismerné meg azt a fiatalembert, nem tudná, melyik az... A férfi mintha kitalálta volna a gondolatait: — Én majd a sárga vászonruhámban leszek, azzal a barna babos nyakkendővel tudja, amit együtt választottunk ki... bár ez nem is fontos, a csónakháznál úgyis levetkőzünk, nem igaz ? Kis szivem, beszéljen már, leszaladtam az uccára, Innen beszélek nyilvánosról, már ketten várnak rá... tehát holnap reggel fél nyolckor, rendben van ? Édeském, kisbogaram, tündérvirágszál, eressze már ki azon a kötekedő, kedves száján, hogy igen. A lány elmosolyodott: kisbogaram, tündérvirág milyen aranyos butaságok ezek... talán igy kezdődik, i yen szamárságokkal, az igazi... ami őt még gondos és .pedáns gavallérjai közt elkerülte ... a szerelem ... vagy micsoda... az élet. Talán igy kezdődik, ilyen véletleneken. •— Rendben van — mondta mosolyogva, kicsit elálmélkodva azon, amit mondott és elragadtatva valamitől... nem Is tudta, mitől. — Imádom ■— súgta a férfi és letette a telefont. A lány mosolyogva, elábrándozva szintén letette a hallgatót. „Tériké — mondta magában — szegény Tériké, sajnálom, de ez édes leez.“... A fiatalember kilépett a nyilvános fülkéből és visszament a bankba. Kicsit melege volt, meg- tőrölte a homlokát. Nagyon meg volt elégedve. Hetek ót* tört© a fejét, hogyan ismerkedhetne meg ő a picike pont, a vezér lányival. Akit egyszer látott a bank előtt az autójában és akibe halálosan beleszeretett. Végül kisütötte ezt a rajtaütést telefonon. A nemlétező Terikével. Sikerült. Mikor aznap elment a bankból, már elfelejtette fogadni a portás köszönését. Elnézett büszkén a feje felett. b. a. Irodalmi szerkesztőnk üzenetei Mirjani. Sehogy se tudok magával tisztába jönni. Érzem a tehetségét, de nem tudom kusza Írásaiban megfogni. Sokszor úgy vagyok: „No most, ez szép!” — s a következő sor elrontja a hatást. Szabad vers — nagy felelőtlenség. A magáé — idegesén összeaprózott próza. Tudja mit? Próbálja rövid-hosszú sorokban leirt „versét14 —• mondjuk — az „Ismerkedés11 cimüt, — mely igazán szép — leírni egyvégtiben, „prózában.11 Én megtettem. Akkor talán maga is rájön, hogy a rövid sorokba szaggatott gondolat még nem vers, olyan, mint egy darabokra tépett selyemszál, mely- lyel nem lehet se gombot felvarrni, se virágot hímezni — És próbálja meg azután az igy prózára fogott gondolatait a gondolatok ritmusa szerint „versbe11 foglalni. Ne szavakat nézzen, de gondolatokat. A szabadvers egyetien mentsége a legősibb versforma, a gondolatritmus. Ne vegye rossznéven, hogy igy akadékoskodom, n.em szekatúra ez, de őszinte jóindulat és felelősségérzet egy — ügy érzem — tehetséggel szemben. A „kísérletet11 és újabb verseit kérem egyenesen a kassai szerkesztőségbe. — Legközelebb én is nem üzenek, de levelet irok. — Most mi törjünk e őbbre... stb. Azt írja, hogy kezdő költő, — mégis van már 250-en felül verse letisztázva. Ez mindjárt gyanús volt nekem s hogy elolvastam a négy, bírd atra beküldött „versét11, nem csodálkoztam rajta, hogy nem tudja sehol érvényre juttatni „költészetét.11 Valószínűleg mindenki úgy van vele, mint jómagam, hogy egyszerűen nem érti meg ezeket a szörnyszülötteket. Pláne, ha telitüzdeíi az amúgy is zagyva klapanciáit a „volyó11, — „ávány“, — „táján”, — „kéla” s egyéb .,balandzsa“-szavakkal. Ne Írjon, kérem, mert az „parrozia11, — hogy a maga'szavával éljek — vagyis „olyan lelki betegség, amely áltat meghibbant egyén abban !eíi örömét, hogyha barátainak és ellenségeinek a szemeit szurkálja ki.11 — L. M. .Mindenekelőtt: a papirosnak csak az egyik oldalára szabad Írni Törekedjék tiszta magyarságra. „Akceptálva lesz.11 — Brr! — Nagy önuralom kellett hozzá, hogy mégis végigolvassam az írását. Kár is volt, mert sok munkába telt, amig kihámoztam belőle valami biztatót. A „Skicc11 még hagyján, ha elcsépelt is a témája, van benne valami, ami — ha könnyű fajsúlyú is, — kezdetnek „megmegy11. — A „Pillanatfelvételek11 teljesen jelentéktelen pár mondat, mely egyáltalában nem tudott ' megfogni. — Sóhaj és becsület. Versének egy jó tulajdonsága van, a kaligrafikus szép írás, legalább nem rontja vele az ember a szemét.—Utópisztikus verslábak. Szellemesen indul a verse, de annyira nyúzza a témáját, hogy elszakad, mint a túlfeszített gumiszalag s a végén úgy te jár az ember, az ügyetlen, szellemtelen vég megüti az embert.- KERESZTSZÓREJTVÉNY ROVATUNK — technikai okokból — a karácsonyi számban jelenik meg. 1935 december 22, vasárnap. a—amwHBaiB—ii biek csak úgy szerepeltek: o zenekar . . . Mirtha nem épp úgy tanult és dolgozott volna, mint a „nagy hegedűs! . . .“ Nem játszotta e! éppo’y jő! a Hegedűversenyt, mint az a másik? Nem ismeri hangról hangra? Nem dúdolta sétái közben? É3 miért mégis a másik a „nagy beged"s“ ée ő a kis senki? Miért?... Talán, mert az a másik kíméletlenebb. komiszabb? Mert még az s:nos barrrine- esztendöe és két feleség van mögötte? Mert otthagyta apját, anyját, nem vállalt fix állást és nyomorban hagyta őket, amig csak a „nagy11 hegedős nem lett? Hát ez kell hozzá? Elmenni és robbantani és rém hallgatni 6irásra, meg csendes, könyörgő pillantásokra? . . . A székek hátrább húzódtak és a nézőtérről finom pára, csendes beszélgetés halk zsongása szűrődött fel hozzá. A nyaka merev lett és a válla közé esett. — Rosszul van? — kérdezte az öreg Bend’ner és aggódva fordította kopasz fejét feléje. — Rosszal van talán? — ismételte még egyszer. Mintha nagyon messziről jött volna a hangja. Nagy kínlódva nemet intett és nagyot lélegzett. Ettő valamivel jobban lett. A keze kissé remegett 8 önkéntelenül, mint annyiszor- halkan játszani kezdte a Hegedűverseny bevezetését. Bend.ner barátságosan bólintott és ő is rákezdte. így játszo'tak vagy busz taktust, mig a karzaton kerekedett tapsv ha ra fel nem tekintettek. A taps gépfegyverezerüen terjedt tovább a páholysorokra, a földez’ntre ée a rrá- eodik hegedűsök mögött feltűnt o nagy hegedű®- mögötte a karmester jött kicsit elnézően mosolyog va. Miért mosolyog mindegyik karmester Így, kicsit megbocsátó és jóakaratu fölénnyel, ha n?m neki szól a taps? — ötlött hirtelen eszébe, de szeme már a nagy művészt kereste. Ott állt a pódium szélén, azon a négyzetméternyi darabon, a primhegedüsök és a karmester közölt. Barátságosan köszönt a hangversenymesternek, meghajolt a közönség felé ée hangolni kezdett. Tágult szemmel bámulta. — Ez fogja játszani? — rántotta el valami görc6 fájdalmas grimasszá a száját. — Ez? Fényes-e bril- i * kínozott hajával meg kis selymes bajuszkájáeal orra alatt? Ez a rnozímüvész, ez a nők kedveire, aki pizsamában fényképezted le magát a szlnh zi la.p számára é« nőügyeiről nyilatkozik? Ez meri játszani a Hegedűversenyt? . . . Észre sem vette jóformán és már játszott. Pár percre eltűnt minden, csak az a legro hangj i szá 1 tak felé. De most a nagy művész szólója köve.kezeit. — Nem rosszl — gondolta előbb kics't elismerően, aztán egyre növekvő irigységgel. Fe! akart fedezni valamit, ami nem jő, valamit, ami bizon i ot- ta volna, hogy a nagy művész csak reklAmemb'r, szerencsefia! De nem lehetett. A hangok t'sztán, imádsúgosan szálltak a remek olasz heged bői és ahogy körülnézett, meglátta maga mellett Ben diner arcát, fcátvamaradt száját, a karmester elismerően csodálkozó szemét és lent az első sorban az emberek elragadtatott, megüvegesedett tekintetét. Kö- hintés nem hallatszott és a nagy hegedűs csodálatos pianókat muzsikált a terembe, min.ha messze hegyek üdvözletét hozta volna. Ismét a zenekarra került a sor, aztán a nagy hegedűs rákezdte a ka- denciára. — övé minden és én itt ragadok! — gondol'a kicsit elmélázva és egyezerre n«gyon sa'ná'ta magét. — fen itt maradok és kis ember leszek életem végéig 1 . . . Feltűnt előtte az otthoni szoba, a délutáni alvá sok. — A díványon a rugót meg kellene csináltatni! — folytatta gondolatait -■ Na, majd elsején! Elsején megcsináltatom, határozta el és most egészen olyan volt, mintha nem történt volna semmi és messze tűnt az egé^z pápaszemhtetóm’a. A kadencia hangjai szűrődtek fülébe és ettől még jobban ellágyult. — ó, Joachtm értette a Hegedűversenyt, — gondolta és lenézett a közönségre. Az első sorban egy gzmokimgos öreg bácsi mellett egy kislány üli. — Úgy buszéves lehet! -— gondolt*. — Egy olyan igazi úri kislány, aki első sorban ül, mert a papája egy olyan igazi úriember. Egy olyan igazi finom gazdag úriember. Brilliáns van a gomblyukában. És a kislány milyen szép és milyen finom! Hogy nézi a nagy művészt! Ó, a nagy művészre sokan néznek igy és a nagy művész nem néz vissza!... Egyszerre eszébe jutott egy mozid arab; vagy két óve látta. Egy hegedűművészről volt szó, meg egy zenekariról, a barátjáról A müvéez elvette a I zenekaritól a feleségét, a zenekari beteg lett. Az asszony ápolta, d>e amikor felgyógyult, öngyilkos lett, mert mégis a művészt szerette. — Jó darab! — gondolta akkor magában. — Szép darab!... De most, hogy nézte a lányt és eszébe jutott a darab, megint remegni kezdett benne valami. — Hát minden azoké? — gyűrte magába feltornyosa,ló keserűségét. — Hát minden azoké és mi itt dögölhetünk ?... A kadencia befejeződött, ismét felemelkedtek a vonók, hogy befejezzék az első tételt, aztán dübörögve szabadult fel a tapsvihar. A kislány az első sorban felugrott, úgy tapsolt. A nagy hegedűs kicsit ránézett, a lány elpirult, abbahagyta a tapsolást és hirtelen leült. — Remek volt! öregem, hogy tud ez a gyérek! — lelkendezett mellette Ben,diner. Sóhajtott és készült, a második tételre. Nem akart rágondolni, valami tudatalatti érzés fohászkodott benne, hogy bárcsak már vége lenne a hangversen y nek. — Ma elmegyek a lokálba! — gondolta dacosan, mialatt az Andantét kezdte játszani. — Ma leszámolok mindennel és nem bánok semmit! Miattam bőgjenek!... Ennél is bőgtek, mégis hova jutott!... Ml ez? ... — A ki® nőnek játszik az első sorban! — súgta Rendiner. — Már mindenki látja!... A kóta felett odanézett. — Csakugyan! — döbbent belé. — Csakugyan a barna kislánynak játszik, a finompofás barna kislánynak! Előadás^ után meg fognak ismerkedni! Fütyül az rám,*fütyül az arra, mit gondolok rólal övé lesz a lány, ha nagyon akarja! Minden az övé, ha akarja! ,. Megint érezte azt a robbanó, kínos, tehetetlen, dühös feszültséget! — Én mindig csak kukac maradok! — kínozta magát. — Mindég csa-k kukac?... Mii volna, ha most mégte megmutatnám? .. Ha most mégi® csinálnék valamit!... Ha ódáktól t&n ám, hogy nem jó... mert nem jó!. . Nem jól... ügy jó, ahogy én csináltam valamikori... A vizsgán!... Hiszen ez az én Hegedűversenyem!,.. Karmester ur, igazgató ur, éppen ön osztotta rám a vizsgán, emlékszik, igazgató ur?... Nekem most fel j kellene állnom és meg kellene matatnom, hogy kell ezt csinálni!.,. Hogy az ember gondol ilyeneket, bele akar kiabálni a csendes terembe, de nem teszi?... És hogy én, éppen én merném megtenni? ... Igaza van, igazgató ur, én nem merem ■megtenni, én ... én gyáva nyomorúságos fráter vagyok egy fixfizet és'1® kuli... én semmit, de semmit nem merek megtenni!.. s * — De ml lenne, ha mégis?... Istenem!... Istenem, mi lenne, ha mégis felállnék, ha belejátszanék ... Most, amikor attacoa jön a harmadik létei... Ezt ő te szépen csinálja, ezt az átmenetet, de én, hogy tudnám én! .. Most, ahogy átmegy plánéból!... Még öt taktus... még három... Megteszem!... Most!... * Pár hónap múlva, egy forró júliusi délelőtt ön elment Ktefürdőhely községháza előtt és nagyot köszönt, a jegyzőnek, aki a ház előtti pádon bíisölt egy idegennel Alig került hallótávolságon kívül, a jegyző magyarázni kezdte a másiknak: — Ez az a gyerek, akiről annyit Írtak az újságok! Egy hangversenyen idegrohaniot Kapott és belejátszott a szólistába! Kitették persze! A nagyzenekar nem vállalhat ilyen beteg hegedűst!... Az anyja rokonom, Irt: talán tudnék valamit a fia számára! Megcsináltuk a strandfürdőbe a jazz-bandet, hogy lépést tartsunk a ■korral, aztán szerzőitettük prímásnak. Igen ügyesen játszik. Operát is! . Kap fixen heti ötvenet, meg ami a tányérban marait abból osztozkodik a többivel. Százra te felmegy néha! Ha valami mulatós társaság jön lei... Kicsit néztek a távolodó fiatalember után, aztán a jegyző megint elkezdte: — Tersze nem könnyű ilyen pápaszemes prímással! Az emberek jobb szeretnének valami jóképű gyeteket!... — örülhet, hogy ilyen jó állást kapott! — vélte a másik. — Manapság? — kérdezte a jegyző. — Nagyobb dolog havi kétszáz fix, mint ezer bizonytalan! Bár már a fiamnak lenne kétszáza. .. Aztán tovább beszélgettek erről a keserves világról. EGRY FERENCI HARANGONTOBÍII MALE-GEJQVCE Unj? megye. (Kisgejöcz) Podkarp Rus <aas>ittatett «79&*#a»v Kitüntetve: Pária 3 drb. érem, Marseille 2, Moszkva 2, Becs 2, Budapest 4, Szeged I, Székesfehérvár 4, Kecskemét 1, lécs 1 drb érem H. M Vásárhely aranyoklevél, Eékésmfgye ,jazd. egyesü et. Örsi. gazd Egyesii’et, Gömör vidéki gazd egyesület, Orsz iparegyesület Orsz. vas- és fémipari kiá itáson diszérem, a <assai. késmárki kiáűitásof on aranyérem, koma *omi me'-ögazd. és ipari kiállításon d szokievé. Ezenfelül 3 drh érnem1 er< szt I a szófiai érsektől A PMH nélkül nincs eredményes propagandaakció Csehszlovákiában! MJk JLJLJl ja. A A A a, a ,ü. J5, £ a JEL KStyea lerzállRoít áron ksphifd AZ AUTÓ cimü sctfüörképzö tankönyv második kiadása. Bors Kálmán gépészmérnök, a kassai áll. felsőipariskoia tanárának tollából. Már évek óta sürgető szükség volt Szlo- venszkón egy alaposan kidolgozott, mindenre kiterjedő, gazdagon illusztrált belföldi autós szakkönyvre, amely egyformán kielégítse ugv az autótulajdonosok, mint ” az állami sofőrvizsgára készülők igényeit. Bors mérnök valóban értékes könyvét ném nélkülözheti az, akinek autója van, aki autón utazik és aki autót jól akar vezetni és ismerni óhajtja mindazt,amely tudás nélkül nem szabad senkinek a volanthoz ülni. A könyv 24ckoronáérl megrendelhető a Prágai Magyar Hírlap Kiadóhivatalánál, PRAHA II, PANSKÁ 12/111. Portó 3’— Ke, utánvétnél 5*— Ké.
