Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-22 / 293. (3845.) szám

'^mcmMagíarhiklaS

AZ ÁRULÓ

Irta: L. I. Beeston

— Volturio késik — mondta Liü'egar idegesen. — Tizenöt perce itt kéne már lennie. A dolog nyugtalanít.

Az ajtó felé figyeltek.

A három férfi a Tower Hill közelében álló egyik háznak negyedik emeletén, egy nagy irodahelyiségben tartózkodott. A szoba kö-j zepón hatalmas asztal állott, körülötte négyj bőrkarosszék. Az egyik sarokban amerikai Íróasztal, a másikban rozoga másolósajtó, a falon telefon. Az ablak keskeny, sötét liftaknára nyílt. A többi három emeleten az irodákból már mindnyájan hazamentek, a házmesterpár már ki is takarította az összes szobákat.

Erőteljes kéz nyomta le a kilincset és. egy férfi lépett be. Volturio. Éles pillantással mérte végig a többieket.

— Helyes, mindnyájan együtt vagyunk. Néhány percig feltartóztattak, azért késtem.

Tovább nem is mentegetőzött. Parancsoló hangon beszélt. Nem olyan embernek látszott,! mint aki egyáltalán sokat szokott volna ma-] gyarázkodni. Keménykalapjáról lerázta a] vizet

A társaság várakozásteljesen figyelt rá. A] férfi kabátját levetette és a kis asztalkát a* tűzhöz tolta.

— Mindenek előtt térjünk a tárgyra. Az? üzletre, amely miatt ma összejöttünk, Clay-| pool hercegnő gyémántjai, ugyebár? A her-| cegnő holnap este megjelenik a bálon a Do-I wer Streeten, összes ékszereit felrakja. Ke-f mény munkámba került, mig sikerüli ezt így elrendeznem. Tervünk pompás, ragyogóbb, mint a hercegnő ékszerei: értesítik a hercegnőt, hogy azonnal jöjjön haza, autója útközben defektet kap, a mi kocsink készen áll — minden rém egyszerű, mert hiszen a terv ösz- szes részletei a legalaposabban ki vannak dolgozva. Olyan, mint Scarr minden munkája, Scarr, akinek a „Brodie & Co“ főügynökség legjobb üzleteit köszönheti. A szerepek ki vannak osztva.

— Minden a legnagyobb rendben van. ugy- íátszik, — mondta Williams.

Voltttfió hátradőlt és kemény mosolyra buzta száját.

— Ugylátszik? — ismételte. — Ugylátszik?

Ez a helyes kifejezés. Mert a valóságban tervünk úgy szétpukkant, mint a szappanbuborék .s ;

A hirtelen csendben keskeny papirszelet- i tét vett elő.

— Titkosirásos üzenet Scarrtől.- Brodie, olvasd el és add tovább. i

Brodienak egy perc sem kellett a szöveg el- i dvasásáboz. i

— Átkozott! — tajtékozta. ]

Ez alatt a perc alatt Volturio mélyen előreíajcilva, átható tekintettel fürkészte Brodie ircát, mintha legtitkosabb gondolatait akarná < iilesni.

— Add tovább Linegamak.

Brodie engedelmeskedett. Szemüvegét lehette és izgatottan tisztogatni kezdte. Linegar h ekintete végigsiklott a titokzatos sorokon. ’ tüdőin főjét felemelte, Volturio kutató pillan- i ását érezte, úgy nézett őrá is, mint az előbb 1 3r»diera.. 1

— Szörnyű tévedés! Esküszöm, hogy csak évedés lehet! — kiáltotta zavartan Linegar.

— Te következel, Williams, — szólt Vol- -urio és ezúttal a harmadik emberre szegezte íönyörtelen tekintetét.

Williams olvasott, az arca bíborvörösre < ryult. öklét felemelte, hogy az asztalra sújt- í són. De a keze a levegőben megállt. 1

— Ha Scarr azt mondja, hogy igy van, ak- íor igy van, —• jegyezte meg csendesen. <

Volturio keresztberakott karjaival az asz- 1 alra támaszkodott. 1

— Ezt a levelet félórával ezelőtt kaptam Scarrtől. Úgy látom, mindnyájan megértetek. Scarr arról értesít, hogy közülünk egy < valaki a rendőrség szolgálatába lépett. Azt mondja, hogy sem ideje, sem kedve ahhoz, t logy feltevéseit és gyanúit ebben a titkosirá- sos levélben közölje. Azért értesít bennünket I igy. hogy kellő időben módunk legyen a védekezésre. Az a véleménye, hogy a rendőrkém nevét itt közöttünk is kinyomozhatná, de ■ nem áll kellő bizonyiték a rendelkezésére. Figyelmeztet bennünket. Ezért mindnyájan hálásak lehetünk neki. Azaz legalább is hárman közülünk. Ez tarthatatlan állapot, nem gondoljátok? A terv, ami miatt ma összvejöt- ! tünk, füstbe ment. A claypooli hercegnő megtarthatja ékszereit, de ez most mellékes, sok-]i kai komolyabb üggyel kell foglalkoznunk.!)

vonszolt lépései és a szeneskanua csörgése. Brodie lassan,, dadogva, beszélni kezdett:

— Én tennék egy ajánlatot, csak attól félek, hogy ezzel a gyanút magamra irányitora. Nem szeretném, hogy félreértsetek. Adjunk az árulónak haladékot, csak pár percet, jelentkezzen ő maga. Mi pedig szavunkat ad. juk, hogy nem végezünk vele, ha önként bevallja bűnét.

■ — Ugyan! Nem fog bízni a szavunkban, —*

jegyezle meg gúnyosan Linegar.

— Ki tudja, hol tart már az átkozott aljas müvével. Az áruló már biztosan pontot; sze- mélydeirást adott rólunk. De nem bánom, tegyünk egy utolsó kísérletet. Három percet adok. jelentkezzen a bűnös. ígérem, hogy élve hagyja el ezt a házat. — Volturio óráját az asztalra tette.

• A mély csöndben az óra ketyegését tisztán lehetett hallani.

— Egy perc eltelt, _ szólt Volturio sö- , téten.

Egyikük sem mert moccanni, attól való félelmében, hogy mozdulatát a vallomás jelének fogják tartani.

I

— Két perc!

• Mintha az óra ketyegése gyorsabb lett volna . . . mindig gyorsabb . . . gyorsabb . . . száguldott az idő.

— Vallja már be az áruló, hogy vége legyen s már egyszer ennek a szörnyűségnek, — kiál- j tott Williams.

| Senki sem válaszolt, a csönd a torkokat

| szorongatta.

j — Három perc! — Letelt a határidő, — szólt Volturio.

Hirtelen éles csöngetés döbbent a csendbe. A telefon szólalt meg. Volturio ugrott fel. Re- S volverét az asztalon felejtette.

I — Igen . . . igen ... — válaszolt a teleI

fonba. — Scarr van a telefonnál — szólt hátra. — Micsoda?! . . . _ a hallgatót visszaakasztotta és feléjük fordult.

I — Scarr kinyomozta az árulót! Most mondta meg nekem a nevét!!

Abban a pillanatban, amint Volturio diadalkiáltása felhangzott, Williams az asztalhoz ugrott és megragadta a revolvert.

— Fel a kezekkel! Aki egy ujjal hozzám mer nyúlni, a halál fia!

Volturio hangja könyörtelen szigorral csattant fel:

| — Csönd legyen! Nem Scarr volt. aki az

| imént telefonált. A házvezetőnőmmel előre I megbeszéltem, hogy hívjon fel. Csel volt és a csel sikerült. Ott áll a hitvány áruló, ő maga vallotta be.

— Mit bánóim én! Egy lépést se, mert lövök! — üvöltött Williams eszeveszetten. Volturio pokoli kacajban tört ki.

— Rajta, lőjj csak, a revolver nincs megtöltve!

A három férfi Willamsre rohant. Lábdobogás, vad hörgés, felcsapódik az ab- í lak, egy összeszoritott gégéből feltörő könyörgés, majd szörnyű kiáltás és egy zuhand 1 test tompa csattanása a mélyben . . .

1935 december 22, vasárnap*

■ Még ma éjjel és itt, ebben.a szobában, le kel . lepleznünk az árulót,

Volturio átható tekintete lassan vándorol egyik arcról a másikra.

— Nem lesz könnyű dolog a leleplezés, d< ' szörnyű lesz, szörnyül Az itt ülök közül egyi J künk rendőrspdcli lett. Vagy azért, hogy nyo j morult irháját mentse, vagy pénzért. Lássuk

ki az áruló? Linegar, te vagy az?

— Szó se róla!

— Williams, te vagy az?

— Nem, Volturio.

— Brodie, te lennél az alávaló?

— Esküszöm, nem én vagyok.

— Akkor csak én lehetnék, — folytatta ko moran Volturio. — Engem azonban, azt hi szem, kihagyhattok. Ha én lennék az áruló aligha lettem volna pont én, aki a kérdés felveti. Azt hiszem, ebben nem kételkedhet' tek. Ezek szerint csak hárman maradtok. Esküszöm. az áruló ma este már nem hagyhatja

5 el ezt a helyiséget. Mit és mennyit súgott b€ ! már a rendőrségen, nem tudhatjuk. Ha élné ! miijük, lehet, hogy csökken a veszély, de lehlet, hogy éppen ezáltal fog növekedni. De a bosszú teljes lesz. Golyót röpítünk a szivébe.

I

Iholttestét pedig lehajitjuk az ablakon.

Volturio befejezte mondókáját. zsebéből : kékesen csillogó, hosszucsövü pisztolyt vett elő, maga elé tette az asztalra és nagy kezeit I ráhelyezte.

— Nincs nálad valami bizonyiték, amiből j kiindulhatnánk, — kérdezte Wilsliams.

— Semmi.

—- Akkor hogy jutunk előbbre?

— Kezdjünk hozzá. Williams, te árultál el bennünket? Téged kell a másvilágra küldenünk? Kétségtelen ugyan, hogy egy dolog a javadra szolgál: két évet már fegyházban

töltöttél.

— És ezt javára irod? — kérdezte Brodie — Igen, mert aki egyszer megkóstolta' a rabkosztot, nem fél annyira a fegyháztól, mint az újonc. Aztán meg a rendőrség sem vesz fel szívesen besúgónak olyant, aki mögött f egy én emuit áll . . . Linegar, most rajtad a sor!

— Nos, rajta! — Linegar orreimpái remegtek és sűrűn pislogott.

— Téged nem olyan könnyű gyanúba fogni. Valaki, akinek egyetemi végzettsége van, aki a felső ezrek közt előkelő helyet foglal el, ösztönösen is súlyos ellenszenvet fog érezni, hogy gyanús üzleteit a rendőrség orrára kösse. Joggal gondolhatná, hogy ha cinkosait kiszolgáltatja, ő maga sem bújhatna ki a gyanú szorító karmai közül. Ha pedig egy hónapra, vagy csak egy napra is dutyiba kerülne, fuccs előkelő társadalmi pozíciójának! Linegar, ez feltétlenül melletted szól.

— És én? Én nem voltam fegyenc, nem vacsoráztam hercegekkel és hercegnőkkel, — vágott közbe Brodie, miközben szemüvegét helyreigazította.

— Úgy van — válaszolt sötéten Volturio — és ellened szól még, hogy családos ember vagy. Egy magadfajtának könnyen inála száll a bátorsága és akkor szalad ész nélkül a Scotland Yardra. És mégis kételkedem abban, hogy te lennél a hitvány kutya.

— Esküszöm, hogy mindig őszinte voltam, — felelte ideges nevetéssel Brodie.

Erre mindnyájan esküszünk, — dörmögött Williams.

— Mindez azonban egy lépéssel sem vitt előbbre bennünket, hacsak . . . hacsak Srarrt nem vonjuk be a gyanúsítottak közé. — folytatta Linegar.

— Fölösleges kérdés, mert a válasz erre csak az lehet, amit a magam védelmére felhoztam: ha Scarr lenne a besúgó, bolond

lenne, hogy előbb értesítsen bennünket.

— Csönd, az istenért! — suttogta Brodie. Mindnyájan kővé meredtek. Fél perc telt el. Semmi.

— Hallottál valamit? — kérdezte a hamuszürkévé vált Linegar.

— Valaki odakünn van, — susogta Vol- turio alig hallhatóan.

Kopogtatás hallatszott.

— Késő! Elintéztek bennünket. A kötélre való bitang már ma estére rendezte az ügyet, — nyögött fel Linegar.

A kemény, parancsoló kopogás megismétlődött.

— A rendőrség! Nyisson valaki ajtót, — lihegte halotthalványan Brodie.

— Mindenki maradjon a helyén, _ parancsolta Volturio és szemei villámokat lövettek, ~ ha a rendőrség áll az ajtó előtt, akkor

csak az áruló fog nekik ajtót nyitni, hogy rog tön a védelmük alá helyezze magát. Ezt nem akarom.

A kopogás már szinte mennydörgéssé erő södött.

— Williams, nyisd ki az ajtót! — szólt Vol turio.

Williams mély lélegzetet vett, aztán lassi léptekkel az ajtóhoz ment és megfordította i I kulcsot a zárban. Brodie hisztérikus nevetés ben tört ki. A házmester állt az ajtóban, t — Bocsánatot kérek, uraim, — makogott — | hallgatóztam, de mivel semmit sem hallót Gtam, azt gondoltam, el tetszettek menni . . -I — Jól van, jól van, öreg, — válaszolt Vol - tuno.

, — Csak a szeneskannát akarom megtölteni, tessék ideadni, mingyárt leviszem.

— Vigye csak. majd aztán, ha megtöltötte legye az ajtó elé. Most ne zavarjon ben nünket.

Volturio bezárta a házmester mögött sú

(

ajtót.

— Folytassuk, — mondta bőszen és újra leült az asztal mellé.

Linegar, akinek minden idegszála egyetI

’ len remegés volt, megjegyezte:

— Nem tölthetjük itt az egész éjszakát, végezzünk hamar!

— Addig nem mozdulunk innen, amig hidegre nem tettük az emberünket. — válaszolta Volturio megingathatatlanul Kékesen csillogó revolverét felvette és lassan ringatta tenyerében. — Ismétlem, ez a pisztoly ma éjjel egyikünk száját örökre be fogja tapasz- 1 tani.

— Nem lehet, hogy Scarr talán téves gvanu- okok alapján . . .

— Olyan embernek ismered Scarrt hogy bevádolna valakit, mielőtt meggyőződne a dologról?

— Nem nem, én ezt sem hiszem ... — dadogta Brodie. aki társai szemében egyszerre a gyanú fényeit látta felvillanni. Williams türelmetlenül felugrott és ideges I mozdulattal felrántotta az ablaktáblát, hogy S friss levegőt kapjon. Nem vette észre, hogy I Volturio előrehajolt és Brodie halkan megI

" szólalt: „Figyeljetek!“

Williams az ablakpárkányra támaszkodott, mély lélegzetet vett és a mélységbe tek ntett, amely feneketlen sötétséggel ásított felé. Kiegyenesedett, szivarja csutkáját ki akarta hajítani az ablakon.

— Állj! — Volturio hasitó hangja pattant felé ostorcsapásként.

Villámgyorsan megfordult, mintha revolverlövés durrant volna füle mellett. Égő szemek szege7ődtek felé, fehér, fenyegető ábrá- zatok — tüstént megértett mindent.

— Oh úgy! Azt hiszitek, jelt akartam adni? Ide nézzetek, szivarom már tiz perce kialudt.

— A legjobb lesz. ha ülve maradsz, Williams. Láthatod, hogy a legkisebb mozdulat is gyanút kelthet.

E pillanatban felhangzottak a házmester

Iremán igaztágügyminisztert provokáltatta egy vizsgálati fogságban I képviselő

Bukarest, december 21. Néhány héttel ezelőtt a máramarosszigeti zavargások miatt letartóztatták Lázár Ilics volt nemzeti parasztpárti képviselőt. A vizsgálati fogságban levő képviselő elégtételt kért Pop Valér igazságügyminiszter- től, mert az a kamarában rá nézve súlyosan sértő kijelentéseket tett. Az igazságiigyminiszter Lázár megbízottai előtt kijelentette, hogy vizsgálái fogollyal nem folytathat le lovagias ügyet s ezért megtagadja az elégtételadást. Az ügyben becsiiletbiróság ült össze, amely tegnap hozta meg szenzációs döntését. A döntés szerint az igazságügyminiszter köteles elégtételt adni Lázárnak. Ügy Lázár, mint Pop Valér megnevezték segédeiket, akik levezetik a nem mindennapi lovagias ügyet.

Januári én megnyílik az uj villamosjárat Pozsonytól az osztrák határig

Jelentékenyen olcsóbb lesz a viteidij

Pozsony, december 21. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A pozsonyi városi villamos- és autóbuszvállalat történetében jelentős fejezethez jutott el: a régi, S2élesvágányu határszéli villamosvasutat hónapokon át tartó munkával átépítették és „

január elsején megindul a forgalom a Vörös- ökörtől a bergi határállomásig.

Az uj, igen csinos, pirosrafestett kocsik „E“ jelzést kapnak és a közönség szempontjából örvendetes újítást vezetnek be:

a tarifa lényegesen olcsóbb lesz az eddiginél.

Az átépitési munkálatokat a nyár folyamán kezdték meg és aránylag rövid idő alatt fejezték be. Értesülésünk szerint a Köpésényi-útig huszperces forgalom lesz és I

minden érkező és induló bécsi szélesvágányul

villamoshoz csatlakozása lesz az uj vonalnak.

Az átszállás a határon történik, ahol a társaság egy csarnokot építtet az utazóközönség kényelmére.

Az uj tarifa lényegesen olcsóbb lesz, igy például, ha valaki a város területéről a Hársfa- telepig akar utazni, akkor az utat rendes átszállójeggyel teheti meg. A Hársfateleptől a határig 1 korona 80 filléres újabb jeggyel lehet eljutni, vagyis az eddigi 7 korona 50 fillér helyett csak 3 korona 30 fillérbe kerül az utazás. A Stefánia-uti vámtól már 1 korona 20 filléres átszállójeggyel mehet az utas a Hársig, a rendes 1 korona 50 filléres átszállójegy helyett.

Bartosek villamosvasúti igazgató érdeme az

I átépítés keresztülvitele és az, hogy az olcsóbb viteldijjal a közönség panasza a drága határszéli villamos miatt megszűnt.