Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-01 / 275. (3827.) szám

18 rP^GM-MAGtARHlULAP' 1935 december 1, vasárnap. Az örökké elégedetlen törzs-olvasó Vannak azután állandó, úgynevezett törzs­látogatók, akik reggeltől estig folyton a könyv­tárban ülnek. Nyugdíjazott tisztviselők, állásta­lan tanítók, foglalkozásnélküli művészek és egyéb munkanélküliek, akik a könyvtár legve­szedelmesebb és legkérlelhetetlenebb kritizálói. Ezeknek soha semmi sem elég: a könyv, az újság, a fűtés, a kiszolgálás. Ezek örökké panaszkodnak és elégedetlenek. Pedig a személyzetet igen sokszor a maguk egyéni céljaira veszik igénybe. Vizet kérnek, tízórait hozatnak, papirost, tintát, tollat köve­telnek. Itt írják meg leveleiket. És bár a könyv­tár alkalmazottai gondosan arra törekednek, hogy a törzstagokat mindenben kielégítsék, mégis állandóan morognak, duzzognak, követe- lődznek, szóval kielégíthetetlenek. Vannak asm tán alkalmi, átfutó látogatók, vagyis olyanok, akik a városban átutaznak, akik nem az állomáson vagy kávéházban várják be vonatuk indulásának idejét, hanem szépen elhelvezkednek az olvasóteremben és végigol­vassák az összes újságokat. Ezeknek igen te­kint él vés része a könyvtárat összetéveszti a városi jótékony­sági intézményekkel és a könyvtártisztektől, de különösen az igazgatótól kér pénzt köl­csön, vagy adományokat koldul, hivatkozva arra, hogy nem tud tovább utazni. Akad olyan is közöttük, aki nincsen megeléged­ve néhány korona kisegítéssel, hanem mindjárt százasokat követel és ha a kért nagyobb ösz- szeget nem kapja meg, dühösen, ajtót csapkod­va hagyja el a könyvtár helyiségeit. A „nyíró" újságírók és tudósok Görbe szemmel néznek a könyvtárban arra az íróra, aki valamelyik újságban régebben meg­jelent cikkét keresi. Százat mernek egy ellen tenni a könyvtártisztek, hogy ez az iró, ha meg­találja cikkét, nem Írja le, hanem egyszerűen ki­szakítja és igy vágja zsebre. Hasonlóképpen cselekszenek azok az irók, különösen újságírók, akik valamely cikk megírására az adatokat ré­gebbi újságokból szedik össze. Ezek is a dolog könnyebb oldalát veszik. Az adatokat tartalmazó cikkeket kinyírják, nem törődve azzal, hogy a keresett adatokra a legközelebb másnak is lehet szüksége és ezek az adatok a történelem és kultúra számára esetleg örökre elvesznek. De a legveszedelmesebbek, a legkevésbé szívesen látottak a kolléga urak: más könyvtárak szaktudósat Ezek mindig valami rejtett céllal jönnek és visz­nek el magukkal valamit. Az egyik iniciálét gyűjt, a másik ex librist, a harmadik litográfiát, a negyedik rézkarcot, az ötödik a nyomtatott betü-tipusokat, a hatodik bekötési táblákat, a hetedik könyvfedeleket, a nyolcadik könyvek címlapjait, a kilencedik bekötési csattokat, a ti­zedik Isten tudja, mit, de gyűjt izgatottan, ön­feledt lelkesedéssel, elszántsággal. Ezek a szak­értők kíméletlenül nekimennek a kezükbe került könyvnek. Minél értékesebb és régibb a könyv, annál nagyobb pusztítást visznek benne véghez. Ha ilyen szakember betéved a könyvtárba, ak­kor az igazgató azonnal alarmirozza az összes alkalmazottakat: tiszteket és szolgákat egy­aránt. Remegve, féltő gondossággal figyelik a kolléga ur minden mozdulatát és irgalmatlanul rácsapnak, ha látják, hogy megkezdte a „tiltott műtétet" a könyveken és könyvekben. Szeren­csére, ma meglehetősen ritkák az ilyenfajtáju szakemberek látogatásai... A gyógyulás egyetlen útja Amerikában az a szokás, hogy a nyilvános könyvtárak éjjel-nappal a nagyközönség ren­delkezésére állanak, még pedig úgy, hogy min­denki minden ellenőrzés nélkül kiveszi a neki tetsző könyvet és záros határidőn belül minden felszólítás nélkül visszahozza. Ezt nálunk meg­honosítani egyenesen képtelenség volna. Ha va­laki mégis meg merné tenni, akkor másnapra nemcsak az összes könyveket hordanák széjjel, hanem még a könyvállványokat, polcokat szé­keket stb. is elvinnék magukkal az „intelligens" olvasók, úgyhogy a könyvtár helyiségeiben még egy görbe szög sem maradna a falban. Mi lehet ennek a különbségnek az oka? Talán az, hogy nem vagyunk még annyira müveitek, hogy a könyvet meg tudnék becsülni? Ennek a megállapításnak ellene mond az a kö­rülmény, hogy társadalmunknak legműveltebb, leggazdagabb osztályai járnak elől a könyvek pusztításában és eltulajdonításában. A baj okát, forrását abban a letagadhatatlan körülményben kell ke­resnünk, hogy iskoláinkban sok-sok mindenre megtanítják, de sok-sok mindenről elfelejtik meg­tanítani az ifjúságot. Az elfelejtett dolgok közé tartozik: a könyv szeretetének, megbecsülésének, tisz­teletének és érintetlen megőrzésének agyba és szívbe való bevésése. Az iskolákban nem sokat törődnek azzal, ha a tanuló saját könyvének tönkretételével, bepiszki- tásával, csonkításával megszokja, hogy könyvét ne értékelje többre, mint egyszerű nyomtatott lapok összetűzését, melynek megbecsülése ép­pen úgy nem érdem, mint nem bűn, vétek, bün­tetendő cselekmény, ha könyvét idő előtt aka­rattal használhatatlanságig tönkreteszi. Ha az iskola erre is vigyázni fog, idővel meg­változik a közszellem. Ez az uj közszellem vé­deni fogja a könyvet minden erőszakos rongá­lástól és megvetendő eltulajdonítástól s a könyv­tárak őreinek nem kell egyúttal rendőri szolgá­latot teljesíteniük. KELLER IMRE. Emberek téli álma Csodálatos kísérletek a téli álom titkának felderítésére Az alvás és felébredés szabályozása villanyárammal A hormonok és az agy szerepe ■ Cukorbetegek álmát- lansága és az inzulin Bécs, november 30. Nemrég bejárta a világ­sajtót a hir, hogy egy kanadai korcsmáros, mi­kor már nagyon hűvösen fujdogálnak az őszi sze­lek a medvék mintájára téli álomra szokta haj­tani a fejét. Ennek a hírnek az olvasása után na­gyon sokan sóhajtottak fel, hogy milyen jó volna a kanadai korcemáro 6 példáját utánozni, átaludni a zord téli napokat s minden bajról és gondról megfeledkezni! Noé, ennek a kívánságnak a meg­valósulása talán nem is olyan lehetetlenség, mint amilyennek az eleő pillanatban tűnik. Élettani intézetekben és klinikákban rendkívül érdekes kísérletek folynak az állatok téli álma titkának felderítésére. Ezekről a kísérletekről számolt be Fleischmann egyetemi magántanár, a béc6i élettani intézet tudóé a. Az első probléma annak megállapítása, mi idézd elő a téli álmot? A hideg beállta, a táplálék hiánya és általában a külső tényezők nem játszanak döntő szerepet, mert a téli álom akkor is bekövetkezik, ha ezek nem forognak fenn. Valami belső változásnak kell tehát történnie a téli álmot alvó állatok szervezetében. Már ré­gebben felmerült a feltevés, hogy a téli álom elő­idézésében a hormonoknak is része van. így pél­dául Cushing, a hires amerikai agysebész megál­lapította, hogy a kutyák téliálomszerü kábulatba merülnek, ha hipofízis-mirigyüket kioperálják Adler német kutató pedig felfedezte, hogy a téli álmot alvó állatok azonnal felébrednek, ha a pajzsmirigy, vagy a mellékvese hormonját fecs­kendezik beléjük. Ezzel szemben az inzulinbefees- Icendezések a nyár közepén is mesterséges téli álomba ejtik az állatokat. Pötzl és Hoff kísérletei kimutatták, hogy a hor­monok tényleg fontos szerepet játszanak a téli álom, sőt a.z ember normális álmának előidézésé­ben is, de az agyvelőnek egy központja szabá­lyozza őket. A két tudósnak sikerült siindiszuók bébi álmát megakadályozni azzal, hogy bemetszést végzett a kisagyban. Ugyanilyen operáció után már alvó állatok is felébredtek. Még inkább kitű­nik az alvás központi kormányzása Hess zürichi tudós kísérleteiből, ő elektródot helyezett macs­kák agyába s mikor a villanyáramot bekapcsolta és az alvási központot izgalomba hozta, a macs­kák álomba merültek. A villanyáram kikapcso­lása azonnal felébresztette a macskákat, így tehát lehetővé vált villamosság utján szabályozni az el- alvást és a felébredést. Uiberall bécsi kutató, aki szintén alaposan fog­lalkozik a téli álom problémájával, rámutatott arra, hogy néhány ritka klinikai megfigyelés, amit embereken végeztek, hasonlóságot mutat az állatok téli álmához. így például egy asszony egyszer hét napig tartó szakadatlan álomba me­rült. Ez a különös távalvás sok tekintetben ha­sonlított a téli álomhoz, mert közben a beteg nem táplálkozott, az árverés percenként 40—50-re szállt le, a lélegzés abnormisan iassu lett s ami a legkülönösebb, a test hőmérséklete 35 fokra esett Felébredése után ennél az asszonynál a hipo fiziem irigy teljes összezsugorodását állapították meg. Wilder bécsi neurológus szintén megfigyelt téli álomhoz hasonló állapotokat embereknél s ezeket a vér cukortartalmának abnormis csök­kenésére vezeti vissza. Másrészt tulságos cukor- tartalom cukorbetegeknél gyakran álmatlanságot idéz elő, amit inzulinnal meg lehet szüntetni. Mennyit „ér" egy asszony? Nyilatkoznak az angol válóperes bírák és a férjek Mennyit ér egy asszony? — ezt a kér­dést próbálta megoldani a Daily Express egyik riportere. Először is régi irók müvei­ben nézett utána a dolognak, azután váló­peres bírákat kérdezett meg, akik a csábitó terhére kártérítést állapítottak meg az el­csábított asszony férjének és végül férjek­nél tudakozódott, mint mégis csak legilleté­kesebb elemeknél. A régi görög költő, Simonides, ezt mond­ja: „Egy férfi számára nincs értékesebb va­gyon egy jó asszonynál és semmi sem borzalmasabb, mint egy rossz asszony.” A többi régi költő müveiből is nagyjában ez a tanulság vonható le. Most a válóperes bírák következtek sor­ra. A riporter először Langton bírót kérdez­te meg, aki a múlt héten ítélt meg 4000 font kátéritést Meyern-Hohenberg bárónak. Langton biró igy felelt: — A férjtől, aki finomlelkü ember, gya­lázatos körülmények között rabolták el a feleségét. Ilyen embert sokkal érzékenyeb­ben érint a hasonló dolog, mint valami dur­vább természetűt. Ezért ítélem meg neki ezt a kártérítést. Hilbery biró pedig, aki a kért 50 font helyett mindössze 10 font kártérítést ítélt meg egy elcsábított feleségért, ezt a kije­lentést tette: —' Ilyen asszonyt nem értékelek 50 font­ra. Sőt, azt hiszem, egyáltalán semmit sem ér. Ezután három férjet kérdezett meg a Daily Express munkatársa. Az egyik min­den habozás nélkül és nagyon határozot­tan igy felelt arra a kérdésre, hogy meny­nyit ér a felesége: — Legalább 10.000 fontot. A másik férj 15.000 fontra becsülte a fe­leségét. — Még ennél is többet ér, — tette aztán hozzá. A harmadik férj viszont feleségének ér­tékét mindössze 100 fontban állapította meg. A beszélgetés telefonon folyt le. A ri­porter valószínűnek tartja, hogy ezt a be­mondást a feleség is meghallotta, mert a férj egy pillanat múlva módosította értékmegállapitását. — Nem százat, hanem legalábbis tízezer fontot ér! KERESZTREJTVÉNY 32. szám. — Megfejtési határidő: december 10. Beküldendő a négy hosszú sor megfejtése. Vízszintes: 1. Helyhatároző. 5. Tő Ázsiában. 9. A régi időkben a kiváltságos neve 13. Kátrány — németül. 15. Gondol, hisz. 16. Helyim tározó. 17. Fráter-nóta. 2i2. Vallásrövidités. 23. Tévedésbe ejt. 24 Háló — németül. 25. A vonat útja. 26. Arcvo­nal. 28. A vas is ez. 29. Festőszerszám. 31. Nyelv­tani fogalom. 32. Tó. 35. Só — franciául. 37. GÖr'g oezlopcsarnok. 39. , . . et labora. 40. Germán mitológiai alak. 42. A tatárjárásig Magyarország fővárosa volt, 45. .,505“. 46. Olasz város. 48. Hasz­navehetetlen holmi. 49. Ilires görög hetéra. 50. Be­jegyez. 52. Az Isten szolgája. 53. Ázsiai királyság. 55. Névtelen adakozó. 56. Spanyol város. 58. Az előadásra való belépésre jogosít. 59. Falusi uc- cán bőven található. 60. Kettő van belőle. 61. „1550“. 62. Világhirü énekesnő keresztneve. 65. Női becenév. 67. Állami intézmény. 69. Ma­gyarul: helység, hely. 70. A német köztársaság első elnöke. 72. Svájci kanton. 73. A dolgok vele­je. 75. Kínai sulymérték. 77. Az amerikai szabad­ságharc egyik tábornoka. 78. Magyar opera. 82. Csinos, takaros. 83. Zúz. 84. Időhatározó. 85. Város Egyiptomban. 86. Zár. 87. Papírpénz. Függőleges: 1. Alaktalan —- közkeletű idegen szóval. 2. Néhány év előtti divatos sláger (Kóla- tangó.) 3. Ital. 4. Következéskép. 6. Felszentel. 7. Noé egyik fia. 8. Bolygó. 9 Itt van! 10. Nézet, felfogás. 11. Vitriné^ ékessége. 12. Istenes életet élő. 14. Omladék. 16. Pálca. 18. Leánynév. 19. Ba­romfi. 20. San . . . = riviériai üdülőhely. 21. Cél — németül. 27. = 82. vizsz. 28. Amerikai gazdaság. 30. A csalán tulajdonsága. 32. Magyar vármegye. 33. Amerikai írónő. 34. Apáca,jelölt. 36. Színes ké­zimunka. 38. Magyarul: olaj. 41. Ragad 43. Könyv­ben, Írásban vau. 44. Szeszes ital. 45. Német név-1 elő. 47. Lengyel folyó. 50. Olasz város rádióállo-1 mással. 51. Ajánlott röv. 54. Dátum. 56. Üzlet. 57. Test — németül. 59, Az elzüllött nő klasszikus ne­ve. 61. Elhunyt kiváló magyar iró. 63. Méh teszi. 64. Ezen nyugszik a fej. 66. Az ilyen méter sűrű­ségmérő. 67. Kerekarcu. 68. Földmunkás. 70. El­hajít. 71. A sebesség irama. 74. Német fosztóképző. 75. Göngysuly. 76. A hajnal istennője. 79. Szeszes ital. 80. Taszít. 81. Radirgumimárka. November 17-iki számunkban közölt 30. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 2. Cerriere delta Sera. 11. Virágoskerttorony. — 17. Tarasconi Tartarin. 84. A hercegkisasszony. 30. számú kresztrejtvényünket 147 olvasónk fej­tette meg hibátlanul. A megejtett sorsolás alapén c heti könyvjutalmunkat, Thouias Mann „A »a- vázshegy“ cimü müvét, Konta Eszti (Zscliz) nyerte. A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP keresztrejtvényszelvénye A 52 számú rejtvényt megfejtette: (név is pontos cím): lését és a duhaj, oktalan pusztítás, rongálás kerülését. B——i—MBBiÉIM Ml—g parancsként írja elő: az enyém és tiéd elvének] éle* /vl W/v« 4 r, iTi/ní/vti'írt'sV tn r» i~rn a i— nfl .

Next

/
Thumbnails
Contents