Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-15 / 287. (3839.) szám
18 A NAGYKÖVET Irta: Hutchínson EcPn^burgban történt. A délutáni és esti előadás között sikerült félóra időt szakítanom, hogy a szálloda előcsarnokában fogadjam Bar- ringtont. Félóra bizony vajmi kevés, hogy régi jó barátjával elbeszélgessen az ember, de hát a színész valóságos rabszolgája a hivatásának. — Meg kell látogatnod édesapámat, — mondta Barrington már harmadizben, mikor elbúcsúztunk — nagyon rossz bőrben van szegény. Folyton emleget téged és bizonyos, hogy igen jó hatással volna reá, ha felkeresnéd. Szívből sajnáltam, hogy nem tudok eleget tenni barátom kérésének. Sir John Barrington mint 6aját fiát nevelt engem éveken át és magam is lelkiismeretfurdalást éreztem, hogy idestova négy éve nem tudtam meglátogatni. *— Egy pillanatra sem tudok elszabadulni... — mondtam. De hirtelen jó eszmém támadt. —- Messze laktok? —- kérdeztem. — Egyáltalán nem, — felelte barátom. — Gépkocsival negyedóra ut a város központjától. Gondolkoztam. Csak az első és az utolsó felvonásban van dolgom — mondtam végül — és a második és harmadik felvonás elég hosszú. Ha ezalatt értem jönnél gépkocsival, néhány percre fölszaladhatnék az öreg úrhoz. Megállapodtunk abban, hogy Barrington kocsija nyolc óra után megvár a 6zinészbejáró- nál. — Nem lehet tévedés, — mondta barátom. — A kocsi „Daimler“-gyártmánv és megmondom Jeusonnek, tartson szemmel téged és hajtson, amilyen gyorsan csak lehet. Sajnos, este ülésem van 6 igy nem jöhetek magam a kocsival. Szóval, a viszontlátásra, öreg fiú. Bármily jó megbeszéltük az ügyet, az idő elöhaladtával egyre nyugtalanabb lettem. Igazgatónk katonai szigorral tartott rendet színészei között s tudtam, hogy előadás alatt aem szabad a színház épületét elhagyni. A színpadról egyenesen az öltözőmbe siettem és felöltöttem nagyköveti egyenruhámat érdemrendekkel, ékszerekkel, amint a negyedik felvonásbeli szerepem megkívánja. Magamra kaptam köpönyegemet és ügyelve, nehogy meglásson valaki, elrohantam. A sz'nházbejáró előtt azonban nem várt semmiféle jármű. Szidtam Barringtont, de jómagámat is. Nem neveztem meg kifejezetten barátomnak a sz:n- házat, melyben játszottam s igy mi 6em köny- nyebb, minthogy valamely másik színházhoz küldte a kocsiját. Már éppen vissza akartam fordulni, mikor a közeli szálloda vakító fényárában megp'llan- tottam a Daimier-kocsit. Gyorsan odasiettem és intettem a vezetőnek, aki köszöntött és kinyitotta az ajtót. — No, hál Istennek, hogy megjött! — szóltam. — Már azt hittem, valami félreértés történt. Kérem, nagyon siessen. — Parancsára, sir! — felelte a vezető és elindította a gépkocsit. Kényelmesen hátradőltem a fényűzően kiállított kocsi puha párnáin, mindamellett, kissé ideges voltam. Utcai baleset, összeütközés, torlódás, effélék fordultak meg fejemben és magam előtt láttam Ling- fordot. a színdarab hősét, amint szerepéhez híven elkiáltja magát: „No, itt vagy végre!11 és a végszóra senki sem jelentkezik. És hallottam, amint kétségbeesetten rögtönöz valamit: „Igen. remélem, rögtön itt lesz!-1 mialatt az igazgató dühöngve tépi haját a színfalak mögött és a szolgák az egész színházat tűvé teszik, hogy megtalálják az eltűnt nagykövetet. Meg akartam nézni hány óra, de persze, a zsebórám nem volt nálam. Becslésem szerint negyedórát kocsikáztam már Éppen ideje lett volna, hogy célhoz érjünk. A percek gyorsan suhantak és a sötétben vál tozatian gyorsasággal haladtunk. Izgatottan dugtam ki fejemet az ablakon és megkérdeztem a vezetőt: — Messze vagyunk még, mondja C6ak? — Még két mérföld, sir. Rettentő mód dühös voltam Barringtonra Nyilván a-z ujjábó! szopta, hogy nem tart to vább az ut tizenöt percnél. Végre behajtottunk egy pompásan kivilági tott ház kocsifeljárójára. A palota sokkal na gyobb volt, mint Sir John korábbi, Hampshi- rt-i lakása, de kevésbé otthonos. A lakáj elvette kabátomat, kalapomat és bevezetett egy kicsiny, de kitűnő ízléssel berenoezett szobába. Türelmetlenül várakoztam vagy öt percig. A szó, hogy „türelmetlenül14, alig ad helyes fogalmat lelkiállapotomról. Hallottam Lingferdőt, amént mondja: „A nagykövetet nyilván haleset érte ..és láttam, amint, külsőleg nyugodtan, de annál izgatottabb dühvei jár £e' s aJá a színpadom Éppen azon gondolkoztam, ne csöngessek-e egy lakájért, amikor belépett egy idűsebh hölgy, akinek kedves mosolyát látva, rögtön eltűnt bosszúságom. —■ Sir John testvére vagyok. — Sok szépet hallottam már önről. Bocsásson meg, amiért megvárakoztattam. Azt hiszem, valamenuvi óra késik ebben a házban, de fivérem esküszik, hogy mind jól jár. Hisz tudja, roppant makaó* természetű ... Mosolyogtam. Jól ismertem Sir Johnt erről az oldaláról, — Szeretném fivérénél mielőbb tiszteletemet tenni, — mondtam — hisz tudja, asszonyom, milyen helyzetben vagyok. — Persze! John rögtön itt lesz. Fáradjon ál velem a ezolónba, megismertetem Stazenby ur ral. Nagyou örülök, hogy sikerült időt szak* tan'a magának és eljött hozzánk. A szalonban egy társaság volt estélyiruhában. — Különös, — gondoltam —- beteg van a házban és ennyi embert fogadnak Mindnyájan felálltak és meghajtással űdvö zölbek, igen komoly arckifejezéssel. A skótok általában szertartásos emberek. Sir John nővére jól megtermett férfiúhoz vezetett, aki a kályha mellett állt. — Mr. Stazenby, — mondta — engedje meg, hogy Jósé de Celvetti urat bemutassam önnek. Elmosolyodtam a különös tréfa hallatára. — Fenwich Stewens név alatt mégis csak jobban ismernek... — mormogtam. Stazenby megütődve nézett rám. De S‘r John nővére rendületlenül folytatta furcsa tré fáját, a többi vendégnek is Jósé de Celvetti gróf néven mutatott be. Mindnyájan oly tisztelettel bántak velem, mintha a kirá'yi C6a’ád tagja lennék. Ma valósággal megfoghatatlan- nak tűnik fel előttem, hogy mért nem jutott eszembe, hátha félreértés áldozatai vagyunk. A fagyos, kimért hangulat közepette idős, kövérkés, kedélyesnek látszó úriember lépett, a szobába, aki még jobban megtestesítette az igazi 6kót- típust, mint a többiek. Üdvözölt és kíváncsian tekintett arcomba. — A gróf még nincs itt? — kérdezte. — Dehogynem, hisz itt áll éppen, — felelte a nővére. * Nem emlékszem pontosan, mit mondtam Lidércnyomás nehezedett mellemre és agyamban zsibongtak a gondolatok, mintha lázálom hódi tana. E szavak hallatára: „H’sz itt áll éppen 14 végigfutott hátamon a borzongás. Lassanként rájöttem, hogy valami tévedés >van a dologban, sarkon fordultam, kimentem a szalónból és mielőtt az idős hölgy és a házigazda a helyzetet Felismerték volna, kalap, kabát né!kü! kiszaladtam a kapun. A gépkocsi, mely ide hozott, még mindig a ház előtt állt, de a kocs:vezetőt nem láttam sehol. Felugrottam a helyére és sebesen elszáguldottam. A kapu nyitva maradt. Láttam, hogy öt ur a szalonban időző társaságból utánam rohan, de már akkora egérutat nyertem, hogy nem tudtak utólérni. A Fő-utra bekanyarodva, a villamos sinek közé jutottam, melyek a városba vezettek, örültem, hogy ilymódon nem keli az ut keres gélésével időt vesztegetnem. Ritkán volt részem abban, hogy ily pompás járműben kocsi kázhassak, mégsem nyújtott valami nagy élvezetet az utazás. Magam előtt láttam az igaz gatót, amint haját tépve átkozódik, majd magamat láttam, arcom verejtékében fürödve, egy könyörtelen, minden költőiségtől mentes skót bíróság előtt, melynek hiába magyarázom, hogy becsületes, tisztességes polgár létemre mért tettem látogatást egy idegen házban és főként mért ülök be egy kétezer fontot érő gépkocsiba gazdája engedelme nélkül. A gonosztevőnek nyilván élvezetet nyújt a gaztette. De akinek n'ncs szándékában a törvóny- nyel összeütközésbe kerülni, abban fölöttébb kínos érzeteket kelt efféle aljas dolog. Szerencse, hogy a városban már jól kiismertem magam. Ha a kocsimat üldözőbe vették, akkor nyilván jól elhagytam őket. Elég lélekjelenlétem volt ahhoz, hogy belássam, mi sem könnyebb, m'nthogy egyszerű telefoni értesítésre rendőrök tömege vethette magát utálnám, illetve a könnyen félismérthető gépkocsi után s igy szűk, rosszul világított utcákat választottam, mígnem a színház közelében egy téren megálltam. Itt egy gépkocsiszinben biztonságba helyeztem a jármüvet ég a járókelők abhan a szokatlan élvezetben részesültek, hogy valami nagy urat láthattak estélyi öltözékben, amint kabát, kalap nélkül fejveszetten rohan 1935 december 15, vasárnaptova, mintha az ördög volna a sarkában- A fal tövében surrantam a sziuház felé. — Van még idő... — mondta a színész- bejáró portása. — Most kezdték a negyedik felvonást, még tiz perc, amig a végszava elhangzik. * Másnap, mikor boldogan, hogy nem kerültem összeütközésbe a rendőrséggel, elhagytam Edinburgh-t és éppen azon gondolkoztam, hogy soha nem térhetek ide vissza, ha hírnevemet, mint gentleman, meg akarom őrizni, meghallottam az utcán két járókelő beszédét: — Hallatlanul groteszk dolog, — mondta egyikük spanyolul, igen előkelő megjelenésű ur — nagyfontosságu megbeszélésem lett volna S’r John Mac Mantonnel. És a taxivállalat embere, ez a hatökör, esküszik, hogy értem jött. egy kocsival, sőt elvitt Sir John házáig. Képzelje ... Sajnos, a többit nem hallottam. KERESZTRE]? VÉNY 34. szám. — Megfejtési határidő: december 24. Beküldendő a hosszú 4., 9., 28. és 68. sorok megfejtése. ¥ ¥ ¥ Vízszintes: 1. Dalköltő (.,Kék a búzavirág11). 5. í.eveshus. 9. Zivatar. 13. Tojásdad. 14. Érzékszerv. 15. Török bíró. 16. Budapest alpolgármestere. 18. Himbál. 20. A Duna mellékfolyója. 22. Nemzetközi nyelv. 23. Crosby amerikai filménekes keresztneve. 25. Számnév. 27. Gazdasági eszköz. 28. A hebehurgya embert jellemző tulajdonság. 32. Bútordarab. 33. Kerék — németül. 34. Mutat ószó. 36. Névutó. 37. Himnernü baromfi. 39. Arany — spanyolul. 42, Vivómüszó; magyarul: vigyázz! 45 Kenderrel kapcsolatos tevékenység. 48. Antilop- féle. 49. Szép termetű 50. Apad, csökken. 51. A rosszraceábitás istennője. 52. önmagunkba vetett hit. bizalom. 55. Erősen lesi mit. 57. Görög vizi nimfa. 58. Arab hüsitőital. 61. Elme. 63. Fohász. 65. Fogoly. 66 Török katonai méltóság. 68. A tornászat csúcsteljesítménye. 74. Berlini állatkert. 75 Északi férfinév. 76. Igekötö. 77. Mária becézve. 78. Elszóld. 80. Itt ömlik a Tisza a Dunába. 82. lyedob. 84............vétel = kereskedelmi ügylet. 85. Szin. 86. Színükig, csordultig. 87. Férfinév. 88. Kis sziget Nápollyal szemben. 89. Szemlélődés. Függőleges: 1. Színes kézimunka. 2. A szív igéje. 3. Latin köszöntés. 4. Dal (Stolz—Mihá'yi). 6 Hangszer. 7., Az energia egysége. 8. Spanyol város. 9. Ária a „Travjatá“-ból. 10. Női név. 11. Nevezetes. 12. Reszket 17. Eszme. 18. Ázsiai nép. 19. Amit a szerencsejátékban kockáztatunk. 21. Kötőszó. 24. Foghus. 26. Többess:ámu o’asz névelő. 29. Díszruha. 30. Fénymáz 31. Római császár. 35. Kioltja az életét. 36 Egzótikus áilat. 37 Ókori nép. 38. Osztrák zeneszerző. 40. Európai nép. 41. Patak, me'yben egy király lelte halálát. 43. Egyforma belük 44. Istennő — latinul. 46. Cselekvést kifejező szó 47. Helység Baranyában. 53. Szövetség, egyesülés magyarban is használatos idegen neve. 54. Lendület. 56. Maró folyadék névelővel. 59. Képzőművészeti ág. 60. Az első kalifa. 62. Állati szállás 64. Magyarul — angolna. 66. = 64. függ. 67 Térd — németül. 68. Napi’ap 69. Pusztul a nedvesség hatása alatt. 70. Hajórész. 71. Távbeszélő röv. 72. Elemi csapás. 78. Elhunyt angol sakkmester. 79. = 22. vizsz. 81. Szakit. 83. Névutó. * December 1-i számunkban közölt 32. számú keresztrejtvény helyes megfejtés: 2. Ott, fogsz majd sírni, 11. Meisseni porcellán. 17. Ott ahol a Maros vize. 78. Farsangi lakodalom, 32. számú keresztrejtvényünket 391 beküldő 1 ö- zül 114-cn fejtették meg helyesen. A mrg:jle { or- solds alapján e heti könyvjutalmunkat, Szitnyai Zoltán: „Élni akarok44 című regényét Engel Erna urleány (Losonc) nyerte, A ROVATVEZETŐ ÜZENETEI: Páter Zoltán, Kassa: Köszönjük a rejtvényt. Amennyiben megfelel — úgy közölni fogjuk. — Jeles Kornálué, Trstnik: Rejtvényszerkeszíéseit megkaptuk, köszönjük, alkalomadtán közölni fogjuk. A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP kereszfreitvénysze.vénsfe —A 54 számú rejtvényt megieitetxe: (név és pontos cim)> ■
