Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-15 / 287. (3839.) szám
6 A bokszai OMua Ida: Heu&auec Pű Szolgáljon némi mentségéül, hogy szegény munkásasszony volt, aki nem tudta magát eltartani, többet azonban nem írhatunk a javára. Hiába, még mielőtt egy per fókuszába jutott volna, megírta, ha nem is őt, de a körülötte zajgó problémát a sátáni G. B. Shaw „Cashel Byron hivatása” cimü regényében, amelyben bonckés alá veszi a bokszolás mesterségét úgyis mint hivatást. Arra aztán, hogy ez a hivatás nagyhangú etikummá és teliszáju „erkölcstörvénnyé" fogja magát egyszer kinőni, nem gondolhatott Shaw és ami a prágai bíróság előtt lejátszódik, mondhatni illusztráció a nagyszerűen okos regényhez. Címe: A bokszer anyja. Úgy történt, hogy Odinec Mária prágai munkásasszony nem tudott boldogulni, a napi kenyeret ugyan megkereste, de nem a napi kalácsot. Már pedig ismert dolog, hogy a „szociális” probléma a kaláccsal indul el — a kenyéren túl. A probléma úgy hangzott, hogy milyen uton-módon lehetne kalácshoz és a velejáró javakhoz jutni. Munkával? Munkával nem sokra megy az ember. Kenyeret kap, nem többet. Vannak azonban a kapitalizmusnak olyan kinövései, amelyeket könnyen gyümölcsöztethet, akinek nincs tőkéje, de magához való esze. Ilyen például a bokszolás, amely mesterségbe a jóllakott emberiség valósággal beleszeretett. Odinec Máriának volt egy derék fia, erős fenegyerek, akit az Isten is kokszolónak teremtett, bár Iván azt állította, hogy őt az orvostudomány jobban érdekli és be is iratkozott az egyetemre. Szorgalmasan tanult Iván, tehát Cashel Byron ellentéte volt. akit a regény elején nagy ívben kihajítanak az előkelő intézetből, viszont Iván anyja is ellentéte a regényben szereplő anyának, őt az háborította fel, hogy fia haszontalan dolgokkal fecsérli el az idejét és nem képezi ki magát verhetetlen ökölvívóvá. Elgondolható, hogy szívből üdvözölte volna, ha fiával az történik, ami Shaw regénye elején, mert jó anya volt és egyébre sem gondolt, mint arra, hogy fia jövőjét biztosítva lássa, ez pedig szerinte nem az egyetemen történhetett, hanem a Ringben, a testi teljesítőképesség nemzetközi arénájában. Az egyszerű munkásasszony elvetette a tudás és a szellem fegyvereit és célirányos ösztönnel a bicepszet választotta, mert egyrészt bicepszben az igazság, — mondotta — másrészt pedig nem lehet az ostoba dolog, amiben az egész kulturvilág gyönyörködik és amire milliókat áldoznak a föld minden sarkán. Ó, mert a fia jövője lebegett a leendő hivatásos és sajnos, orvosnak készülő bokszer anyjának szemei előtt és ezen az sem változtat, hogy egy kissé a maga jövőjére is gondok, maga felé hajlította nem csak a maga, hanem a fia kezét is, amit viszont nem szabad túlzottan rossznéven venni tőle, mert ezt másokról is elmondhatjuk. Egyébként pedig ezt is csak egy tragikus véletlen pattantotta ki, amellyel számolni nem igen lehetett. Történt ugyanis, hogy az Iván gyerek a ringben egy Stary nevű, szintén hivatásos bokszolóval került szembe és a kettő közt az vetít a különbség, hogy Staryt nem terhelték holmi orvosi tanulmányok és a velük járó önkéntelen kifinomodás, amiből persze a bokszolás akadálytalan menetére káros hatással levő gátlások származnak. Az egyik mérkőzésnél szegény Iván talán kollokviumra vagy valami problémára gondolt, megfeledkezett a hivatásáról és nem jól öklözött, nem úgy, hogy knock-autolással bizonyítsa be azt, hogy hivatása és a civilizáció magaslatán áll. Ezt anyja méltán rossznéven vehette tőle, mert Iván bicepszére alapította a jelen mindennapi kalácsát, de a jövőt is, amely megnyerendő nagydijak és fogadások vakító kaleidoszkópjában csillogott előtte. Történt tehát az, hogy Iván, aki nyilván nem olvasta a nagy és sátánian okos G. B. Shaw rávonatkozó regényét, egyszerűen megfeledkezett a kötelességéről és hagyta, hogy pufföljék, ahelyett, hogy ő püffölte volna ellenfelét, ami Shaw és mások szerint a vég szomorú kezdete. Egy óvatlan pillanatban Stary olyan ütést mért rá, hogy összerogyott. Ez is gyakrabban szokott megtörténni, ha az ember a ringbe áll és senki sem csodálkozik az ilyen természetes jelenségeken. A mindössze huszonnégyéves ifjú azonban egy más hibát is elkövetett és ez már végzetes volt: komolyan vette a knock- autot és meghalt. Meg se mukkant és meghalt. Ezen nem változtat, hogy az orvos — két órával a bekövetkezett knock-aut után «— koponyacsonttörést és agyvérzést állapított meg. Mondhatnánk, hogy Iván nem álilt shaw-i értelemben hivatása magaslatán és a szellemi dolgokkal való foglalkozás annyira elhomályosította az Ítéletét és annyira gőgössé tette, hogy mártírhalált halt, ahelyett, hogy kellőképpen és férfiasán védekezett volna. Nem gondolt anyja jövőjére, elfelejtette, hogy ő az egyetlen gyerek és rajta kivü'l nincs senki, aki az anyját eltartja. Nem gondolt a mindennapi kalácsra, mert haszontalanul a kenyérrel is megelégedett. Ezért utolérte a végzet. Mondhatnánk, hogy nem volt jó fiú és könnyelműen elté- kozolta, amit a jóságos természettől ajándékba kapott, a bicepszet és tette ezt azért, mert álmokat kergetett, tudományt, gondolkozást és hasonló dolgokat: Pláto volt, aki még a borsón is szépet álmodott. Álmodozó bokszer olyan tűrhetetlen ellentmondás, amelynek előbb-utóbb rossz vége szokott lenni, mint ahogyan az is megbosszulja magát, ha egy bokszbajnok sebészeti műtétet végez. Legalább is ezt állítja G. B. Shaw, már pedig ő tudja. Nem így az anya, Odinec Mária, akinek most már csak úgy állt módjában a szociális problémát megoldani, ha dolgozik és lemond a kalácsról a kenyér javára. Vagy mégsem? Melyik szocialista iró vagy teoretikus vethetné a bokszer anyja szemére, hogy gondolt egy nagyot és a tragédiát a maga javára kívánta kamatoztatni? Fogta magát és kártérítési pert indított hat ellenfél ellen: Stary, a bokszbiró, a menedzser, a metsméker, a promotor és a csehszlovákiai bokszunió ellen azzal, hogy fizessenek neki élete végéig ötszáz csehszlovák koronát havonta azért, mert Stary knock-autolta Ivánt. Követelését azzal indokolja, hogy elvesztette egyetlen fiát, a család fenntartóját és a család jövőjének biztosítóját, öregségének egyetlen támasza volt Iván, zokog az anya és ügyvédje, nem méltatlan, ha havi ötszázra taksálja a veszteséget, amely nem Ivánt érte, aki meghalt, hanem az anyját, akinek nincs eltartója. A perben még nem hozatott Ítélet. Az egyháztársadalmi munka erősödése jegyében folyt le a kárpátaljai református egyházkerület elmúlt esztendeje Az egyházkerület beregszászi közgyűlésének kiemelkedő eseménye volt a püspöki jelentés ■ Újabb akció indul a felekezeti tanítók fizetésrendezéseért Befegsíás*, december 14. (Munkatársunk jelentése.) A kárpátaljai református egyházkerület december 12-én tartotta Beregszászban évi rendes közgyűlését és bírósági ülését Berták Béla református püspök és dr. Polchy István egyházkerület! főgomdnok elnöklete alatt Berták Béla püspök imádsága után dr. Polchy István világi elnök nyitotta meg a közgyűlést örömmel emlékezett meg az egyházkerület egyre fokozottabb és egyre eredményesebb belső munkásságáról és Berták püspök kiváló főpásztori vezetéséről s eredményes kezdeményezéseiről. A megnyitás után Kallós Béla, a nagy többséggel megválasztott uj egyházkerületi tanácsbáró letette az esküt. Rendkívül nagy érdeklődéssel fogadta a közgyűlés a püspöki jelentést. Berták Béla püspök jelentésében beszámolt az elmúlt év egyházi vonatkozású s elsősorban az egyház- kerületet érintő eseményeiről. Megemlékezett Rákóczi Ferenc halálának kétszázadik évfordulójáról s méltatta az ugyancsak kétszáz évvel ezelőtt tartott bodrogkereszturi zsinat jelentőségét. Meleg szavakkal emlékezett meg Balogh Elemér pozsonyi református püspöknek, az egyetemes konvent egyházi elnökének 40 éves és Isaák Imre máramaros-ugoesai esperes 25 éves lelkészi jubileumáról. Mindkettőjük érdemeit méltatta s az egyház- kerület üdvözlését tolmácsolta. Melegen üdvözölte a tízéves losonci teológiai szemináriumot s annak vezetőjét, a „mindnyájunk háláját és elismerését méltán megérdemlő" Söröss Béla igazgatót. Ismertette az elmúlt évben megalakult Kárpátaljai Református Segítő Egyesület hivatását és programját. Ennek keretén belül özv. AtcéJné5 Percnyi Lujza nagyasszony nemesié Lkü alapításával létesült a nagy szol lősi magyar árvaház, továbbá a Báosy Gyula lelkész igazgatására bízott munkácsi református Szeretet-Árvaház. Az egyházkerület a szociális és karitatív munkásság szervezésével és vezetésével Bácsy Gyula lelkészt bízta meg. Végül határozott, komoly hangon szólott a püspöki jelentés az egyháztársa dalmi munka jelentőségéről. Ez a tevékenység a krisztusi eszmék gyakorlati megvalósítását segíti elő s ebből minden reformátusnak, elsősorban a lelkesei karnak ki kell venni tmiegtfelelő részét. A közgyűlés a nagyszabású püspöki jelentést lelkes helyesléssel fogadta s egyhangú határozatként kimondotta, hogy a különösen nagyfontosságu és nagyértékü püspöki jelentést kiiiyomatja, minden egyházközségnek több példányban megküldetd, hogy igy az egyháztagok minél szélesebb körében ismert, buzdító 'és példát- adó hatású legyen. A napirend során Szabó Bála lelkész nagy érdeklődés melilett számolt be az egyházkerületi imissziói-egyháztársadal'mi munka menetéről és eredményeiről. A közgyűlés kimondotta, hogy fegyelmi vizsgálat megindítását rendeli el azon lelkészek ellen, akik nem kezdeményeznek, illetőleg nem végeznek missziói egyháztársanalmi munkát. Kétségtelen ugyanis, hogy az ilyen munkát a hívek meleg szeretettel fogadják, azt várják s annak mindig áldásos halasa van. (Szóba került dr. ííagy Lajos azon javaslata is, hogy a lelkészek kötelesek legyenek munkanaplót vezetni. A javaslatot egyelőre előkészítésre kiadták.) Szabó Béla beszámolója végén kívánatosnak mondotta azt, hogy a különböző egyháztestületii konferenciákon világiak is legyenek előadók. Dr. Sárkány Lajos a tanügyi bizottság jelentését terjesztette elő, melynek egyik szomorú megállapítása az volt, hogy több református iskolának nincs református tanítója. Bary Gyula egyházkerületi lelkészi főjegyző javaslatára a közgyűlés magáévá tette a máramaros-ugoesai egyházmegye azon előterjesztését, hogy a konvent tegyen lépéseket a kormánynál az iránt, hogy a legközelebbi országos népszámláláskor részletezzék és külön állapítsák meg az egyes protestáns egyházakhoz való tartozást. A napirend v-égén a kárpátaljai uingi egyházmegye fontos javaslatát tárgyalta a közgyűlés. E javaslat annak érdekében kivan kezdeményező lépéseket tenni, hogy megszűnjék az a különbségtevés, amely Szlovenszkó és Kárpátalja között fönnáll a kongruális lelkészi és felekezeti tanítói alapfizetés összegében. A közgyűlés a fontos ügyet előkészítés és javaslattétel céljából az egyházmegyék ügyészi bizottságának adta ki. A közgyűlés után a bírósági ülés az esti órákig tartott. ZAVARGÁSOK BUKARESTBEN A bukaresti román diákság az utóbbi napokban heves zsidóellenes tüntetéseket' rendezett, amelyek különösen az ügyvédek ellen irányultak. Képünkön egy ügyvéd autóját rohanják meg a zavargó diákok, Azaz, hogy hozatott. Regény, irta G. B« Shaw. Csekély változatok nem számítanak, fó a regény akkor is, ha az élet jobb és világosabb, mert durvábban őszinte. Cashel Byron jobb családból származott és Shaw az angol polgári élet szintjét tartotta szem előtt. De a bokszolást mint mesterséget és hivatást úgy rajzolta meg, hogy szükségképpen folyik előle, ami most a prágai bíróságon le fog játszódni. Mert ha már bírói döntésről és Ítéletről van szó, akkor csak egy hozható: az, amellyel egyszer és mindenkorra elitéltetik a bokszolás nemes hivatása, a knock-aut művészete, a kopo- nyatörés intézményes cirkusza és vele mindazok, akik páholyból szemlélik és diadalmas ordítással fogadják annak a halálos csapásait, akinek a győzelmétől függ, megenyerték-e a fogadásos összeget, vagy vesztettek-e. Mert ime, még az áldozat anyja is ezeknek a páholyában foglal helyet és pert indít, mert úgy érzi, hogy a nyereség őt illeti meg, ő az igazi nyertes. Arra, hogy ő az igazi és egyetlen vesztes, nem gondol. Hiszen a szerencsétlen Iván gyerek is csak azért vesztett, mert ilyen nyakaié- kerten gondolkozott. „Ököl-ököl és pénzpénz”. Ez a „legfelsőbb szabály” az élet ringjében. „Aki pedig vesztett, az fordítsd nyereségre”. Ezt kívánja a bírósággal meg- állapittatni a bokszer anyja.
