Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-14 / 286. (3838.) szám

5BAGAI-.MACfcARHIRI»AS K 13 193$ december 14, azombat Szemkörül' ráncok vénitenek! A VITÁDÉRM vitamínos táplálókrém (törv. védve) sok­szorosan kipróbált szer a korai ráncképzCdés ellen és száraz arcbőrnél. Vitamínhatása ultraviolett sugarakkal van akti­válva. Beszerezhet' kizárólag Mmo ALEXANDRAÜ.JURSS kozmetikai intézetében, Brotislava, Goethe u. 15'Xi. Tel. 56. Egy nagy tégely ára Kő 25-— utánvét mellett Társadalmi Elet # A komáromi református egyháx december 15-én este hat ómkor rendezi meg templomában a könyörülő szeretet ünnepét. Az ünnepélyt Tóth Kálmán lelkész imája után Fülöp Zsigmond be­széde nyitja meg. Pap-Kovách Elemérné, Kelemen István és Ivanics Ilona különböző előadásokat tartanak. Az énekkar szereplése után Galambos Zoltán lelkész bibliamagyarázatá zárja be az ün­nepélyt. # A Kárpátegyesület kiassai osztálya vasáir- Tiaip s:-kirándulást rendez a «J alvódnára- oktatás­sal egybekötve kezdők és haladók részéire. In­dulás a reggei] 7.30-kor induló autóbusszal a Scbalkháirtól, visszaérkezés 17.30 órakor. Viteil- dij 7 korona oda-vissza. Oktató: Hubay Bálint. # A gölnlcfcányal tornaegyesület a napokban tartotta szokásos „Julünneipélyét“ (Mikulás-es­télyét.) A termet zsúfolásig megtöltötte a közön­ség, Piger Ede egy német költeményt szavalt gö.micvölgyi t-ájszóláéban. Zv.iebel Sándor „Vallo­más" című értekezletét olvasta fel, utána a kés­márki tomaegyesület lépett fel nagy sikerrel. .A julbeszédet Kunecih késmárki tag mondotta el. A szepesi himnusz eléneklésével fejeződött be az estély. Az ünnepélyen közreműködött a gclnic- bányai szalonzenekar Hupper András vezetésével. Aki egykor a cári birodalom leghatalmasabb asszonya volt Meghalt Nikolajevics Nikolaj nagyherceg özvegye, aki valaha egész Oroszország politikáját irányította — A GLOUCESTERI HERCEGI PÁR OTTHONA. Londonból jelentik: Miután a gloucesteri hercegi párnak nincs saját otthona Londonban, a királyné önálló lakást rendezett be számukra a Buckingham-palota második emeletén. A teljesen külön bejáratú lakást fo­lyosó köti össze a palota többi részével, beren­dezését nászajándékokkal és a hercegnő emlék­tárgyaival teszik otthonossá a királyné szemé­lyes fölügyelete alatt. Az ifjú hercegi pár lon­doni tartózkodása során teljesen önálló életet élhet a lakásban, ahová magukkal vihetik sze­mélyzetüket is. Az élelmezést az udvari kony­háról kapják, de a királyné intézkedésére a her­cegnő határozza meg naponként a hercegi ház­tartás étlapját. — HALÁLOZÁS. Pöstyén legidősebb asszo­nya, Turceányi Erzsébet, aki nemrég ünnepelte századik születésnapját, aggkori gyengeségben elhunyt. Vasárnap temették el nagy részvét mellett a pöstvéni temetőben. xx A szél és a hideg egészségessé teszi az áré színét, de könnyen árthat is a bőrnek. Ezért cél­szerű, hogy kipróbált krémmel ápoljuk bőrünket, nehogy az túlságosan kiszáradjon. A Nivea- krém, ©ucerit-tartalmánál fogva, e célra különö­sen ajánlható. Aotlbe*. december hő. Rövid, pársoros jelentés adta a napokban hírül, hogy a világháború egyik legismertebb é« legmarkánsabb alakjának, Niko- lajevic* Miklós orosz nagyhercegnek özvegye, meg­halt. Nikolajevics Miklós nagyherceg, mint isme rotee, az orosz hadsereg főparancsnoka volt a vi­lágháború idején, ö maga öt évvel ezelőtt halt meg és Özvegye azóta a francia Riviérán tartózko­dott. A Riviéra vendégel között taián a legérdeke­sebb jelenség volt Nikolajevics Nikolaj nagyherceg özvegye, aki egy fényűzően berendezett villában lakott a tengerparton és gyakran lehelt látni, amint motorcsónakján Nizza és Mentone között kirándu­lást tett a tengeren, vagy pedig Antibes környékét járta gépkocsiján. Az előkelő hő'gyet egyébként idegen nem közelíthette meg, mert férje halála óta teljesen visszavonult a társadalmi élettől. Ha va­lahol mégis mutatkozott tárealkodónője kieé eté­ben és valaki megkérdezte, ki ez az előkelő kül­sejű hölgy, suttogva kapta meg kérdésére a vá­laszt: — Ez a hölgy özvegye ama férfinak, akitől vala­ha milliók rettegtek. Oros2orszá$ jövendő diktátorát látta a nagyhercegnő tértében Nikolajevics Miklósné politikai szalonjában gyak­ran összetalálkoztak a világháború kitörése előtt a diplomaták és tábornokok. E szalon központja ter­mészetesen a szellemes ■ és rendkívül becsvágyó háziasszony volt, aki minden áron Oroszország első asszonyának szerepét akarta játszani, már csak az­ért is, mivel a cárné egyáltalán nem foglalkozott politikával. Férjében, Nikolajevics Miklós nagyhercegben, az orosz hadsereg főparancsnokában, a hatalmas orosz birodalom jövendő diktátorát látta. A nagy­hercegi befolyás alatt állott Januskievics tábornok, az orosz hadsereg vezérkari főnöke is, aki 1014 drámai júliusi napjaiban mozgósította az orosz had­sereget. Amikör kitört a háború, a Vörös Kereszt élére állt Nikolajevics Miklósné. Állandóan utazott a különböző kórházvonatokon. 1914—1915 telén megjelent férjének főhadiszál­lásán és kijelentett©, hogy meg akarja tekinteni a Kárpátokban lévő orosz front legelső vonalaiban lévő lövészárkokat. Nikolajevics M klés nagyherceg sokáig ellenkezett, de végül is kénytelen volt en­gedni feleségének és a nagyhercegnél az ösez s el­képzelhető elővigyázatossági rendszabályok mellett kivillék a Kárpátok egyik szorosában lévő ootz áliásop első vonalába. Itt szibériai ezredek feküd­tek elásva, szemben az osztrák-magyar cápátok­kal. A kirándulás szerencsésen végződött és ami­kor a nagyhercegné visszatért Pétervárra, jelentést tett a cárnak tapasztalatairól Merénylet a bridzs partinál Nem mindennapos tragédia zajlott le 1915 végén a nagyhercegné jelenlétében. Nikolajevios M kló* főhadiszállásán. A szenzációs dráma középpontjá­ban, amelynek részeletei sohasem kerültek nyilvá­nosságra, egy fiatal, alig húsz éves leány állott, aki kisorosz arisztokrata családból származott. A fiatal hölgy szülei és egyik testvévé nagy szerepet játszott a kisorosz nép életében és amikor az orosz seregek bevonultak Galíciába és Bukovinába, meg­gyilkolták a leány szüleit és fivérét. Egy másijj fi­vére, aki az esztrák-magyar hadseregben szolgál', hősi halált halt a Pruth egyik híd ának felrobban táöánál. A csodaszép fiatal leány énekesnőként lé­pett fel az egyik szentpétervári hangve senyterem- ben és a hangverseny jövedelmét egy hadikőrbáz javára fordították. A nagyhercegnek igen megtet­szett a fiatal és nagymüveltségü leány és bevezet­te a legelőkelőbb körökbe. Amikor egyszer a nagy­hercegné a főhadiszállásra indult, magával vitte a leányt. A megérkezést követő napon, vacsora után, bridas-parti alakult, a főhadiszálláson. A kártyaasz­talnál a fiatal leány szemben ült a u?g ‘hercegié­vel, Nikolajevics Miklós pedig adjutánsával. A já­tékban egyszerre csak kis szünet keletkezet: és a leány éppen Nikolatovics Mk'éssal beszélgetett, amikor egyszer csak kézitáskájából villámgyorson revolvert rántott elő és rá akart lőni az orosz fő­parancsnokra. A heves mozdulat következtében azonban felbo­rult a karszék, amelyen a leány ült é« a leány a ■nBBonoB xx SZÉKREKEDÉSNÉL, gyomorron­tásnál. emésztési zavaroknál, gyomorégés­nél, májduzzanatnál, vértódulásnál, fejfá­jásnál, álmatlanságnál, általános rosszul- létnél igyunk reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet. karszékkel együtt a földre esett. Ebben a pillanat­ban revolvert rántott a nagyherceg adjutánsa is és agyonlőtte a rejtélyes merénylőnőt. Amikor Oroszországban kitört a forradalom, Ni koiaje'v:c8 Miklós feleségével együtt külföldre szö­kött. Sikerült nekik ingó vagyonuk nagyrészét, va­lamint a nagyhercegné mesés értékű ékszereit bz- tonságba hozniok. Az érdekes házaspár, amely olyan óriási szerepet játszott a világtörtónelembm, Páriában, majd pedig a Riviérán élt. Itt halt meg Nikolajevics Nikoláj is, ezelőtt vagy öt esztendővel. ELLIinÜR HAMSUN, a világhírű norvég író leánya, aki Berlinben filmszinásznőnek készül. Megtalálták a meghűlés kórokozójának eüenszeiét Newyork, december 13. Dr. H. R. Docher, az aimefr .kai Columbia-egyetem tanára, elszige­telte a meghűlés kórokozóját és megtalálta an­nak ellenszerét,, amely a libbadozó beteg véré­ben terem meg. Az ellenszerrel egereket oltott be, amelyek fertőzésmemteseknek bizonyultak a meghűlés csirájával szemben. Dociher reméli, hogy ennek alapján rövidesen megtalálja az emberek kezelésére használható védColíószert, amely mentesíti az embereket a meghűléstől — kínai ízlés a női divatban, a Londonban rendezett kínai művészettörténeti ki­állítást megostromolják a párisi nőiruha-terve- zők, akik elragadtatással tanulmányozzák a kí­nai műtárgyak szinpompáját, merész körvona­lait és finom kelméit. A jövő évad női divatja, a kiállítás hatása alatt, kínai ízlésű lesz, mind a színek, mind pedig a kelme és szabás tekinte­tében. — KÉTHÓNAPI FOGHÁZ ÚTONÁLLÁSI KÍSÉRLETÉRT. Lőcsei tudósítónk jelenti: Ez év márciusában Pólyáéác József ujaiki tanító a késő esti órákban gyanútlanul ballagott az érdében, amikor ©lébe ugrott Hudinha Mihály sáros! munkás és revolverév ti megállásra kény- szeritette. A tanító felismerte Hűd inkát és nem vesztette el a lélekjelenlétét, hanem nyugodtan rászólt, hogy tegye el fegyverét, mert neki is van revolvere. Rögtön eilö is vette revolverét ■és 'ijesztésül a levegőbe lőtt. Hu din-ka ekkor a bokrokban rejtőző két társával együtt ijedten elmenekült. A lőcsei kerületi bíróság tegnap tár­gyalta az ügyet és Hadinkét kéthónapi fogház­ra ítélte. rana ama Bűnügyi regény Irta: John Araios C'.eever (12) — Majd elöállanaik a tanuk. Minden vég­rendeletet két tanúnak kell aláimía és a két tanú előtt fel is olvasták a szöveget. Azok emlékezni fognak rá. Nagyon jól tudják, hogy milyen rendelkezéseket tartalmazott az az irat és vallomásukból majd mi is rájövünk, hogy miért kellett ennek a végrendeletnek eltűnnie és kinek az érdekében állott, hogy azt eltüntesse... — Teszem fel, hogy két alkalmazottal írat­ták alá a végrendeletet. Ebben az esetben egészen bizonyos, hogy nem olvasták fel előt­tük — akadékoskodott Creevey. — Sejtelmük sem lesz róla, hogy mit Írtak alá. — Talán már nem is volt arra idő, hogy felolvassák a terjedelmes szöveget, csak megmondták nekik, hogy végrendeletről van szó, amit alá kell irn.iok. De jól van, elismerem, hogy Wethered ügyvéd tényleg végrendeletet állí­tott ki, hiszen azért ment be az O’Reelly tra­fikba, hogy blankettát vásároljon. De honnan veszik a következtetést, hogy ebben a vég­rendeletben messzemenő változások történtek az elsővel szemben? Hátha csupán jelenték­telen pótlásokról volt szó, olyan intézkedések­ről amelyeknek szükségessége a betegágyban merült fel az öreg Brooksban. Tudjuk, hogy az első végrendelet 1929-ben készült. Most 1934-et írunk, öt esztendő telt el azóta. Egyes dolgok talán változtatásra, pótlásra szorultak. Hiszen emlékezhetnek rá, az öreg hagyo­mányozott 1929 ben olyan személyeknek is, akik előbb haltak meg, mint ő . Mit magya­rázzam ... — Étiben mind igaza van — helyeselt a fel­ügyelő — de szent meggyőződésem, hogy lényegbe vágó változás történt azzal a vég­rendelettel, különben nem kellett volna Wehherednek meghalnia ... — Rendiben van — helyeselt Oreevey —. Idáig én is elfogadom az elméletét és magá­val megyek. Csak ... most aztán szétválnak az útjaink. — Miért? — vetette fel a kérdést Patrik Fitzmaurice. — Hallottunk már ennél na­gyobb csodát is. Hány és hány olyan bűneset merült fel a kriminalisztikában, amelyek mind végrendelettel állottak kapcsolatiban? Azt hiszi, hogy egyedülálló volna a bűnözés történetében, ha Murray Brooks bujtotta vol­na fel George Brunst, hogy tegye el láib alól Wethered ügyvédet?... —• Hogyne — nevetett fel csuifondárosan Creevey. — Miután a haldokló Brooks közölte fiával, Murray-vel, aki az utolsó napokig ked­vence, szemefény© volt... ez köztudomású, Patrik, erről száz és száz ember fog magá­nak beszélni, kérdezze meg csak a leányos mamákat, akiknek a legjobb érzékük van az ilyes dolgokban... tehát közölte a fiával, hogy hát édes gyermekem én most meghatok, de hogy megbosszantsam a világot és főleg a dublini bűnügyi rendőrséget, megváltozta­tom a végrendeletem. Vedd tudomásul, hogy öt évvel ezelőtt is végrendelkeztem és akkor téged teltelek meg általános örökösömnek egy szabályszerű és a Wethered-irodában el­fekvő okiratban, de most egyszerűen meg­változtatom az elhatározásom, mert a beteg­ágyaimon ilyen érdekes gondolatai támadnak az embernek. Magamhoz hivattam tehát Wethered barátomat. Képzelje, Patrik, az az ördögi Murray azonnal tudja, hogy mit kell tennie. Egy szempillantás és előtte van George Bruns, a f egy háztól te lék, akiről még a dublini rendőrség sem tudja, hogy egyálta­lán ir földön van-e. George Bruns a mellény­zsebben, mint Murray Brooks brávója ........ Ugyan P atrik Fitzmaurice, legyen komoly ember és adja fel ezt az ostoba gondolatot... Patrik Fitzmaurice élesen követte a fiatal­ember gondolatmenetét és most, hogy a hosz- szu szóáradatnak a végére ért, bizony meg­rendült a hitében. De a harcot nem szabad feladnia és főleg a presztízst kell minden áron megvédelmeznie. Azért hát fojtott han­gon csak ennyit dörmögött. — Jó, jó, majd minden kiderül a valla­tásnál. Mert Patrik Fitamaudoe vallatást módszerei a gonosztevők széles körében hírhedtek vol­tak. A kedvelt csigolya'ogás nem volt az utolsó ebben a rekvizitumban. — Tehát keressük a jó George Brunst — bólintott Creevey. — Ha szerencséje lesz, meg is találjuk. — Igen megszomrjuhoztam — vetette közbe Patrik Fitzmaurioe. — Nagyon sok volt az izgalomból és Hal nélkül nehéz elviselni ezt az egyfolytában való lohol ást. Ezt abból az alkalomból mondotta, hogy a Green-ház elé értek, amely tudvalevőleg a legjobb kontinentális söröket méri ki. Most nagy plakátok hirdették a Salva tor-külön­legességeket. A három férfi tehát betért a nagyterembe, amely ugyancsak meg volt szállva sörre szomjas dublinlakkal, de azért az egyik oldalfülkében még találtak egy nagy asztalt, amelynél volt három egymás melletti üres szék. A pincér habzó söröket hozott és bizony jól esett az ital. Creevey arca egyszerre felke­rült. A főszerkesztőjét pillantotta meg, amiut az asztalok között igyekezett kifelé vitorlázni — Halló, halló Rob Pearson — kiáltott feléje — az ég küldte magát errefelé. Olyan szenzációkat szolgáltatok a lapunknak, en­nek a kis vacaknak, bogy nemcsak a s? ige­ien, hanem a tengeren túl is felmegy az ázsiónk... — Van valami uj a We Ih er ed - ügyibe n ? — kíváncsiskodott a főszerkesztő, aki már aszta­lukhoz ért. — Annyi újság van öreg ur, hogy csak győzze leadni. De nem mozog a szekér, ha nem olajozzák a kerekeket... — Tudom, tudom, boy — nevetett a fő- szerkesztő — megint egy kis előlegre volna szükség. Mennyire? — Tíz font. Csekélység. Nem is előleg, hanem jutalmul kérem a rendkívüli munka­telj esi tűiényért. — Rendbe® van Creevey. Holnap reggel jelenlkezihelik a kiadóban. — De aláírás kellene ... — Firkantsa alá a nevemet, fickó, hiszen olyan szenzációsan tudja utánozni az aláírá­somat, hogy sokszor magam sem jövök rá. hogy eredeti-e, vagy hamisítvány ... Ezért már nem gombolkozom ki... A főszerkesztő nevelve sietett tovább Ők pedig felhajtva maradék sörüket, fizettek és kis idő múlva újból az uccán voltak. — Hol keressük George Brunst? — kér­dezte Creevey. — A Liffey mellett? — Oh, a Liffey mellett csak a patkányokat lalálni — viszonozta Patrik Fitzmaurice. — George Bruns itt szokott üldögélni a Saek- vi'ie valamelyik lokáljában, ha bővében van a dohánynak és szent meggyőződésem, hogy ő most ugyancsak bővében van. (Folytatjuk.) ■81

Next

/
Thumbnails
Contents