Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-12 / 284. (3836.) szám
6 6 £Rx<suAWVfiRHinLag ammmmmammmmmmmmammmmm Eldugott kárpáti faluban bujkál Ditlinger utolsó menyasszonya? Fantasztikus riport egy párisi lapban a hírhedt gangszter- vezér árulójáról ■ ■ ■ Retteg a gangszterek bosszújától A beregszászi tanfelügyelő furcsa nyilatkozata Beregszász, december 11. (Saját tudósítónktól.) Különös hírlapi nyilatkozat keltett nagy föl tűnést Beregszászon. A nyilatkozatot a Ca- bán Samu volt kommunista emigráns, beregszászi állami tanító „Uj Korszak" cimü lapjában közölt támadóélü cikkekkel kapcsolatban Husnaj beregszászi tanfelügyelő tette közzé és az a csehszlovák szociáldemokrata párt kárpátaljai hivatalos lapjának december 1-én megjelent számában látott napvilágot. A föltünést keltő nyilatkozatban Husnaj tan- felügyelő Seitz Sándor és több másoknak azon hozzáintézett kérdésére válaszol a nyilvánosság előtt, hogy miért nem reflektál Calbán Samu „kirohanásaira és miért nem adja meg a szája- izét a magáról megfeledkezett szószátyárnak?" A nyilatkozat egyes kitételeit az alábbiakban idézzük: ......Tartózkodom attól, hogy vde polémiába bo csátkozzam... én voltam ugyanis az, aki őt (Cabán Samut), mint emigráns tanítót, szolgálatba segítettem ... sok, arra érdemes öreg kolléga jogos érdekeinek a sérelmére... hivatali befolyásomat használtam föl arra, hogy őt ne mint kezdő tanítót alkalmazzák, hanem eddigi szolgálati ideje után részesüljön magas fizetésben ... így történt meg, hogy... 3000 koronán fölül kapott havi fizetést... Ez a Cabán Samu egy súlyosan beteg ember... legénykori szerzeményét viseli egész fizikumában, amely emelkedett korához képest közel van az utolsó stádiumhoz ... Ez a Cabán Samu nem alkalmas sem fizikai, sem szellemi párbajra... Ez a Cabán Samu egy igen szánalmas beteg ember... már arckifejezésre is visszataszító .. így szól a nyilatkozat, amelyet Cabán Samu tanfelügyelője tett, megállapítva, hogy Cabán szellemi párbajra képtelen előrehaladott betegsége miatt. — A beregszászi magyar szülők megdöbbenéssel értesültek e nyilatkozatról, amelyből az is kiolvasható, hogy Cabán szellemi bajviváson kívül más szellemi munkára, tehát a tanításra is alkalmatlan és ennek dacára ma is állásban van. A hírlapi nyilatkozat fejleményei iránt Ru- szinszkószerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. — BUKFENCVERSENY — CSIKÁGÓBAN. Csikágóból jelentik: Három amerikai fiatalember elhatározta, hogy mindenáron pénzt, szerez. Tekintve, hogy minden kereseti forrásuk elapadt, olyan pénzszerzési módot találtak ki, amelyben minden bizonnyal konkurrens nélkül maradtak. Elhatározták, hogy megrendezik az első bukfencező-versenyt A nevezési díj két dollár volt, a nézők pedig 20—20 centet fizettek. A verseny várakozáson felül jól sikerült, mert negyvenhármán neveztek be és többszáz néző jelent meg a pályán, a nagy spektákulum élvezésére. A verseny győztese egy csikágói akrobata lett, aki kerek 1500 métert bukfencezett, a közönség nem kis mulatságára. Paris, december 11. Furcsa riportot közöl budapesti keltezéssel a Paris Soir tudósítója. Azt írja, hegy Anna Ságén, John Diliinger volt menya6z- szonya (akinek Európába-érkezéséről már beszámolt a IJMH), aki elárulta és a detektivgolyóknak kiszolgáltatta Amerika első számú közellenségét, — „egy eldugott kis faluban él a Kárpátokban**. Léon Hermán, a Paris Soir tudósítója állítólag ellátogatott abba a kis faluba és rá is talált Anna Sagenre, A falu nevét nem árulhatja el, mert erre szavát adta Diliinger volt kedvesének. Az elegáns, karcsú nő nagyon megrémült, mikor az újságíró megjelent a kis falusi szállodában, ahol lakik. Minden mozdulata „fájdalmas idegességet*1 áiult el. Nagynehezen beszélni kezdett. — Szerettem Diliingert és ezért árultam el — mondta. — Egy roncs vagyok, megállás nélkül bolyongok, szeretném újra kezdeni az életemet . . . Felejteni ... De nem lehet. Mindenütt érzem, hogy üldöznek, elárulnak, fenyegetnek. Becs, december 11. Minden orvosnak, aki kórházban teljesít szolgálatot, feltűnik, hogy gyakran sok egymásután következő éjszakán egyáltalán nem hívják a betegekhez s aztán egy éjjel egész sereg beteg állapotában hirtelen áll be rosszabbodás, amely gyors beavatkozást követel. Kétségtelenül megállapították, hogy ilyenkor időváltozás következett be és ez befolyásolta a betegek állapotát. Ha az idő újra megváltozik, gyakran visz- szafejlődnek azok a tünetek is, amelyeket az időváltozás idézett elő. Ezzel a jelenséggel itt-ott régebben is foglalkoztak az orvosok, de csak mellékesen, s anélkül, hogy a dolog mélyére igyekeztek volna hatolni. Már Pasteur bizonyította, hogy a kísérleti állatok hidegben sok betegség iránt fogékonyabbak, mint kedvező hőmérséklet mellett. Az utóbbi időben azonban kiváló kutatók teljes figyelmüket az időjárási — Mióta kiszogáltattam Diliingert, nem volt egy nyugodt pillanatom. Félek, félek a barátaitól, akik halálra ítéltek engem. Érzem, hogy ki is fognak végezni. — Igen, azért árultam el, mert szerettem. De előbb ő árult el engem. Egy másik nőbe szeretett bele. Elhagyott. Hiába kértem, könyörögtem, csak kinevetett. Elhatároztam, hogy bosszút állok. — Tizenötezer dollárt kaptam a rendőrségtől. Elfogadtam, mert egy centem sem volt. A Dilin- ger vérdiját. — De amikor Csikágóban divatszalont akartam nyitni, értesítettek, hogy üzletem megnyitása után 24 órával megölnek. — Elmenekültem, munkát kerestem. Hiába, Amerikából kiutasítottak, mert azzal vádoltak, hogy Diliinger néhány lopásában nekem is részem volt. — Ez volt a hála azért, hogy olyan nagy szolgálatot tettem Amerikának! Most már alig van pénzem. De azt hiszem, nem élek már sokáig, üldözőim rám fognak akadni. viszonyok és a betegségek között fennálló kapcsolatra irányították. Megállapították mindenekelőtt azt, hogy az időváltozásoknak két főfajtáját kell megkülönböztetni: a hidegfront és a melegfront behatolását. Az előbbi esetben, amikor sarki levegő áramlik be, a légkör száraz, az ibolyántúli és a hősugarakat nagyon könnyen átengedi, elektromos töltése gyenge és rétegezödése bizonytalan. Ezzel ellentétben a trópusi levegő nedves, sürü, rétegezödése állandó, rövidhullámokat és hősugarakat nagyon nehezen enged át, elektromos töltése erős. Erich Rappert statisztikai adatokkal alátámasztott tanulmányt irt a Medizinische Weltbe azokról a változásokról, amelyeket a hideg- és melegfront behatolása okoz a betegek állapotában. Elsősorban a műtétek után beálló komplikációkat vette vizsgálat alá. Ezekről pontos feljegyzéseket készítenek minA hideg- és melegfront összecsapásai alatt szenvednek a világ betegei Egy bécsi orvos „betegség-naptárt" áttitoll össze m Az időjárás hatása a betegségekre 1935 december 12, csütörtök. den kórházban. Megállapította, hogy a vizsgált 352 eset 90 százalékában a légkör frontváltózásai után léptek fel a komplikációk és csak 10 százalékban változatlan időjárás mellett. A komplikációk 50—60 százaléka a hidegfront és 25—30 százaléka a melegfront behatolásával esett egybe. Az akut betegségek általános összehasonlításánál pedig kiderült az, hogy 80—90 százalékuk ugyancsak ilyen front- változások alkalmával lépett föl. A dolgot úgy kell elképzelni, hogy ezek az egyének már korábban is hajlottak a betegségre s a megváltozott időjárás és az életműködésnek ezzel járó! változása kirobbantotta a betegséget. Viktor Baar bécsi városi főorvos még nagyobb arányok között folytatta a kísérletezést, mintegy 20.000 esetet figyelt meg és életéből nyolc esztendőt arra fordított, hogy megállapítsa a légnyomás, a légköri nedvesség, a hideg, hőség, szél, a levegő villamos feszültségé és a földmágnességi viszonyok összefüggését a betegségek föllépésével és terjedésével. Baar pontos törvényszerűséget állapított meg, amelynek alapján valóságos „betegség-naptárt" lehet fölállítani, így a január hónap a kanyaró időszaka, februárban a hóvirággal egyidejűleg jelentkezik nagyobb mértékben a náthaláz, márciusban a tüdőgyulladás ideje következik el, a május hozza a gyöngyvirággal az asztmát és a vakbélgyulladást, júniusban, rózsanyilás idején lépnek föl az epekőfáj dalinak, a júliusi meleg a szivbán- talmakat fokozza, augusztusban a hőség sok rosszullét okozója, szeptemberben a felhősesős időjárással érkeznek a meghűléses betegségek s folytatódnak októberben, majd tetőpontjukat érik el a ködös novemberben. Decemberben pedig, amikor a friss főzelékfélék leginkább hiányoznak az étrendből, az emésztési zavarok ideje következik el. Még több hasonló törvényszerű összefüggést is lehet megállapítani. — MÁSODSZOR IS FELMENTETTÉK A GYILKOSSÁGGAL VÁDOLT LASZTOMÉRI GAZDÁT. Kacsai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kassai esküdtb íróság ma másodszor tárgyalta Andráscsó Korai János lasztornóri gazda bűnügyéit. Még 1928-ban történt, hogy Andráscsó, aki szenvedélyes vadász volt, kutyáját agyonlőve találta. Meghallotta, hogy Csorba Ferenc dénesfalvi gazda lőtte le a ku- tyáját és m'kor értesült, hogy a gazda a nagy-: mihályi vásárban van, a Latorc-a-parton várta a vásárról hazatérőket. Csorba Ferenc egy barátjával tért vissza és amikor a Latorca töltésére értek, valaki rátáimadt és kapával úgy fejbevágta, hogy meghalt. Akkor Andráscsöt letartóztatták, de mivel beigazolta, hogy egész délután a korcsmában volt, felmentették. A csendörség tovább nyomozott az ügyben. A nyomozás során kihallgatták a falu éjjeliőrét, aki azt vallotta, hogy Andráscsó csak lámpa- gyújtás uitán tért be a korcsmába. Az esküdt- biróság előtt most meg :s metélték a bizonyítási eljárást, amely után az esküdtek verdiktje alapján felmentették Andráscsót, mert nem találták beigazolitnak a vádat. A dublini fant óm Bűnügyi regény Irta: John Amos Cleever (io) | — Igen, ő a polgári szorgalom mintaképe, — állapította meg Lady Cosgrave. — Az ő munkabírása és páratlan energiája szinte közmondásos. De reméljük a legjobbakat, hiszen azt mondják, hogy nagyon szívós szervezete van... Most már vidámabb témákra terelődött a beszéd. Feketeruhás, fehér bóbitás szobalányok kis asztalkákat görgettek a vendégek elé, tea és szendvics rajtuk. Megalakult a két bridzs társaság is, de Murray nem játszott, hanem közelebb húzódott Maliidhoz. Mintha úgy vette volna észre, hogy ez alkalommal a leány különösebb érdeklődéssel figyeli szavait és szemének pillantása is, amellyel végigsiklik az arcán, mintha melegebb lenne a szokottnál. Murraynak tehát minden oka megvolt arra, hogy jól érezze magát és bizony beteg édesatyjára nem igen gondolt. Csak az riasztotta fel, hogy az egyik lakáj állott meg a széke mellett és diszkréten feléje hajolva közölte vele, hogy a telefonhoz hívják. Sejtette, hogy valami rossz hir lesz, amit hazulról közölnek vele és gyors léptekkel követte a lakájt abba a szobába, amelyben a telefon állott. Valóban úgy volt, ahogy sejtette. Bátyja volt a telefoninál. Rekedtes, különös csengése volt a hangjának. — Atyánk tiz perccel ezelőtt meghalt. Kérlek, siess haza! Ennyi volt az egész, amit mondott és meg lót. Murray visszatért a társaságba. Arca különösen sápadt lehetett, mert Mati'ld leolvasta róla a rossz hirt. — Nos Murray, mi az? Csak nincs valami haj? A fiú hangja reszketett. — Édesapám meghalt, Maliid. De nem szeretném a társaságot megzavarná és igy feltűnés nélkül akarok távozni. Maliid megértőén bólintott. Részvét volt a szemében. — Szegény Murray, igazán nagyon sajnálom. Tudom, hogy milyen rajongással csüngött az atyján. — Köszönöm Matild — mondta a fiú melegen és gyöngéden megszoritotta a leánynak feléje nyújtott hófehér kezét. Úgy érezte, hogy ez a kéz mintha most odaadóan simulna az ő tenyerébe. Matild kikisérte őt az előszobába és miég ott ás volt néhány résztvevő, vigasztaló szava a fiúihoz. Az autó vágtatva siklott végig a nyugati városrész előkelő, széles uccáin és néhány pillanat múlva megérkezett a Brooks-palota elé. A Pboenix-park lámpái áttörték az esti ködöt és megvilágították a palota előtti kis térséget. Murray roihanvást tört fel a lépcsőkön az első emeletre, ahol atyjának betegszobája volt. Az ajtó előtt a fcisámt szemű be- tegáipolónővel találkozott. — Most öltöztetik szegényt motyogta a jámbor néni. — Istenem, hogy egy ilyen derék, jó embernek meg kellett halnia. Murray szó nélkül nyitott be a halottas szobáiba. Reszkető kézzel simította homlokát. Az ágy mellett atyjának két bizalmas szolgája tevékenykedett. A szoba közepén állott fivére és egy fehér papirlapot tartott a kezében, mintha annak a tanulmányozásába volna mélyedve. Parcival Brooks három évvel volt idősebb Murray-m-ól. Arcra és termetre hasonlított öccséhez, csak kissé energikusabb vonásai voltak. Nők, akik jobban értenek a férfiszépség és ideál megállapításához, azon a véleményen voltak, hogy sokkal érdekesebb az öccsénél. A két testvér között évek óta feszült volt a viszony. Az ellentét ugyan soha nyíltan nem robbant ki közöttük, mert mind a kelten tekintélytisztelők voltak és amig a házban az öreg Brooks tekintélye uralkodott, közöttük sem történhetett semmi olyas, ami édesatyjuk nem tetszését kiválthatta volna. De érezhető volt anélkül is, hogy nyílt kirobbanásra került volna a sor, hogy a két testvér, akiknek annyira ellenkező alaptermészetük volt, nem szívlelheti egymást. A könnyelmű Parci- valnak bizony rosszul esett, hogy édesatyja gyakran állította példának elébe Murrayt, ezt a csöndes, szófogadó gyermeket, aki nem vesz részt kártyaosatákban, lóversenyi fogadásokban, pezsgős dáridókban, hanem otthon ül és idejét önművelésre fordítja. Murray szobája fenn volt az emeleten, édesatyja közelében, Parcival a földszinten lakott és igy bizony alig találkoztak máskor, mint a közös családi étkezéseken, amelyek elég ke- délytelenül mentek végbe. Amikor Parcival meghallotta öccse közeledő lépéseit, zsebretette a papirost, amit a kezében tartott és némán nyújtotta kezét Murray felé. Nem esett szó köztük, de mintha ez a kézfogás sem lett volna teljesen őszinte, szívből jövő. Murray észrevette, hogy bátyja szeme kissé vöröses, mintha sirt volna, egyébként azonban nem lehetett észrevenni rajta semmi különösebb megrendülést, vagy me^ilietődöttséget. Murray az ágyhoz etetett, • amelyben most édesatyjának tiszta fehérneműbe öltöztetett teste kinyújtva feküdt. Keze imára volt kulcsolva és hüvelykujjaira a rózsafüzér volt felcsavarva, meg egy kép beillesztve, elhunyt feleségének arcképe, amelyet az öregur állandóan magánál hordott. Murray térdrehullott az ágy előtt és hangos zokogásra fakadt. Fejét két tenyere közé fogta és igy térdelt percekig. A zokogás pedig rázta a testét, Parcival látta, hogy mint vonaglik meg öccsének válla a feltörő indu* latoktól. Nem zavarta, hanem csöndesen, karba font kezekkel állt ott a szoba közepén. Jó tiz perc telt el igy, amig Murray magához tért és lassan felemelkedett térdelő helyzetéből. — Gondoskodnunk kell a temetés körülményeiről, Parci — mondotta. — Vagy talán... — Én már mindent elintéztem. Huxley emberei mindjárt itt lesznek. A ravatalt a földszinten állítjuk fel, a nagy ebédlőben. Beszélni akarok veled, Murray, de nem itt, a halott mellett, hanem kérlek, jere velem a szobámba és ott majd megtárgyalunk mindent. Öccse szó nélkül követte. Parcival Brooks belépett szobájába és meggyujtotta a lámpát, amelynek fénye tompán terjedt szét az Ízlésesen berendezett legénylakás bútorai között. Aki ennek a szobának berendezéséből, az enteriőrből akarta volna megítélni Parcival könnyelmű alaptermészetét, az ugyancsak tévedésbe esett volna, mert ez a helyiség nem egy élvezeteknek élő fiatalember luxuslakásának jellegét viselte magán, hanem egy olyan emberét, aki életről, művészetről, irodalomról nagyon komolyan gondolkodik. — Ülj le Murray — mutatott rá az idősebbik Brooks-fiu a kér evetre, míg ő íróasztalához ült és elővette azt az írást, amelyet a halottas szobáiban tanulmányozott. som várta öccse feleletéti már letette a kagyÍFolgtatJuk.);
