Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-12 / 284. (3836.) szám

4

1935 december 12, csütörtök.

Az adóbehajtás szigorának enyhítését kéri a magyar nemzeti párt tornaijai körzete

Tornaija, december 11. A magyar nemzeti! párt tornaijai körzete népes körzeti választmányi ülést tartott, amelyen

30 község pártszervezetei képviseltették magukat.

Hevessv László körzeti elnök megnyitó beszédéiben ismertette a legidőszerűbb kérdéseket, így a gazdaadósságok rendezésének s a kamat rendezésnek a problémáit. Rámutatott arra, hogy

az adósságrendezés más államokban már megtörtént,

igy Romániában, ahol 50 százalékos leírásokat eszközöltek. Rámutatott a szövetkezeti szervezkedés rendkívüli nagy nemzetgazdasági fontosságára s főleg a Galánta vidékén működő Hanza szövetkezet eredményeire.

Fodor Jenő járási képviselőtestületi tag, a párt mezőgazdasági szakosztályának országos elnöke szakszerű tájékoztatót nyújtott a gazdasági kérdésekről. Ismertette a pártnak a gabonamonopólium megjavítása érdekében folytatott kezdeményezéseit. Foglalkozott a betegsegélyző pénztár túlkapásaival és felhozta a körzetben tapasztalt sérelmeket, amelyek a gazda kényelmességére alapított utólagos kivetéseknél fordultak elő. Kívánja, hogy a törvényhozók interpelláljanak a betegsegélyzői túlkapások ügyében, követeljék a visszásságok megszüntetését és a betegsegélyző pénztári választások kiírását. Dapsy Béla és mások felszólalása után az értekezlet egyhangúan magáévá tette Fodor indítványát.

A szónok a továbbiakban a tornaijai járási képviselőtestület munkáját bírálta. A magyar nemzeti párt, mint ismeretes, a mandátumok felét, hatot szerzett meg a választás alkalmával, az agrárpárt hármat, a szociáldemokrata párt egyet, ezzel szemben

a kinevezett tagok között a legerősebb párt, a magyar nemzeti párt egyetlen egy képviselőt sem kapott, mig az agrárpárt öt, a szociáldemokrata párt egy újabb mandátummal erősödött.

Az értekezlet ezután tudomásul vette Halász István körzeti párttitkár évi jelentését. A választmány behatóan foglalkozott az adóbehajtás körüli visszásságokkal s elhatározta, hogy a konkrét esetek közlésével az adóbehajtás szigorának enyhítése érdekében megkeresi a törvényhozó testületet

Az értekezlet szervezési kérdéseket beszélt még meg, majd Hevessy László körzeti elnök emelkedett szavakkal fejezte be a lelkes értekezletet.

Halálos ródliszerencsét- lenség Lőcsén

Lőcse, december 11. (Lőcsei tudósítónk jelentése.) Alig kezdődött meg Lőcsén a téli sportszezon, már is megtörtént az első szerencsétlenség, amely egy fiatal emberéletet követelt áldozatul. Este hat óra után a Probstnerutou négy társával együtt ródli- zott Benedik István 19 éves lakatossegéd. A Faix- szálloda előtt egy kutya szaladt a ródli elé, Benedik ki akarta kerülni az állatot, oldalt fordította a ródlit, amely nekiszaladt a kapu előtti villanyoszlopnak. Az összeütközés ereje következtében Benedik előrezuhant és a ródli kormánykereke belefu- ródott a gyomrába. Társai azonnal kórházba szállították, de az orvosi tudomány már nem s'g'the- tett rajta. Még az éjszaka folyamán meghalt.

A biatorbágyi rém biiirigye a budapesti Kúria előtt

Budapest, december 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Kúria Toreky-tanácsa ma délelőtt kezdte meg Matuska Szilveszter bűn- perének főtárgyalását. A délelőtt az iratok ismertetésével telt el, majd áttértek a terjedelmes elsőfokú ítélet felolvasására. Az ítélet felolvasását még csütörtökön is folytatják, de valószínű hogy holnap sor kerül a végső ítélet kihiredtésére is,

PÁRBESZÉD AZ ISKOLÁBAN.

— Te nagyon szoktál üvölteni, ha a papád elver ?

— Nem érdemes. Egészen süket a papám.

A JÓTETT.

A cserkész-parancsnok megmagyarázza a farkaskölyköknek, hogy a ccerkésztörvóny szerint mindennap valami jótettet kell elkövetni.

— Na fiuk, — kérdezi azután, — ki szerzett közti letek például tegnap valakinek örömet ?

Pali jelentkezik :

—■ Tegnap a nagynénimmé] voltam látogató- h~rj és nagyon boldog volt, mikor elmentem.

A FÉRJNEK SEHOGY SEM Jó

— A nyáron azt találtad, hogy túl kevés ruha van rajiam, most meg sokallod a szabószámlál! Az v m bér nem tndja, mit akarsz voltaképpen?

EMBER ÉS VILÁG

írja: Kosztolányi Dezső

FEHÉR KRIZANTÉMCSOKOR

Mihez is hasonlít ez a gyönyörű, fehér krizantémcsokor, melynek szirmai alul észrevétlenül halvány és piszkos rózsaszínbe masza- |tolódnak át? Most már tudom. Szakasztott olyan, mint az a fehér csirke, melyet imént ölt le a szakácsnő, véres kését hanyagul beletörölve tollaiba.

FÉRFIARCKÉP

Ismertem őt még harmincéves korából. Koponyáján fekete fürtök röpködtek, mint nyugtalan lángok. Szemében kaján tűz szikrázott. Ha jókedve kerekedett, rikkanthatott s vizespohárból itta a rumot. Negyvenéves korában haja egyszerre csak lehullott fejebub- járól s akkor ő egy darabig bizonyos tiltakozó-gúnyos mosollyal viselte sajátos barátpilisét. Olykor még egy-egy talpraesett észrevételt tett az emberekre, de már a humortól, bölicseségtől, belátástól enyhítve, ötvenéves korában a viszontagságok, a családi gondok, a csalódások annyira megtörték, hogy hangja valamit halkult, szerette némán szivogatni a szivarját, el-eltünődött, csak azután szólalt meg s előbb mindig körültekintett, ha kettesben voltunk is, hogy nem hallija-e másvalaki. Most, hatvanéves korában, csupa megértés és megbocsátás, csupa figyelem és szerénység, mindenkiről a legjobbat föltételezi, gondolja és m-ondja, nincs már benne semmi a fiatalság boldog szemtelenségéből, a kezdeményezésből, a hetykeségből, az élességből, mely voltaképp az élet. Maga a tökéletesség, vagy maga a tökéletlenség. Ide jutott, szükségszerűen és végzetesen. Szelleme, tekintélye, rangja, vagyona ellenére olyan alázatos lett, mint egy boltrszolga.

IRODALOMTÖRTÉNETI POFONOK

Victor Hugó ötven éve halott. Helyesebben ötven éve halhatatlan. Ez az ő éve. A franciák az idén szakadatlanul róla beszélnek, írnak, vitatkoznak s én nem győzöm bámulni ezt a szabad, bátor népet, mely ööztönösségével mindent átlelkesit s még ilyen hivatalos évfordulót is ünmeppé avat. Mi által lesz ez az ünnep igazi ünneppé? Az által, hogy ki-ki őszintén megnyilatkozhat, a hajlama és Ízlése szerint. Ott a remekírókat nem zárják be a kegyelet börtönébe, nem vétetik körül rendőrök sorfalával. Ha valaki csakugyan nagy, arról bárki büntetlenül állíthatja, hogy kicsiny. Leconte de Lisle annakidején azt hirdette, hogy Hugó apó páratlan költő és szóvarázsló ugyan, de „akkora szamár, mint a Himalája*4. Szókimondása számos követőre talált. Victor Hugó ezúttal is kazlakban kapta a babért s a hagymakoszorut. Ő a Minden. Ö a Semmi. Egy újság megkérdezte irókartár- sait, milyen alkotásában a legjobb és a legrosszabb. Volt, aki ezt felelte: „Minden a legjobb, semmi sem a legrosszabb.** De. volt olyan is, aki ezt felelte: „Minden a legrosz- szabb, mert én mindent elfelejtettem tőle." Anatole Francé halálakor egy fiatal iró igy kezdte megemlékezését: „Most föl fogok pofozni egy halottat." Franciaországban az élőket tisztelik s az életet, az irodalmat, nem a személyeket, Ez az üde tiszteletlenség azonban — úgy látszik — senkinek sem árt. A pofonoktól, mint valami edző dögönyözéstől a halottak kipirulnak s oly üdén és frissen mosolyognak, mint a halhatatlanok.

TEMETŐ ÉS SÉTATÉR

Régóta figyelem ezt a budai temetőt, melyet sétatérré alakítottak át. Előbb kilakoltatták csontvázait, szétszedték sövénykeritését, hogy végkép összeolvadjon, elvegyüljön az uccával. Lassanként sírköveit, fejfáit is elhordták. Most csak egyetlen egy sirkő bever a gyöpön, az ákácfa alatt, mint kőnévjegy, melyet egy régóta elporiadt halott hagyott itt, régóta elfeledt nevével, emlékeztetőül. Egyébként a levegőben tömjén helyett csöndes, sütkérező öregemberek pipafüstje szállingózik. Ott, ahol hajdan a legnagyobb szavak hangoztak el: „soha többé", „mindörökké", ma a sétálók semmis üzeneteket, vidám és közeli időpontokat kiabálnak át egymáshoz: „félnégykor", „úgy hét felé". A háborúsdit játszó gyermekek, akik egy képzelt golyótól homlokon találva összeesnek, lehempered- nek a magas fűbe, de néhány pillanat múlva már kacagva, piros arccal támadnak föl s újból beállanak a hadakozó k közé. Forró, nyugodt ősz tündököl, mozdulatlanul. Egy ribizke- bokor olyan, mint a sárgaréz, mellette egy .mandulabokor olyan, mint a vörösréz. Cukorkát, sósperecet árulnak. Vasárnap kakadu húzza ki a kimenős cselédlányok szerencseplanétáját. Teljesen birtokba vette ezt a helyet az élet. Megdöbbentő, hogy a temető mily gyorsan alakul át sétatérré. Valószínűleg épp oly gyorsan, mint a sétatér temetővé. Számomra azonban még sincs ennél szomorúbb sétatér. Azt érzem, hogy még a temető is meghal, hogy miég a múlandóság tanyája is múlandó.

„Nagy események előtt**

Prága, december 11. A Polední List mai számában Stríbrny György „Nagy események előtt" címen a következőket írja*.

— A mai időkben újságot írni nem csábitó föladat. Amit az ember tud, azt nem írhatja meg s legföljebb rébuszokban s rejtvényekben irhát. Ez az állapot nem tarthat sokáig. Legföljebb egy-két napig. Az utóbbi időben bizalmas tárgyalások folytak a szocialisták és az agráriusok között. A megegyezést célzó kísérletek hajótörést szenvedtek. A küszöbön álló eseményeket ezért egyszerűen a többségi elv alapján fogják megoldani, tekintet nélkül a koalíciós fegyelemre.

— A helyzet mai állása szerint — a helyzet ugyan tízszer is megváltozhatik — a szocialistáknak nincs sok kilátásuk a győzelemre. De kalkulálnak: hátha mégis?

Arra építik számításaikat, mit fognak csinálni a henleinisták? A kommunisták lekötötték nekik magukat.

— Tegnap a szocialisták uj ajánlatot tettek azirányban, hogy a koalíció tagjai szabadon szavazhatnak. Ez az első ilyen eset lenne parlamentarizmusunk történetében. Az agrárok nem hisznek a szocialisták ajánlotta szavazási szabadságban.

— A szlovák néppárt a polgári blokkal halad együtt. Mit fognak csinálni a cseh néppártiak, azt senki nem tudja. Az olknützi Nasinec Svétlik kanonoknak, a külügyminiszter odaadó tisztelőjének egyik beszédét hozza abból az időből, amikor a cseh néppártiak még nem haladtak együtt a szocialistákkal.

— Négyhasábosait írja: „A csehszlovák

demokrácia élén férfi és nem figura keH, hogy álljon." Beszédéből érdekes, hogy hevesen támadja Kramárt, aki szerinte most Velehrad felé zarándokol, de annakidején Farskyról lelkes nekrológot irt. (Farsky a csehszlovák egyház patriarchája volt.)

— Svétlik kanonok apellált a nemzeti egyesülésre és az agrárokra, hogy végre határozott álláspontot foglaljanak el az egyházi kérdésekben, hogy a cseh néppártiak csatlakozhassanak a polgári blokkhoz. Svétlik kanonok szerint, ugylátszik, már világos álláspontot foglaltak el ebben a kérdésben a baloldalon — Zemin kisasz- szony és Bechyné Hampl-lel.

— Legalább is a Nasinec semmit sem hány ezeknek a szemére egyházi tekintetben. Beszéde további részében Svétlik kanonok politikai viszonyaink egyszerűsítése érdekében emelt szót. Szerinte elegendő három blokk: a katolikus, a szocialista és a polgári blokk. Ezek kölcsönösen válthatnák egymást a kormányban és igy meg lehetne akadályozni a minisztériumok elpolitizálá- sát.

— A szocialisták bejelentett összeolvadása nem fog olyan könnyen végbemenni. Ismét későbbre halasztották s az egész dologból mindössze annyi maradt meg, hogy a munkásszakszervezetek szorosabb együttműködését sürgetik. Olvasóinkat, akik a Polední Listet azzal a meggyőződéssel szokták a kezükbe venni, hogy abban a helyzetről valamit olvashatni fognak, egy kis türelemre kérjük. Nem a mi hibánk, hogy a mai helyzetről' nem lehet referálni — fejezi be cikkét a Polední List főszerkesztője.

A kisiparos szociális helyzete

Irta: Telek A. Sándor

Rimaszombat, december 11. A szervezett társadalmi berendezkedésben a kisiparos és kiskereskedő úgy áll magára hagyva, mint az áfva gyermek. A segédmunkás, az inas és a napszámos még ugyahogy biztosítva van betegség és munkanélküliség esetére, a közhivalalnok, a magónihivatalr.ok nyugodtan hajija le fejét esti álomra és nyugodtan kel fel a jövőt illetőleg,

csak a kézmüiparos és kiskereskedő nem tudja, init hoz a holnap.

Az önálló keresettel bíró ember nem kap ingyen oivost, ha megbetegszik, nem remélhet nyugdijat, amikor megöregszik s ha kiesik kezéből a szerszám, legfeljebb a szegényházba juthat.

A régi Magyarországon volt egy aggkori és rokkantsági nyugdijegylet, amit egy kerékgyártóiparos létesített. Ennek elszakadt fiókjai most ka'ön életet élnek. Ugyancsak a múltból maradt itt-rtt ipartestületi nyugdijegylet is és 6zórván)0?an a városokban temetkezési egylet. A régmúlt céhtk maradékvagyonából pedig „koporsópénzt" kezeltek még nem régen is az illető szakmák.

Ezeket a nyugid jegyieteket azonban megrendítette a világháború hcdikölcsöne, a valuták átértékelése és a rohamos igénybevétel s a temetkezési egylet csak végtisztességet nyújt, a (éhek koporsópénz-maradványa pedig elmorzsolódott az utolsó céhbeli iparosokkal együtt.

Az öregek itt tétováznák a kilátásta’an jövő előtt. E'edig, ha a világháború előtti időben szüksége mutatkozott annak, hogy a kisiparos jövője valamiképpen bi z tos i>t t as s é k,

ma egyenesen parancsoló szükség van rá, mert a gép el'evjedésc, a közgazdaság átformálódása egyre jobban lehetetlenné teszi, hogy a két keze munkájából élő iparos valamit félre tehrssen.

Az 1925. év jnnius 10-én kelt 148 száron törvény ennek a kérdésnek a megoldását tűzte ki céljául, azonban ez a törvény csak papíron van meg.

Újabban ismét időszerű lett az önálló keresettel bírók betegsegélyző biztosításának ügye. Nem iát- juk azonban tisztán, hogy miképpen alakul ez a kérdés. Ha az önálló iparosok és kereskedők be- tegsegélyzője is olyan rendszer alkalmazásával jön majd létre, mint az alkalmazottaké, akkor nagyon fogyatékos lesz. Az iparosok között minidig többen vannak, akik teljesen reménytelenül néznek a jövő elé. És mindig többen vannak, akik segélyért kiáltanak munka hiányában, a kormány azrnban az iparengedéllyel birő iparosoknak nem akar segélyt nyújtani. És mit csmáljanajj a munkában megöregedett iparosok? Mire várjanak? A mai gazdasági helyzetben nem várhatnak semmi jót a műhelytől sem, mert nem jut mindenkinek elég munka, munka nélkül pedig nincs élet.

Aki az iparosok mai helyzetét csak kissé ismeri, az tudja: az idő éppen megérett az iparosok és kereskedők aggkori és rokkantsági, valamint be- tegsegélyzö biztosítására. A törvény tiz éve meg van, csak életbe kell léptetni.

Veszprémmegyét a hóvihar elzárta a külvilágtól

Budapest, december 11. (Budapesti szerkesztőségünk teleronjelentése.) A hóvihar még mindig számos dunántúli járást tart elzárva a külvilágtól. Veszprémmegye és maga a város is még ma is megközelíthetetlen.

— Az élelmiszerek megsemmisítése tovább folyik árpolitikai okokból. A világgazdaság mai rendiének s a javak felosztása rendszerének válságát legjobban az a tény bizonyítja, hogy a tömeginség idején, mely olcsó áruk, kivált élelmickkek ulán sóvárog. e cikkek óriási mennyiségét az árak fenntartása végett még mindig megsemmisítik. így a washingtoni kereskedelmi kamara legutóbbi je’en- tése szerint Brazíliában ez év márciusában 7 mill ó 750 ezer zsák kávét égettek el, az Egyesült áramokban ez év első harmadában 6 millió 200 ►’zer sertést öltek meg s azok busát trágyázási cé'okra fordították vagy megsemmisítették; ugyanő.t 2 millió tonna kukoricát feltüzeltek. Les Angelesben naponkint 200 ezer liter tejet a tengerbe öm'észtének. Hogy a vajnak árát fenntarthassák, az USA- ban az év első negyedében 600 ezer tehenet vágtak le. A kaliforniai tengerparton augusztusban 1 és fél millió narancsot dobtak a tengerbe: Floridában

vagy 10 ezer hektár földieper termését megrohrsz- tották, mert attól féltek, hogy a nagy kínálat az árakat le fogja szorítani. Kanadában júliusban 30 ezer tonna búzát elégettek; ugyanígy szándékoznak tenni a jövő hónapokban is. Az éle'miszerek e megsemmisítése már Európában is lért hóditott. Bretagne-ban a halászok a gazdag heringfogás után vagy fél millió halat a tengerbe dobtak vissza. Hollandiában 100 ezer malacot, Dániában 25 ezer tehenet semmisítettek meg, etb. Az egyik lap igen találóan jegyzi meg: Mialatt millió és millió ember hónapok óta kávét nem ivott, Inast nem evett, száz meg százezer gyermek tejet, vajat és epret nem ízlelt, ez élelmiszerek óriási tömegét tengerbe dobják, vagy elégetik. A józan ész, de a legelemibb erkölcsi érzék is tiltakozik ez eljárás e len, bármit beszéljenek is a termelés szabályozásának szükségességéről ez eljárás igazolására. Hová vezet ez okoskodás, ha az egyik oldalon jutalmakat adnak az élelmiszerek megsemmisítésére vagy termelésén k korlátozására, másik oldalon segélyekkel támogatják ugyanazon élelmicikkek termelését? A világ* nak a tervszerű megsemmisítés útjáról a tervszerű, azaz egészséges gazdálkodás terére kell lépőié, a