Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-11 / 283. (3835.) szám

Olaszország javára döntött Hoare és Lpval Intőosztás j A beregszászi reálgimnázium magyar diákjairól kiderült az első intőosztásnál, bogy húsz százalékuk bukásra áll, olyan azonban, aki megérdemelné a szinjeles bi­zonyítványt, egy sincs közöttük. Kisebbségi életünk ezer gondja s megpróbáltatása köz­ben egyetlen vigaszunk, egyetlen erőssé­günk és egyetlen örömünk: az ifjúság. Hit­tel hiszünk abban, hogy mindazt, amit mi rosszul csináltunk, az utánunk következő nemzedék helyrekalapálja. Amit a sorstól nem tudtunk kiverekedni, ők majd szívós munkával, lankadatlan tetterővel kiharcol­ják maguknak. A kisebbségi nemzeti lét erő­dítményein támadt réseket betapasztják, az elveszített gazdasági és kulturális pozíció­kat szorgalommal, több tudással, nagyobb áldozatkészséggel visszaszerzik. E hit nél­kül bizony koldusnál szegényebbek lennénk. Ezt tudnia kell a magyar ifjúságnak. És nem szabad elfelejtenie, hogy egyéni bol­dogulásán kivül még a nemzet boldogulá­sáért is harcolnia kell. Nemcsak önmagá­nak tartozik azzal, hogy keményen dolgoz­zék s a rábízott feladatokat becsülettel old­ja meg, hanem a magyarságnak is. Necsak saját jövőjét tartsa szem előtt, hanem a nemzeti jövendőt is. amely a kisebbségi sorsban a lét vagy nemlét problémájának határköveit súrolja. A magyar diáknak már a középiskola padjaiban meg kell tanulnia, hogy nemzeti misszió vár rá — s hogy ez a misszió nem merülhet ki hangos jelszavak és üres frázi­sok duruzsolásában, vagy dacos kívülállás­ban. A magyar gyermeknek, mikor átlépi az iskola kapuját, tudnia kell, hogy olyan harcba indul, amelyet egyedül kell megvív­nia, nem támaszkodhat semmiféle gyámoli- tásra, elnézésre, úgynevezett atyafiságos jóindulatra; egyedül képességeit, tudását, szorgalmát hívhatja segítőtársul. A magyar diák a kisebbségi sorsot nem vállalhatja azzal a nembánom, ugyismindenmindegy attitűddel, ahogyan sokan az öregek nem­zedékéből tették, a magyar diáknak már a gimnázium első padjában avantgarde állás­ba kell helyezkednie s lehetőleg több tudás­sal, nagyobb szorgalommal ellensúlyozni azokat a nehézségeket, amiket a kisebbségi sors állít elébe. Aki azzal hárítja el magá­tól a feladatot, hogy úgyis minden hiába, mert barátságtalan légkör veszi körül a magyar gyermeket az iskolában s hogy az egész iskolaszellem nem alkalmas a ma­gyar kultúra kivirágoztatására, csak ürü­gyet keres, hogy saját lustaságát leplezze. A magyar diáknak semmi köze a politiká­hoz, a diák ne politizáljon az iskolában, ha­nem tanuljon. Igen, mi tudjuk, hogy magyar diáknak lenni nem könnyű feladat, de ép­pen ez az, ami bennünk hitet és bizalmat éb­reszt az ifjúság iránt, mert az a magyar, aki már az iskola padjaiban megtanulta, mit jelent a kisebbségi sors, az az élet harcvo­nalában is keményen állja meg helyét. Aki azonban kivételezésre, elnézésre, protek­ciós bánásmódra van beállítva, az hiányos képességei számára abban keres mentséget, hogy unosuntalan a kisebbségi helyzet ne­hézségeire hivatkozik. A magyar diáknak nem szabad elfelejtenie, hogy árnyékos ol­dalra került. Nem lehet a dolgot a köny- nyebbik végéről megfogni. Véget ért a haj­dani romantikus diákélet. Regényes szép­ségei szertefoszlottak. A bálozó, cigányozó, Farkas Imre bűbájos operett-diákjához ne­künk sajnos csak annyi közünk lehet, hogy a színházban elandalódunk nótái felett, az élet azonban más tempót diktál a kisebbségi Genfben megdöbbenést keltett az angol-francia békejavaslat „A népsiöveffégi e!v feláldozása" - Abesszínia nem fogadhatja el a felté'efeVet - Elentétek az angol minsztereh közölt -- „Csak ha Abesszínia belesaieiiü" London „ellenőrizhetetlen kombinációkról“ beszél Prága, december 10, A közös franda-angol béketerv vitája Eurőpa-szerte megindult. A javaslatok tartalmát tegnap ismertettük s azonnal hozzáfűztük, hogy az angolok nagyarányú engedékenysége meglepetést keltett a világon. A lapok az első pillanatban szinte nem merték elhinni, hogy az afrikai háború befejezése érdekében az angolok jóformán Abesszínia egyhar- madát és többnyire értékes területeket Olaszországnak hajlandó juttatni. A mai jelentések sze­rint Hoare és Laval javaslatainak elfogadása a londoni kormány kördben is ellentállásra ta­lált, amennyiben egyes miniszterek Edennd az élükön a népszövetségi alapdv fdáldozását lát­ták benne. Megbízható és részletes jdentés nem érkezett még a javaslatok tulajdonképpeni tar­talmáról, de nagy jden tőséget kell tulajdonit * az angol kormány ma déli ülésének, amdy már másodszor foglalkozott a párisi tárgyalások eredményével s amdy után hivatalosan kijelen­tették, hogy Anglia semmi olyan tervet nem támogat, amelyet Abesszínia nem fogad d. Már pedig azt a tervet, amdynek állítólagos szövege a franda lapokban megjdent, Abesszínia nem fogadhatja d s illetékes addisabebai körök máris tiltakoznak ellene. Lehetetlennek tartják ugyan­is, hogy a genfi döntés után, amikor Olaszországot bűnösnek találták, a népszövetség a támadó felet jutalmazza meg bőségesen, a megtámadott érdekdt pedig feláldozza. Az olaszok egydőre nem nyilatkoztak, de a római jdentések hangulatából látszik, hogy bizonyos fokig az olasz közvéleményt is meglepte a párisi javaslat dőzékenysége és az illetékesek nem idegenkednek attól, hogy a tervet a tárgyalások bázisává tegyék. Legújabban Géniből érkezett jdentés, amdy szerint népszövetségi körökben valóságos megdöbbenést okozott a közös angol-franda javaslat, mert a népszövetségi eszme feláldozását és az egész nagynehezen kiépített békegépezet s a kollektív biztonság megszervezésének veszélyeztetését látják benne. Nem lehetetlen, hogy a javaslatokról szóló hírek túlzóak s a közvélemény egydőre az adatok ismerete nélkül ítél­kezik. Esrenetlenhedés az angol kormányban a párisi békefeltételek miatt ítél­és Páris, december 10. A legújabb párisi jden- lések szerint az angol kabinéit tegnap este elfo­gadta azt a javaslatot, amelyet vasárnap Laval és Hoare dolgozott kj a franda fővárosban az olasz—abesszin konfliktus elintézésére. Az an­gol kormány néhány föltételt szabott a javaslat magyar diáknak. Dolgozni kell, keményen, nagy önfegyelemmel, összeszoritott foggal és lankadatlan céltudattal. A magyar diák ne foglalkozzék, különösen a középiskolá­ban, politikával, ne szaladgáljon szélsősé­ges eszmék után. Ne világmegváltáson tör­je a fejét, hanem az algebradolgozaton. A magyar diák számára egyetlen ut van nyit­va már csak a boldogulás felé, de ez nyitva van s ezt soha semmiféle hatalom el nem torlaszolhatja előtte: a tehetség, a rátermett­ség, a különb kvalitás, a nagyobb tudás és nagyobb teljesítmény útja. Erre az útra azonban csak az léphet rá, aki hajlandó magára vállalni már a középiskolában a többmunkát, a vasszorgalmat, az áldozatos lemondást. A magyar diáknak nem elmél­kedni kell afelett, hogy esetleg más kalku­lus jár neki ugyanazért a tudásért, mint egy szerencsésebben elhelyezkedett ifjúnak, ha­nem tudatosítani kell ezt magában s esze­rint kell dolgoznia. Nem beérni a gyengébb kalkulussal és duzzogni, hanem kiverekedni több tudással a legjobb kalkulust. A magyar diáknak csak azértis jeles bizonyítvánnyal kell hazamennie. Ismertem egy diáklányt, aki egyedül maradt a magyár gimnázium növendékei közül az államfordulat után az elfogadásához s Petterson, a Fordgn Office osztályfőnöke kedden Párisba utazott, hogy a Quai d‘Orsay-n tárgyaljon a részletkérdésekről. Rómában a feszültség Mussolini hallgatása el­lenére alábbhagyott. Olasz politikai körökben elvben lehetőnek tartják, hogy a párisi javasla­egyik szepességi városban, úgy iratkozott be a következő évben a német gimnázium­ba, hogy előzőleg egy szót sem tudott né­metül és megtartotta a tiszta jeles bizo­nyítványt, később pedig a pozsonyi egyete­men mindig kitüntetéssel tette le szlovákul a vizsgáit. Ez a leány jelenti számomra a kisebbségi ideált, ő mutatta meg. hogyan kell viselkednie a magyar diáknak. Soha nem keresett érveket, soha nem hallottam tőle jelszavakat, mindig tényekre hivatko­zott és saját helyét a világban mindig tet­tekkel, kétségbevonhatatlan eredményekkel akarta kivívni. Ezt a példát kell követni. És az intőosztás alkalmából egy szerény intelem a szülőkhöz is: Nem kell erőltetni a gyermekeket olyan iskolába, amelynek tanitási nívója nem felel meg a gyermek képességeinek. Vannak nagyszerű, értékes produktív pályák, amelyeken könnyen, szin­te játszva boldogul a gyermek, aki előbb hiába küzködött egy számára idegen, beve­hetetlen tananyaggal. Vannak nagyszerű kvalitások, amiket a szülői rövidlátás hely­telen utakra kényszerit és elsorvaszt. Hány derék, okos, tettrekész gyermek veszíti el energiáinak, képességeinek javát, mert bif- 'lázasra fogják, holott valamelyik ipari pó­tokat a béketárgyalások alapjává tegyék. Azt is lehetőnek tartják, hogy Abesszínia eritreai terü­leten át szabad utat kapjon a tengerhez. Ezzel szemben Addis Abebában hevesen til­takoznak ama gondolat ellen, hogy még el nem vesztett területet átengedjenek Olaszországnak. A londoni abesszin követ kijelentette, hogy a négus nem fogad el olyan békeföltételeket, ame­lyek területeket juttatnak a támadó félnek. A népszövetség Olaszországot bűnösnek mondotta ki s most nevetséges volna, ha mégis Olaszor­szágot részesítenék jutalomban. A népszövetségi tanácsot váratlanul keddre, december 17-re összehívták. A ti zennyolcas szankciós bizottság ülését elméletileg december 12-én fogja megtartani, de nem lehetetlen, hogy az utolsó pillanatban ezt a konferenciát is el­odázzák. Különösen abban az esetben, ha Olaszország tényleg hajlandó béketárgyalásokba kezdeni. A Vatikán karácsonyi békeaktiója A Vatikán megbízható hírek szerint ugyan­csak békítő akciót kezdeményezett és azt java­solja, hogy a keletafrikai ellenségeskedést kará­csony előtt szüntessék meg és a karácsonyi fegyverszünetet használják föl a béketárgyalá- sok megkezdésére. Az Oeuvre londoni munkatársa szerint az an­gol kabinett nem állt egységesen az abessziniai béketerv mellett és egyesek helytelenítették az Olaszországnak tett tulnagy engedményeket. Állítólag a leghevesebben Edén tiltakozott a béketerv ellen. Ennek ellenére ő volt az, aki a lyán remekül érvényesülne, a családnak oszlopa, a nemzetnek munkás tagja lehetne. S igy mi lesz belőle? Félresikerült nadrá- gos exisztencia, lelkében a bukások meg­alázó emlékeivel, családdal, nemzettel, ál­lammal izemben pedig telve haraggal és sértődöttséggel. A szülőknek is át kell hang­szerelni vágyaikat és álmaikat gyermekeik jövőjével kapcsolatban a kisebbségi kották­ra. Gyakorlati szempontból kell nézni a gyermek kilátásait, mindig azt kell mérle­gelni, hogy a mostohább körülmények kö­zött melyik az az ut, amelyen egész ember­ként, minden képességének latbavetésével boldogulni tud az ifjú. S erre az útra terel­ni. nem pedig hamis osztálygőgtől vagy pláne régen érvényüket veszített előítéle­tektől hajtva, a gyermeket belekényszerí­teni egy olyan szerepbe, amelyben mindig csak műkedvelőnek érezheti magát. Az uj magyar nemzedéknek a nagyobb tudás, a több szorgalom és a helyes pályaválasztás adhatja csak meg az erőt ahhoz, hogy a rá­várakozó feladatokkal megbirkózzék. Ezt éppen olyan mélyen kell átérezni? a kis­diáknak. amikor átlépi az iskola küszöbét, mint az apának, aki gyermekét kézenfogva bevezeti az élet arénájának előcsarnokába. 283 (3835'SZám # S*er<la * deCember Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, ^ SzloVeflSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓÍ magUCirság ulicel2. II. emelet •Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • OJ o Prága II., Panská ulice 12, III. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai TiCLpÜCLpjCL •• TELEFON; 303-11. •• ára 1.20 Itt, vasárnap 2.— Itt. SŰRGÖNYCIM: HIRLRP, PRftHPl.

Next

/
Thumbnails
Contents