Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-08 / 255. (3807.) szám

'n;uf.e2i3i| jíbib ajad jyd

JBIJ|A E

•BfSBAaqraj jBqijrBd aajs ‘kS^Szj U13J BpzÉS E »Q 'ír

®lEqBdp!)ts íJrpXJÍ

pBjjc uiau Sara uBqfsq aa}S *£

iM

‘)3^U3S3^q S$ Jll ODíS efpuoin — ‘paSuaaq pfBUi *C

műfaja} £3aq b }[as jBzpq ‘ÁűfiSazs ‘jn aaig jbui sí fpBJ^g *Z

uaÁ'Saq á‘3eu ASa uBq9R II?} ua£3aui uaÁSam ub3ia Jn aaiS ‘l

•$ '0 •m ■uiutS ‘uptjoz Ujtuy smbuoq :i?f]ozfirtf

NVS>iOSVAVH V VrQNVlV>i IdfcHl OOIS

sis —

•3I«?A ** *0 *AI 'vynim

•gaJazs jaqanuaAÜ gí y iquapuim £3oq *100911} sí }zy *3{0}B3oj?f Bqpioqs] SjoASba qqoAJÍBU B^pinry

‘léfi |3StA }opuo3 I9f noA3«N nrpjfiTB 9f £3oq maizaj? jb^ ‘nxBipn; 3jib sí iuftzsaq s ‘mBijoA (sap{ 3?ui na Joqi^

KVIIOA ISDI'H 03W N3 HONIK

•p?Xuaí[J3g ‘aqnag bjibq

*}fmil? ifBZBSi zy BzssniB ubSja upjzy ^pfpzs b BÍiBXuSaiv ‘};ia33aJ b BfjEASa^

•Bfl9A9SO }?qj*i y jijaioT as?}uai3f ‘BIBJ9 zb JEfag *qin}ja:sfiai Joqfia ‘laSJáaa

*}miu?q-}owaii JOEqqBA Rozsod }íbz ioibiba bh *}Bqj?f os JBpBin y npMOd B’npiipu B}pnx

“aq dpj as qai?i £3g

UBqqoji} BJJBApn zy ‘aqj^jos b zau £3f] ‘uoqozsgq b qizsqaj }}0

•jaq? laffp zs?3g ‘afpzjo qunzpq b q í33?n 43oq ‘q?ÍAjq ASfj ‘ajaqaj quBAjnq pn V

*HNyAXiYH IW V

zi[asz ‘í«*J3 Joizsjm

'jbz8sbab} sa{giunA3 zsai s ‘}33j?i b qBjgpzsnd A3oh ‘Ibzze qaujazíjSaw ‘}aqp qe}f«s9}3

•ÓBA »ap|t| -«9W usqpBqBZS y *hba W 1?} y Hmnia zsp zy

*33X

•pHaoytTry ‘BpSBjv J9}p«miv

•jpíjfBj Sara qoiBzzoqsnyzs ‘5fO}}pj pfu^Sazs Bq ‘qaqauuaXr)

•BÍBqnj as ‘afodia ag ‘vtgi nasauiu qauAuaSazs qos

'qauqoSiapjp SfEinipzpj y -qauqaXu^Sazs B 9{ mán oq

‘DBqpqXipq b óba zq} ioqip; ‘uBqpqozs spj b 9Í aaj^x

‘NH13X

o>[9D^trfy *bp3bw J3}pB}s}rV

gasaiaj uaopaip}Q5i [BJJEpnui BqsaBsa Á3a-A3a juiroy ^aj uaA SuBqzssjA-ASaq b qBSQ Bqau-Bqpu ASn japnasa A3bu \

gjtaq B s ppja zb }}ozo)[Q Bqpqiu bjiI ‘bSjps-AubjV ‘}|3} [oqqaujzs dpzs njoAuoAQ ‘Xupnqsaj A3a ;miá ‘jsoui fp; b ubAjo

aaawaAOK

‘BnitBpnq janízauia^v

“qazaq ua^a^uiiq qauuof Bjpqosuia^ *inua[a}Auaiuaj qusa sí zb jpm aa ‘ippaASa Spiu }{jia uiajUBZuq b qssg

,:»>qazaq uajajAizs 9}b33bzs }aqo zb §

‘1PH9A31BJ b sg io}nj qajjaA }nsang •qB^znsanq ajqojo i9}bjb3us dsu y .siinÁuoq Srpio.} b (Buijizs qoSpijA

•BfjBA }aja} o^auia^aq juapuiui B s ‘baj? A[o ‘íiBqiq A'io ^azspuua; y ,|a,[ qBuSoAjosoui xuau jbui ^oSejia y ‘ua aqiuapaqsiq b qadafaq uopipj

■qBujiuozspjj 'MOOVaiA IZSÓ

ajS^sjiSas g

‘jpnpBjeui }}i -^AnaeS^A *nP3 ^BAnBJBa

UBAupqpn aa i^abi B quin3 I9-Hi?d

‘ipzs izso zb (ESopfug •uba jpAn 5|ojg -osa zb jbui sí qisg

JoqB ‘Bpo ‘oqiaj b qipaiaz*o>[

‘qBJBpBUI y

^zjmoqig ggzsso

itisyai xouvaovn six

“ 8It —

^ S14 •*’*

BÜKKAPÓ MESÉL...

— 319 —

MÓKA

Hatalmas törzsű öreg bükkfa állott az erdőkoszoruzta kis falu határában. M-esz- szire ellátott, mert dombtetőn állt s hosszú esztendők során át minden társánál magasabbra növekedett.

Megcsodálta a szépséges bükkfát minden teremtett lélek, aki csak arra járt. Szeretettel simogatták öles derekát s áhítattal figyelték levelei susogásáL Gergő számadó uram juhocskái meg sehol olyan jóizün nem deleltek, mint enyhet adó hűvös árnyékában.

Hej, pedig senki sem sejtette, miféle csodálatos titok ismerője vén bükkapó. Olyat látott, hallott nap-nap után. amilyet gyarló emberfia, nem lát, nem hall, hacsak bűvös erővel megáldott táltosgyereknek nem született.

Látott 6záz kicsi tündért haragoszöld levelein hintázni s hegyeskucsmás, lengő- Ezakállas törpéket besurranni töméntelen- gyűrűs törzse odvaiba. S Uram Isten, mi mindent hallott zsenge facsemete kora óta. Hallotta először is ágain fészket verő rigók, seregélyek, tengelicék füttyét, csipogását, koronája alatt avart taposó őzek. rókák, nyulak lába dobbanását, delelő nyájak bégetését. pásztorsipok édes-bus szavát s hallotta végül tündérnép danáját, ráncosképü manók vidám tereferéjét.

Századik születésnapján — verőfényes őszi napon — emlékezetes ünnepet ültek Bükkapó kicsiny hívei. Sorban járultak elébe s mindenki jó egészséget, további boldog száz esztendőt kívánt néki. Tündérlánykák ünnepi köntöséről gondoskodtak, módosán kipingálták leveleit aranyszínűre, bíborvörösre, törpe komámék meg buzgón kenegették görcsös derekát csodabalzsammal, mert hát hiába, jólesik az vén Bükk- apónak, akár a csuzos aggastyánnak.

Szárnyas, dalos kis hívei sem feledkeztek meg róla. Pirkadatkor ünnepi énekkel költögették éjszakai szendergésébői, s Füttyös rigó bátya remekbe rikkantott rigmust vágott ki az ágak. fészkelő madárlakók nevében. Nyulanyó csemetéivel jelent meg déltájban s két lábra állva, tapsifüleit hegyezve rebegte el jókívánságait. Akkor iszkolt csak, amikor az erdő előkelőbb uraságai, Őz uraimék meg Csalafinta komáék járultak az ünnepelt elé.

Az öreg faóriás szivét, ezen a napon cso- dá’atos érzés járta. át. Olyasforma érzés, mint amilyen Nagyapó szemében fakaszt örömkönnyet, amikor szőke, barnafejü unokák köszöntik születése napján. Úgy lehet, lehullott örömkönny volt az a sok-sok harniatcsöpp is, ami ott csillogott, szikrázott alkonyaikor lombsátra alatt Ingó-IengŐ apró fűszálakon.

Pedig akkor már — hogy-hogynem — sejtette közeli végét, azt is, hogy meg vannak számlálva immár hetei. Utolsó tarka köntösétől, minden lehulló aranyszínű, .bi- borszinü levelétől külön elbúcsúzott. Pillantása körülölelte a határt, mintha örökre szivébe akarná zárni azt, amit eleddig látott: láthatáron kéklő hegyeket, dombhajlatban megbúvó zsuptetős házacskákat, letarolt kukoricaföldeket és zsendülő őszi vetéseket. Arra kérte csak Teremtőjét, hogy szép halált, könnyű elmúlást adjon öreg szolgájának.

És mert odafönn az égben ezer és ezer angyal lesi minden teremtett lény röpke sóhaját, meghallották s teljesítették Bükkapó fohászát is Szép volt elmúlása, méltó százesztendős boldog életéhez.

Amikor lehullott az első hó és zúzmara zománcozta be csupasz ágait, favágók jöttek a szomszéd faluból s éles fűrésszel szelték el roppant derekát. Csodálatosképpen az öreg fa nem érzett fájdalmat sem akkor, sem amikor fejszékkel szabdalták testét darabokra. Mintha halálos dermedtség merevítette volna meg tagjait, nem hallott semmit akkor sem, amikor ölbe rakták feldarabolt tagjait majd hetek múltán elszállították valami ismeretlen nagyvárosba.

Akkor költözött csak újra élet beié, amikor hófehér kályha öblébe került s táncos kicsi lángtündérek költögették eszméletlen álmából. Pattogott, sistergett, ropogott vén Bükkapó örökre elenyésző teste, élete utolsó perceiben csodálatos dolgokra emlékezett vissza: madarak füttyére, őzek,

nyulak, rókák surranására, tündémótára, manók tereferéjére.

. .. Kettecskén figyelték a kályha mellé húzott karosszókből Bükkapó tűzhalálát: Nagyapó, meg ölében gubbasztó kis unokája, Bandika.

— Nagyapó, meséljen valamit —• szólalt meg hirtelen a fiúcska s megsimogatta szépen a vén ember barázdás homlokát.

Soha olyan szépen nem mesélt Nagyapó, mint akkor este. Tudja isten, talán megértette a parázzsá omló bükkfahasábok zizegő, pattogó szavát erdőről, mezőről, tün- dérfiakról, törpe komámékról.

Ha. majd hosszú őszi. téli estéken kályha^ tűz mellett ültök, gyerekek, csitt csak... figyeljetek szépen. Hátha tinálatok is száz- gyiirüs Bükkapó hasábjait táncolják körül lángtiindérkék, hátha megértitek ti is csodálatos mesemondó szavát...

C. Szemere Klára.

A KIS ÖNÉRZETES.

Egy zongoraművész látogatta meg Bandika szüleit, aki Bandikának nagybátyja. A bácsi zongorához ül és játszik valamit. Utána a kisfiúhoz fordul:

— llgy-e, te nem tudsz igy zongorázni ?

— Nem. De tudsz te az építők Övékből olyan várat épiteni, mint én ? — feleli a négyéves Bandika önérzetesen.

BOLTBAN.

Sárika tükröt vásárol.

— Kérek egy tükröt — mondja a boltosnak.-— Kézitükröt'?-— Nem — válaszol a kis oktondi —. az orromat akarom megnézni.

AZ OK.

A kis elemista sírva, jön haza. az iskolából.

, — Hát veled mi történt ? — kérdi a mamája..^,

— Kikaptam.

— Úgy. Biztosan csináltál valamit ?

— Nem. Olyasmiért kaptam ki, amit nem is csináltam.

— No bizony.

— Kikaptam, mert — nem csináltam meg a leckét.

A KIS TERMÉSZETTUDÓS.

A tanító az iskolában a melegnek a tárgyakra gyakorolt határáról magyaráz. Elmondja, hogy melegben a testek kiterjednek, hidegben pedig összehuzódnak. A magyarázat. után fölszólítja Palit.

Tanító: No Pali, mondj erre egy példát.

Pali: Nyáron a napok hosszabbak, télen rövidebbek.

KIS LEVELEK

Gyapay Iván. Fésiirejtvényed és hullám- rejtvényeid jók, s csupán nagy terjedelmük miatt nem tudom azokat leközölni. Máskor úgy csináld a rejtvényeidet, hogy a hullám- és a fésürcjtvónyeknél egy sorban ne legyen tizenhárom betűnél több. — Kaszó Kálmán. Versikéd jó. a mókádat azonban nem értem. — Szőke Istvánka, Bnrkovszky Irén, Suszta Vallka. Fölvettelek a kis munkatársak táborába. — Kurin Géza. Fölvettelek. írd meg pontos címedét. — Minaro- vits Sasa. Látod, mindig azt válaszoltam neked, hogy a türelem rózsát terem. A szerencse neked is kedvezett. A szép jutalomkönyvet úgy hálálod meg, ha hűséges kis munkatársam maradsz továbbra is.

Több kis magyarnak. A karácsonyi pályázatra beküldött kéziratokat minden héten folytatólagosan közöljük. — Niszler Erzsi, Balázs Anna. Fölvettelek kis munkatársaim táborába. Első kéziratotok jó, dolgozzátok szorgalmasan s meglátjátok, 1 hogy a szerencse nektek is kedvezni fog.

MEGFEJTÉSEK:

A 39. szánni rejtvények helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Muzsika, sár, zs, át, sip, ura, ok, ut, Évi. abroncs, mazsola, zs, sál, ír, altatás, sík, áru, ivó, ér. iv. — Bieder- mann István lóugrás szeript megfejtendő rejtvénye: Jókai Mór. — Bödők Etel hullámrejtvénye: Vörösmarty Mihály. — Udvarhelyi Kató rejtvénye: Másodperc. —

Magas' Géza sarokrejtvénye: Baba, alak, halva, akar. — Dzámka Dezső szélmalomrejtvénye: Ki mint vet. úgy arat. — Fésü- rejtvény: Shirley Temple. — Mágory Juci rejtvénye: Aki mer az nyer. — Árvay Pali rejtvénye: Bálint.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Altstadter Magda:

Batáry Géza, Boczkó Éva, Burkovszky

Irén, Baranyay Edit;

Kiben Jolán;

Gyapay Iván, Gáthy Éva;

Herczeg Alice. Ilampl Józsi, Hurín Géza,

Hajas Valika;

Ikring Erzsébet;

Jankovich Imre, Jankovic'h Módi;

Kaszó Kálmán, Kováts Icuka;

Legeza Tivadar, Luzsicza Olga, Lazarek Mária;

Morvay Etelka, Morvay László, Minaro- vits Sasa, Mágory Juci;

Nagy Róbert Nagy Olivér:

Ocsovay Zoltán, Ortutay Gyurka;

Perényi Purlus;

Rozlosnik Bözsi, Riszner Ernő. Riszn.jv Karcsi, Rábai László. Rábai Valéria. Ra- kusz Márta, Ricktáresik János;

Sperling Évi, SclioliU Évike, Sciiolik Ildikó, Suszta Vali. Sebők Juci, Sebők Éva:

Szőke Istvánka, Sztaskó Tibi, Szkaliezky Lenuka;

Varga Irénke.

000

Sorshúzás utján az első dijat Rozlosnik Bözsi (Rozsnyó). Baloghné Hajós Teréz ,A tornyos villa lakói*1 ciroü könyvét, a második dijat Ortutay Gyurka : Szöllő- , Móra. ,,Dióbél királyfi1’ ciiriii könyv é* nyerte.