Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-05 / 252. (3804.) szám

XIV. évf. 252. (3804) szám • f&G€S<S * 1935 november 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkóí és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská a 1 i c e 12, IL emelet. • Kiadóhivatal: Prága I!., Panská ulice 12, KI. emelet. • • TELEFOH; 3 0 3-1 1. • • SÜRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA. Az uj olasz offenziva (sp.) Prága, november 4. Rövid és izgalomimentes együttlét után hazamentek a genfi legények s mindaz, amit magukkal vittek, egy vállvonogatva mon­dott „látni fogjuk**. Igaz, ötven állam el­határozta a szankciókat s a behemót világ­apparátus november 18-án életbelép, hogy lehetetlenné tegye Olaszországnak a hábo­rú folytatását. Az európai országok, sava­nyúan ugyan, de engedelmesen — és főleg a jövő érdekében — elvben beleegyeztek a pénzügyi és a gazdasági megtorló intéz­kedésekbe, de miként fog a szankciós gé­pezet a gyakorlatban működni, senki nem j tudhatja előre, Anglia miniszterelnöke és Mussolini sem. A legoptimistább körök sze­rint is körülbelül két hónapig, tehát január közepéig tart, amig megállapítható, hatha­tós eszköz-e a békés genfi büntetés vagy sem. A jövő szempontjából az elfogadott elv és együttműködési készség minden­esetre tiszteletreméltó, mert precedenst te­remt az európai államok gyors és szilárd ellenakciójára, ha valaki Európában s nem Afrikában támadja meg a békét, ámbár a legújabb genfi elhatározás és szerződés l& ezer kibúvót, ezer fenntartást rejt magában. Franciaország szempontjából most kizárólag ez elv, a jövőre vonatkozó precedencia- teremtés a fontos, az angol reváns biztosí­tása, amikor majd a németektől megtáma­dott franciák segítségére kell a világnak és Angliának sietnie a mai elv alapján. Páris a legszívesebben venné, ha most csakis az elv diadalmaskodna Genfben s a "gyakorlat nem, ha a világ elhatározná, hogy közös akciókkal és hathatós szankciók alkalmazá­sával minden esetben megbünteti azt, aki a rend és béke ellen fellázad, — de a gya­korlat ez egyszer nem sokra menne s Olasz­ország békésen folytathatná a háborút Abesszíniában. Meglátjuk, igy lesz-e. Az úgynevezett gazdasági szankciók alkalmazásáról eleve megmondható, hogy aligha érnek él ered­ményt. Svájcon és Ausztrián keresztül Né­metországból, Magyarországról s a tranzitó segítségével a világ minden részéről annyi nyersanyagot és élelmiszert, sőt készárut kap Olaszország, amennyit akar. Ausztria máris 10.000 tonna acélt és 15.000 tonna öntött vasat küldött, Németország megkét­szerezte szénszállításait. Az Armstrong-mü- vek vezérigazgatójának hosszú bécsi tar­tózkodása is gyanús, mert nem lehetetlen, hogy a fegyverzárlatot kijátszák a ravasz és hatalmas fegyvergyárosok, ámbár erre Olaszországnak nincsen szüksége. Musso­lini szigorú háborús gazdálkodást rendelt el Olaszországban, racionalizálta a fogyasz­tást, rátette kezét mindenre, úgy hogy pon­tosan előre kimérheti a szükségleteket és szerinte cselekedhet. Az abessziniai háború egyetlen csapásra megvalósította azt, ami különben nehezen ment volna: az államka­pitalizmus megszilárdult, a magántulajdon fogalma szinte illúzióvá vált s a duce a szó szoros értelmében szocializálta hazáját. S nem valószínű, hogy a fasiszta állam majd a háború után elveszi kezét arról, amire most rátette. Gazdaságilag tehát aligha lesz baj. Más kérdés a pénzügyi szankciók eredményes­sége. Olaszország szegény állam s ha nem kap hitelt, mivel fizeti meg a most erősen mégnövekedett s a nemzetközi zugkereske- delem miatt alaposan megdrágult rendelé­seit? Mert hitelbe senki nem ad hadviselő feleknek, ez természetes. A nagy olasz bel­Késik Hodza kinevezése Az utolsó oillanatban váratlan nehézségek merültek fel • Egész nap folytak a ta­nácskozások. de nem sikerült elsimítani az összes ellentéteket ■ ■ Zadina agrár­radikalizmusától tartanak a szocialisták Csak Benes-expozé lesz kedden a képviselfiházban Prága, november 4. Dr. Hodza Miién dezig- nált miniszterelnök vasárnap nejnhivatalos, hét­főn délelőtt hivatalos tárgyalásokat folytatott a koalíciós pártok vezetőivel* majd a politikai miniszterekkel a kormányban eszközlendő vál­tozásokról. A déli órákban már olyan hírek ter­jedtek el* hogy a szociáldemokrata párt állító­lag teljesen hozzájárult dr. Hodza miniszter­elnökségéhez, miután a miniszíerelnökjelölt ko­moly ígéretet tett arra vonatkozólag* hogy a kormány junius 18-án adott programját teljesen magáévá teszi és hogy a gazdák tehermentesí­tése, az állatmonopólium s egyéb földmüveskér- désben mindig a többi koalíciós párttal egyet­értésben a fogyasztók táborának sérelme nélkül fog eljárni. A késő délutáni lapok is jelentették, hogy a köztársasági elnök még a délután folya­mán kinevezi az uj miniszterelnököt és az uj földművelésügyi minisztert. Váratlanul ulabb nehézségek merülnek fel A délután folyamán váratlanul újabb nehéz­ségek bukkantak fel. A szociáldemokraták különösen dr. Zadina képviselőnek földművelésügyi miniszterré va­ló kinevezését ellenzik. Aggódnak túlzott ágrárradikalizmusa miatt s igy a kormányrékonstrukcióra vonatkozó tár­gyalásokat úgyszólván elölről kell kezdeni. Beavatottak bizonyos technikai nehézsé­gekről vélnek tudni. Hogy a helyzet távolról sem mondható egysze­rűnek, az kitűnik abból, hogy az esti órákban — amikor az uj miniszterek kinevezésének az eredeti hirek szerint már megtörténtnek kellett volna lenni —­feltétlenül jólinformált helyen úgy tájékoztat­tak bennünket, hogy **a miniszterek kineve­zése megtörténhetik ma este nyolckor, de le­het, hogy holnap, vagy csak szerdán"* A késedelmet bizonyos váratlanul felmerült technikai kérdésekkel indokolják. E technikai kérdések azonban másodrendüek, mert az már napok óta lezárt dolog, hogy az egész kormány nem, csak a miniszterelnök és a földművelés­ügyi miniszter mond le s ezt követi HodZa mi­niszterelnökké ^és ; Zadina földművelésügyi mi­niszterré való kinevezése. A program változat­lanságát az. uj miniszterelnöknek a parlament holnapi ülésén kellett volna néhány mondattal leszögeznie. A „váratlan technikai nehézségek" tehát másban rejlenek. EngliS le akar mondani? így A bé§ő délutáni órákban olyan hírek ter­jedtek el, hogy dr. Englis, a Nemzeti Bank kormányzója lemondani készül. Délután ismételten összeült a politikai mi­niszterek tanácsa s azon kitűnt, hogy a szo­ciáldemokratáknak és a vezető pénzügyi köröknek még mindig aggodalmaik vannak Zadina dezőgnált földművelésügyi miniszter agrár-radikaliamusával szemben. A politikai miniszterek tanácsa az esti órákban még a nehézségek eloszlatásán fá­radozik. Az agrárok hivatalnokkormánnyal fenyegették meg a szocialistákat Prága, november 4. A bejelentett változáso­kat a kormányban ma semmi szin alatt nem va­lósítják meg. A politikai miniszterek tanácsának mai ülésén Srámek miniszter a lidákok, Bechyné minisz­ter a szociáldemokraták nevében bejelentet­te, hogy pártjaik teljes bizalommal vannak Malypetr miniszterelnökkel szemben és hogy nem tartják kívánatosnak, hogy a kormány­ban most álljanak elő változások, Malypetr erre azzal válaszolt, hogy ő pártja határozatának aláveti magát s ragaszkodik le­mondásához. Erre az agrárpárt megbízottai kijelentették, hogy ilyen körülmények között nem volna ér­telme a további tárgyalásoknak s hogy hivatalnokkormányt kell kinevezni, vagy uj koalíció összeállításához kell látni. Erre aztán a szociáldemokraták és lidákok késznek nyilatkoztak további tárgyalásokra. Az esti órákban a koalíciós pártok elnökségei értekezleteket tartottak. Ezek befejezése után a ső kölcsön sikere tekintélyes és egyelőre az Olasz Bank helyzete is szilárd, amit a lira változatlan helyzete bizonyít. A belső meg­takarítások. a felesleges és a háborút nem szolgáló bevitel leépítése, a racionalizálás ugyancsak megkönnyíti a kincstár helyzetét s az abessziniai háború félévig pénzelhető azzal az 500 millió lírával, amit Olaszor­szágnak külföldi kereskedelmi tartozásai miatt kellett volna megfizetnie, de a szank­ciók miatt retorzióként most nem fizet meg. Az áruforgalom nagy része Németországgal s a többi zártörő hatalommal egyébként is cserealapon történik, mint annakidején a teljesen leszegényedett Oroszország és Né­metország tette kitűnő eredménnyel. Ha te­hát ostromzárra és a Szuezi csatorna elzá­rására nem kerül sor, ezer lehetőség kínál­kozik, hogy Róma eredményesen folytassa a háborút. Egy szellemes magyar politi­kusunk mondotta egyszer: háborúra és sze­relemre mindig van pénz. Az emberi élet és a történelem igazolni látszik e mondást. Látni fogjuk, miként lesz Olaszország ese­tében. Anglia és a népszövetség tehát egyelőre nem közeledik Olaszországhoz, mert meg­várja, miféle gyakorlati eredményt hoznak a szankciók. Ha megpuhitják Olaszorszá­got. kedvezőbb feltételeket lehet kicsikarni a béke és Abesszínia számára, ha nem, még mindig van idő az olasz feltételek alap­ján való békekötésre. A tárgyalások fonala nem szakadt meg, bár egyelőre nem fonják tovább. Van Zeelánd belga miniszterelnök pompás inditványávál kikapcsolta a népszö­vetséget a további munkából, amennyiben Angliára és Franciaországra bízatta a tár­gyalásokat. Isimét háromhatalmi konferen­ciák kezébe került az ügy, a népszövetség sietve visszavonult, amint csak tehette s szeretne megszabadulni a kényes affértól. Az elmúlt napok döntése után mindkét fél a várakozás álláspontjára helyezkedett. An­glia kettőt vár: a választások eredményét és a szankciók hatásának jelentkezését. Olasz­ország kettőt vár: az Abesszíniában megin­dult nagy offenziva sikerét és a szankciók csődjét. Ha az angol várakozás teljesedik, az angol békefeltételek alapján kötik meg a békét, ha az olasz remények valósulnak meg s egyrészt a szankciók bizonyulnak hatás­talannak, másrészt De Bonó nagy offenzi- vája töri meg a négus ellentálló kedvét, ak­kor az olasz kompromisszumos ajánlatot fo­gadja el Génf. Mindenesetre két-három hó- nápig, egy izgalmas európai gazdasági és egy véres afrikai fegyveres háború ered­ményéig tart, amig a meglevő „fonál"' to­vább fonható és a három hatalom a népszö­vetség elé terjesztheti kész méqáüapodásait. Ilyen körülmények között óriási jelentő­sége van De Bono november 3-án. ponto­san egy hónappal az első offenziva u án megindult döntő előtörésének. Még abban az esetben is, ha a szankciók két hónap múlva érezhetővé válnak, sokat jelent, ha időközben Mussolini serege fegyveres nyo­mást tud gyakorolni a négusra és elfoglal 2—300.000 négyzetkilométer abesszin föl­det, amelyről nehéz lesz visszaülni. Hóna­pok múlva esetleg a sikeres offenziva befe­jezett tényének alapján kötik meg a békát: Olaszország megtartja azt. amit meghódí­tott, a négus szuverén ur. marad orszá a többi része fölött. Érthető, hogy az olasz-: k sietnek és igyekeznek minél nagyobb terü­leteket lekanyaritani Abesszínia testéről, ámbár De Bono óvatos s nem teszi kockára a sikert elhamarkodott előtörésekkel r ika Hannibál és Augustus óta nem látott ahhoz hasonló hadigépet, amilyen indult meg Sába királynője országában. Néhány hét múlva tudni fogjuk, vajjo- sikerült-e az olasz terv és Abesszínia hadserege ne a huzta-e keresztül a duce számításait.

Next

/
Thumbnails
Contents