Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-28 / 272. (3824.) szám

>pi^<iaiMag^arh!ul^ 1935 november 28, csütörtök. Délutánonként is folytatják a Bazovsky-por — A szerdai tanúvallomások — Pozsony, november 27. (Pozsonyi szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt már félkilenc órakor megkezdték a Bazov- sky-pör folytatólagos főtárgyalását a po­zsonyi kerületi bíróságon és háromórás déli szünettel délután is folytatták. A tanukb hallgatások ugyanis olyan hosszúra nyúl­tak, hogy a bíróság kénytelen volt egész­napos tárgyalást elrendelni, mert különben nem tudott volna az anyaggal megbirkózni. gyűlésen ő is résztvett, de már nem emlékszik az ott történtekre. Vallomása további során már teljesen össze­zavarodott és az elnök kérdéseire csaknem ál­landóan azt mondja, hogy semmire sem emlék­szik. Elnök: Beszélt ön a gyűlésen valakivel? Tanú: Nem. Senkivel. Dvorsky vádlott erre feláll és figyelmezteti a tanút: Hát nem emlékszik arra, hogy én be­széltem önnel a gyűlés után? Tanú: De igen, most már emlékszem. Németh tanár vádlott is feláll s a tanúnak ezt mondja: Uram-bátyám, hát arra sem em­lékszik, hogy a gyűlés után azt mondtam ön­nek, hogy mindaz, amit Bazovsky a gyűlésen felhozott, nem tartozott oda s az nekem nem tetszett. Tanú: De igen, erre is emlékszem. Az elnök erre figyelmezteti a tanút, hogy ko­molyan vegye vallomását, mert a bíróság előtt áll, ahol nem szabad tréfálnia. Déli tizenkét órakor az elnök félbeszakította a főtárgyalást és folytatását délután félnégy órára halasztotta. „Dunakonlöderáció" A tárgyalás megkezdése után dr. Salásek elnök újból a tegnap már kihallgatott Ta­kács András tanút hivatja be és fölolvassa előtte az augusztus 6-iki emlékezetes besz­tercebányai gyűlés jegyzőkönyvét, majd megkérdezi tőle, hogy az adatok megfelel­nek-e a valóságnak. Tanú: Igen, kérem, minden úgy volt, ahogy a jegyzőkönyvben van. Elnök: Bazovsky a jegyzőkönyv szerint azt mondotta, hogy a szlovák kérdést kon­föderációs alapon kellene megoldani. Mit értett ön ez alatt? Tanú: Kérem, én a Dunakonföderációt gondoltam. Az elnök ezután felolvassa még Takács­nak a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, mire a tanú azt mondja, hogy az is teljesen megfelel mindannak, amit akkoriban vallott, Bazovsky Péter levele A következő tanú Tvaruzek Ottokár mi­javai járási hivatali főbiztos. Elmondja, hogy az öreg Bazovskyt még az 1921 — 1922-es évekből ismeri, amikor Losoncon teljesített szolgálatot. 1933 szeptember 14-én a mijavai Kovács-féle vendéglőben együtt szórakozott többek között dr. Pe- niazkával, akit a társaság folyton hecceit, mert köztudomású róla, hogy buzgó auto­nómista. A sok heccelődés közben, — folytatja a tanú vallomását — Peniazka kivett a zse­béből egy államellenes szövegű levelet s azt mondotta, hogy azt dr. Bazovsky Péter irta, de feladóként Posposil Vencel szabómester nevét jelezte. Elnök: Mondja, miért mutatta Önnek a levelet dr. Peniazka? Tréfából vagy állam- polgári kötelességből? Tanú: Részben tréfából, részben köteles­ségből. Abból gondolom, hogy kötelesség­ből tette ezt, mert amikor azt mondtam ne­ki, hogy erről jelentést teszek a pozsonyi rendőrségnek, Peniazka ez ellen nem szólt semmit, sőt helyeselte azt. Egy magyar tanú Hudec József besztercebányai ügyvédi irodai tisztviselő után Lados Irén, dr. Vágó losonci ügyvéd gépirókisasszonyát hallgat­ja ki a biróság. Ö az első tanú a pörben, aki magyarul vall. Ezért nem dr. Salasek tanácselnök hallgatja ki, aki csak törve be­széli a magyar nyelvet, hanem dr. Babos bí­rósági tanácsos, az egyik szavazóbiró. Dr. Vágó, Bazovskynak ügyvédtársa. A tanú a biró kérdésére kijelenti, hogy nem tud ar­ról, hogy Bazovsky levelet kapott állítólag Milotaytól. Egyáltalában semmit sem tud az úgynevezett Bazovsky-ügyről, Morhác vádlottat többször látta az irodában Bazov- skyval tárgyalni. A tárgyalást félbeszakítják Matuska István, a középszlovenszkói villa­mosmüvek rimaszombati hivatalnoka Szomolá- nyit jól ismeri s ő maga is tagja volt a Sebestac- nost’nak. Úgy tudja, hogy az egyesület által tervezett lapnak „átur szellemében" lett volna a cime. A Sebestacnost'ot szerinte 1932-ben alakí­tották meg’. Az emlékezetes besztercebányai SZÁSZNÉ, BENE ILONKA elsőrangú , Erdélyi Magyar Szakácskönyve Kapható a drágái Magyai Hírlap kiadóhivatalában Prága II., Panská ul. 12./III. Ara Ki 36*-, Portó KőS.-, utánvétnél KÓ5. fkoMdtApxdMtyQk 1935-tM Irtai Kosztolányi Dezső Budapest, november. Délelőtt féltizenegy. A nap úgy ragyog ebben a koma őszi időben, m’mitiha még a nyár bujdosnék itten, egy lombos bokor mögé lapulva, remegő potyán tagiként, aki .attól fél. hogy fölfedezik, ki- penderiitiik s neim folytathatja útját az ismeret­len cél felé vágtató földgolyón. Sétára indulok, Budáról áthaladóik az Alag- uton s a Lánchídon a Belvárosba, az Apponyi- tér'.g. Ezalatt ismert módszeremmé1 újra hallga­tom a járókelők beszélgetését s fő1 jegyzem azt, ami véletlenül megüti a fülem. Figyelmem laza. Nem toliaikezom, nem is fülelek. Jólöltözött ur: — Ha az a négus olyan biztos a dolgában, akor kérőm ... Boltikisasszony angyali egyszerűséggel: — Megverte, aztán Juci szembeiköpte. Vérmes nő egy másik vérmes nőhöz, szinte kiabálva: — Forrázd le. (ő azonban — am:nt kiderült, nem férfi­ről beszélt, csak birkacombról.) Levélhordó bólongatva: — Éhen fog halni. Irattáskás hivatalnok: — Hogyne, szövettani vizsgálatot is csináltak. Valaki szónoki kérdéssel: — Az kérlek? Az egy közönséges gazember. Vidor fiatalember a társához’ — Csak nem nősülni, édes barátom, csak nem n ős ölni, (Az édes barát önhitten vigyorog, mint aki azt hiszi, hogy nem fog megnősülni, pedig té­ved szegény.) Egy olasz nő: — Io eono sompre nervosa. Fél-lábú ember, két mankóján lengve, kedé­lyesen: — Hát a tejfölös csirkepaprikás nem is rossz. Nem bizony. Zö-ld szakállu aggastyán: — Öt ven fillérje se volt. Fiatatassizony, majdnem szenvedélyesen: — Ki kell vágni s alul jól föihasitani. (ö se gyilkosságról beszélt, csak valami ru­háról.) Ügynök, harsogó jókedvvel, mint a világ leg­nagyobb humoristája: — Ausgeschlossen! Teljesen ki van csukva. Háromszáz pengő manapság. Megértő bölcs: — Hát igen, ötven és hatvan között, -aiz a leg­veszedelmesebb életkor. Egy t'zenötéves fiú: — Vesemedence gyulladása van. Idősebb ur nyugodtan: — Lelövöm, mint egy kutyát. Mintegy kutyát (A szemléletes hasonlatot azonban már tá­guló orrcimpákkal, teljes meggyőződéssel és nagy lendülettel ismétli.) Dajka mesél két kislánynak: — Hófehérkét pedig szépen belefektették az üvegkoporsóba... öreg néniké egy másik öreg nénikéheiz: — Én édeseim, már szívesen mennék. De min­denkinek meg kell várnia, amíg megjön a ma­ga ideje... ' Félóra alatt ezeket a mondaitfoszlányokát é6 szócafatokat szedegettem fel a gyalogjáróról, mint az emberi szellem alázatos rongyszedöje. Mindenekelötte gyűjteményemet a szellemi sze­méttelepre szállítanám, oda, ahavá való, meg­vizsgálom s levonom belőle a tanulságot. ügy veszem észre, hogy az emberek, amikor azt gondolják, hogy nem figyelik őket, nem igen válogatják a szavakat, őszinték s a legvégzete­sebb dolgokat emlegetik. Folyton háború és pénz, étel és élet. szenvedély és szenvedés, be­tegség és halál. Lázak viharzanak. minden hap- py end nélkül. Drámaírók jegyezzétek meg, hogy ! nincsenek semmis, jelentéktelen párbeszédek. Voltaképp mindig az életről és halálról beszé­lünk. A legszegényebbek erősebb 'segélyezését sürgette a népjóléti bizottságban Petrásik képviselő „A közsegélyezésnél nem szabad pártkorleskedést űzni" Prága, november 27. A népjóléti bizottság tegnap délután tartott ülésén Necas miniszter expozéját vitatta meg. A vitában elsőnek Petrásck Ágoston országos kérész tón yszocia- Lista párti képviselő vett részt. A képviselő megnyugvással állapítja meg, hogy a miniszter nagy elaborátumában ott látja szeptemberben benyújtott indítványainak nagy részben való megvalósítását. Üdvözli a kamatláb leszállítását, de kívánja, hogy miként a hitelszövetkezetek, úgy a ke­reskedelmi bankok is tartsák be a törvényt és sommiféle cimcn ne szedjenek 10 vagy 12 százalékot, mint eddig. A kö-zszá Ili tások ra beérkezett pályázatok el­fogadásának rendjét úgy kell módosítani, hogy az állam, az önkormányzatok és a köz­testületek no köteleztessenek mindenkor a legolcsóbb ajánlat elfogadására, mert sok vállalat az anyagot és munkát áron alul kí­nálja s aztán kizsarolja a munkásokat, silány anyagot és munkát szállít, munkatöbbletet számit föl, elmarad az adók és szociális terhek kiegyenlítésével s igy az államot is megkárosítja. Ily vállalatok tönkreteszik ft becsületes ipart. Minden országrészben a közmunkáknál első-, sortban a helyi vállalatok ajánlatait kell fi- gyeleimbe venni. A komáromi nyomor A miniszter statisztikái; közöl a lakásnyo­morról, de fölsorolásából hiányzik a Komárom városáról való ki­mutatás, ahol a szegény családok ezer szám­ra laknak földbe vájt odúkban. Helyesli azt a tervet, hogy a legszegényebbek részére kislakások épüljenek. Indítványozza, hogy a munkanélküliek segélyösszegeit az egyes községek rendelkezésére bocsássák s ezek építsék meg a kislakásokat a munkanélkü­liek foglalkoztatásával. A munkaközvetítő intézmények ne legyenek egyes pártok titkárságai, mint eddig. Helyesli, hogy a genti rendszer módosításával az idény­munkások is tarthatnak majd igényt az állami hozzájárulásra. A képviselő kifogást emel a bur- gonyaellátás módja ellen. A burgonyaosztást sze­rinte csak tavasz felé kellene, elkezdeni. Hely­teleníti, hogy a növényzsír- és müzsirkontingenst aránylag kevéssel emelték. A tejakció A miniszter expozéjában Ígérte, hogy a mun­kanélküliek gyermekei tizennégy évig napi fél- liter ingyentejet fognak kapni. Mivel a járási ifjúsági gondozóegyletek — mondja a szónok — szintén folytatnak tejak­ciót, de esek lds mértékben, s a költség felét a helyi érdekeltektől kívánják, kérem a mi­niszter urat, hogy a rendelkezésre álló össze­get vagy ossza el a járási gyermekgondozók között, vagy juttassa el azokhoz az iskolák­hoz, amelyek idáig nehezen bár, de a fedezet felét vállalták s a tejakciót egész télen át foly­tatják. Ke legyen pirtoskodás! —~ Végül, miután a szegények között kenyér, liszt, ruha, zsir, cukor, dara stb. kerül majd el­osztásra, nyomatékosan kérem a miniszter urat, hogy rendelje el az országos és járási hivataloknál és főleg a hatóságok elöljáróinál a legnagyobb szigorral, hogy tartózkodjanak mindennemű politikai pártoskodástól és osszák szét a segé­lyeket a legteljesebb igazságossággal, mert nem tűrhető a nyomor politikai vámszedése senkinél. Ezután fölszólalt még Tayerle, Cajovsky, Stejskal, Sedlácek, Cufik, Rybárik, Vávra és Tuőny képviselő. Majd Neőas miniszter záró­szavai után a bizottság a miniszteri expozét tu­domásulvette. A telepítési javaslatot tárgyalta a magyar m nisziertanács Budapest, november 27. (Budapesti szerkesztőségünk tel efonj elen lése.) A magyar kormány tagjai ma minisztertanácsot tartot­tak. A minisztertanácson megjelent dr. Im- rédy Béla, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. A minisztertanács hir szerint a telepítési ja­vaslat kérdésével foglalkozott, mert ez a javaslat szoros kapcsolatban van a képviselő­ház bizottságában tárgyalás alatt lévő hit­bizományi javaslattal. A hübfzományi javaslat a bizottság előtt A magyar képviselöház bizottságában folyó hitbizományi javaslat tárgyalása során ma dr. Lázár Andor igazságügyminiszter is fel­szólalt. A miniszter kijelentette, hogy a javas­lat célja az egészséges birtokmegosztás. Nem szabad azt gondolni — mondotta — hogy a hitbizomanyok jogi szabályozása során in­gyenes földosztásra van kilátás Magyar- országon. Másodfokon felmentették a felsőzempléni hadikár-tarto-% zások behajtóit Kassa, november 27. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése) A kassai felsőbíróság ma tárgyalta a felső zempléni hadi károsultak ügyét. Az ügy még a háborús időkre nyúlik vissza, amikor az oroszok betörése nagy káro­kat okozott a gazdáknak. A magyar kormány akkor kölcsönt folyósított a gazdáknak, ame­lyet 1918-ig kellett volna visszafizctn'ök. A ma­gyar állam már nem tudta behajtani a követe­lést és a jog az államfordulat után átszállóit a csehszlovák államra. A kormány 1931-ben meg is kezdte a kölcsönök behajtását. Ugyanabban az időben Iokovies ügyvéd Bau- mann Bernét sátoraljaújhelyi kereskedővel együtt összeköttetésbe lépett Nagyiványi Zol­tán budapesti ügyvéddel éb megszerezték a köt­vények nagyrészét és ezeknek a birtokában visszatértek. Ickovics úgy szerepelt, mint a ma­gyar konzul megbízottja és megkezdte az adósságok behajtását Azonban sok gazda megtagadta a fizetést, mire Ickovics peres utón próbált érvényt szerezni jo­gainak. A hatóságok azonban akkor letartóztat­ták és negyven rendbeli csalás büntette, vala­mint csalás kísérlete miatt és három esetben ha­mis tanúvallomásra való rábírás miatt emelt el­lene vádat. Ugyanakkor Lukács Ármin volt zempléni körjegyző ellen is eljárást indítottak. A kassai biróság akkor bűnösnek találta Ickovi- csot harminc rendbeli csalás miatt és csalási kí­sérlet, valamint háromszori hamis tanúvallomás­ra való rábírás miatt és ezért egyévi börtönre és 23.000 korona pénzbírság­ra Ítélte, Lukácsot hathavi fogházra és 3000 korona pénzbüntetésre ítélték. A kassai felsőbíróság most tárgyalta az ügyet és dr. Nagyiványi kihallgatása után, valamint a magyarországi pénzügyminisztérium és a ha­dikárosultak hivatalának megkérdezése után meghozta Ítéletét Mindnyájukat fölmentették azzal az indokolással, hogy a vádlottak az üav- ben jóhiszeműen jártak el. 4

Next

/
Thumbnails
Contents