Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-27 / 271. (3823.) szám
3 1935 november 27, szerda. BeneS: Csak Génién keresztül vethető fői a kisebbségi kérdés A költségvetési bizottság letárgya ta a külügyi és nemzetvédelmi tárca költségvetését és áttért a belügyi és igazságügyi tárca büdzséiének megvitatására - Jaross a külpolitika ui alapokra való fektetését kívánta „Csak a hözépeurópai államok megbéküléséből épülhet ki a jövő!“ Prága, november 26. A képviselőházi költségvetési bizottságban tegnap este a külügyi és nemzetvédelmi fejezetek részletes vitája során Stránsky nemzeti szocialista dr. Pruzinsky szlovák néppárti megnyilatkozását méltatta s kijelentette, hogy ez a beszéd erősen megjavította Sidor veszedelmes észrevételeit, amiket a házülésen tett. Nem akarnám, — mondotta, — amíg nincs elég alapom az ilyen gyanúra. Sidor képviselő urat meggyanúsítani, hogy tudatosan nem simul közös köztársaságunkhoz, de ha kijelentései csak sajnálatra méltó tévedések is, figyelembe kellene vennie, hogy ezek a tévedések oly örvény széliére vihetnék, amilyenbe annak idején megérdemelten esett be Tuka. A továbbiakban különösen azt Ítéli el Sidor beszédéből, hogy a csehszlovák-lengyel viszály okozóját Sidor a csehszlovák köztársaságban látja. — Stránsky beszédének második részében a szudétanémet párt belső ügyeivel foglalkozik. Ezután a magyarság pártjai részéről Jaross Andor képviselő szólalt fel. Jaross egyebek között — a gyorsírói napló szerint — a következőket mondotta: Jaross Andor beszéde — Az állami költségvetés külügyi és hadügyi fejezetei — mondotta a szónok — politikai és pénzügyi szempontból is igen nagy jelentőségűek. Együttvéve az egész költségvetés 20 százalékát alkotják. Külügyi politikánk és hadseregünk együttvéve csak a tulajdonképpeni állami igazgatás költségvetésében 1 milliárd 472 millió 730 ezer 100 korona költséget kíván, de a fegyverkezési alap a pénzügyi tárcából közvetlenül külön 315 milliót s a katonai beruházások ezen felül a pénzügyi törvény szerint 350 milliót kapnak. Könnyű kiszámítani, hogy egy lélekre, tehát a csecsemőkre is, száz koronát messze felülhaladó összeg esik. Külügyi politikánk és hadseregünk tehát nagyon költséges. — A külügy és hadügy szerves vonatkozásban van egymással, mert együttvéve nyújtja az állam biztonságát úgy kifelé, mint befelé. A köztársaság mindenesetre Európa kisebb középhatalmai közé tartozik, melynek földrajzi fekvése jelentőségét ugyan emeli, de biztonságát megneheziti. — El tudom ismerni, hogy az állami élet plső éveiben a külügyi politika joggal támaszkodott nagyobb költségvetésre, de egyidejűleg ki kell jelentenem, hogy külpolitikánk további folyamata következetesen és állandóan emelte kül- ügyünk és hadügyünk költségvetését. A francia szüvetség — Mint ismeretes, külpolitikánk Franciaország kivételes nagyhatalmi állására támaszkodott és kész eszközévé vált ez állam hatalmi politikájának. A mi feladatunk lett a francia politika terveit Németországgal szemben állandóan támogatni és a kisantant szorosabb egybefüzése révén Középeurópát katonailag uralni. E feladat érdekében kellett súlyos áldozatokat hoznunk a külügy és a hadügy költségvetésében. Szövetség-keresés világszerte — Franciaország túltengő hatalmi helyzete azonban az utóbbi időben elhalványult, amit igazolt a Szovjetköztársasággal való minden- áron-szövetsége. Melyik hatalom vette át azóta Franciaország hatalmi szerepét? Talán Angolország? Ezt csak akkor állapíthatnánk meg, ha Olaszország maradna alul az afrikai vállalkozásban. Talán a népszövetség? Ha igy lenne, csak helyeselni lehetne, mert ez egészséges fejlődés volna, de nem, jelenleg az a helyzet, hogy a világ hatalmai szövetségek egyensúlyán keresztül keresik érvényesülésüket. — Benne vagyunk a szövetségek egyensúly- keresési áramlatában és mint értékes láncszem akarunk a szövetségek sorozatába bekapcsolódni. Annál értékesebbek leszünk, mennél többet költünk külügyünkre és hadügyünkre. Olyan utakon keressük a biztonságot, melyek sok útiköltséget igényelnek. Keressük a biztonságot az egész világon, csak ott nem keressük, ahol igazán szükségünk van rá. — Tudjuk jól, hogy Európában sok, aránylag kis nemzet akarja politikai és gazdasági érdekeit egymással szemben érvényesíteni. Á mai Középeurópa államai nem azonosíthatók az elvont nemzeti állam gondolatával. Ilyen államban az állami gondolat nem lehet egyenlő egy nemzet nacionalizmusával, ha ez a nemzet ma államot alkotónak is látszik. A középeurópai kérdés nem oldható meg úgy, hogy egvensulvkeresés közben ezek az államok egy-egy hatalmas pártfogót szereznek. Ez vonatkozik elsősorban a köztársaságra. A köztársaság Középeurópában elsősorban következetes békepolitikát kell hogy folytasson a szomszédokkal való megbékélés céljából. A jövő csak a középeurópai államok megbéküléséből és megegyezéséből épülhet ki. Egy Németország, melyet Prágában a parlamentben olyanformán szidalmaztak, mint azt a legutóbbi külüqyi vitában hallottuk, egy Lengyelország, mely állandóan nyugtalan köz'úrsa- ságbeli nemzettársai miatt, egy Magyarország, mely nemzettestvérei nehéz gazdasági és kulturális helyzetét figyelheti meg, nem varázsolhatok át a mai eszközökkel őszinte barátokká. Gazdasági kapc<;*iataink a külfölddel is nyomát viselik külpolitikánknak, mely tisztán politikai alapon kereste a külkereskedelmi összeköttetéseket s ezek a természetes életfeltételekkel szokszor ellenkeztek. Különösen vonatkozik ez Szlovenszkóra és Kárpátaljára, melyek minden érdekszálukkal a Duna-medencéhez vannak kötve. A román földreform egyik csehszlovákiai áldozata — A külpolitikai vonatkozásokkal kapcs-hatban akarok egy esetre rámutatni, mely sajnosán igazolja, hogy külügyi képviseleteink nem tudnak elég védelmet nyújtani állampolgárunknak. Egy Párkány-járásbeli földműves még a háború előtt Krassó-Szörény-megyében egy birtok parcellázásával kapcsolatban szerzett tgy telepet, melyet — miután be kellett vonulnia — bérbeadott A háborúból idegbajjal jött vissza s mivel felesége Párkány mellett lakott, nem ment azonnal krassó-szörényi telepére. Időközben Krassó-Szörény a román állam impériuma európai koncepcióval kell bírnia. Ama szemrehányásokra, hogy a szomszédokkal nem igyekszik megegyezni, azt jegyzi meg, hogy már számtalanszor nyújtott baráti jobbot minden irányban és abban az irányban is, amelyet dr. Peters képviselő említett. Ha államunk külpolitikáját kritizál jak, úgy az nem történhetik oly módon, tamu szerződések kötésére törekszik s e törekvése sikerrel is jár. A kisantantállamokkal való gazdasági kapcsolatok nagyon szépen fejlődnek. Magyarországgal a legközelebbi napokban kerül sor a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok rendezésére az eddigi alapon. A szankciók A szankciók kérdésében a minisztertanács elvi határozatát kellett provokálni a resszort illetékességéről, hogy a szankciók egyes formáit mely minisztérium hajtja végre. A minisztérium most dolgozik a szankciókat végrehajtó államok kölcsönös gazdasági támogatásának tervezetén. Mi is szenvedünk a szankciók következtében s ezért kívánjuk, hogy az egész konfliktus mielőbb oldódjék meg s ezzel a szankciók is szűnjenek meg. Külkereskedelmi politikánk a kétoldali szerződéseken s a legnagyobb kedvezmények elvén alapul. BeneS hékepolitikája A miniszter a továbbiakban a külkereskedelmi intézetet vette védelmébe, majd azzal a megállaalá került. A román állam az eg*sz nagybirtokot— amelyen a telep állott — lefoglalta és románoknak osztotta ki. így a Jarábek nevű párkányi gazda telepét is. Jarábek — miután csehszlovák állampolgár — a külügyi képviselet utján kísérelte meg tulajdonjogát biztosítani. Hosszú idő után végre a kolozsvári csehszlovák konzulátustól kapott egy levelet, hogy próbálja meg magánjogi utón jogát érvényesíteni, de egy hosszú oldalon át oktatja ki, miként kell 40 korona bélyegilletéket az ilymódon egész vagyonát vesztő embernek befizetni az eszközölt eljárásért. Külügyi szerveinknek több lélekkel, szívvel kell az állampolgárok érdekeit felkarol- niok. Ui *«ö!uovt^ai a'aoQfvalc — Az állam külpolitikáját és hadügyi politikáját túlméretezettnek tartom, llj külpolitikai alapelveket kell érvényesítenünk és kiépítenünk. Szemeink ne keressék Páris és Moszkva távoli körvonalait, hanem nézzünk körül itthon és teremtsünk rendet és békét magunk körül. — Sajnos, nem látom ezeket a törekvéseket s igy sem a külügyi, sem a hadügyi költségvetést nem fogadhatom el. A további vita Taub német szociáldemokrata hangsúlyozza, hogy a mai külpolitikai helyzetre való figyelemmel pártja az erős fegyverkezés mellett van. Hruby agrár a katonai sírok jobb gondozását követeli. Rodovsky iparospárti azt kívánja, hogy a katonai szállításoknál a kisipart részesítsék előnyben. A késő esti órákban dr. BeneS külügyminiszter és Machnik nemzetvédelmi miniszter válaszolt a vitában elhangzott kérdésekre s ezzel a külügyi és nemzetvédelmi tárca részletes vitája befejeződött. e takarékoskodjon egészsége kárára! Fájdalmak és hülési betegségek ellen kérjen mindig kimondottan Aspirin-tablettákat és ügyeljen mindég a Bayer-keresztre! Ha megkísérelnék, hogy valami „olcsóbbat" vagy „éppolyanjót" erőszakoljanak. Önre, úgy ezt saját érdekében határozottan utaCSS»SB1IN BeneS külügyminiszter a kisebbségi kérdésről BeneS külügyminiszter a vitában fölhozottakxa a következőkben válaszolt: A külügyminiszter megköszöni Pruünsk^ képviselőnek a csehszlováklengyel vitában elfoglalt álláspontját A lengyel kormány jegyzékét a külügyminisztériumban most tanulmányozzák s a legközelebbi napokban határozzák el, hogy azt nyilvánosságra hozzák-e vagy nem. A miniszter a nyilvánosság mellett van. Tiltakozik ama föltevés ellen, mintha külpolitikája nem tűrné el a kritikát. Ellenkezőleg, várja az objektív és illő kritikát, de elvárja, hogy aki az ő külpolitikájában valamit helytelennek vél, úgy mondja meg a saját fölfogását. Az állami politikának ma hogy egy másik állam külpolitikai koncepciójára helyezkedünk. A priori vissza kell utasítanunk azt, hogy valaki saját külpolitikánkkal szemben kritikus álláspontra helyezkedjék, ugyanakkor más állam külpolitikáját föltétel nélkül fogadja el. — Örömmel állapítja meg, hogy Peters legújabb megnyilatkozása és a Ház ülésén mondott beszéde között jelentős haladás van. A lengyel kérdésben éppen azért kellene állást foglalnia, mert ideiglenes dologról van szó. Peters azt mondotta, hogy a kisebbségi kérdés mindenekelőtt annyiban érdekli, hogy az milyen befolyást gyakorol más államoknak a mi államunkhoz való viszonyára és hogy ez számunkra is nagyon fontos. Benes úgy véli, hogy Peters e kérdésben ultrataktikus állást foglalt el. Kár, hogy saját nézetét nem tolmácsolta. „Csak Genfen keresőül" Mert akkor azt is meg kellett volna állapítani, hogyan kezeli a kisebbségi kérdést más állam s hogyan a köztársaság. Az összehasonlítás a mi javunkra ütne ki. Ezenkívül Petersnek rá kellett volna jönnie arra, hogy külpolitikánk következetesen visszautasítja, hogy bármely állam is beavatkozzék kisebbségi politikánkba. Ebben következetesek vagyunk s maradunk. Aláírtuk a kisebbségvédelmi szerződéseket s azokat be is tartjuk. Ha e szerződések nincsenek betartva, tessék Genfhez fordulni, de nem engedhető meg, hogy a kisebbségi ügyből valamely állam is kétoldali vitákat kezdeményezzen. A népszövetség egész rendszerét azért alakították meg, hogy éppen kétoldali perekre ne kerüljön sor, hanem csakis Genfen keresztül intéződjenek a kisebbségi kérdések. Ha például tiltakozni akarnának a magyarok ellen szlovákjaink ügyében, úgy Genfbe kellene mennünk, hogy a közvetlen konfliktust elkerüljük. Ez a helyes rendszer és ezt az álláspontot mindig védeni fogjuk. Kár, hogy Peters nem jelentette ki, hogy elfogadja-e ezt az álláspontot, vagy nem. Peters: Túlsókat követelnek tőlünk. Kereskedelmi szerződések BeneS miniszter a továbbiakban kereskedelempolitikai kérdésekkel foglalkozott. Az 1935. évben a külkereskedelmi kapcsolatokat rendkívüli nehézségek zavarták. A belföldi termelés megújítása egymagában nem elég a nemzeti jövedelem gyarapítására, ovetlenül szükséges a kivitel is. A külügyminisztérium időbelileg hosszabbtarpitással zárta beszédét, hogy oly külpolitikát folytat, amelyet az ellenzék is magáévá tehet, mert külpolitikájának egyetlen célja a béke. E békepolitikánk őszinteségében senki nem kételkedhetik s a békét akarjuk megtartani. Más érdekünk, célunk nincs és viták csak árthatnának nekünk. És ha a külpolitikai irányunk helyességét valamely ellenzéki párt nem méltányolja, úgy legalább szándékaink őszinteségét kellene elismernie, nemzeti különbség nélkül. A belügyi, igazságügyi és un flkációs tárcák fedezete A költségvetési bizottság ma, kedden délelőtt a belügyi, igazságügyi, a legfelső bírósági és unifikációs tárcák költségvetését kezdte tárgyalni. Martinásek képviselő a belügyi tárca előadója ama reményének adott kifejezést, hogy az önkormányzatokat rövidesen sikerül megszabadítani nyomasztó pénzügyi gondjaikból. — Stránsky az igazságügyi tárca költségvetését referálta. Elégtelennek mondotta az igazságügyi tárca dotációját. A legfelső bíróságon 36 beosztott biró dolgozik, vagyis a szisztematizáció elégtelen. — Vicá- nek képviselő az unifikációs minisztérium költségvetését mutatta be. Mayr-Harting a vitában azt fejtegette, hogy nálunk nagyon sokat, de rosszul adminisztrálnak. Nagy reformtörvények nélkül is sokat lehetne segíteni például, ha az egyes hivatalok adott határidőben volnának kötelesek a beadványokat elintézni. Viereckel német agrárpárti tiltakozik a szudétanémet szónokok ama tétele ellen, mintha a németség nevében csak a szudétanémet párt beszélhetne. Itt vannak még más német pártok is. Pruzinsky szerint az adminisztráció nehézségeit az okozza, hogy a belügv hatáskörébe tartozó hivatalok, országos és járási hivatalok oly agendát kapnak, amely a kereskedelmi tárca hatáskörébe tartozik. — Dr. Klapka a közigazgatás racionalizációját sürgeti. — A délutáni vitában résztvett igen terjedelmes felszólalással Jaross Andor magyar képviselő is. Jaross Andor újabb beszédének ismertetésére legközelebb visszatérünk.
