Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-26 / 270. (3822.) szám
Előfizetési ár* évente 300, félé\re 150, negyedévre 76, havonta 26 K£„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. V/gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet A Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Hl. emelet • • TELEFON: 30311. • • SÜRGÖNY CÍM HIRLRP. PRflHft. Lavat utolsó kísérlete Elhalasztották a szankciós bizottság pénteki ülését Laval küzd a további szankciók ellen • Egyelőre nem vezetik be az olai-embargot Olaszország kilép a népszövetségből, ha nem vezetnek eredményre Laval próbálkozásai Genf, november 25. Az Olaszországgal szemben alkalmazott megtorlások rendszerét újabb és a jelek szerint sorsdöntő intézkedésekkel akarják kibővíteni. Anglia igyekezete oda irányul, hogy Olaszország elől elzárják a kőolaj bevitel forrásait Tagadhatatlan, hogy ezzel a szankcióval rendkívül súlyos nyomást gyakorolhatna a népszövetség Olaszországra. Viszont a békés kibontakozás útját lényegesen akadályozná. Éppen ezért a béke kilátásai szempontjából rendkívül nagyjelentőségű esemény történt a népszövetség városában. A szankciós konferencia elnöke, Vasconcellos portugál kiküldött ma délelőtt döntött a november 29-re egybehívott tizenyolcas bizottság üléséről és az ülést elhalasztotta. A nagyjelentőségű döntés a francia miniszterelnök leghatározottabb kívánságára történt. Laval ugyanis azzal érvelt, hogy a francia belpolitikai események lehetetlenné teszik számára, hogy megjelenjen a tizennyolcas bizottság ülésén, már pedig feltétlenül jelen akar lenni azon a tanácskozáson, amelyen a további szankciókról döntenek. Vasconcellos 29-én fogja kitűzni a legközelebbi ülésnapot. Genf politikai köreiben élénken hangoztatják, hogy a tizennyolcas bizottság ülésének elhalasztását nem politikai okok tették szükségessé, hanem kizárólag az a körülmény, hogy a francia miniszterelnök nem tud megjelenni. Ennek ellenére Géniben az a vélemény alakult ki, hogy utolsó kísérlet történik, hogy Olaszországot az európai együttműködés számára megmentsék és végleg el ne vágják a békés megoldás lehetőségének útját. Laval uibúi akcióba lép Páris, november 25. Laval miniszterelnök úgyszólván naponként folytat tanácskozásokat gróf Cerutti olasz nagykövettel. Laval igyekezete oda irányul, hogy a 29-re Génibe összehívott egyeztető bizottság ülését elhalasszák. Ezen az ülésen kell ugyanis dönteni a további szankciós intézkedésekről. Különösen fenyegető a helyzet olasz szempontból azért, mert előreláthatóan a legközelebbi megtorló intézkedés a petróleum- embargó bevezetése lesz. Lavalnak most az az igyekezete, hogy egyelőre kitolja a túlságosan szigorú szankciók alkalmazását. Véleménye szerint, ha a megszigorított szankciók életbelépnek Olaszországgal szemben, a politikai helyzet még jobban elmérgesedik és a békés kibontakozás számára úgyszólván leghalványabb lehetőség sem marad nyitva. Ez az igyekezet azt bizonyítja, hogy Laval még most sem veszítette el optimizmusát és hogy az utolsó mentő kísérletet teszi. Nem lehet kétséges ugyanis, hogyha a kőolajforrások is bedugulnak, Olaszország kétségbeejtő helyzetbe kerül, mert nem rendelkezik megfelelő készletekkel és kőolaj nélkül nem lehet a mai technikai körülmények között a háborút tovább vezetni. London elfogadja Laval álláspontját? A Havas-ügynökség genfi jelentése szerint nem teljesen kizárt dolog, hogy Laval igyekezete sikerrel fog járni és az egyeztető bizottság ülését egyelőre elhalasztják, A „Matin" londoni tudósítójának értesülése szerint a Foreign Office elfogadható okot lát a bizottság ülésének elhalasztására abban, hogy Laval nem vehet részt ezen az ülésen. Az ülés, mint ismeretes, péntekre volt kitűzve, már pedig csütörtökön ül össze a francia parlament és hozzá oly súlyos körülmények között, hogy teljesen leheteden Laval részére, hogy másnap megjelenjen a genfi bizottságban. Éppen ezért valószínű, hogy az angolok is beleegyezésüket adják az ülés elhalasztásához, amj a békés kibontakozás halvány reményét jelenti. Genfi értesülések szerint, ha méosem vezetnének sikerre Laval fáradozásai és Olaszországgal szemben életbeléptetik a megszigorított szankciókat, számolni kell Olaszország kilépésével a népszövetségből. Amerikából gyapotot sem lehet kiv nni 0 aszországba Washington, november 25. Hull államtitkár kijelentette. hogy azoknak az árucikkeknek sorát, amelyek a szankciós eljárásra való tekintettel nem vihetők ki Olaszországba, növelni fogják. A szankciók miatt az Egyesült Államokból nem lehet naftát, rezet, acélt és vasat kivinni Olaszországba, helyesebben rendkívüli előírások vannak érvényben ezeknek a cikkeknek Olaszországba irányuló exportjára vonatkozóan. Hull állítólagos kijelentése szerint ezekhez a cikkekhez a gyapot is csatlakozni fog, úgyhogy a közeljövőben Amerikából már gyapotot sem lehet szállítani Olaszországba. Az olasz export megakadályozására a tengerészeti hivatal hivatalos intézkedést bocsátott ki, amely szerint tilos a régi hajók felvásárlása Olaszország részére. A tengerészeti hatóságok két régi hajót, amelyeket még a Roosevelt-féle semlegesség! nyilatkozat elhangzása előtt vásároltak az olaszok, kiengedtek a kikötőből, de egy harmadik hajó elszállítását már nem engedélyezték. Ezt a hajót az amerikai hatóságok jelentése szerint már a semlegesség! nyilatkozat elhangzása után vásárolták az olaszok. Győzelmet jelent Róma és Addis Abeba is Róma, november 25. A Stefani-ügynökség közli az 54. hivatalos hadszint éri jelentést. De Bono marsall távirata szerint az első hadtest harcvonalán egy olaszokból és bennszülöttekből álló csapat Selikot és Eicalet irányában földerítő útra indult. A második hadosztály harcvonalán az elfoglalt terület politikai és katonai reorganizációja befejeződött. A fontosabb helységekben reguláris és politikai hatóságokat állítottak föl. A Gaviano-hadosztály csapatai Adudtól délnyugatra fekvő Einda Mihael és Zongi közötti területet elfoglalták és sikerült ismét megteremteniük az összeköttetést a Zahama és Nadir között álló feketeinges és bennszülött csapatokkal. Bennszülött csapatok és az olasz haderőhöz csatlakozott fegyveres bennszülöttek a Takkazc folyó legfontosabb átgázló pontjait meqszállották. A repülőosztagok értékes földerítő munkát végeztek a tembieni fronton, Addis Abeba, november 25. Az abesszin kormány hivatalos jelentése szerint Ras Sejum csapatai Makaiétól északra nagy győzelmet arattak az olaszok fölött és állítólag három olasz csapatot teljesen megsemmisítettek. Nemzetépitő munka a járásokban (d) Prága, november 25. A belpolitikai eseményekről szóló tudósítások mellett az utóbbi hetekben a lapok hasábjain szerényen húzódtak meg a járási képviselőtestületek megalakulásáról szóló rövid jelentések. Látszólag vicinális jelentő- ségüeknek tetszettek sokak szemében azok a megnyilatkozások, amelyek ott elhangzottak, pedig a valóságban nagy politikai fontosságuk volt s ha igy, utólag összefoglalóan tekintünk rájuk,, országos jelentőségűek a kisebbségi politikában. A járási képviselőtestületek nemzetpolitikai jelentősége abban rejlik ránk nézve, hogy ezek azok az önkormányzati testületek, amelyekben a magyarság számos járásban a többséget jelenti. Ezek tehát azok a bástyák, amelyeken belül kulturális és gazdasági életünk irányítására többé-kevésbbé jelentős befolyást gyakorolhatunk s ha ezt nem tesszük meg elegendő eredménnyel, akkor voltaképpen csak magunkra vethetünk. Kultúrpolitikai munkánk lelkiismeretes őre és irányitója, dr. Sziklay Ferenc épp e napokban adott ki egy füzetet, amelyben a köztársaság népmüvelődési törvényeit és rendeletéit ismerteti s amivel voltaképpen rá akarja irányítani a magyar közvélemény figyelmét arra, mennyi kihasználatlan törvényes lehetőség van a csehszlovák kultur- rendszerben a magyar kultúra érdekeinek szolgálatára. Ez elsősorban a járási önkormányzat keretében kifejhető kulturmunkára vonatkozik. A járási népmüvelődési választmányok a múltban nem ismerték föl eléggé föladatuk nagy nemzeti jelentőségét s bizony eredményeik sok magyar járásban igen sanyarúak voltak, holott mindenütt kiegészíthették s néhol pótolhatták volna a SzMKE munkáját. Már a kulturális lehetőségek miatt is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a járási parlamenteknek, de a mostani munkakezdésüknek a kulturális kereteken túlmenő politikai effektust is kell látnunk, bár a járási képviselőtestületekből a politika, mint ismeretes, eleve ki van tiltva. Ha emlékezetünkbe idézzük a járási képviselőtestületek alakuló üléseit: a magyarság választott szószólói mindegyik ülésen két dolgot hangsúlyoztak ki. Első megállapításukban csalódással szegezték le, hogy a kinevezett tagok összeválogatásánál minden esetben következetesen teljesen figyelmen kivül hagyták a magyarság pártjainak előter;csztéseit s egyetlenegy jelöltjüket sem nevezték ki a járási képviselőtestületbe, pedig a törvény intenciói szerint méltányos lett volna nekünk is aránylagos képviseletet adni a kinevezettek sorában. Ez országos jellegű mellőzés ellenére pártjaink második megállapítása mégis az volt, hogy a történtek után is lojálisán együtt akarnak működni a járási képviselőtestület többi épitőszán- déku tényezőivel. Pedig a kormánytöbbségi pártok, amelyeknek módjukban lett volna befolyást gyakorolni a kinevezésekre, ilyen együttműködésre nem teremtették meg a légkört azzal, hogy a magyarság ebbeli jogos igényének legalább részbeni teljesítését szorgalmazták volna. A magyar felelősség- tudatnak és nemzeti kötelességvállalásnak beszédes példái voltak ezek a férfias önér- zetü megnyilatkozások, amelyek mindegyik járásban ugyanazt a magyar élniakarást juttatták kifejezésre. A destruktív szándékú magyar sajtó, amelynek egyetlen célja az, hogy a magyarság pártjait mindenáron ne- gativistáknak bélyegezze és őket tüntesse föl felelőseknek azért, hogy a csehszlovák pártok úgy viselkednek a magyarokkal szemben, ahogyan viselkednek, nem kívánta észrevenni, hogy ezen a politikamentes terepen, ahonnan a politizálást a törvény expressis verbis kitiltotta, a két párt ismét országos méretben juttatta kifejezésre, hogy a lakosság érdekében pozitív munkát akar és fog kifejteni. Természetesen annak az építő, következetes, magyar ellenzékiségnek a szellemében, amely a két párt politikáját minden viszonylatban mindenkor jellemzi. A magyarságnak ezek szerint a járási képviselőtestületekben csak választott képviselői vannak. Ám ez a tudat arra kell, hogy sarkalja választott képviselőinket, hogy annál éberebben dolgozzanak. Amilyen önfegyelmezettséggel és reális munkaakarással kezdték, ugyanolyan szívóssággal és kitartással folytassák. Sohase felejtsék el, hogy a magyar népért való reális részletmunka nem a nemzetgyűlésben, sem a tartománygyülésben, hanem a kis járási parlamentben folyik. Tudniok kell azt, hogy amit csinálnak, az a mi kisebbségi nemzetpolitikánknak leggyakorlatibb föladatköre. Ügyelniök kell tehát arra, hogy a járás minden gazdasági és népjóléti munkája egyúttal a magyar nemzetiség megtartását is szolgálja és a járás kulturtevékenysége a magyarság szempontjából mennél intenzivebb nemzetépités legyen. Különösen kulturális téren várnak még ránk nagy föladatok és eddig kiaknázatlan lehetőségek. A járásokban lehet és kell érvényt szerezni a magyar nyelvhasználat jogának. Itt kell kiharcolni azokat a jogokat, amelyek a törvényekben le vannak fektetve, csak még a gyakorlatban szükséges a fokozottabb megvalósításukat szorgalmazni. Ilyen örvendetes jelenség például az az akció, amelyet a magyarság két pártja a bíróságok magyar nyelvhasználata ügyében több járásban kezdeményezett. A járási képviselőtestületekben kell például állást foglalni azirányban is, hogy a vasúti állomások nevei és föliratai a magyar városokban és falvakban magyarnyelvüek is legyenek. Egyszóval bármennyire politika- mentesnek kell is lennie a járási önkormányzati munkának, kulturális és nyelvi tevékenysége mégis egy-egy darabja a nemzetpolitikának. Választott járási képviselőinknek tenniök kell arról, hogy ez a magyarság szempontjából jó nemzetpolitika legyen.
