Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-24 / 269. (3821.) szám
^PA^MaG^ARHIKLSE 1935 november 24, vasárnap. ■— Ott, ott — mondta aiz egyik utas a pincérnek elborzadva, — az első baloldali székien ülő nő, aki bóbiskolni látszik az étkezés befejeztével, az mag van halva, mindjárt Mordul... nyakán parányi sebhely, talán mérgezett nyílvesszőikétől ... de ki ölhette meg? A gyilkosnak itt kell lennie a repülőgépünkön, nyolcunk között... Jól kezdődik, mi? Én ugyain mindig igyekeztem lenézni az ilyenformán kezdődő szenzációregényeket, ebbe is előkelősfcödő fölénnyel kezdettem belé, de aztán persze mégiscsak beleizgultam és a regénynek egyre fogyó lapjain egyre türelmetlenebb ül kíváncsiskodtam magam is, hogy ki is hát a gyilkos, a meggyilkolt uzsorásnő kiszipolyozott áldozatok valamelyike, vagy valamelyik pénzsóvár rokon, avagy tán éppen a nyomozást buzgón vezető feddhetetlen detektív? Bevallom, kiváncsi lettem ennek a rejtélynek megoldására, és lám. most a regény befejeződése előtt pár oldallal elfogyott előliem a szöveg, a könyv utolsó lapjai hiányzanak. Az ördög vigye el, miért is kezdettem belé az olvasásába? Mikor pár héttel ezelőtt ideérkeztem Bugylifünedre, bölcsen és okosan elhatároztam magamban, hogy nem fogok olvasni, nem is hoztam magammal semmi könyvet. És fölényesein Legyintettem, mikor a barázdabillegető eleveniségü fürdő titkár figyelmembe ajánlotta a fürdő dús köicsönkönyvtárát. Nem hagyott békét az ifjú titkár — negyvenéves korában bizonyára még nőegyleti titkár volt szegény, — meg is mutatta a köicsönkönyvtárát, egy nagy fehérnemüs-szekrény volt, legalább ötszáz elrongyolt könyvvel, azt mondotta, hogy számomra mindig nyitva áll, úgy sincs a szekrénynek zárja, el van rontva tavaly óba, csak kotorásszak benne szabadon. Bizonyos voltam benne, hogy én ugyan ebben a földi életben soha belé nem szagolok. Számos kiváló irodalmi termék vár rám a könyvtáramban, évek óta förtelmes szégyenem, hogy még el nem olvastam őket, társaságiban nem is merném bevallani, hogy úriember létemre ilyen nagy és fontos irodalmi kincseket nem ismerek. Majd meg hogy éppen ilyen férc-izéket olvassak gyönyörű nyári vakációm boldog napjaiban! — mikor én amúgyis az idegeimet kiipihen- tetni jöttem ide. ahogy az orvos tanácsolta. Csak semmi izgalom, csak sommi könyv, hanem napfény és erdő és hullámverés! Nem is értem, talán az a borús idő tette, hogy egyszer csak mégis belekotor asztam a titkár könyvei közé. Vagy a betűvel való ősi mérgezettség ... Mert hiszen aztán újra lett szép derű és szabad természet kitárult keble satöbbi, de én szégyenletes bűnöző mozdulattal behúzódtam a Bélig lesötétitett szobába s aztán hanyattheverve az ágyon: tehetetlenül olvastam. olvastam. Elolvastam két szenvedélyes politikai röpira- tot Tisza Kálmán ellen, Verhaaste tudományos monográfiáját a belgakongói pókfajokról, végül aztán, persze, hiába is volt minden védekezés, belekaptam a szenzációregényekbe. Közben bosszankodtam magamra és lenéztem az irodalmi Ízlésemet, hogy ilyesmit olvasok. Hívtak az ismerőseim kirándulni, meg fürdeni, nem mentem, olvastam. Na, csak amig még ezt befejezem. Olvasásom mégiscsak járt egy s más tanulságokkal. Beláttam, hogy emberismenetem gyarló, hogy a legutolsó deitektívvel sem mér- kőzbetem következtetések pontossága és lelemény tekintetéiben. Mindig másra sült ki a gyilkosság, mint akikre én gyanakodtam. Akiket pedig becs ülésembe fogadtam a regényben, azokról rendre kisült, hogy körmönfont gazemberek. Nahiszen, úgy látom, szépen állok a.z erkölcsi érzékemmel... Aztán most itt ái'ok, teljességgel megakadva ezzel a repülőgépben elkövetett gyilkossággal. Föl vagyok háborodva a gazság miatt, erkölcsi érzékem megtorlást követel, de hiába, a regény végéről hiányzik ez a pár levél. Először túl akartam tenni magamat rajta, ilyen szamár semmiségen, na, de ■ aztán mégis behivattam a kis pincérgyereket és — mert pár sor leírására lusta voltam — átüzentettem vele a titkár uihoz, kéretem szépen, üzenjen meg csak annyit, ki ölte meg a repülőgépen az uzso- rásnőt? A gyerek alighanem hiányosan adta át az üzenetet, mert pár perc múlva ijedt arccal jött maga a fürdő titkár, hogy az ég szerelmére mi történt az uzsorásnövel, avagy tán énveleim. Mutatom neki a hiányos regényt és követelem rajta, mondja meg, ki a gyilkos. — Kérlakszépeu, magam se tudom. A nagylelkű ajándékozó, az már igv csonkán ajándé-J kozta. Ajándék lónak nem kell ilyen csekély hiányát nézni. Ha nemi lett volna hiányos a könyv, akkor bizonyára nem is ajándékozta volna a könyvtárnak. — Vigyen el az ördög akkor mért nem figyelmeztettél. hogy csonka a könyv. De most már mondj legalább valakit, aki ismeri a könyvet. hogy attól kérdezzem meg a végét. — Megállj csak . . . igen. már emlékszem, a. helybeli droguistasegéd ajándékozta könyvtárunknak a müvet. Fölkeltetni tehát, meglehetősen bosszankodva, lementem a parkiba a drogériába. Vettem két csinos tarka, zeelbfésüicskét és egy igen érdekes cipő zsinór göcs-rögziltőt, aztán ráteralitem a szót a Repülő Halálra. — Sajnálom bérem, magam se tudom a végét. Én is úgy kaptam ajándékba egy kaposvári droguista barátomtól, nála állítólag még ép volt. Majd ha holnapután bemegyek áruért Kapósba, megkérdem tőle. Ebben megegyeztünk, de aztán arra gondoltam, (hogy mit törődjem keit napig is egy ilyen piszlicsár dologgal, szégyen is volna, inkább fölhívtam hát a postán — alig kellett kitérni a postáig — Kaposvárott azt a drogériát. Nem volt szerencsém. Kétszer más drogériát hívtam föl, mikor pedig harmadszor ráakadtam .a megfelelő drogériára, akkor kisült, hogy a keresett alkalmazott már féléve Debrecenben van alkalmazásban, de a főnök ur azt mondta a telefoniba, hogy csak szóljak neki, mondjam meg őszintén miről van szó, mert annak az ipsének már amúgy is sok van a füle mögött, nagyon jó lesz, ha én is elmondom a magamét. — Ó, semmiség kérem, egészem semmiség, izé, családi ügy, egy idősebb uzsorásnő halála, a torkán egy kis karcolás nyoma és hogy izé, ki volt a gyilkos, egy regény az egész. Bosszankodva lecsaptam a kagylót, mert a droguista nagy magyarázkodásokba kezdett. Ördög vigye, nem olyan fontos nekem az egész, egy ilyen szamárság! Ebéd előtt azonban a sízobapincér értesít, hogy hivatnak a postára-, a telefonhoz, Debrecenből. Egye meg a fene, hát még nem tudták elfelejteni. Na legalább -most megtudom, ki volt- a gyilkos. Elmentem a postára. A telefonban egy izgatott hang fogadott, hogy az égre, mi van Ma- tild nénivel és hogy honnan kaptam a gyászos értesítést. Mondom, hogy tévedés, csak egy regény megoldásáról van szó, a Repülő Halálról, hogy .mi van annak hiányzó végén. A djroiguistasegéd nagyon elkedvetlenedett, amikor hallotta, hogy Matild nénivel csak tévedés történt,' egyébként a Repülő Halált nem ö ajándékozta Feri barátjának, a bugyiilfüredi segédnek, ő a Vörös Angyalt adta neki, de egyébként a Vörös Angyal hátulja szintén hiányos volt. A többit már nem hallgattam meg, elhatároztam, hogy ezentúl minden regénynek a befejezését fogom elolvasni, biztonság kedvéért. Ahogy megyek haza a postáról, látóm, hogy a vasútra járó autóbuszon egy csinos fiatal hölgy éppen a.z ismert cimképü regényemet olvassa, a Rppülö Halált. Az autóbusz még állt, hirtelen elhatározással odaléptem hát és a legudvariasabban, bár lehet, hogy némi zavart elfogódottsággal megszólítottam a hölgyet, hogy csak egy perccel ajándékozzon meg. A porköpenyes hölgy csak végigmért. mintha legalább is -megsértettem volna. — Oh, kérem, csak egy pillanatra, amig az autóbusz el nem indul, vagy mondjuk, meHé- üiök pár percre s azalatt megnézem, mi van a könyv végén. Egy idősebb hölgy szigorúan végigmért, majdnem rémülten kiáltott a- szálló kapujába: — Tóm, gyere légy szives... itt egy ur, egy valóban különös kéréssel, szokatlan magaviselettel ... — Oh kérem, ha igy állunk, hát csak hagyjuk, hagyjuk, számomra nem annyira fontos .. Előkelő vacsorára voltam hivatalos és a háziasszony — kedves figyelem! — egy népszerű és máris fiatal írónő mellé ültetett. A háziasz- szony biztatott: — Beszélgessenek irodalomról! Jó? — Nagyon jó. Legalább nyugodtan végigehe- tem a vacsorát. Csakugyan igy történt. Nyugodtan ettem, miközben szomszédnőm izgatottan beszélt az irodalomról. Mindenféle ravasz fondorlattal be akart huzni a vitába, amikor nem álltam kötélnek, szidni kezdte müveimet és amikor ez sem használt, megadta nekem a kegyelemdöfést: magasztalni kezdte saját müveit. Úgy belemelegedett a dologba, hogy enni is elfelejtett. De az is lehet, hogy éppen fogyókúrát élvezett. Amikor vacsora után végre rágyújtottunk, ellenségesen kérdezte: — Maga nem szereti az írónőket? — Dehogy nem. De tudja, ki volt Sylvain Maréchal? — Nem,. — Francia ügyvéd, aki nem is olyan régen, 1801-ben, törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyben meg akarta tiltani az Írást meg az olvasást a nőknek. Gúnyosan kacagott: — Őrültség! Akkor én ma nem írhatnék. És nem írhatna Selma Lagedöf és Sigrid Undset sem ... Mit nevet? — Eszembe jutott valami. Éppen Sigrid Und- setról. Ha megengedi, elmondom magának. Én egy hires norvég írótól hallottam ezt a történetet. Szabad elmondanom? — Szabad! — Amikor Sigrid Undset megkapta a Nobel- dija-t, egy előkelő stockholmi ur nagy kerti ünnepet rendezett az Írónő tiszteletére. A Maelar tó partján fekvő pazar nyaralóba hivatalos volt Stockholm szine-java, a Nobel-dij bizottsága, írók, katonák, diplomaták, ragyogó nők. A nyaraló tóra néző, óriási terraszán terítettek vacsorához: frakkok, uniformisok, mélyen kivágott, könnyű estélyi ruhák ülték körül a virágos asztalt, csak Sigrid Undset jelent meg állig begombolt szürke utazóruhában. A stockholmi hölgyek összesúgtak: — Ez az egyénisége. A nagy norvég írónő a főhelyen ült, a házigazda mellett. Lampionok virítottak a kertben, csillagok fürödtek a tóban, a város, a kis szigetek, a tó, a tenger, a távoli muzsika a kertben, tündén éj, pazar vacsora, pompás italok és az egyes foqások között ősi svéd szokás szerint régi balladákat és népdalokat énekeltek az ünnepi köntösben pompázó bárdok és igricek. A házigazda büszkén és ellágyultan fordult az írónőhöz: — Mit szól a mi gyönyörű Stockholmunkhoz? Észak Velencéjének mondják ... ez a tó .. . ezek a szigetek — Az írónő ránézett a vendéglátó urra és bágyadtan azt felelte: — Nem szeretem a szigeteket.-— De ez a viz . .. — Nem szeretem a vizet. A házigazda nyelt egyet. Megzavarodott egy kicsit. Látta, hogy az írónő borospohara érintetlen. Ragyogó arccal biztatta az ünnepeltet: — Kóstolja meg a borunkat.. . Az írónő elutasítón rázta fejét: — Nem szeretem a bort. A házigazdának már káprázott a szeme, égett a füle. Tanácstalanul nézett körül, hátha mégis csak akad valami, aminek az Írónő megkegyelmez. Az énekesek éppen akkor fejezték be az Eddának valamelyik népszerű slágerét. A házigazda megkönnyebbülten lélegzett föl: — De az énekeseink ... Nem tudta folytatni, mert Sigrid Undset máris rávágta: — Nem szeretem az énekeseket. A társalgás itt egy pillanatra megszakadt. Bekövetkezett a tósztok pillanata, az első fölköszöntőt természetesen a~ házigazda mondta az ünnepekre. Remek kis beszédben méltatta Sigrid Undset irói érdemeit és meghatottan büszkélkedett azzal, hogy a világirodalomnak ezt a tündöklő csillagát, az uj Nobel-dijast szerény házában vendégül láthatja. Viharos taps, tom- bolás, lelkesedés, öröm csillogása: mindenki az ünnepeltet nézte, aki állig begombolt, szürke ruhában szerényen meredt maga elé a tányérba. A házigazda boldogan ült le és a sikeren fölhúzd ulva és egy kis köszönetért esedezve megint az írónőhöz fordult: — Meg volt elégedve velem? Az írónő jóságos tekintettel nézett a házigazda szemébe: — Nem szeretem a tósztokat. ... Az a barátom, aki ezt a történetet elmesélte nekem, igy fejezte be: — Hát, kérem, aki ilyen kiállhatatlan és mégis Nobel-diiat kap, annak tudnia is kell valamit. Az írónő egy pillanatig hallgatott, azután vállát vonogatta: — Tulajdonképen mi köze van ennek a történetnek ahhoz, amiről beszélgettünk? — Csak annyi, hogy maga nagyon kedves. — Jó is lesz kérem, ha elpucol, mielőtt az ur jön, mart az nem olyan ember! — jött most aiz utasod védelmére maga a sofőr is. Oktalan voltam, hebehurgya, de mit magyarázkodjam, bosszankodva légy in teltem és továbbállattam, pár csipős szó hangzott még mögöttem, de azt is mintha nem hallattam volna* Hazamentem és összemankoltam azt a hat- nyolc szenzációs regényt, amelyet elolvasás végett még a kölcsönkönyvtárbái kimarkoltam a múlt héten, hogy viszem őket vissza. Akkor azonban észrevettem, hogy a sétauton vendégeim érkeznek. Kákanyi, a neves festőművész meg a modellje, azazhogy tavaly óta már a felesége, igen derék, gondos asszonyka. Vagy hét hete itt nyarainak, ők is, de eddig csak úgy távoliról köszönitgettünk egymásnak. Kákonyival elbeszélgettünk, főleg művészet- elméleti és mii vésze tpolitikai kérdésekről, de láttam, hogy még valami van az öregnek a begyében, még alkar valamit. — Te — hajolt hozzám halk szóval, kissé restelkedve, — úgy mondták, te elolvastad azt a bizonyos regényt, a Repülő Halált... igaz? —- Igen, igen, hát te is? Mert akkor most megkérdhetem, hogy — — Ne vágj a szavamba, no! A könyv, mikor én olvastam, mátr hiányos volt. de örülök, hogy te ismered a könyvet, végre egy ember, mert mások is csak tőlem kérdezték, semmiség az egésiz kérlek, de mégis csak mindegyre rá gondoltam. éjjelenként is eszembe jutott, pedig nekem jól kellene aludni, engem azért küldtek ide az orvosok, hogy az idegeimet pihentessem — A felesége aggódva kezdte csillapítani: — De apus, hát ezt. igéké? Nem megfogadta, hogy nem fog többé rágondolni? Úristen, agy .ilyen kiváló egyéniség, egy nagy festő- tehetség, aztán ilyen kis szamárságba ragad béllé! Apus, nem szegyenli, hogy az orvos tilalma ellenére izgató olvasmányt vett a kezébe? — Fogd be a szád, kérlek, már hogy volna ez izgató olvasmány?! Ki olyan hülye, ki olyan marha, hogy ilyesmiken fölizgatódjék?! — ordította mind vörösebbre dagadva. — Hogy mered állítani, hogy engem ilyesmi egyáltalán izgatna? Izgatja a keserves keresztapádat! Tenyerével a kerti asztalt csapkodta, szegény asszonyka mártír arccal csak fölállt, hoz- zámihátrált két lépést, a.zfán egy pillanatban halkan odasugta nekem, hogy az ura észre ne vegye: — Nyugtassa meg kérem, látja, egészen odavan. — Kérlek, — mondtam neki, — hiszen nem olyan fontos az egész, aiz a gyilkosság. — Hát persze, hogy nem. Nem érdeme® róla beszélni se. Csak úgy egészen mellékesen megkérdem, hogy ha már olvastad, ki hát a gyilkos: a kiszipolyozott urhölgy, vagy az unokafivér? — Az igazat megvallva — próbálkoztam sajnálkozva kertelni, de az asszonyka rémülten o das ug ta nekem: — Mondjon valakit! Vállalja magára! Vállaljam magamra? Én? Zavartan hápogtam: — Izé, kérlekszépen, éu öltem meg... már tudniillik, úgy értem... persze, úgy látom, mindketten meg vannak döbbenve ... Úgy értendő, egészen bizalmasan beválthatom, hogy én írtam azt a regényt. . Az angol irói név az csak álnév. Hja. szegény magyar iró, ha meg akar élni, kénytelen angol meg francia szenzáció-regényt írni, persze. — Na. ez különös. Hát persze, természetes. Na, aztán mondd, kivel öletted meg az uzsorásnődet? — A .., detektiwel. — Ugyan?! Nem hittem volna! Hogy ilyen becsületes álarcban olyan komisz piszok alak legyen . ., ámbár mégiscsak sejtettem róla ... Lecsillapodott lélekkel karolt belém, ahogy most visszaindultunk a sétány utján. Az asz- szony gondosan jött utánunk, a festő pedig mély barátsággal simult hozzám: — Bizony ... a. magyar tehetség, lám ... Én is kérlek, gyakran kénytelen vagyok ugyanis saját nevem alatt n'csó kis képeket, fejtegetni, melyek nem az én alkotásaim ... Kákonyi a szálló ablaka alatt elhaladva, még bekiáltott valakinek: — Tanácsos uram, megtudtam számodra is: a detektív volt a gyilkos! Elválásunk előtt aztán még szépen megosztoztunk . Kákonyival a nála lévő szenzáció- regényekben: három nekem, három neki. A Repülő Halál vége Irtás Bodor Aladár 0 Beszélgetés az Ipóaüvel IrtasHeltai Jenő Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSice • • I Üveg — porcellán — villany csillárok! iHmmiiiiiiiimHiimiiiiiiiiimiiiiniiiiiiAiimmRiimMnmiiiiümniinwiimiiiiiiiiiiiiinmiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiimiiHnmiiiimiimi Modern képkeretezés, üvegezés IIIIIIIIHIIIIIÍIIIIIIIIIIIIIIIIItlIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllW Telefon 2423 Alapítva 1833
