Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-23 / 268. (3820.) szám
£ belpolitikául üteme (d) Prága, november 22. Hodza kormányelnökségéröl előre azt mondták, hogy programban nem fog újat hozni, ellenben az eddiginél gyorsabb munkaütemet fog diktálni. Az uj miniszterelnök karmesteri pálcájának prestissimo üteme máris meglátszik a parlamenti bizottságok munkáján. Többhavi stagnálás után a belpolitika mozgásban van, valóságos infláció van miniszteri megnyilatkozásokban. Tegnap egyszerre öt miniszter mondott expozét, öt tárca munkatervei kerültek egyszerre szőnyegre. Annyi sok politikai szenzáció egy csomóban, hogy a lapok alig győzik földolgozni és hasábjaikba begyömöszölni a túlsók anyagot. A, közvéleménynek mindegyik nagy tervhez volna elég mondanivalója, de a terváradattal szemben szinte elakad a sajtó szava s az egyetlen, amit az egészből első pillantásra konstatálhat, az éppen maga az ütem kifullasztó gyorsasága. Mert mihez szóljunk hamarább? Ahhoz, hogy Necas miniszter ötmilliárdos beruházási tervekről szól, meg arról, hogy a fedezet zavartalan folyósításának kérdései még megtárgyalásra várnak? Arról szóljunk, hogy Zadina miniszter földtehermentesitési terve mennyire sürgős és szükséges, csak éppen az a meggondolkodtató benne, hogy a tervezett tehermentesítési intézetből egy újfajta földhivatal fog esetleg kifejlődni, mert egyik főfeladata ismét a telepítés lesz? Vagy Krcmár miniszter szavait méltassuk, aki nemes őszinteséggel beismerte, hogy vannak egyes iskolák, amelyek ,.jogtalanul" létesültek s igy az ez évben létrehozott iskolák közül nem mindegyikért vállalja a felelősséget, vagy pedig ama szavait emeljük ki, amelyekben elitéli az iskolák körül a gyermekekkel űzött lélekfogdosást? Vagy Hodza miniszterelnök ama nagyjelentőségű kijelentését rögzítsük, hogy Kárpátalja megkapja önkormányzatát, amint azt a békeszerződés. illetve az alkotmánylevél másfél évtizeddel ezelőtt előírta? Vagy Remes költségvetési főelőadó gerinces és bátor jelentését emeljük magasra, amelyben ez a kormánypárti képviselő tisztára ellenzéki nyíltsággal bírálta a pénzügyminiszter optimizmusát és szókimondó jellemzésben részesítette az adóbehajtás rendszerét? Avagy tán az általános szociális helyzet ama sziv- bemarkoló adataira fordítsuk figyelmünket, melyeket Machnik és Necas miniszterek ajkáról hallottunk, hogy például a katonák 80 százaléka otthon gyengébb élelmezést kapott, mint a kaszárnyában, vagy azt, hogy a lakosság nagyobbik fele a létminimumon aluli életszínvonalon tengődik? Gyorsvonati sebességgel száguldanak el előttünk a nagy témák, a gyors ütem törvényhozónak, újságírónak egyaránt nehézzé teszi a témánál való megállást és elmélyülést. Am van valami ebben a száguldásban, ami maga téma és lerögzíteni való. Érdekes újdonság a parlamenti munka gyorsított ütemében van, hogy mostantól kezdve állítólag minden egyes ellenzéki kezdeményezés is tárgyalás alá fog kerülni a bizottságokban. Ez az-ellenzék törvényhozói munkájának gyakorlati előtörését jelenti a kormánytöbbség eddigi merev elzárkózásával szemben. Ez természetesen nem a kormánytöbbség hirtelen nagylelkűségéből fog igy történni, hanem azért, mert az ellenzék eszmei ostroma ebben a kérdésben kapitulációra kényFrancois Poncet Hitlernél Újabb közeledési kísérlet Paris és Berlin között Feitüníen me'e? ipiüwi tagiammal! a nftisel bpo’t a frsnra raa^köwat látogatásával -» A Miie.sdis hiüeríril ír a ba oldali frantia sajtó -» „Kö.csönös jóindulat és barátságos szellem** jegyében foly tak le a tárgyal ltok Páris, november 22. Francois Poncet, Franciaország berlini nagykövete tegnap kihallgatáson jelent meg Hitler kancellárnál. A tárgyaláson jelen volt báró Neurath birodalmi külügyminiszter is. Francia politikai körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a berlini nagykövet látogatásának. A ma reggeli párisi lapok élénken kommentálják az eseményt s megállapítják, hogy Francois Poncet Parisból, ahol La- vallal beható tanácskozást folytatott a németfrancia viszonyt érintő kérdésekről, azzal a határozott küldetéssel tért vissza állomáshelyére, hogy tájékozódjék a német kormány álláspontjáról a Franciaországhoz való közeledés problémáját illetően. A lapok rendkívül meleg hangon írnak a látogatásról és egyöntetűen kedvező jelnek Ítélik meg azt a körülményt, hogy a berlini sajtó a tanácskozások barátságos szelleméről ír és megállapítja, hogy mind a két oldalról kölcsönös jóindulat hatotta át a két államférfiu megbeszélését. A tárgyalás részletei egyelőre még ismeretlenek, de maga az a tény, hogy hosszabb idő óta ismét alkalma nyílott a francia nagykövetnek beszélgetést folytatni a birodalmi kancellárral és megismerkedni a német kormány álláspontjával, — kedvező fordulatnak mondható a francia-német viszonyban. Az utolsó látogatást, amelyet Francois Poncet Hitler kancellárnál tett, májusban volt, már pedig azóta olyan jelentős események történtek a világpolitikában, amelyek Franciaország és Németország viszonyát is érintik. Barátságos és gyanakodó francia saitávissihangok A „Petit Párisién" nagyon barátságos szellemben ir a berlini látogatásról, de megállapítja, hogy korai lenne túlzott kombinációkat fűzni az eseményhez. Nem szabad azt várni, hogy már a közeljövőben jelentős következményei legyenek a barátságos szellemű megbeszélésnek. Az „Excelsior" Laval ismert szavait idézi, amelyekkel a francia miniszterelnök a németfrancia viszonyt szokta jellemezni: „A francia- német közeledés nem politikai probléma, hanem általános civilizációs kérdés." Ez Laval tétele s nyilván ezt a szellemet képviselte Francois Poncet a berlini tárgyaláson, A „Journal" megállapítja, hogy érezhető enyhülés állott be a francia-német, eddig meglehetősen feszült viszonyban. A legpesszimisztikusabb hangon ir az „Oeuvre", amely — mint ismeretes — külpolitikai . kérdésekben erősen radikális álláspontot képvisel s az élén járt az .olaszellenes sajtókampánynak is. (Mint emlékezetes, az „Oeuvre" dobta be a nemzetközi politikába Mussolini megbuktatásáról szóló hirt.) A lap mindenesetre erősen világnézeti alapon ítéli meg a külpolitikai eseményeket s ez a beállítottsága kifejezésre jut a francia nagykövetnek Hitlernél tett látogatásáról szóló cikkében is. Az Oeuvre óvatosságra inti a francia közvéleményt és figyelmeztet arra, hogy a barátságos atmoszféra, amely jelenleg Németországban a francia kérdések körül észlelhető, összefüggésben áll a német kormány kölcsöntárgya- lásaival. Németország gazdasági köreiben ugyanis fontosnak tartják, hogy megenyhüljön a Németország és nyugati szomszédai közötti viszony, mert csak igy vezethetnek eredményre azok a kölcsüntárgyalások, amelyeket jelenleg a londoni pénzpiacon folytatnak német pénzügyi kapacitások. A németek tisztában vannak azzal, hogy a nemzetközi politikai helyzet enyhülése nélkül a kölcscntárgyalások nem vezethetnek eredményre. Franciaországban természetesen egészen más szempontok az irányadók. Francia szempontból az a döntő, hogy milyen álláspontot foglal el Hitler a francia-orosz szerződés kérdésében. Ez az állásfoglalás fogja Franciaországnak megmutatni, hogy Németország részéről alkalmi barátkozásról, vagy pedig őszinte közeledési szándékról van szó. Kedvezd légkör a francia-német viszonyban Nagyon érdekes a Havas-iroda jelentése a berlini megbeszélésről. Mindenesetre igyekszik az eseményt bagatelizálni és óva inti a francia közvéleményt, hogy tulzotl jelentőséget tulajdonítson ennek a barátságos gesztusnak. Elismeri, hogy a berlini lapok nagyon meleg hangon foglalkoztak az eseménnyel s úgyszólván valamennyien megállapítják, hogy a tárgyalás barátságos szellemben és a kölcsönös jóindulat jegyében folyt le. Ennek ellenére nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a megbeszélésnek. Az egészen természetes, hogy Francois Poncet Párisból való visszatérése után kereste az alkalmat, hogy beszélhessen a birodalmi kancellárral. Parisban, mint ismeretes, a berlini nagykövet beható megbeszéléseket folytatott a miniszterelnökkel és a francia kormány álláspontjáról akarta informálni a német kancellárt Ebben a szellemben folyt le a berlini tanácskozás, aminek már csak azért sem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mert hiszen rendes szokás, hogy a diplomáciai képviselők időnként az államfőnél látogatást tesznek és informálják a két országot érintő kérdésekről. Kétségtelen azonban, hogy a megbeszélés kedvező légkört teremtett a német-francia viszonyban. A barátságos szellem, amelyben Hitler kancellár és a francia nagykövet beszélgetését áthatotta, mindenképpen jele annak, hogy Franciaország és Németország között a politikai légkör barátságosabb lett és remény van arra, hogy a két ország között az érzelmi ellentétek is meg fognak szűnni. Nemzetközi politikai szempontból is kedvező jelnek mondható a kancellár és a franszeritette a kormánytöbbség okosabb fejeit. De ez még csak formai jellegű előtörése az ellenzéknek. Tartalmi, tárgyi tekintetben is hasonló előtörést látunk. Ha a most fölmerült sok kormánytervet futólag szemügyre vesszük, kiáltóan szemünkbe ötlik az, hogy a kormánytervek legnagyobb része olyan gondolat, amit az ellenzék — s nem utolsó sorban a magyar ellenzék — már esztendők óta szívós következetességgel követelt. Például Kárpátalja autonómiáját már Hodza is megvalósitandó- nak mondja, a magyar református egyház alkotmányának jóváhagyását már cseh nemzeti szocialista és szlovák agrárpárti törvényhozó is sürgeti, a szlovenszkói országos iskolatanács most már a kormány- többség ,,követelései" közé jutott, a mező- gazdasági bizottság határozatai feltűnően megegyeznek a magyarság pártjainak ismert gyakorlati követeléseivel s ami a legszembetűnőbb: a kormány földtehermente-, sitési programja föltűnően hasonlít a dr. Törköly József által három évvel ezelőtt benyújtott javaslathoz. Ezek és az ezekhez hasonló tények mind azt bizonyítják, hogy az ellenzék által fölvetett és régen követelt eszmék meggyőző és átütő ereje lassan, de biztosan győzött, a kormánypárti fejeket is meghajlásra kényszeritette s a kormánypárti Saulokból ugyanezen eszmék apostolai lettek. Az ellenzék által hirdetett politikai eszmék ugyanis közben annyira népszerűek lettek, hogy az előlük való elzárkózás a kormánypárti politikusokra is a politikai bukással lenne egyértelmű. És ebben a taktika- változtatásban látjuk az ellenzék munkájának reális építő értékét és eredményét. Az ellenzék munkája abban áll, hogy az általa vallott igazságok erejével és a közvélemény meggyőzésével a kormánytöbbségre rákényszeríti a saját programját. A kormány- többség inerciáját az ellenzék aktivitása hozza mozgásba § ennyiben az ellenzék a politikai életben a kovász és a közvetlen hajtóerő szerepét játsza. Különösen leszegezhetjük ezt a magyar kisebbség viszonylatában. A magyar ellenzéket gyakran vádolják azzal, hogy nem vállal aktív szerepet a politikában. Hát kell-e annál aktívabb hatóerő és szebb eredmény, mint ha egy Hodza is a magáénak kénytelen vallani a ruszinszkói autonómia követelését vagy a szlovenszkói iskolatanács gondolatát, avagy ha Zadina miniszter tehermentesítési tervezetében diadalmasan érvényre jutni látjuk Törköly törvény- javaslatának alapgondolatait? Mi ez más, mint az ellenzék eszméinek diadala? Mikor jutott volna el a kormánytöbbség idáig, ha nincs az az ellenzék, amely dialektikájával és a tömegmeggyőzés eszközeivel rá nem bírja a kormánypártokat, hogy e tervek erkölcsi ereje előtt kapituláljon? Az ellenzék a politika uj ütemében nagy erkölcsi diadalt könyvelhet eh *<#>• Ma: flagy rádió melléklet 18 oldal ára KC 1.20 Előfizetési ár: évente 300. félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonla 26 Ké„ külföldre: évente 450, SzloVeflSzkÓí és rUSZÍUSzkÓi maPUÜrsáP V [C & T, r ' m félévre 226, neoyedévre 114, havonta 38 Ké. • . Prága II., Panská ulic - 12, III. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-va! több. nolUlkCLl napilapja • * TELEFON: 303-11 •* • Egye s szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖNYCiM HÍRLAP, PRftHfl.
