Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-22 / 267. (3819.) szám
1 ,::;Í Ma: Gycrmphin?i8fth^l 267 7Q'9'5Iá9> * Vínt*k *,W5 n°ve nbír 22 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 K6-val több. Egyes szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkóí és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • © TELEFON: 303-11. « © SŰRGÖNYCIM HÍRLAP, P R A H A. Egy vers el korona Zadina miniszter föltárta földtehermentesitési programját Földlehermenfesftésl inlézet létesül - 20-30 mill érd adósság terhel a mezőgazdaságét - Szlovenszkón a gazdák 17 százaléka nyűg e’ivisaíhe'etlen adósság terhe alatt 4'5 lesz a jelzálog-kamat, Szlovenszkón és Kárpátalján 5’5 százalék alább égy Százalékkal. Az első helyen biztosítóit jelzáloghitelek kamara 4.5 százalék lesz és ez egyben a legalacsonyabb középeurópái kamatláb. Szlovenszkón és Ruszinszkóban nem lehetett betartani ezt a mértéket s ott 5.5 százalékos lesz a legalacsonyabb kamat. A tőketörlesztési részletek elnyujtásával is segítenek az adóson. A moratórium megszűnik. A rövidlejáratu hiteleknél a részleteket nyolc évre osztják fel, az ínséges járásokban 9 évre. A hosszúlejáratú jelzáloghiteleknél a részleteket egészen negyven évre osztják fel. A gazda e részleteket október elsején és április elsején fogja fizetni. A fóEdiehermen'es tés e!vei A gazdák segélyezésére irányuló akció három fejezetre osztható. A miniszter kiemeli a középső fedezetet, amely a gazdák kényszeregyezségi eljárását szabályozza. E kényszeregyezségi eljárásban a gazdáknak adott jelzáloghitelt bizonyos határig védik. E hátár kérdésében még nincs megegyezés. A többi adósság szabad egyezkedés tárgya lesz. Ezeket az adósságokat öt éven belül lehet fizetni, kamatmentesen. Ezen kivül a közterheknél is bizonyos enyhités következik be. A kamatlábat a biróság 4.5 százalékra szállíthatja le. A kényszeregyezségről 51 százalékos személyi és követelési többség határoz. A legfontosabb kérdés a becslések kérdése. Figyelembe akarják venni a mezőgazdasági üzem jövedelmezőségét s értelmes középutat keresnek, hogy a becsléseknél egészséges alapot teremtsenek az akció sikere érdekében. Igen nehéz a kezesek kérdése s azt az érvényes jogszabályok figyelembevételével kellene elintézni. Azoknál a gazdáknál, akik nem kénytelenek bírósági egyezkedésbe belemenni, az adósságok fizetését 15 évre lehet felosztani. Ezen kivül egyes adóenyhitések is várhatók. A földtehermentesitési intézet föladata A pénzintézeteknek okozott károkat résiben helyre lehetne hozni földtehermentesitési intézet megalkotásával. Három feladata volna: 1. a gazdaadóságok rendezése, 2. a földreformból eredő gazdasági és pénzügyi agenda s 3. befolyást gyakorolni a földbirtokállományra a telepítés szellemében. Ha a gazda a kényszeregyézségi feltételeket nem tartaná be, vagy ha a hitelezők követelésére árverés volna tartandó, akkor az úgynevezett tehermentesítési árverést tartják meg, melynél a földtehermentesitőintézet venné át a legmagasabb ajánlattal a birtokot s azzal a leghelyesebb mezőgazdasági intenciók szerint járna el. Az intézet működéséhez szükséges tőke mintegy 15 évén belül előteremthető. Az intézet emissziós tevékenységet is kifejthetne. A kibocsátott kötvények pupilláris biztonságot élveznének. (A földművelésügyi miniszter e tervezeté véges-végig a dr. Törköly-féle földtehermentesitési javaslattal egyértelmű, kivéve természetesen a telepítési célzatot. Dr. Törköly József három év előtt juttatta el javaslatát dr. Hodza miniszterhez.) Aüatmonopól un Az áikiatitenyésztée szabályozásának kérdfeátré vonatkoizóan a miniszter a következőket mondotta: A tervezett áililátértákesitő társaságban a fogyasztók, az iparosok és kereskedők s a termelők is képviseletet ka.pnak. A társaság azért alakul, hogy az állat- és húspiacon rendet teremtsen. A gazdákon azzal (n. p.) Egy prágai irodalmi szalonban a minap nagy vita folyt. Felsorakoztak a világszemléleti érvek, a politikumok összes válfaja, irodalompolitika és politikai irodalom, egyszóval minden, amire szükségük van azoknak, akik nem születtek íróknak, ellenben írnak. Az egyik Írónő, egy szép, halkszavu fiatal asszony nem vett részt a vitában. Egy távolabbi sarokban ült és egészen különleges dolgot müveit: szendvicsekkel telerakott nagy tányért tartott maga előtt és szakadatlanul, törhetetlen buzgalommal evett. Azt gondolhatta az ember, hogy nem érdeklődik irodalom iránt, éltompult vagy fenhéjázó, túl van mindenen és blazirt. A hatalmas étvágy ezt megcáfolta. Az Írónőt a prágai irodalmi körök jól ismerik és nagyon becsülik, csak azt kárhoztatják, hogy nem tartozik semmiféle politikai párthoz. A 1‘art pour 1‘art irodalmat pedig nem becsülik sokra azok, akiknek az irodalom csak eszköz. Már nem tudom, hogyan történt, de a társaság egyik kotnyeles és forrongó tagja, akit alkalmasint csiklan- dott a sok elmélet, hirtelenül megszakította a vitát és az Írónőhöz fordulva megkérdezte, mért eszik ilyen embertelenül sokat. A szép halkszavu asszony finoman elmosolyodott, aztán olyat mondott, ami több volt minden elméletnél és irodalompolitikánál. Az ősember csatakiáltását hallatta, amint szinté bocsánatkérően, de azért nagy természetességgel súgta: „Éhes vagyok!" Ez a két szó képezte a most lavinásan gördülő társalgás mottóját: nem hitték el neki. hogy éhes, hiszen aki a legnagyobb prágai napilapok hasábjain versekkel és novellákkal megjelenik, nem lehet éhes, mert eléget keres. A fiatal írónőnek igen jó neve van, nagyon becsülik az írásait és különösen a verseit. Nehezen hihető el. hogy éhezik. Az írónő csendes maradt és nem lázongott. Csak amikor egyenes kérdést intéztek hozzá aziránt, mennyit kap egy-egy versért, kimondta: öt koronát egy versért, nyolcat egy novelláért. Mivel pedig nem hitték el neki, hát egy kicsit kotorászott a retiküljében, aztán nyugtákkal bizonyította állítása valódiságát. Nos, ma az irodalom határozottan hanyatlófélben van, azért is jelenik meg számszerint annyi könyv. Viszont fantasztikus elszántsággal vetik rá magukat az olvasótábor utolsó mohikánjaira azok, akiknek az egyéni, irodalminak mondott érvényesüléséhez feltétlenül politikum kell. Nem, ők nem alkusznak soha és a versért járó öt korona helyett nyomban elfogadják az ezreseket, amelyeket azért kapnak, hogy lehetőleg megtépázzanak mindent, ami 1‘art pour Tart. Mégis nagy rémületet okozott a fiatal Írónő bejelentése az öt és nyolc koronáról és kiderült, hogy az irodalmi berkek habitüéi, a nyugalmas pontokon elhelyezkedett irodalmi hadvezérek mitsem tudtak árról, hogy prágai nagy lapok egy tehetséges és néha zseniális verset öt koronára taksálnak. Viszont azt sem tudták, hogy egy tehetséges és néha zseniális költőnő kénytelen ezt a sarki hordárnak kijáró összeget elfogadni, sőt még nyugtát is ad róla, hogy nyoma legyen az irodalomtörténetben. Utána regényre került a sor és akkor meg az derült ki, hogy ha az írónőnek nagyon kedvez a női szerencse, akkor folyóiratoktól háromszáztól négyszáz koronáig terjedő honoráriumot kap egy jól fejlett regénykéziratért. Prága, november 21. Zadina földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági bizottság mai ülésén terjedelmes expozét mondott, melyben resszortja legaktuálisabb kérdéseire terjeszkedett ki. Zadina miniszter beszédének első részét az úgynevezett aktuális gazdasági kérdéseknek, második részét a mezőgazdasági iskolaügynek s a harmadik részt az állami erdő- és mezőgazdaságok ügyének szentelte. A gazdák eladósodottsága A földművelésügyi minisztérium 20, magán- tudósok 30 milliárdra becsülik az eúósságot, az igazság a középen lesz. A terhek mértéke országokként és birtokokként váltakozó. 1935 január elsején egy hektárnyi mezőgazda- sági területet a 2 hektáros törpegazdánál 4500 korona, az 5 hektáros gazdánál 3600, a 20 hektáros gazdánál 2250, az 50 hektárosnál 2110 korona, a 100 hektáros kisbirtokosnál 4040 korona adósság terhelt. A terhek nagyok Csehországban, Kisebbek Morvaországban s legkisebbek Szlovenszkón. Tehermentes Cseh- és Morvaországban a gazdák 20 százaléka, Szlovenszkón 15 százalék. Egy hektáron 1000 koronáig terjedő teher Csehországban a gazdák 22.5%-nál, Szlovenszkón a gazdák 40 százalékánál van. A történelmi országokban áz eladósodott gazdák 18, Szlovenszkón 17 százaléka van elviselhetetlen eladósodottság terhe alatt. Ezek az elviselhetetlen terhek 9 milliárd koronát tesznek ki. Moratórium, kamatláb- leszállítás A moratórium elhalasztotta ugyan a teljes összeomlást, de érdemben nem segített. Első komoly segítség a kamatláb leszállítása volt, de az sem volt elégséges. A most tervezett leszállítás a kamatterheket mai összegük egyhatodával csökkenti, legAz irodalmi alkotást még sohasem ítélték meg ennyire a kínálat és kereslet elve szerint, mint ma, de a fent feltüntetett ösz- szegek némi túlzások. Talán csak szórakoztatás kell és nem irodalmi alkotás, de akkor meg mire valók a tehetségtelenek irodalompolitikai vezérszólamai? Hatalmas tüzérségi előkészület után megjelenik az uj folyóirat, amelynek az az egyetlen célja, hogy az eddigieket támadja. Aki bírja, marja és aki anyagilag erősebb, hosszabb ideig bírja. Az iró nem számit, fő a támadás és a vita. Áz irót öt és nyolc koronákkal könnyen el lehet intézni, először, mert éhes és sorra bekapja a szendvicseket, ha egyszer véletlenül hozzájut, másodszor, mert hiú és örül neki. ha megjelenik: nyomdafesték mindenek fölött! Persze, mondják az irodalmi főemberek, a jóllakottak és irodálompolitikusok, ha ma valaki azt hiszi, hogy megengedhet magának vaskos naivitásokat és áz önmagáért való művészetet előnyben részesíti, akkor méltán éhezik. Ma van politikai jobboldal és van baloldal* van irodalompolitika, azaz olyan irodalom, amely jórészt politikából él, és különben is csak egy cél lehet: az aktivitás. Aki a maga irodalmával ma nem gyökerezik a cselekvés talajában és nem azért ir, hogy neveljen, javítson, enyhítsen és nemesítsen, az nem áll a mai irodalom tetőfokán és nem értette meg a kor követelményét. Nemzetközi irodalmi ankétot kellene megrendezni, persze nem penklubos szósz- szál leöntve és az ankétnak csak egy megtárgyalandó pontja lenne: Egy vers öt korona. Egy vers ma ugyanis mindenütt a világon öt korona, sőt még annál is kevesebb: nem kell, nem nyomtatják le. Egy berlini kiadó nemrégiben egy tucat Ady-verset olvasott német fordításban és nem tudta, hogy Ady irta azokat. Azzal küldte vissza a kéziratot a vélt szerzőnek, hogy tehetségesek ugyan, de kiforratlanok és nem ütik meg a kiadó mértékét. Meg kell érteni, hogy a berlini kiadó nem lehet Ady mértéke és Ady Viszont nem lehet a kiadó mértéke. így hát másutt még öt koronát sem kapni egy versért, akkor sem. ha történetesen Ad^ Endre irta a verset. A kínálat- és keresletszabályozta viszony szerint jobbik esetben öt korona egy vers, rosszabbik esetben egyetlen fillér sem. Nemzetközi ankétot kellene összehívni és ezt az egyetlen pontot megtárgyalni. Minden irodalmi vitánál jobban rámutat arra, hol tartunk, hogyan értékelünk irodalmat és embert. Egy kötet kultúrtörténet nem mondhat el annyit egy korról, mint ez a tény, amely szendvicses kísértetiességgel kipattant egy prágai irodalmi szalonban 1935-ben. A szalon dicséretére legyen mondva, hogy nem indított megszégyenítő mentőakicót a fiatal, halkszavu és tehetséges írónő érdekében, hanem csendes megegyezéssel úgy döntöttek, hogy költő és író minden korban éhezett, esetleg éhenhalt s nem helyes az ilyen szinte természeti törvényszerűségeket otromba emberi kézzel megbolygatni. Hiszen, ime, az igazi tehetség előbb-utöbb mégis csak kitör és szendvicset kér, vagy öt koronát egy versért és ez a dolgok rendje. Aztán pediq; annál hevesebben megindult az irodalompolitikái eszmecsere.
