Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-21 / 266. (3818.) szám
Humanizált háború? (*) A háborúnak ugylátszik tényleg véresnek kell lenni s még sincs igaza annak a kitűnő angol tábornoknak, aki azzal vádolta meg a világháborút, hogy túlságosan embertelen volt, mert fölösleges embermészárlások sorozatán keresztül jutott el katonailag jelentéktelen eredményekhez. Fuller tábornok szerint, aki feltalálta a „humanizált háborút*', minden a szellemen múlik, ami áthatja a harcbainduló katonákat >— és semmiképpen sem európai és keresztény dolog, hogy ez a szellem vérszomjas legyen. Elég, ha a katona józan ítélőképességgel rendelkezik és tisztában van a kitűzött célokkal, nem szükséges azonban, hogy sza- dizmus vegyüljön a mérkőzésbe. Mennél inkább válnak mechanikussá a fegyverek, amelyekkel küzdünk, annál kevésbbé szabad mechanizálódni a szellemnek, amely a katonákat áthatja. Ez Fuller tábornok programja —- s nem csoda, hogyha ezeknek az emelkedett szempontoknak világánál lesújtó kritikát mond a világháború „elavult és embertelen" módszereiről. A világháború, amely szerinte borzalmas, embertelen és drága volt, a „mongol elárasztási*, teória hatása alatt irtózatos tömegeket hajtott ki a csatamezőre s ezt nevezték demokratikus háborúnak. Ennek a barbár teóriának modern és felvilágosult alkalmazása okozta a világháborúban a legtöbb szenvedést, a legsúlyosabb költségeket és a legkiáltóbb borzalmakat. Ugyanakkor, amikor igyekszünk a vakbéloperációt és a foghúzást lehetőleg fájdalommentesen lebonyolítani, talán nem ártana az ilyen elkerülhetetlen történelmi műtéteknél is keresni a legkevésbé fájdalmas és legkevésbbé véres utat. Fájdalom- mentes háború — ez Fuller jelszava. A jelszó hatásos és megejtő; sajnos, gyakorlati hatása kevés van s aki kísérletet tett vele, mint például az imént menesztett de Bono tábornok, valószínűleg maga is megbánta. A háborúról túlságosan kialakult, megkövesedett képzeteink vannak s talán ez a legkevésbbé alkalmas terület arra, hogy humánus reformokkal kísérletezzünk. Azt hiszem, a keletafrikai harcmezőn folyó eseményekből egyelőre ez a legfontosabb tanulság számunkra. Az olaszok szempontjából még érthető, hogyha az eddigi, úgynevezett vértelen háborúval nem voltak megelégedve. Valószínűleg nem azért, mert — mint ahogy a fél- hivatalos olasz jelentés mondja —• a csapatok között veszedelmesen kezdett lanyhulni a harci kedv a hetek óta tartó fárasztó marsolás hatása alatt, aminek egyhangúságát csak itt-ott szakították meg kisebb csatározások, de nagyobb összeütközésre sehol nem került sor s a nagy városokat is úgyszólván puskalövés nélkül foglalták el a repülők, a tankok és a tüzérség. Az igaz, hogy egy hadsereg harcolni akar és nemcsak menetelni s tudjuk a világháborúból, hogy a frontszolgálat borzalmai között nem utolsó helyen állott a felázott vagy kiszikkadt galíciai mezőkön való kutyagolás, —< de azért a hadvezetőséget mégsem ez a szélcsend aggasztotta. Olaszországnak gyors és döntő eredményekre van szüksége, egyrészt azért, mert a megtorlások vasgyürüjé- nek szorítását nem lehet túlságosan sokáig bírni, viszont Mussolini aligha fog leülni a tárgyalóasztalhoz anélkül, hogy komoly harctéri eredményekre hivatkozhatna. Komoly eredmény? Ma már aligha fognak megállni az olasz seregek Addis Abeba Meghátrált a japán diktátor? Csangkajsek váratlanul szembefordult a Japánokkal Elmaradt az északkinaí autonómia kikiáltása - A Kwan'ung-hadse- reg vezérkara kész helyzet elé a arta élű ani To sot és Nan ingcí - Csangkajsek harcias beszédet mondott a külügyi bizottságban gyalásokat, Csangkajsek közbelépése rendkívül kínosan érintette és nem lehetetlen, hogy nagyon súlyos következményei lesznek a tárgyalások félbeszakításának* Amint már tegnapi számunkban is jelentettük, Doi- hara megfenyegette Csahar kormányzóját, hogy amennyiben az autonómista proklamáció elmarad, Japán katonai beavatkozástól sem fog visszariadni* A tábornok, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavának, csapatösszevonásokat rendelt d a kínai ÍN agy Fal mentén. A keddi nap folyamán háromszor küldött Pekingbe szigorú ultimátumot a japán tábornok, ennek ellenére a ma délre bejelentett proklamáció elmaradt. A fenyegetett tartomány kormányzója Csangkajsek utasítására való hivatkozással azt válaszolta a japán tábornoknak, hogy gyakoroljanak közvetlen nyomást a nankingi kormányra és onnan küldjenek megfelelő utasítást. Mindaddig a kormányzó kénytelen magát Csangkajsek utasításához tartamú Doihara tábornok külön tárgyalásokat folytat Tiencsinben Amint most kiderült, a japánokat nem is érte oly váratlanul az autonómista proklamáció elmaradása. Maga Doihara tábornok is tett olyan kijelentéseket, hogy számolni kell a proklamáció kihirdetésének elhúzódásával, ő szerinte azonban mindössze néhány napról van szó. E felfogás szerint a proklamáció kitolását az teszi szükségessé, hogy a Shantung és Hopej tartományok kormányzói legalább két napig kénytelenek utazni, mig Pekingbe érnek. Érdekes, hogy a shan- tungi kormányzó, akit mára Pekingbe vártak, Tiencsinbe érkezett, ahol ugyanekkor megszállott Szuncsejuan, Peking katonai kormányzója. Ma a hajnali órákban váratlanul megérkezett Doihara tábornok repülőgépen Tiencsinbe és megkezdte a tárgyalásokat a pekingi katonai kormányzóval. A tárgyalásokon több előkelő kínai politikus és a shantungi kormányzó is résztves?. A tárgyalásról kiszivárgott hírek szerint a Kvantung-hadsereg megbízásából tárgyaló japán tábornok arra akarja rávenni a kínaiakat, hogy Csangkajsek utasításával ellentétben nyilvánítsák ki az északkinai államok függetlenségét. A tábornok tud arról, hogy egyidejűleg a tiencsini titkos tárPeking, november 20. Ma délre várták az északéinál államok függetlenségének proklamálását. A proklamáció azonban, annak ellenére, hogy a Kvantung-hadsereg vézérkara meglehetősen erélyes nyomást gyakorolt a nankingi kormányra — elmaradt. Tegnap egész nap folytak Csangkajsek tábornok és a nankingi japán követ között a diplomáciai tárgyalások. A tárgyalások eredményeiről azonban nem szivárgott ki semmi. A legújabb jelentések szerint azonban az autonómia kikiáltása néhány napig, de nem lehetetlen, hogy néhány hétig is elhúzódik. Csahar tartomány kormányzója kijelentette az újságírók előtt, hogy a halasztást a nan- kingi kormány váratlan közbelépése okozta, Csangkajsek tábornok ugyanis távirati utón adott rendelkezést az autonómista tárgyalások azonnali félbeszakítására. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy miért nem vezettek eredményre a japán követ tárgyalásai a marsallal, annyi azonban bizonyos, hogy a nankingi kormány, mely eddig meglehetősen enyhe magatartást tanúsított Japán követeléseivel szemben, váratlanul éles ellenakcióba kezdett. Doihara tábornokot, aki a Kvantung- hadsereg részéről vezeti az autonómiát# tárBfiiiHfianiWBTTnffintHrii rflinniMMmgirrTi”^ előtt, — már pedig ez az ut hosszabb és veszélyesebb, mint a grand armée útja volt Moszkváig s ha közben megkezdődik az esős évszak, hát nem lehetetlen, hogy Mussolini Napóleon téli hadjáratának trópusi változatát fogja megjátszani a huszadik század színpadán. Tehát sietnie kell. Az abesz- szin sereget mielőbb lótávolba kell kapnia az olasz seregnek, mert mindaddig, amig a hatalmas abésszin hadsereg nem szenvedett döntő vereséget, az előrenyomulás csak lé- pésről-lépésre haladhat. Pedig a rendkívüli terepnehézségek is gátolják a gyors előretörést. Ezenkívül az olasz hadvezetőség valószínűleg tisztában van azzal, hogy a harcias amhara népet nem lehet a Fuller- és Bono- féle módszerekkel megszelídíteni. A humanista kísérleteket a bennszülöttek a gyönge- ség jelének tekintik s mihelyt alkalom nyílik, fellázadnak uj uraik ellen s visszagörnyednek a régi korbács alá. Az igaz, hogy az angol gyarmati közigazgatás lehetőség szerint humánus s mindenütt alkalmazkodik a bennszülöttek elviselhető házi szokásaihoz és mítoszaihoz, saját erejét pedig útépítésre, kanalizációra és üzletszervezésre fordítja, —- de maga a hadjárat szigorú és kíméletlen. Csak el kell olvasni akármelyik angol gyarmati hadjárat leírását, megdöbbenve tapasztalhatja az európai olvasó, hogy milyen krassz módszerekkel tudja tekintélyét megszilárdítani a leigazolt gyarmati nép előtt a brit birodalom. Később, amikor a civilizáció uj légkört vont a bennszülöttek köré, amikor már lassan kigyomlálták a régi harcias primitivizmusokat a nép életéből, — kezdődik a „humánus gyógykezelés". Az idomitás első eszköze az ostor, a második a cukor. Az angolok már a cukornál tartanak, de az olaszok még csak az ostornál -—■ és Bono nagy tévedése éppen az volt, hogy a cukorral akarta kezdeni. Már amennyire cukornak nevezhető a tank, a bombavető repülőgép és a gépfegyver. Attól függ, hogyan bánnak vele. Az elv teszi, hogy cukornak vagy ostornak számit a hóditó hadsereg kezében a félelmes fegyver. Bono mindenesetre óvatos, kiméletes előmenetelt diktált és lehetőleg pénzzel, ajándékokkal vette le lábukról a papokat és törzsfőnököket. Határozottan cukorpárti volt. De ez a módszer, ugylátszik, nem vált be. Nemcsak az olaszok felé nem, hanem a bennszülöttek, sőt maguk az angolok is lenézték. Néhány nappal de Bono visszahívása előtt a „Daily Mail" katonai szerkesztője valósággal megleckéztette a négust, hogy mindent csak a terepre biz, azt akarja, hogy a hegyek és sziklák harcoljanak helyette, katonáit nem akarja harcba vetni és állandóan bujócskát játszik az olaszokkal. Ebben burkolt megrovás volt az olaszok felé is. S hogy Rómában is igy vélekedtek ebben a pillanatban* mint Londonban, azt a humanista hadvezér visszahívása bebizonyította. A. kibicnek semmi se drága, —• ugylátszik, a tribün közönsége türelmetlen és már unja a pacifikáló hadjáratot, háborút szeretne látni. Mit érdekli például a „Daily Mail" közönségét, hogy az olaszok felszabadítják a rabszolgákat, lecsapolják a mocsarakat és utakat építenek járhatatlan sivatagokon keresztül, — ők véres ütközetekről akarnak olvasni. Igazi, százszázalékos háborút akarnak: a négus ne bújjon el, hanem szálljon szembe s ne bizzon mindent a krokodiloktól hemzsegő folyókra és az ötvenfokos forróságban izzó sziklákra. A humánus háború, ugylátszik, nem tetszik a közönségnek. A bennszülöttekkel meg az a helyzet, hogy ha nem saját fogalmaik, sa;át kezdetleges háborús rémképekkel átszőtt, embercsonkitásokkal, pokoli pusztitásokkal terhes elképzelésük szerint való háborút kapnak a nyakuk közé, soha nem fogják igazán elismerni az olasz fenhatóságoi és a harcias, vad amharák tekintélyét nem sikerül megcsorbitani. Olyan országban kezdeni humánus hadviselést, amelyben az adóst láncrafüzve vonszolja magával a hitelező, a jószándék fájdalmas tragikomédiáját jelenti. Szomorkodni lehet, sőt talán illik is. amiért ilyen közelről és ilyen megsemmisitően éltük át egy szép gondolat bukását, ■— hanem tenni ellene, ugylátszik, nem lehet. Ma: Képes melléklet 16 oldal ára Ké 1.20 WagjjL. JA jH I XIV. ért. 266. (3818) szám • Csütörtök • 1935 november 21 wiflL Bt JKKHr fijfiPP Iju EKS ffipjSr [gRj 3í3y| Aiijr Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Ké külföldre: évente 450, SzloVeflSzkÓÍ és rUSZÍTlSzkÓi magyarság u 1 i c e 12, II. emelet • K . a d ó h i v a t a I: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • .... " Prága II., Panská ulice 12, I1L emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DOlÍtlJcaÍ napilapja •• TELEFON: 3 0 3 -1 1, •• Egye* szám ára 1.20 K{, vasárnap 2.— KE. SŰRGÖMYCIM HIRLRP, PRRHR.
