Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-15 / 261. (3813.) szám

•IETFUOA nanaÁga nadpq íjuaj b Sara BfjozfEJ *zg *izBiAB7Bq sp itssa aqpio ‘au?!*! iOW«?I -aia zb joqmi ‘zsúpba e A3oq ‘jojBZsppBAjuBjaia zb ipzdaq A3n pjjj zsqBiqzwflJM iiifiiiníiniiiinniiiiriitiiriiiiiiiiiiiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiUhiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniuitiiiiiiiHitiiiniiiiiiiiiiiiniiiniiiiiiwimiiiiiiiiiniiiiiiiniiiiBffhHimiHHWfc^wii joq9AÁug>f|BjzGA joijj zs>jej>jzs>i!J>| J_VZSyaVA±NVd3 1 3 •izsaj. BssoiCjBraoq ‘euubi -jBzsjBgB uaqqpjjpiu soAnoziq jaSa\n zb jazza sa íjjjpga uBqAuBji ubIejuiezs ipzsa.1 A‘3a qBJBSns^uaj b XiBjsuq ojdB iAupjpi{ -Ijxu 9in>jBiBpi A3i zy qanppzapuaj BqqoJ -os jaSSasiuazsAipqBzs ojajajgani sp gaiaj SBuiA'Sa qauinpjoSp ubssbi dpzs qpqsoazspj b A3oq ‘uhuijojAjo SBposoAip;stjq b hoz -oq qpqsoazspj b qizaqjaAoq sí aq uEjpmi opj nzssog •ajspzdpqA’iigsi.iq b soiuBifBq AjaraB iip i9qqoSBAnB ubAjo Apuin ‘qpp -BAjo unqjni SaAn zy •aospuiASa [a qaujnp -jgS uesjoAS 3ipad laqsaazspj zia b ‘ga] -jaui sBuiA’ga ia qBupipzoui jeSSesiissbi uaj -aiSpA ipqsoazspj 3aAn zb A3oq ‘Hpzoq zia b piBpjad sa SaAn zb óba Spsqugjnq pr^jE -íj B zb azssoputtyi *si baja uaqxuaiajjp qqss -OJOzsSai b uiaupfBui qapBAjog ;qppBAioj — qniiiupn; SaAn zy *qEUUBA iBqo psiaq saqapjp junddoj qBUBsnposoAipiuoqia 3dAg zy *si ajanana sejbSojzsij qqBSöpuoSSai b qBnposoAiBinoqia sí qaAuppaSaAg qp£Sa sp qBJuqod gpuzsBq 3jib ‘jSpj ‘qp.iqg* b ag *qipoiaja| ajpspsapjaA j?sa zb oBqJOS -osia ‘BJSBjpfopi zb uasaiazspuua} nanAS y (.SaAn zb Sara jnqBA Uarui *ja qiposoAiptuoq uaiui X3oq MpiuiazB JiBqBjqB zpq qopp iuieiba A3ba ‘zau aqjgqnj qijuB A3a Bq ‘spp -jpq b zb naqjaqnia zb qmöiaj Jozsqos £fi©An zb [© qiposoÁieraoq m -* — 522 — No-no-Szán kisasszony Irta: ÁKOSFYN# EÖTVÖS IRÉN Élt egyszer régen, valahol a felkelő nap országában, egy nagyon szegény asszony. Nem volt egyebe a kérek világon, csak egy gitárja s egy parányi leánykája, a piros- szájú Kimiko. Nyakába kötötte a kis lányt, úgy járt uecáról-uceára s gitárját pengetve énekelt. De olyan szépen, ahogy csak a pacsirta, vagy a fülemüle csattog. Könny gyűlt a szemébe annak, aki az énekét hallgatta. A boltos otthagyta áruját, az apró bam­buszházakból előjöttek az emberek, körül­fogták az asszonyt s az addig énekelt nekik gyönyörű hangján, mig el nem jött a sötét- arcú este. Kapott érte pénzt, ócska ruhát, pár marék rizst s abból tengette életét. Egy nyári estén Kimikoval a kunyhója előtt üldögélt. — Anyácskám, énekelj nekem a holdról. Nézd, ügy virít, akár a sárga Jamabuki- virág, — kérlelte a kis lány 8 vékony uj- jacskájával felmutatott az égre. — No jó. Légy csöndben s én dalolok neked No-no-Száaról, a Kicsi-Hold-Kisasz- szonyról. Kimiko — szólt az anyja s meg- perigette a gitár húrjait: Mily szép vagy No-no-Szán, Kicsi-Hold-Kisasszony, Ezüst öv fehérlik Karcsú derekadon ... Zengett a dai s a csengő ének hallatára egyszerre elcsendesedett minden. Csak a szikomórfa levélkéit libegtette a szellő s a csillagok hunyorgattak a kéklő messzeség­ben. Kimiko anyja ölébe hajtotta a fejét s úgy hallgatta, amint az énekszóval mesélt a kis No-no-Szánról. Aki fönt lakik a gyémánt- szinü holdban s éjjel-nappal szövi ra­gyogó sugárból a sok ezüsthimes ruhát és holdtöltekor körülaggatja véle a palotáját. — Óh, be szép volt, anyácskám, — só­hajtott a kis lány. mikor véget ért az ének. Aztán bement a kunyhóba. De egész éjjel le sem hunyta a szemét, csak forgolódott a rongyos gyékényágyon. Valamin törte a. fejét. Másnap alig várta az estét, hogy feljöj­jön a hold. Kilopódzott a kertbe s úgy nézte, sóvárgó szemmel, a fénylő ezüst tá­nyért. — No-no-Szán, Kicsi-Hold-Kisasszony — suttogta Kimiko — jöjj el értem s taníts meg ezüstruhát szőni. Akkor gazdagok le­szünk s anyácskámnak nem lesz gondja többet. Amint konyörgött s nézte elmerengve a kcrekképü holdat, keskeny ezüst hid haj­lott a lábaihoz s a görbehátu hid csillogó deszkáin No-no-Szán lépkedett félé, — Eljöttem. — szólt. — Megfogta az ámuló leányka kéjét és vitte magával föl­föl, a magasba. Kimikó fapapucskái boldo­gan kopogtak utána. Gyönyörű volt az ut, de még gyönyörűbb a kert, ahová No-no-Szán Komikot ve­zette. Mintha ezer apró tükröt szórt volna szanaszét valaki, annyi kékvizü tó tündö­költ mindenütt, rajtuk gyöngyszinü lótu­szok virítottak s a tamariszkusz hájlós ágán üldögélő Kujaku, az ég madara, nap­ként csillogtatta a farkát. — Jer tovább — húzta maga után a lánykát Kicsi-Hold-Kisasszony. — Nézd, itt szövöm ,a sok-sok ezüstrühát — s be­tuszkolta egy diszes tetejű bambusz-palo­tába. Nézte volna Kimiko, de a fénylő ragyo­gástól be kellett hunyni a szemét. Csak mikor újra felnyitotta, bámult el az arany szövőszéken. Már akkor No-no-Szán ott ült előtte s dobálta idé-oda a gyémánto6 vetélőt. Süllyedt a nyüst, lengett a borda s a palota gyékényén egyre nőtt, tekergő­zött a temérdek zizegő ezüstös selyem. Mire hétszer kibomlott a lótuszvirág kelyhe, Kimiko is megtanulta a ritka mes­terséget. Egész halom ragyogó ruhát szőtt szorgalmas kezével. Ám egy reggelen igy szólt hozzá Kicsi­Hold-Kisasszony : — Menj haza. leánykám, mert nagyon si­rat odalenn anyácskád. — Azzal batyuba kötötte a kis lány szépséges szőttesét s egy fénylő holdsugáron leeresztette Kimikoval együtt a földre. Épp a kunyhójuk előtt pottyant le a gyermek. Anyja ott sirdogált a küszöbön s mikor meglátta, aJjg akart hinni a szemének. —- Ide nézz, anyácskám — kiáltott öröm­mel Kimiko. Hirtelen kigörcsölte a batyut s ráaggatta a kerítésre a tengernyi csil- logó-villogó ruhát. A legszebbiket teregette éppen, amelyik­ben egy arány főnix lebegtette a szárnyát, mikor pompás kíséretével arra jött a csá­szár. Nosza körülfogták menten a kunyhót s egy szempillantás alatt szétkapkodták a sok remekbeszőtt holmit. Ki a virágosat, ki a pillangósat csapta a hóna alá 6 vitték nagy örömmel. Csengett-bongott a pénz, hullt a sok arany yen Kimiko ölébe s egyszerre gaz­dag lett a kis lány. És attól kezdve anyjá­nak sem kellett már énekszóval járni a várost. Esténként egyedül csak néki da­lolt, örömkönnyes szemmel, a jószivü No-no^ Szánról, •BA^g {(st&A? n) ionp AjoSJpw •qBnipuisD piaqmapq á3b>j ‘jjBuzpqupzs ‘qBuzpÁiosajoyj •qauuiojo ’í0* V qaniqjo qarqanijaiCa \ sp jaquia zb qjzpj *|Bfp; b »q Idaj 9H qpzs Jfapiq b ipSopfng » ni opm Z9Q •qazsajszBJBp ap ‘ijoa zb uMflf j ‘zsaj qnA‘ijp3a ASoq ‘apiq tzy ’Uazpuaiaq BqqnAj srq AJBg ‘Bpipf sj 3am ubjzb ap Btf 'IBqopuoqBA b Bpinipi § ‘BqqnAiBq9J b uoxSnag iBqos b}(bj bi qunj|aA9M •5jn9IB|iBinni b hoa ja3pM •N313X TflOGZ ‘BnnV szppjg •qaop lapja zv qqazsSei jzoq qazapuiw “tazsauuai b dpzs Ajo ‘3pnA b gjoÁaoÁQ gBApiBp qBJBpBW B )IQA3aA3ZSSQ BspSouns 93ng JjBuicfquioi qp| V maqpfaia; qpi v ^BgoiBp qBJBpBW ‘naqgpja 6o3pj]A iQB^SuoAioq Á3i |uimy •aAnpj ffioqopunx dBQ giaq.aj b aspjuup A3a piaw ‘jpaajax b sppo^j •Bsy;oqiB qauASg dpzs qos b zapuim A3oh hiAjpr nezo^ >i?i v •raBjpoqiopnoS uozy qasspzjp 9sai9f uBjnipp izsbabx ‘uaqopja SiapiQZ jazsA3a iqb|Jb( uunyj •viva oasa zv •po-Auejjjeg ‘aquag Bung •Bfpi |B3n BASonssaSog ‘ipl ieszbJBp A3a 3ipad bh ‘BJBfpuBiBq iopuo3bzssia ‘l9;qnAi uapuim B19ZB ipg •szBJBd b inim ‘jtaSa bjjq ‘IjoSjoui ‘;jo3joj ‘goqzsnjd JaSp>i •szejbp qos b Mipzs BjpjJO i qungpi asos jpposa uaAg •goqoi ‘goqBsa npjn qB^nÁM ‘gpj3nq-Bj3n ‘nozopup^ajg *HOA quniaA 91 qupjpsiq gg ‘qtmspjfBd 9f ‘qQpÁjnq Ja3p>j •uosspi |Bqos [pqqoA3aq y ‘ipqfpj dpzs b quguiazs b A3og hiosptzsit pjgz A3a quggnaq ‘qnnipBJpiia jpm Joqiray •qnngaqaup )Bqpt9n 3ja aaqqugApaq9f ‘uaqqunmojQ tqng;iaq-qnnM?f naqaASaq y uodBn ijbAu sasatgsdBM ‘VrQMVTVM MNYAXriM H393N ‘(S9A9 oi) 1^3 ^jq^S *qodBq kj np jaAAuoq dpzs A3g opiBpupiBt aazsA3a Bqiyn *qojj |asJ3A ‘qaifaj jAupAjfag hqo|B3zo3iop UBSBoqBSiozg •Bqpu-Bqpn uiojeSsbaio ‘BfpB uosoipq Bqpnp bh tnaiajazs uoASbo |jpzB aQ hnajjaAii up mau }9aauo>j dpzs y •OySNYAIM ‘(99A9 g) Mpnr dpq^s •BlpipSani uaisi zy jBquisopq iqzsaqj9zs pp ^efBJ oiopuom ;zb qBSg ‘qosBAio |ps9ni Aupqy •dazsBposD Ajo uapuiju ‘afasiaq sp afasin^ •daq qos njoAuoAS ag ‘auuaq uba asaui dpzs qos ag •jnspigq saAizs goA ;aAÁnoq dpzs njoAuoA3 A3oh ‘isoBq pjzsaqjazs op ‘mouiojo zv A‘3bu aq qo VTYH IWSvai XOUVADVN SÍM = — 9ZZ — I ( fi — 327 — MÓKA A BÜNTETÉS. — Miért, sírsz ? — Mért elkéstem a pajtásommal az isko­lában és ötvenszer le kell írnunk a nevün­ket büntetésből. — Ezt meg is érdeműtek. — Igen, csakhogy nem igazságos ez a büntetés. — Miért ? — Mert a barátomat Kis Pálnak hívják, engem pedig Dorogszentbereki Aladárnak... KÍVÁNSÁG. — No, mivel megtartottad az ígéretedet, és egy óra hosszat jó voltál, mondd meg. mit kívánsz ? — Szeretnék két óra hosszat rossz lenni. TÁRSASVACSORA. Két kisfiú beszélget az uccán. — Mondd, Feri — kérdezi az egyik, — mi az a társasvacsora ? A másik igy magyarázza: — Társas vacsora az, ha valakinek nem félik vacsorára és ezért egy társat vesz maga mellé ! KÜLÖNÖS ÉRVELÉS. — Tedd félre a vajaskenveret Jóska, ha olvasol, mert zsíros lesz a könyved. — Nem baj anyuskám, nem az enyém, csak kölcsön kaptam. KIS LEVELEK I Vácz Nóra. Beküldött rejtvényeid jék, a közlendők közé soroztam őket — Pénzes Joákim. Köszönetedet tolmácsoltam János bácsinak. Légy továbbra is szorgalmas. — Harrach József. Köszönő soraidat megkap­tam. Hildádat úgy rovod le, ha hűséges munkatársunk’ maradsz. Rejtvényeid közül több leközlésre kerül. Küldhetsz többet is s ha jók lesznek, leközlöm. — Sangulya Béla, Juhász Lajos, Miklós Anci, Kuthy Ilonka, Varga Margit és Varga Erzsébet. Fölvettelek a kis munkatársak közé. — Szabó Tibor. Örültem soraidnak. Ha idődet jól osztod be, úgy foglalkozhatsz a Kis Ma­gyarok Lapjával is Természetesen a tanu­lás az első. — Minarovits Sasa. Soraidat megkaptam. Dolgozzál továbbra is szorgal­masan. Üdvözöllek. Több kis magyarnak. Képrejtvényeket technikai okokból nem közölhetünk. —v Né­hány kis munkatársunk kézirata e héten kimaradt Ez nem Jelenti azf, hogy az Írá­sok nem jók. A karácsonyi pályázatra be­érkezett jó kéziratokat minden héten foly­tatólagosan közölni fogjuk. MEGFEJTÉSEK: A 40. számú rejtvények helyes megfejtése a következő: Keresztrejtvény: Három, rák, ól, ló, fel­ügyelő ne, R U Ü., én, ima, Erika, ár, rágógumi, ok, lófej, len. tűr, gyű, élő, előny, ir, ka.— Kovács Lajos rejtvénye: Szín­ház. — Pénzes Joákim rejtvénye: Szeressé-i tek e lapot. — Kiss Lajos rejtvénye: Vö-I dör, Ödön, kidől ön, v — Kész József fésü-J rejtvénye: Kolozsvár. — Szkaliczky Le-? nuka rejtvénjm: Lehel. — Nagy Olivér szél-? malomrejtvénye: Hull már a fáknak levele. — Nagy Róbert rácsrejtvénye: Derűre ború. — Legeza Tivadar rejtvénye: Iste­A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Ádám Gyurka. Altstádter Magda, Artim Editke; Boczkó Éva, Baxanyay Edit, Baranyay - Tibor, Baranyay Tériké, Burkovszky Irén, ] Brazorottó Évike, Batáry Géza; Gáthy Évike, Gyapay Iván; Harrach József, Herczeg Alic-e; Isaák Sára; Juhász Lajos, Jankovich Imre, Jankovich Módi, Janics Alajos; Kováts Icuka. Kuthy Ilonka; ifj. Lator István, Lator László. Lénárt J Tibor István, Lazarek Mária, Legeza Tiva­dar, Luzsicza Olga; Minarovits Sasa. Miklós Anci, Mágory $ Juci, Molnár Ilonka; Nagy Róbert, Nagy Olivér, ifj. Nikischer Árpád; Ocsovay Zoltán, Öllé Lajos: Rozlosnik Bözsi Rábai László, Rábai Va­léria, Rakusz Márta. Riclitárcsik Pityu, Riszner Jenő, Riszner Karcsi; Sebők Évi, Sebők Juci, Scholik Évike, Scholik Ildikó, Sangulya Béla; Szecsey Klári, Szklá.r Évike, Szkaliczky Lenuka, Szabó Sándor, Szabó Tibor. Szi­lágyi Ida. Szabó Klára; Timár József Takács Dusika; Varga Irénke., Varga Margit, Vácz Nóra, Varga Erzsébet. Sorshúzás utján az első dijat. Kosztolányi „Az arany sárkány" cimü könyvét ifj. Ni­kischer Árpád (Léva), a második dijat, Móra ,,Hol volt, hol nem volt" cimü köny­vét Szabó Klára (Huszt.), nyerte.

Next

/
Thumbnails
Contents