Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-13 / 259. (3811.) szám
, jr | XIV. évf. 259. (3811) szám • Szerda • 1935 november 13 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 1!., Panská a 1 i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFOH: 3 0 3 -1 1. • • SŰRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRflHfl. A rimaszombati szervezkedés Géni uj megpróbáltatások előtt Olaszország tiltakozik a szankciók ellen Je«p?ékek Genfhez és a népszövetség tagállamaihoz - Róma szigora ellenrenás^gháiiokkal fenyegetőzik --- Ráhoras gazdálkodás 0’asz9f»zágkan Döntő ütközet készül Északabessziniában Prága, november 12. Minél inkább közeledik november 18-íka, a szankciók életbeléptetésének napja, annál hevesebben tiltakozik Olaszország a büntető rendszabályok ellen és annál élénkebben lát hozzá az elhárító intézkedések megszervezéséhez. Az olasz kormány nemcsak Genfhez intézett tiltakozó jegyzékét a szankciók miatt, hanem kedden az olasz diplomáciai megbízottak átnyújtották az olasz tiltakozó jegyzékét mindazon államok kormányainak, amelyek a népszövetség szankciós bizottságában képviselve voltak. A jegyzék figyelmezteti a népszövetség tagállamait a szankciós po litíka várható következményeire és csaknem bejelenti, hogy Olaszország levonja az ellenséges magatartás következményeit és kilép a népszövetségből. A jegyzékek célja elsősorban az, hogy miként viselkednek az egyes kormányók az Olaszországtól1 foganatosított ellenrendszabályokkal kapcsolatban. Az olaszok ugyanis messzemenő pénzügyi és gazdasági ellenintézkedéseket terveznek, amelyek súlyosan érintik az egyes népszövetségi államokat. Nem lehetetlen, hogy a tegnap megkezdődött jegyzékváltás és diplomáciai csata újabb súlyos bonyodalmakhoz vezet a nemzetközi politikába^, mert újból fölveti Olaszország Genfben maradásának problémáját. Az olasz kormány tudatában van annak, hogy a szankciók súlyosam fogják érin' teni az olasz közgazdaságot. Éppen ezért az egész országban lázas szervezkedés folyik a szankciók ellen. Az idegesség napról-napra nő s Itáliában néhány nap óta bevezették a teljes háborús gazdálkodást. A külföldi bankok nem folyósítanak többé hitelt Olaszországnak, ami megnehezíti az olasz vásárlásokat azokban az államokban, amelyek nem csatlakoztak a szankciókhoz. Mussolini erélyes tiltakozó lépései a szankciók ellen elsősorban a kedvezőtlen gazdasági helyzetre vezethetők vissza s azokra a pénzügyi természetű következményekre, amelyek máris mutatkozni kezdenek Olaszországban. A nagy küzdelem november 18-án indul meg s négy-öt hét alatt a világ látni fogja, vájjon a szankciós politika be váltotta-e a hozzáfűzött reményeket, vagy pedig Olaszország a nehézségek ellenére folytatni tudja keletafrikai hadművelteit. A nagy ütközet előtt A harctérről érkezett jelentések az olaszok további előnyomulásáról szólnak, de ma már olasz források is közük, hogy az abesszin haderők szervezkedni kezdenek és a közeljövőben megkezdik az erélyes ellenállást. Az északi fronton ismét vihar előtti csend uralkodik. Az abesszinek készülnek a csatára, amely bizonyára Amba Alasi környékén fog lefolyni. A terep nagy nehézségei ellenére az abesszinek ezen a vidéken számos tábort létesítenek és erődítéseket építenek, mint az olasz repülők megállapították. Mikor ütközik össze a két hadsereg, egylőre nem tudni, mert az olaszok csak akkor bocsátkoznak az ütközetbe, ha kiépítették utánpótlásaikat és megszervezték az elfoglalt területet. Legalább két hétig tart, amig ezt a munkát elvégezték és csapataik felvonulását az első vonalban befejezték. A déü frontról érkezett jelentések szerint az olaszok előnyomulóban vannak, de a hivatalos jelentés még mindig nem tud Sasa Baneh és Da- gah Búr elfoglalásáról. Az abesszinek itt is el- lentállásra készülnek s Nasibu 200.000 főnyi hadserege Harrar vidékén elsáncolta magát, É’eshangu olasz jegyzék Genfben Genf, november 12. Olaszország hétfőn tiltakozó jegyzéket intézett Genfhez a szankciók ügyében* A jegyzék hosszú és tartalmából a (sp.) Prága, november 12. Az 1935-ös év nagy erőfakadás volt a szlovenszkói és kárpátaljai magyar lélekben, itt is, ott is uj nekilendülések, uj esz- mélések. uj tömörülések támadtak s a tavaszi Rákóczi-ünnepélyektől, vagy az érsek- újvári emléknapoktól, a Gyöngyösbokréták és a SzMKE rendezéseinek sikerén át a szlovenszkói magyar irodalom uj kivirágzásáig gyakran mutattunk rá az öröm meglepetésével a szlovenszkói magyar élet uj ta-. vaszára, mely itt van letagadhatatlanul, — nemcsak mi, mások is észrevették s a prágai lapok egyre többet cikkeznek róla. A leghatásosabb spontán szervezkedés a kultúra és a társadalmi élet síkján folyik, szinte magától, nem külső ,,felkarolás" nyomán, hanem bévülről jött, szükségszerűséggel. Tiz-tizenöt nagy ünnepben csattant ki az év folyamán az uj magyar kulturvitaliz- nius, néhol már tízezres tömegeket tudott megmozgatni, néhol komoly kulturális értékeket termelt és figyelmet követelt a határon túl is magyar-lakta területeken, de mindenütt néhány százalékkal emelte a magyar öntudatot, erősebbé, ellentállóbbá, lelkileg gazdagabbá tette a kisebbséget. A kultur- élet Délszlovenszkón ma lüktetőbben magyar, mint néhány év előtt volt s a felfrissült szellem akciórádiusa elér Nyitráig, a Szepességig, Husztig. Talán nem mindenütt szerencsés és céltudatos a magyar mozgolódás, néhol ellentmondás és egy-két helyen kezdetlegesség van benne, de nem ez a fontos. A fontos az, hogy mozog a föld, felnyög a kisebbségi magyar humusz, itt is, ott is uj virágok törik át az aszott kérget s ahol ennyi természetes uj életerő csírázik, ott előhb-utóbb lombba szökik az élet és pompázni fog az uj nyár. Többször irtunk az ifjúsági szervezkedésről is. Ankétok, konferenciák, összejövetelek, előadássorozatok szokatlan bőséggel jelentkeztek ebben az évben. Nem mindannyian érték el céljukat, de magában véve gyakori megjelenésük igazolja, hogy valami van a lelkekben, vágy és akarat az élet, az önigazolás felé s a túláradó potencia önként előtör s helyet kér a nap alatt. —■ Egyike a legjelentősebb magyar megmozdulásoknak az, amely vasárnap jelentkezett Rimaszombatban. Nem az egyetemi tantermek ifjúsága gyűlt össze itt, hanem a fiatal magyar értelmiség, az iskolapadokból az életbe került diplomások, akik már beleharaptak a kemény gyakorlati sorsba és igy kellő tapasztalatokkal szólhatnak hozzá a szlovenszkói magyar társadalom problémáihoz. Állásfoglalásuk komor és szigorú. Nem rejtik a véka alá kifogásaikat, senkinek nem udvarolnak s megmondják, amit rossznak vagy jónak látnak. Megbeszéléseik középpontjában mint hatalmas tengely és lenditőkerék a magyar középosztály megélhetésének broplémája áll, mindent a gazdasági helyzet és a gazdasági lehetőség szemüvegén át néznek s igy vázolják fel a hibákat, a követeléseket, a teendőket. A kérdés, amibe elmélkedésük összesürithető. igy hangzik: hogyan élhet meg becsületes magyarsággal a fiatal ínagyar értelmiség ebben az államban? A többi probléma az alapvető tétel köré csoportosul: hogyan szervezkedhetik meg. hogyan óvhatja meg jogait, biztosíthatja kultúráját, építheti ki a kisebbségi életben a biztos, magyar és mégis euró- paian modern életet? E kérdésekkel kapcsolatban szükség van a ténybeli adottságok megvizsgálására, intézményeink, értékeink, lehetőségeink átnézésére, majd pedig a megfelelő gyakorlati tervek és intézmények előkészítésére, továbbá ama kollektív kisebbségi organizmus teljes kiépítésére, amely hivatott szervesen szolgálni a fiatal magyar értelmiség reális életérdekeit. így valameny- nyi problémánk bekapcsolódik az alapvető tételbe s természetesnek kell venni, ha a nagy diagnózis felállításánál —■ a kritikának is jelentős szerep jut. A kritika létjogosultságát senki nem vitatja el addig, amig jóindulatú s nem személyes érdekből fakad, nem a destruálás rut betegségétől, a feltűnni vágyás nyegleségéből. Olyan nehéz helyzetben, aminőben a kisebbség van, ebben az elhagyatottság- ban és támasznélküliségben, talán gyakrabban csúszik hiba az önerőből folyó tapasztalatokban nem bővelkedő felépítő munkába, mint egy szabályosabb és kényelmesebb környezet tevékenykedésébe. És a hibákat ki kell irtani. De nem úgy. hogy vele pusztuljon minden. Atyai — vagy fiúi — szeretetre van mindenekelőtt szükség, ha hozzányúlunk egy-egy hibához, óvatos, nevelő kritikára, mert a kisebbség túlontúl gyenge szervezete nem engedi meg a tulradikális beavatkozásokat. A halált jelentené a brutális közbelépés. A kisebbség életével úgy kell bánni, mint a lábadozó, a legyengült beteggel: újabb és újabb műtéteket a tökéletlen szervezet nem igen bir el, bármennyire üdvösnek látszana a gyors beavatkozás s inkább a lassú, enyhe metódusokat kell választani. Forradalomszerü erély helyett a fejlődő javítás csendes eszközét, a lassú, óvatos kompromisszumokkal dolgozó módszert, — a diétás kosztot, nem az operációt. Ezt a módszert ajánljuk a rimaszombati tanácskozáson résztvett fiataloknak is. Egyébként szivünk egész melegével mellettük vagyunk s őszintén örülünk megmozdulásuknak. Most történik először, hogy az életbe kikerült fiatal magyar értelmiség szervezkedik meg önszántából, függetlenül, felsőbb gyámolitás és segítés nélkül. Ez az akció. magától keletkezett, nem parancsszóra. Akik. életrehivták, senkinek és semminek nem exponensei. Nincsenek doktri- nér elképzelések, nem papiros-elvek szerint látnak munkához, nem is a világot akarják megváltani. Távoli, ködös célok helyett a saját életük és az európai színvonalon mozgó megélhetésük problémája lebeg szemük előtt,, mert észrevették, mennyi mindenbe beütköznek elképzeléseik és terveik, amióta kiléptek az iskola padjaiból. A gátaknak akarnak hadat üzenni s megvitatni a stratégiát és a taktikát, amivel az akadályok leküzdhetők. Nem parancsol senki nekik, önmaguk határozták meg, mit választanak, hova csatlakoznak. Megjelenésüknek éppen ezért minden eddigi mozdulásnál nagyobb jelentősége van, mert szuverén megmozdulás, amit semmi egyéb nem tart ösz- sze, csak a közös elképzelés a dolgokról, a közös gyakorlati érzék és a közös gyakorlati gond. Kíváncsian várjuk, az 1935-ös év nagy erőcsirázásában hogyan állja meg helyét a fiatal értelmiség gömöri akciója, elsodorják-e a tavaszi viharok, vagy megél, terebélyesedni fog, erőre kap, egészségesen fejlődik és behozza-e a szlovenszkói magyar életbe azt a döntő princípiumot, amit régóta óhajtunk ott látni: a józan és gyakorlati, az öntudatosan és becsületesen magyar, a müveit és kiegyensúlyozott, a modern és élelmes, a tiszta és lábát megvetni tudó, az erőt sugárzó és gyökeret verő fiatal magyar értelmiség princípiumát, a deák- ferenci higgadt magyar bölcsesség fiatal hajtását, amire annyira szüksége van a sok vihartól megtépázott öreg magyar fának.
