Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-12 / 258. (3810.) szám
4 9HU totók a lapok? vz autonómista partok együttműködésének kérdése A fiatal szlovák autonómista nemzedék „Náe- tup" címen elevenen irt, kétihetenkint megjelenő lapot ad ki, amelyben fiatalos lendülettel száll síkra Szlovenszkó autonómiájáért. A pozsonyi lap egyik legutóbbi számában érdekes cikk jelent meg a Szlovenszkó autonómiáját követelő ellenzéki pártok összefogásáról. A cikkben a cenzúra két helyen néhány sor törölt. A nemcenzurázott részben a cikk írója kifogásolja, hogy a szlovák néppárt ellenzéki állásfoglalásáról hozott legutóbbi határozata óta tulajdonképpen nem tett még semmit a határozat realizálására. Majd az autonóm izmus erőforrásait mérlegeli e itt feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a szlovák néppárt mindazonáltal a politikai tényezőkkel együttműködést keressen, amelyek vele azonos ideológiai alapon állanak. Ezután egyenkint foglalkozik azokkal az ellenzéki pártokkal, amelyek az együttműködőénél számításba jöhetnének. A cseh nemzeti egyesülés pártját eleve kizárja az együttműködésből, de elfogadhatóbbnak találja a német keresztényszocialistákkal való együttműködést, akik —t" úgymond — nemcsak politikai programjuk, de világszemléletük által is nagyon közel állanak a néppárthoz. „A legtermészetesebb volna azonban — írja a továbbiakban szószerint a cikk — a magyar ellenzéki pártokkal való együttműködés, amelyek legközelebb állanak hozzánk, mert egyrészt választóik zöme Szlovenszkóról regmtálódik s másrészt, mert programjukban Szlovenszkó autonómiáját követelik. Ez az együttműködés hatékonyan megerősítené a szlovák autonómista mozgalmát s mert Szlovenszkón túlsúlya volna valamennyi többi párt fölött, a kormányköröket rákényszerítené arra, hogy hozzákezdjenek Szlovenszkó problémáinak megoldásához. Ez irányban azonnali cselekvésre van szükség s meg vagyunk győződve róla, hogy a magyarok nem fognak teljesíthetetlen követelésekkel előállni.'* Végül még a Henlein-párttal való együttműködés lehetőségéről ir, amelynek megtörténte szerinte lehetetlenné tenné a mai kormánykoalíció helyzetét. A cikknek természetesen visszhangja támadt s ez természetes is, hiszen úgyszólván ez az első eset, hogy szlovák részről történik megnyilatkozás a szlovenszkói autonóraista, ellenzék szorosabb összefogása érdekében, A lap legutolsó számában már nyoma is van ennek a visszhangnak. A lap közli őr. Kozma Ferencnek, az országos keresztényszocialista párt vezetőségi tagjának reflexióit az előbb említett cikkről, amelyet levél formájában közölt a Nastirp szerkesztőségével. A Nástup dr. Kozma levelét teljes egészében közli. Dr. Kozma Ferenc a fiatalabb magyar politikus-generáció egyik jelentős tagja, aki — mint keresztényszocialista pártvezetőségi tag bizonyára a párt álláspontját tükrözi vissza megnyilatkozásában, —- ha nem is hivatalos formában. Dr. Kozma a következőket írja: — Nagy érdeklődéssel olvasom mindig a Nástu- pot. Sőt mondhatom, hogy nemcsak érdeklődéssel, de örömmel is, mert benne látom a háború utáni fiatal szlovák generáció romlatlan öntudatának megnyilvánulását. Magával ragad az a fiatal lelkesedés amellyel minden sorában megnyilvánul a Szlovenszkó jövőjébe vetett öröm s amelyet áthat e földnek a szeretete. Higyjék el, hogy cikkeik valósággal megragadnak, mert ugyanazokat az érzelmeket találom meg bennük amelyek a fiatal magyar generáció lelkében is forrnak. Annak a fiatal magyar generációnak a lelkében, amely éppúgy, mint önök, az államfordulat utáni időkben az élet alapproblémái előtt állott e amely generációt tiszta ésszel s fiatalos lelkesedéssel éppoly szeretet fűzi a földhöz, mint önöket. — A közös sors és a közös jövő problémája ösztönöz, sőt kényszerít arra, hogy visszatérjek legutóbbi számukban közölt cikküknek konklúziójához. Dr. Koznia itt megismétli a Nástup cikkének a magyar ellenzékre vonatkozó s fentebb szószerint közölt, részletét, majd igv folytatja: — Ez a megállapítás nem uj s nem lep meg, mert már régen vártuk s éreztük, hogy a velünk együtt s azonos körülmények között felnőtt fiatal szlovák generációnak el kell jutnia arra a meggyőződésre, hogy Szlovenszkó speciális problémái s végeredményben országos autonómiája is csak a magyar kisebbséggel való politikai együt'mükcd's utján oldhatók meg. — Jóllehet, magám nem vagyok aktív politikus, de mint egyszerű párttag kezdettől fogva érdeklődéssel szemlélem a magyarság pártja!nak állásfoglalását a szlovák-magyar együttműködés szempont jából. S itt meg kell állapítanom, hogy e pártok ve- zetőférfiai a múltban is nagyon sok alkalommal kifejezték hajlandóságukat a szlovenszkói őslakosság egységes frontjábn'> vaió munka válla’ásához. Sőt azt is meg kell alapítanom, hogy a magyar pártok Szlovenszkó autonómiáját programjuk alapvető részének tekintették. Tették ezt azért, mert jó! tudták és tudják, hogy választóik alapvető gazdasági érdekeinek védelme a kétségbevonhatatlan csehországi s szlovenszkói gazdasági érdekkülönbözőségek miatt csakis Szlovenszkó autonómiájának realizálásával érhető el. __Emellett sajnálattal kellett tapasztalnunk, ho gy a szlovák pártok az égető problémák azonossága ellenére sem nyilvánítottak eddig hajlandóságot a magyarokkal való politikai együttműködésre, akik pedig velük azonos körülmények közölt élnek. Ezért annál nagyobb mértékben kell kifejeznem örömömet sőt azt hiszem Szlovenszkó valaT>RX<ai-A\\G^ARH!RLai>________________________ ______________________________1935 november 12, keddL A valóságos orosz élei a szovjetlapolc Közleményeinek tükrében — Apró esetek, amelyek az igazságot harsogják — a propagandacikkekkel szemben — Prága, november 11. A Horky Karéi szerkesztésében „Fronta" cimen megjelenő, erősen baloldali szellemű politikai folyóirat legutóbbi száma a szovjetlapok nyomán föltünéstkelto karcolatokban körvonalazza, az oroszországi élet megnyilvánulásait. Ezek a karcolatok a cikk megállapítása szerint sokkal jobban megközelítik a valóságot, mint a csehszlovák sajtóban megjelent lelkesedő hangú cikkek, melyeknek írói bámulattal adóznak a bolsevizmus technikai, szociális, kulturális és társadalmi „tüneményeinek". A cikket, amely voltaképpen csak oroszországi lapszemelvényekből áll, minden kommentár nélkül az alábbiakban közöljük: Kollektív étkezés mit keres a szeg a kakaóban ? (Az „Izvestija*" 1995 szeptember 4-iki számából.) Harc az írni-, olvasni-tudásért A hatóságok az északszibériai tartományokban igen érdekes módon akarják leküzdeni az analfabetizmust. A helybeli állami szervezetek, amelyek ezt a felelősségteljes föladatot végrehajtják, fölkeresik a nagyobb jövedelemmel rendelkező embereket s a következőket mondják: — Kinevezzük önt az analfabéták kurzusa tanítójának. Ha azonban nem hajlandó személyesen tanítani, úgy adjon pénzt és mi majd találunk Ön helyett megfelelő fizetett helyettest. Az igénybe vett emberek legnagyobb része szívesen fizet Azonban hová fordítják ezekét az összegeket ? Az analfabetizmus leküzdésére ? Ó, nem! Az ilymódon beszedett összegeken a „felelős tényezők*1 különféle „szocialista üzemeket** nyitnak: cipész- és szabómühelyeket. A tiszta nyereséget azután fölemészti a „szervezéssel járó rezsi**, az elnökség egyes tagjainak „ta- nulmányutja**, egyszóval a pénz a „felelős té- nyezők** zsebében süllyed el. Az eredmény: az analfabéta analfabéta marad és az analfabetizmus ellen küzdők pénze pedig elúszik. (Az „Ekonomioseszkaja Zsizny" 1995 szeptember 2-iki számából.) Az 1995. év első három hónapjában az állami kollektív étkezési vállalat gazdálkodása tizenötmillió rubel hiánnyal zárult. Ez az állápot a későbbi hónapok folyamán még jobban leromlott. A „gyár-konyhák" eredménytelenségének okait a szovjetsajtó a házi ki- főzésekben látja. így a nagyvárosokban a házi kifőzések a szocialista étkezdéktől elvonják a látogatók 40—45 százalékát. A szovjetlapok ennek kapcsán fölteszik a kérdést, hogy a közelmúltban (a kenyér szabad árusításáig) miért volt eredményes a kollektív étkezdék működése. A kérdésre a lapok rögtön választ is adnak: Azért, mert a munkás a kollektív étkezdékben 65—95 kopekért kapta az ebédet s ezenkívül a rendes kenyérada- gon kivül pótlékként kapott még 200 gram kenyeret. Ez a 200 gram kenyér esalétek volt, amely miatt a munkás hajlandó volt szemet hunyni a kollektív étkezdékben adott ételek rossz minősége fölött. Most ellenben, hogy a pótlékként adott 200 gram kenyeret a „gyár-konyhákban" már nem szolgáltatják ki, természetes, hogy a munkás szívesebben fizet többet a jó, kiadós házi kosztért. A „gyár-konyhák" fölállítására fordított összegeket ilymódon kidobott pénznek lehet tekinteni. (Az „Izvestija" 1995 augusztus 24-iki számából.) Tipikus hirdetés „1993 szeptember 5-én a brjanski állomáson elveszett Pavljuk Alek6zej (91) és Vaszilij (51). Aki a gyermekekről valamit tud, tegyen jelentést sfcb." „Keresem fiamat, a tizenhároméves Sokolenko Romanovics Istvánt. A gyermek 1933 április 2€-án veszett el. Ha valaki tud róla valamit---st b." (Az „Izvestija" 1995 szeptember 4-iki számából." A vallásosság: kilakoltatás! ok Novaja Uszicebcn a kerületi végrehajtó-bizottság Znovická elvtársnő keresetét tárgyalta, mely szerint az asszony panaszt emelt, mert saját lakásából törvénytelenül kiköltöztették. A föltünéstkelto ügyben hozott végzés a következőképpen szól: Elismerjük, hogy Znovická elvtársnő kiköltöztetése törvénytelen. De tekintettel arra. hogy a mellette lévő lakásban lakik a politkom (a politikai közigazgatás főnöke), valamint tekintetbe véve azt, hogy Znovická elvtársnő nagyon vallásos, felmerülhet az a veszély, hogy elrontja a főnököt, ezért a kilakoltatási parancsot helybenhagyjuk . (Az. „Izvestija" 1935 szeptember 4-iki számából.) Fürdőélet, ó l A „Safranov-fürdők" hírét széltében-hosszában terjesztik. Idecsőditik a betegeket a szovjet minden zugából. De milyen meglepetésben van részük! A kórházi p a Villonokban nincs viz, még mosakodásra sem. Illemhelyről beszélni sem jó. A betegek leveleit nem kézbesitík. így feküdt az egyik kórház irodájában két héten keresztül százhúsz „elfelejtett" levél. (A „Pravda" 1935 szeptember 4-iki számából.) Gyermekek politikát játszanak Az egyik bőripari laboratórium igazgatónőjének két gyermeke játszik : Grisa tízéves, Vova pedig hatéves. Az egyik gyermek fasiszta, a másik kommunista a játékban. — Kinek a pártján vagy ? — kérdi Grisától a kis Vova. — A mi pártunkon ? — Nem vagyok a ti pártotokon — feleli Grisa. — Hülye, mars a faihoz, hadd lőjjelek agyon! — Vova, Vova — figyelmezteti anyja, — hiszen embereket ölni tilos. Bizonyítsd be neki, hogy nincs igaza! — ö fasiszta — válaszol Vova, — fölösleges a, bizonyítás. Ezután Vova többször elkattintja játékpuskája ravaszát. (A „Trud" 1935 szeptember 4-iki számából.) A komáromi bencésgimnázium és a szlovák párhuzamos osztályok ügye A bencés-rend kilenc tanárjelölt-tagját képezteti Jelenleg a pozsonyi s a prágai egyetemen — A modus vivendi és a gimnázium — Anyagiak hátráltatják a szlovák párhuzamos osztályok megnyitását Az iskoláztatás „módszerélből" Moszkvában működik az úgynevezett „Arany- ég szines érceket vizsgáló intézet". Ez az intézet hirdetéseiben minden uj hallgatónak, aki a fölvételi vizsgát eredményesen leteszi, ingyen ágyat igér a diákotthonban a ezenkívül ösztöndíjat. Baljasov Jevgenij komsomoi kedvet kapott az intézetbe való belépésre. Egy távoli tartományból Moszkvába utazott. A fölvételi vizsgát eredménnyel tette le, aztán hazament é6 várt az iskolai év megkezdésére. Mikor ismét Moszkvába érkezett, igen kellemetlen meglepetésben volt része. Kétszázhetvenöt uj hallgatót vettek föl, s ezek számára a diákotthonban mindössze ötven ágy volt és ötven ösztöndíj. Mit kezdjen hát most Moszkvában Baljasov Jevgenij ? (Az „Izvestija" 1935 szeptember 4-iki számából.) A fogyasztók párád csórna Egy olvasó írja : — Végigjártam Odessza összes cipőüzleteit (állami üzletek) s kerestem egy 45-ös számú cipőt. A sztereotip felelet minden üzletben egyformán hangzott: „Sajnos, ilyen számú cipő nincs raktáron." Az olvasó teljesen tanácstalan, mert egész Odesszában nem lehet egyetlen pár 15-ös számú cipőt kapni. — A moszkvai Kirov-uccán lévő . Bakaleja"- iiz leiben vettem 200 gram kakaót. Otthon, amikor kibontottam a szépen festett papirdobozt, a kakaóban óriási szegeket találtam. A logikus olvasó nyugodtan kérdezheti, hogy mennyi magyarjának örömét — a Nástupban meg I jelent cikk szelleme fölött, mert belőle kitűnik, I hogy a legkiválóbb szlovák intellektuális elemek — g hiszen ez máskép nem is lehetett volna — kezde- j nek meggyőződni arról, hogy Szlovenszkó őslakos-! ságának érdekei azonosak. — Itt volna a legfőbb ideje, hogy ez a meggyőződés általánossá váljon a szlovákok között, mert azt nem keli bővebben részletezni, hogy Szlovenszkó minden lakosának megvolna a kereseti és g zisztenciális lehetősége, ha a gazda-ági p !' k” irányát ennek az országrésznek a speríá i- ér ie- kei határoznák meg. Ezt a szlovákok S/.lov\ n&zkó autonómiájának kiküzdéeével érhetnék el és a cikk Komárom, november 11. (Saját tudósítónktól.) A csehszlovák sajtóban az utóbbi időben újra cikkeznek a komáromi bencés gimnáziummal s a szlovák körök által felállítani kívánt szlovák párhuzamos osztályokkal kapcsolatban. Meglehetősen éles támadások illették a komáromi bencés főgimnáziumot, mondván, hogy vonakodik szlovák osztályokat szervezni. Ebben az ügyben a komáromi csehszlovákok köréből küldöttség is megy az illetékes fórumokhoz. A helyzet tisztázása céljából mértékadó helyhez fordultunk felvilágosításért. A kapott választ a következőkben foglaljuk: — Hogy miért nincs szlovák párhuzamos osztálya a bencés gimnáziumnak? Már 1932-ben volt erről komoly tárgya- gyaíás, azóta soha senki ez ügyben a rendhez nem fordult, különösen azok nem, akik ez ügyben deputációba járnak. Akkor azért nem vállalhatta a rend szlovák osztályok felállítását, mert nem volt hozzá anyagi ereje s nem volt hozzá elég szakembere, akikkel az osztályokat elláthatta volna. A bencés rend,a gimnázium rendi jellegét csak úgy tudja megőrizni, ha a tanári kar többsége bencés-tanár, — azaz a tantestület fele s az igazgató mindenképpen. — Rendi em berekkel az osztályokat viszont nem tudták nagyon helyesen állapítja meg, hogy ebben a harcban a szlovákok legtermészetesebb szövetségesei a hasonló sorsban élő magyarok lehetnek. — Nem hiszem, hogy tévednék abban, hogy a szlovák pártok bensőjükben már eddig is nem jutottak volna ugyanerre a megállapításra, mégis az önök érdeme az. hogy ezt a természetes és közös alapokból fakadó meggyőződést kinyilvánítani merték. A bátor szavakat — amelyek a magyarok lelkében nagy visszhangot keltettek — abban a reményben olvastam, hogy hamarosan teltek követik őket. Elvárjuk önöktől, hogy ez valóban meg is tÖT- ténik — fejezi be a Nástuphoz intézett levelét dr. Kozma Ferenc. ellátni, mivel a prágai s a pozsonyi egyetemeiken a rend most képezteti ki a megfelelő tanerőket. Azt ígérte a bencés rend annakidején, hogy 1937-re elegendő számú uj tanára lesz készen, akikkel megkezdheti a szlovák osztályok felállítását. Jelenleg kilenc rendi tagot képeztet ki a szerzet a két egyetemi városban tanárnak.-— Anyagi okok is közrejátszottak? — Szó sem volt arról, hogy a komáromi bencés rendnek birtokait, amelyek elsősorban az iskola fenntartására szolgálnak, viszszaadják. Mind a mai napig is kényszerkezelés alatt vannak a birtokok, sőt a legutóbbi időben a birtokok jövedelméből a komáromi bencéseknek járó részt is felére csökkentették, úgy hogy kénytelének voltak a tandijat felemelni s ez szociális szempontból elég súlyos lépés, hiszen túlnyomórészt kisemberek gyermekei járnak a komáromi főgimnáziumba. Hogy a rend a megfelelő anyagi erők híján van. az látszik abból is. hogy jóllehet az intézet túlzsúfoltsága miatt régen meg kellett volna a magyar párhuzamos osztályokat is nyitni, ezeket se állíthatták föl. Hiába hozta meg a rend azt az áldozatot, hogy idős, okleveles tanárt küldjön a prágai egyetemre, hogy az megszerezze az államnyelven való jártasságot s akinek amellett érvényes oklevele volt, mégsem taníthat állampolgársági ügye miatt. — Hoz-e változást a modus vivendi? — Most, hogy a modus vivendi szerint vissza kellene kapni a szerzet birtokait, ha az valóban megtörténik, akkor a rend tárgyalhat a szlovák párhuzamos osztályok felállításáról, mert közben már a személyi kérdés is megoldódik saját emberekkel. A bencés rend e tekintetben a várakozás álláspontján van s illetékes körökkel bármikor kész tárgyalásokba bocsátkozni.
