Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-10 / 257. (3809.) szám
tt 'PEAGM-A'^AGtaR.HniMP' Dalaidul István.: Bánátom, a káaksmm Valamikor az egyetemre jártam vele. Jól megtermett, hatalmas szál legény volt már akkoriban is, atlétika-pályáknak és báli termeknek egyformán hőse. Emlékszem, egy kicsit irigy" kedtem is rá. Elképzelhetetlen sikere volt a nőknél. A dmborákösszejötte estéken ő győzte legjobban az italt, a nótát és a pénzt. Tankönyvet sohasem láttam a kezében s az egyetemen mégis lángész hírében állott. Azonkívül a barátom volt. Semmi sem tart örökké s az egyetemi éveknek kissé erőszakos vége szakadt. Elváltam Gyurkától, én katonának mentem, ő meg leányok irtán és csak évek múlva hallottam, hogy megtelepedett Homonnán, sőt, horribile dictu, meg is nősült. Nemrégiben ugyanott igyekeztem összekaparni a létfentartáshoz egy csipetrevalót és talán ennek tulajdonítható, hogy az emlékezés homályából az én Gyurka barátom is elősodródott. Mi sem természetesebb, hogy látni akartam és őszintén szólva, kiváncsi voltam arra az elszánt amazonra is, aki képes volt a barátom kemény fejét ennyire meglágyítani. Már a lépcsőházban láttam, hogy nagyon elegánsan laknak és gondosan megfogalmaztam a mondatot, amivel az ajtót nyitó szobalányt fogadom. Szobacica helyett azonban a barátommal találtam magam szemközt. — Te vagy? —- fogadott örömmel. — Isten hozott, szép tőled, hogy eljöttél. A fogadtatás nem volt olyan viharos, mint amilyennek elképzeltem. Tudja Isten, nem számítottam indiánüvöltésre, de egy-két barátságos hátbavágásra mégis előkészültem. A valamikor szokásos karkirángatás helyett is csak egy szolid kézszoritással kellett megelégednem. • Az előszobába kerültünk, ahol kölcsönösen megállapítottuk, hogy régen nem láttuk egymást és hogy azóta sok minden történt. ~ Azt tudod, ugy-e, hogy megnősültem? — kérdezte.. — Úgy kell neked, —■ bólintottam. Az a lakás, kérlek, — intett herkulesi karjaival az egyik ajtó felé, — de te, ugyebár, nem veszed rossz néven, ha a konyhába invitállak. Kis dolgom van még, muszáj elvégezni. Mosolyogtam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mi dolga lehet egy vegyészmérnöknek indult és a házasságba érkezett fiatalembernek a konyhában. Mentem hát utána a jóbarátok mindenbe belenyugvó birkatürelmével és csak a küszöbön torpantam meg. Igen, a szó szoros értelmében megtorpantam. Tapasztalt ember vagyok a konyhák terén, boldogult bakakoromban nem egy konyhában csaptam a szelet holmi jónak Ígérkező vacsora reményében, de a barátom konyhája minden elképzelésemet felülmúlta. Mintha nem is konyha lett volna, hanem a háztartási tudományok laboratóriuma. Rend, rendszer és tisztaság. A spór fölött, tükrösre sikált rézedények, a szekrényen kettősrendbe állított befőttesüvegek, a polcokon tégelyek, csészék, zacskók, pontosan ellátva a megfelelő feliratokkal: bors, paprika, só, Rádión, kakaó, ecet. olaj, Vim, sósav, hi- permangán, porcukor, mittudomén, különbül a patikában sem lehet. A barátom láthatta az elképedésemet, mert mosolyogva megjegyezte: — Bámulsz, ugy-e? Mégiscsak jó volt valamire a vegyészmérnöki stúdium! — A feleséged valóban minta-háziasszony lehet, — bólintottam elismerőleg. A barátom szánakozva nézett végig. — Hát nem érted, én tartom rendben a konyhát. Rábámultam. — Tee?! Csak nem? — Csak igen. —- Hát a cseléd? — Nincs, fiam. Nem telik. Nem akartam a kényes kérdést tovább feszegetni. A barátom helyzete még jobban elriasztott a házasság gondolatától. Ki tudja, hátha én éri is olyan asszonyt találnék hózni a házhoz, aki tűrné, hogy én tartsam rendben a konyhát. Leültetett egy konyhai székre, azután a kre- denchez ment, tejet töltött egy csuporba és a gázra tette. Azután odajött hozzám. — Rendelkezésedre állok, vén cimbora! Ne haragudj, hogy nem kínállak meg cigarettával, de mióta leszoktam a dohányzásról, az egész házban egy szál dohány sem található. A feleségem mindent elszív. Mint ahogyan az mór ilyenkor lenni szokott, hamarosan belejöttünk a múlt bolygatásába. Régi kiruccanásokat és átlumpolt éjszakákat elevenítettünk föl. Elhatároztam, hogy megpiszkálom egy kicsit ezt az elefántnyi embert — Valid be, Gyurka, hogy mégis korán volt megnősülnöd. Rámnézett. — Miért? Gyönyörű feleségem van és egy féléves kisfiam. Azért is vezettelek ide és nem a szobába, mert alszik a kisöreg. — Kisfiad vám?! Gratulálok! Nem is említetted eddig. Egy kicsit zavarba jött. — Ne vedd rossznéven, pajtás. Megszoktam, hogy keveset beszélek. Az emberek eleinte mosolyogtak rajtam s ez érthető módon zárkózottá tett. Nagyon rá lehetett írva az arcomra, hogy nem értem, mert magyarázólag tette hozzá: »— Tudod, én vagyok a háziasszony. •— Azt látom, — mondtam, — a konyhában fogadod a vendégeidet — Nem úgy gondolom. — mosolygott a barátom szelíd elnézéssel. — hanem valóban én vagyok a háziasszony. Én főzök. — Mi ... micsoda?! — Képedtem el. — Igen. Én főzök. A feleségem állásban van, nincs ideje rá. Kezdtem a barátomat sajnálni. — Szegény ember! Nem próbáltál állás után nézni? El nevette magát. — Nem hát! Jól megvagyunk így is. Piri. a feleségem nyugdíjas állásban van. Szépen keres, kijövünk belőle. Ilyen állást amugysem találnék. Meg azután a gyérek miatt is kell itthon lenni valakinek... Magamban szégyenkezve kértem bocsánatot a barátom feleségétől az előbbi gyanúsításért. Mégsem 5 a hibás, hanem a barátom gazember. Itthon lopja a napot és tűri, hogy a felesége tartsa el. Meg i-s mondtam neki: =— Rosszul teszed. Gyurka. A feleséged bizonyára holtfáradtafi jön haza és akkor neki állhat a házimunkának. Egy ilyen apró gyerekre rengeteget kell mosni',.. — Én mosok, — mondta csendesen. Akármilyen dühös is voltam, nevetnem kellett. Elképzeltem a barátomat fehér köténnyel a derekán, piszkosnemüvel a kezében. — Micsoda, — nevettem ki magamból a szavakat, —- odaállsz a mosóteknő mellé? — Oda én. Nem szégyen. A feleségemre és magamra is mosok. Passzió. — Köszönöm szépen. Képes vagy azt mondani. hogy magad is vasalsz és mosogatsz és tö- rülgetsz és ágyazol... — ... és konyhát súrolok és piacra járok és gyereket sétáltatok és harisnyát stoppolok, sőt ha kell, a fehérneműt is megfoltozom. Talán ez volt életemben az első pillanat, amikor a barátom szellemi hogy és mikéntjére terelődött a figyelmem. — Ember, te tökéletesen megbolondultál! A véleményem nem hozta ki a sodrából. Nyugodt lélekkel vette le a tejet a gázról és egy pillanatra rámnézett. Megéreztem, hogy ha mosolyog is, de halálosan komolyan beszél. — Nem én bolondultam meg, pajtás, hanem a viszonyok. Mikor megnősültem, volt egy kis állásom, Piri is keresett, szépen éltünk. Aztán jött a gyerek. Aztán engem elbocsátottak. Tönkrement a vállalat. Mit is kezdhettem volna. Próbálkoztam, protekció után néztem, nem ért, kérlek, semmit. Össze kellett huznunk magunkat. A cselédet elbocsátottuk s akkor gondoltam rá, hogy miért ne végezhetné férfiember a háziasz- szonyi teendőket? Súrolás, fahordás, mosogatás nem könnyű munka, inkább váló férfiembernek. Jó ideig nem tudtam szóhoz [ütni. De valahogyan ki akartam fejezni a részvétemet. — Sajnállak, pajtás, — kezdtem — és együtt- érzek veled. Persze, boldogtalan vagy? — Sose sajnálj! És a boldogtalanságot illetőleg is nagyón tévedsz. Tökéletesen és teljesen boldogok vagyunk. Nem mondom, az emberek kezdetben bósszantották egy kicsit, amíg az egyiknek meg nem mondtam a véleményemet. Úgy mosták fel egy félóra múlva. Azóta békén hagynak. A szobából kihallatszó vinnyogó nyöszörgésre a barátom egyszerre megelevenedett. Csak bámultam, hogy milyen szakértelemmel tölti a tejet a cuclisüvegbe.. — Ne haragudj, — mentegetőzött, — felébredt a kisfiam. Csendes gyerek, inkább alszik, de az étkezésre úgy jelentkezik, mint a felhúzott vekker. Ha kedved van hozzá, megnézheted, amíg megszoptatom. Már nem csodálkoztam semmin. Mentem a barátom után, elnéztem, milyen óvatosan emeli fel legyezőnyi kezével azt az apró emberkét, milyen vigyázva adja a szájába a cuclit. Megható családi idillnek voltam a szemtanúja. — Mit szólsz hozzá? — hunyorított a barátom a szemével. Éreztem, hogy kell valamit mondanom.^ — Hogy hívják? A barátom fontoskodó arcot vágott. — Tulajdonképpen Gáborijuk. Gabinak. Mint a feleségem apját. De a feleségem Gubónak becézi, vagy Pötyinek, vagy Prutyinak. Én kis- öregnek hívom, vagy Gabkónak. A házmesterné meg fiatalúrnak hívja máris, ha látnád, hogyan hunyorog rá. Pedig még csak öthónapos és ti- zenkkilecnapos. Forgott velem a világ. Egy kis kiruccanásra gondoltam, amolyan poharazásközbeni emlékezésre és konyhát kaptam helyette, meg gyereket, Vízszintes: 1. Sült tészta, 5. USA-állam. 9. Áfium. 13. Test, 14. Község Sza tatár-megyében, 15. Trálv, 15. Jugoszláv várót?, 18. Francia csillagász, 20. Esetleg, 32. írónő álneve. 23. Peru fővárosa, 25. Arisztokrata, 27. Gazdasági eszköz, 28. Közmondás. 32. Állami bevétel, 33. Lakat, 34. Török, tiszt, 36. Sereg, 37. Gyülevész csapa.t, 39. Egyforma mássalhangzók, 42. Világhírű olasz bü-| vész volt, 45. Zene, 48. Vörösesbarna, 49. Régi I hosszmerték, 50. Alak — németül, 51. Van hozzál bátorsága, 52. Egy kolostorban élők összessége.! 55. Gyermekjátékszer, 57. Japán aprópénz, 58.1 Alkalmi üzlet feles haszonra, 61. Kiepura ke-| resztneve, 63. Férfinév, 65. Ugyanaz, mint 34.1 vízszintes, 66. 1550 — római számmal, 68. Ártalmas anyag elvonása a dohány neműek bői, 74. Társadalmi egyesület, 75. Futball-műszó, 76. Tamás — becézve, 77. Társ is lehet ilyen, 78. Régi magyar költő, 80. Zeneszerző, a budapesti Opera- ház volt igazgatója, 82. A megfejtésnél mindig kéznél legyen, 84. Izmos, 85. Rí 86. Peru őslakója, 87. Nem jó, 88 Tenger, 85. Pityókás. Függőleges; 1. Megszűnt külföldi pénzegység, 2. Nem szabad, 3. Férfinév, 4. Közmondás, 6. Albán város, 7. Mátka, 8. Angol regényíró (Ri- der), 9. Néhány év előtti divatos Kóla-tangó, 10. Olasz női név vagy jasszital, 1L A jó modor tartozéka, 12. A csikós gondjaira van bízva, 17. Megfelel a, valóságnak, 18. Vonatkozó névmás, 19. Érzékszerv, 21. Férfinév, 24. A korcsma, része, 26. Időhatárodé névutó, 29. A Mosol mellékfolyója, 30. Vízgőz, 31. Pestmegyei község 35. Angol netelőnő, 36. Kártyalap, 37. Szórakozóhely a ligetben, 38. Helyhatározó, 40. Férfinév, 41. Rabruha készül belőle, 43. Szakács dolga, 44. Soha — németül, 46. Svájci kanton, 47. Zöldfőzelék. 53. San .... = olasz üdülőhely, 54. Félig igaz, félig nem, 50. Szonda-sziget, 59. Tökfilkó, 60. A tananyag előzetes beosztása, 62. Sík, 64. Spanyol földrajzi nevekben folyót jelent, 66. Borotvapenge-márka, 67. Mezei szinonimája, 68. Színes népfaj, 69. Kutat., 70. Ugyanis — latinul, 71. Lakoma, 72. Értésére ad, 73. Könnyhullajtáe, 79, Mü1935 november 10, vasárnap. meg szoptatást. Menekülnöm kellett, különben még bevallom a barátomnak, hogy most még 'jobban imponál nekem, mint eddig és hogy ezt a pöttömnyi emberporonyot jobban irigylem tőle, mint az összes legénykori sikereit. — Mennem kell, Gyurka, — mondtam kihúzva az órámat. — Indul a vonatom. A barátom óvatosan visszafektette a fiát — Sajnálom, Pista, hogy csak olyan rövid időre jöttél és a feleségem is sajnálni fogja, hogy nem találkozhatott veled. Este elmehettetek volna a kávéházba vagy egy kicsit táncolni vagy a moziba. — És te? — Háziasszonyak itthon a helye. Hanem, ha a fiam nagyobb lesz, szívesen állok rendelkezésedre. Esetleg őt is el visszük. Ki támolyogtam az ajtón. Barátom, a háziasszony mosolyogva intett utánam. vészét — latinul, 81. Csonthéjas gyümölcs, 83. Művészi ábrázolás. * Október 27-i számunkban megjelent 27. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 2. Koponyaalap! törés. — 12. Te sem leszel boldog,— 18. Tapasztalatlanság, — 64. Sipkaszoros,. — 88. Körösi Csorna Sándor. 27. számú keresztrejtvényünket 119-en fejtették meg helyesen: A megejtett sorsolás alapján e heti könyvjutalmunkat: Sz. D. Szazónov „Végzetes évek ‘ c. emlékiratait Tárnok Gyula, Marceiháza nyerte. A ROVATVEZETŐ ÜZENETEI: Práneli Ilonka, Érsekújvár. Ön az első, aki a megfejtők nevének közlését kéri. Sajnos, helyszűke miatt nem áll módunkban a hétről-hétre több nevet leközölni. A helyes megfejtést azonban minden alkalommal megtalálhatja lapunkban és így ellenőrizheti beküldött megfejtésének helyességétA PRÁGÁIHAGYAR HÍRLAP kereszirettvéwszelvéoye A 11 száma rejtvényt megfejtette: (név és pontos cím): rnmmmmmumm-"------sawpwwJ KE RESZTREJTVÉNY 29. szám. — Megfejtési határidő: november 19. Beküldendő: a 4., 9., 28. és 68- sz. sorok megfejtése. * * * í
