Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-06 / 229. (3781.) szám
Mihola Qyuszi nótáskönyve Prága, október 5. Milhola Gyuszi, a fiatal szlovenszkói magyar zeneszerző egy prágai cég kiadásában nótásfüzetet jelentetett meg. A füzetben harminc nótát, zenei termése legjavát foglalta össze. Mihola Gyuszi 1924-ben kezdett zenével foglalkozni és mikor megalakította az első cigányzene- kart, hamarosan feltűnt. Rövid idő alatt Szlo<ven- szkó. főleg Csallóköz, számos helyén hangversenyzett és a prágai Deutsches Hans tükörterme nem egyszer volt hangos az ő csárdásaitól. Első nótáját Karmos budapesti zeneműkiadó hozta nyilvánosságra és az élső estjét a prágai magyar főiskolások rendezték a Deutsches Harisban. Ekkor már olyan sikere volt, hogy egy prágai kiadónál egy másik nótááfüzete. jelent meg. Néhány év óta a komáromi Pataiky Józseffel dolgozik együtt és a „Mihola- nótákat“ gyakran illesztik bele népszínművekbe. Közben a szerző negyedik nótásfüzete Rózsavölgyi kiadásában jelent meg Budapesten és a budapesti Színházi Élet kottamelléklete is egymásután közölte a Milhola-nótákat. Egy budapesti nótapályázat diját is megnyerte a komáromi Jókai Egyesület rendezésében volt egy saját nótaestje és a pozsonyi rádióban is többször szerepelt. A szlovenszkói magyar nótakedvelők régóta várták a szép. szívhez szóló Miohla-nótákat gyűjteményes kiadását. A nóták igaz szeretete és nagy áldozatkészség kell hozzá, hogy egy ilyen gyűjteményes füzet ma megjelenhessen. A megjelent füzet bizonyítja, hogy Mihola Gyuszi melódiákban gazdag és inveszticiózus nóták öltő. ő maga irja so>k dalának szövegét is, ám nagyszerű szövegírók sietnek segítségére,'hogy a nótafa annál gazdagabb legyen. Angyal Emil. Borka Géza, Seress Rezső, Juhász Béla, N. Jaczkó Olga és Jánszky Elemér szerepelnek ebben a füzetben ötletes szövegekkel. Vidám pattogó csárdások, szívhez szóló hallgató nóták váltakoznak a dalosiftizetben. A nóták nagy részét a szlovenszkói magyar közönség már szivébe fogadta. A szlovenszkói magyar zeneszerzés meglehetősen szegény és igy. kétszeres örömmel kell üdvözölnünk, ha a mai válságos világban akad valaki, aki mosolyt dérit az arcokra vagy kellemes hangulatba tudja ringatni a lelkeket. Mihola nótái mintegy kivetítése a szlovenszkói magyar életnek. Nótaszerző s közönség, e kettő összefogása szükséges ahhoz, hogy meg,1születhessenek az uj nóták. Mihola Gyuszit a közönség szereti és talán ezért sikerült neki egy ilyen gazdag nóta-csoport összegyűjtése. Minden nótát egy-egy barátnak s egy közéleti személyiségnek ajánlott. A nóták zenei szempontból annyira redetiek és ritmikusan megbízhatók, hogy sokat közülük már gramofonlemezre is fölvettek. Mihola muzsikál, szöveget ir, énekel és hegedül és igy minden, oldalból, lefogja a hallgatót. A daliam invencióján kívüli kü- , Ionos érzékkel bír az egyes hangnemek színei,’ iránt és palettájáról sohasem keveri a színeket úgy, hogy valahol is bántó vagy kihívó folt akadna, i 12 to«gai-Mag$ar-hirla& •• • 1935 október 6, vasárnap. 1 Jól ismeri a feloldások rejtélyeit, vérében van, hol 1 szilajithatja meg az ütemet, hol kell lelki hangfogóval dolgoznia és hol muzsikálhatja naiv eredetiséggel a derűt. Ez a most kiadott nótüskönyv mutatja, hogy a fiatal zenszerzö már eddig is igen sok figyelemreméltót alkotott, sokat dolgozott és ami eddig keze alól kiderült, nem könnyelmű és rátermettséggel készült munka. A nótáskönyv nemcsak belül, hanem kívül is előkelő: a szép dalok finom kiállításban jelentek meg és a füzet minden kotta- gyűjtő díszét képezheti. (*) A kassai Kazinczy Társaság ötödik tudományos előadását október 7-éo, hétfőn este Vil—3^8 órakor tartja meg saját helyiségében (Kovács-ucca 10. sz., I. em.) Tárgy: A kapito- lizmusról. Előadó: Görnöry János. Belépés díjtalan. , (*) Császár István uj történelmi regénye: Hanyatló zászló alatt. Császár István pozsonyi újságíró és Író a közelmúlt hetekben fejezte be „Hanyatló zászló alatt“ című, nagyszabású történe' ni regényét, amely a világháború előtti utolsó bá'e- évektől napjainkig bonyolítja cselekményét. Bő'v n szerepel benne Pozsony, Callóíköz, Mátyusföl, Érsekújvár, 6tb.. de kitér a cselekménnyel összefüggően a háború egyes kiemelkedő részleteire is, mint a gorodok satanovi emlékezetes nagy lovassági harcra, az osztrák-magyar hajóhad tevékenységére, a Szent István csatahajó drámai körülmények körűit történt megtorpedózására és elsüllyedésére, majd az 1918-as év második részének emlékezetes történelmi eseményeire, továbbá az itteni magyarság társadalmi és kulturális küzdelmeire és a kenyér- kérdésre. A lefolyt történelmi eseményekkel kan csőlátásán közéletünk számos kiválósága támogatta az ivót munkájában, egyébként is a mü megírása számos levéltári kutatást, naplójegyzeti fel- használást és gyakran személyes tapasztalatot, és átélést vett igénybe. A könyv megjelenését úgy Szlovenszkón, mint Szlovenszkón kívül nagy váta- kozás előzi meg. A szerző saját kiadásában jelenteti meg munkáját. Tekintve, hogy a rendkívüli terjedelmes, 20 ives könyv nyomdai előállítása tetemes összeget igényel, mindazok részéről, akiknek szívügyük a nemzeti irodalom, kívánatos volna a könyvre való előzetes előjegyzés. Előjegyezni lehet a szerző óimén (Császár István, Bratislava-Po- zsony, Ferenciek-tere 7.). Előjegyzésben a könyv ára 30 korona. (*) Hatezer ember statisztál az „Uj föl- desair“ felvételein. Budapestről jelentik: A jövő hét elején kerül sor a legújabb magyar filmnek, az ,,Uj földesúrinak a tiszai fölvételeire. A felvételeket Ároktő község határában készitik és a lakosság mérnökök vezetésével lázasan dolgozott a Tisza gátjain, hogy a filmesek ,,m.egkuzdjenek“ a szeszélyes folyóval. A felvételek a katonaság segítségével és hatezer statisztával készülnek. j (*) A kassai magyar színház Ünnepi estje lesz a János vitéz szerdai felújítása. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Amint már megírtuk, a kassai magyar színház október kilencedikén, szerdán este felújítja Kacsóh Pongrácz halhatatlan daljátékát, a János vitézt. Az előadás jövedelmét a Magyar Újságírók Uniójának szociális alapja javára fordítják. A szerdai előadás a kassai magyar sziniszezón kiemelkedő eseményének Ígérkezik s erről az előadásról nem szabad hiányoznia senkinek sem, akinek szivéhez nőtt a magyar dal és a magyar zene. Az előadás sikerét a kitűnő együttes minden tekintetben biztosítja s azonkívül a kibővitett zenekar é6 a szép díszletek is hozzájárulnak a siker teljességéhez. A János vitéz kassai felújítását olvasóközönségünk meleg figyelmébe ajánljuk. (*) Schubert Gyula pozsonyi kiállításának sikere. A szlovenszikói magyar képzőművészet egyik neves festője, Schubert Gyula, a napokban zárta Pozsonyban balatoni akva- rellekből improvizált kis kiállítását. Schubert Gyula újat hoz. Szokásos „balatoni képek" helyett, Schubert a Balaton legigazilblb lényegét adja: vizet, levegői és fényt. Egy darabka I kopár part, nagy-nagy viz és az égbolt táv- ! lata. És mégis, ott rezeg ezekben a vizáést- ményekben a ködlő vagy párás tó, a nap- I ténytől ittas rengeteg víztömeg egész izgató j almcsMÍeráija. Hatásait Schubert raiffinált I szili választásaival és foltjaival, fejlett akva- ! relltechn (kajával, újszerű, ráláiásos perspek- | lávájával éri el. Schubert néhány szép po- zsomyvidéki tájképe egészíti ki a sikerült kis kiállítást, amelyre komoly érdeklődéssel figyeltek föl. (M. G.) (*) A magyarországi iskolákban megkezdik az oktatófilmek vetítését. Budapestről jelentik: Az állami kezelésben levő oktatófilm ügye a megvalósulás félé közeledik. Az iskolák a gépeket már megrendelték és néhány napon belül a szükséges kísérletezések elvégzése után oktatófilmeket fognak pergetni a magyar állami iskolákban. Az oktatófilm-kirendeltség elsősorban a budapesti, azután a vidéki iskolák tanárságát részesíti gyakorlati kiképzésben. A kirendeltség egyébként már összeállította azoknak a filmeknek a sorozatát, amelyek a meginduláshoz szükségesek. Körülbelül 35 darab öt-tizenöt percig tartó filmről van szó, amelyek egyes órák keretén belül kerülnek lepergetésre. I (*) A közművelődési törvény és végrehajtása című közleménnyel közművelődési rovatot vezetett be a „Magyar Tanító" október 1-i száma. E rovatban, időről-időre közölni fogja a lap mindazon törvényes rendelkezéseket, melyek lehetővé teszik a magyar kisebbség részére a járási és községi közművelődési testületek, illetve bizottságok felállítását, előírják a működések irányelveit és biztosítják a kulturmunka zavartalanságát szolgáló anyagi előnyöket. A lap vezető helyen foglalkozik a főiskolás egyesületek elméleti kulturprogramjával, melynek gyakorlati megvalósítója elsősorban a kisebbségi magyar tanítóság. Bátori Emil egyesületpolitikai cikke, egy közlemény a beretkei református árvaházról, egyesületi cikkek képezik a szám főanyagát, úgyszintén Szepesi Gyula krónikája a lévai gyöngyösbokrétáról, valamint az igazság és a hazafias elfogultság harcáról. Boross Béla közművelődési cikke után a Szemle rovatában bő ismertetéseket találunk uj pedagógiai és egyéb müvekről és folyóiratokról. A Hírek elején Gáspár János szakszerű, tömör ismertetését olvassuk Liszt Ferencről, tájékoztatót az Országos Magyar Könyvtár-Szövetség mozgalmáról, a galántai pedagógiai szemináriumokról és más pedagógiai eseményekről. A mindig tartalmas és változatos folyóirat hivatalos közlönye a szlovenszkói és kárpátaljai magyar tanítóegyesületeknek. Kiadóhivatal: Komárom, községi elemi iskola. (*) Kis művészeti hírek. Lehár Ferenc októberben vezényli Parisban a „Mosoly országáét. — Zilahy Lajos uij vígjátékét „Urileány‘‘ címmel mutatja be a Belvárosi Színház november elején. A női főszerepet Bulla Elma játsza. — A budapesti Vígszínházban huszonötödször kerül ezinre Bús Fekete László életképe, a „Szerelemből elégtelen11. — Fedák Sári szanatóriumba megy, hogy a „Pityu* után kipihenje magát. — Jeritza Mária a Toscá- ban elbúcsúzott Becstől és az ünneplés közepette amerikai szokás szerint formás kis beszédben mondott búcsút. — Grace Mooret, aki most tért vis-za Amerikába, nagy lelkesedéssel fogadták. A művésznőnek Londonban és Parisban óriási sikerei voi- tak. Most uj film felvételein fog dolgozni. — Kosáry Emma játsza a „Mariea grófnő" címszerepét a budapesti Király Színház október 15-i Kálmán-repri- zén. .. . (*) Egy amerikai színházban utólag váltják meg a beléptijegyet. Egy newyorki filmszínház érdekes kísérletet végzett: éjjeli' előadásán nem kellett a jegyeket előre megváltani, hanem csak az fizetett utólag, akinek a darab tetszett. Az előadáson megjelent 814 látogató közül 765 fizette meg utólág a belépőjegyet. Vájjon melyik európai városban lehetne ezt a kísérletet megismételni? (21) — S ezt hogyan . .. hogyan vette észre? — kérdezte Koch. —- Nem tudom. Egyikünk sem tudja. De egy reggel bekövetkezett a katasztrófa. Még tavasz- szal az egyik órája elején megint gyanútlanul kiállt egy lány egy kis csokorral a padok elé, hogy felköszöntse őt, s akkor ., . borzalmas lehetett . .. Perényi kikapta a csokrot a lány kezéből, földhöz vágta, összetaposta, a lányt pedig üvöltve kikergette az osztályból: „Takarodjék! Velem fognak maguk gúnyt űzni? Majd én megmutatom!" kiáltotta. Máig sem tudódott ki, hogy jött rá a dologra. Elárulta volna valaki? Ezt kellene hinnem, ha fel tudnék tételezni valakiről ilyen vakmerőséget. Elég az hozzá, olyan borzalmas volt azon az órán, hogy tiz- percben sírva találtam a fél osztályt. A heccek persze azonnal megszűntek. Akkoriban nevezték el Nérónak. Mert ettől kezdve már nem az osztályért, harcolt, hanem az osztály ellen. Addigi szerelme gyűlöletbe csapott át. Nekem igen kínos, hogy egy régi kollégámról kellemetleneket kell mondanom, de bizony az utóbbi két hónapban, tavasz óta, egyenesen kibírhatatlan, amit szegény lányokkal müvei. —- Ne tessék olyan nagyon sajnálni szegény lányokat, — mondta Koch ingerülten. — Vagy legalább is üdvös lett volna, ha a sajnálat már előbb felébred nagysád szivében. — Kérem, én semmit sem tehettem, — szólt megbántva Fürst. -— S amit az utóbbi időben müvei az osztállyal, az igazán egyszerűen példátlan. Kollégámról lévén szó, nem használhatok bizonyos jelzőket, de uralkodnom kell magamon, hogy ... Lehetetlen, kérem, amit csinál! Akin egy gyanús tekintetet vett észre, annak vége. Az óráiról sápadtan, karikás szemekkel, betegen jönnek ki a lányok. Kegyetlen vér- fagyasztó terror ez már, igazi rémuralom! így aztán sikerült elérnie, hogy teljesen elvadította magától az osztályt. Ma már valóban gyűlölik. De magára vethet érte. Észre sem vette, hogy mentés helyett, a szembenálló erőviszonyok hatása alatt, most már vádbeszédet mond. Koch, aki igazságtalannak érezte ezt a végső következtetést, majdnem újból kifakadt, de türtőztette magát. Fürst elhallgatott, egy mozdulattal hátrább ült a széken s felsőteste, mely eddig kissé' előrehajolt, kiegyenesedett. Látszott, elbeszélését befejezettnek tekinti. — Az uraknak nincs még valami kérdésük őnagyságához? — kérdezte Mérey, a két igazgató felé fordulva, de ugyanakkor elővette s megnézte óráját. — Még az utolsó jelenetről, a botrányról nem beszélt, nagysád, — mondta Koch. — Arról nekem nincs közvetlenebb tudomásom, — felelte Fürst —, mint bárki másnak. Knppfler is közbeszólt: — Igen, ezt majd Faragó tanár úrtól és magától Perényitől tessék meghallgatni, azt hiszem, ebben csak ők illetékesek igazán. —• Miután azonban — mondta Koch — a botrány kapcsolatban van az osztállyal, illetve azzal a harccal, amely az osztály kegyeiért a két férfi között folyt, nagysád alighanem erről is tud egyetmást. Fürst ezúttal begombolkozott s azt felete, hogy ebben bizony meglehetősen tájékozatlan; nagyon valószínűnek tartja, hogy Perényi észrevette a lányok szerelmét Faragó iránt, hiszen ezt köny- nyü volt észrevenni, de hogy aztán mi volt köztük, erről semmi közelebbit sem tud. — Akkor nincs más hátra, — szólt most Mérey, —- mint hogy megköszönjem értékes felvilágosításait és hogy gyorsan felvegyük a jegyzőkönyvet. Most Fürst megismételte előbbi kérését, hogy a jegyzőkönyvbe csak a legszükségesebbek kerüljenek bele, azok a részletek semmiesetre se, amiket elmondott, ez egyrészt Perényire rendkívül megalázó, másrészt neki roppant kínos volna, egyszerűen nem tudna többé Perényi szeme elé állni, aki végre is kollégája, még az egyetemről jóismerőse, de nincs is szükség rájuk a jegyzőkönyvben. Mérey felszólítására, hogy hát próbáljon ő maga olyan jegyzőkönyvet diktálni, amelyet nyugodtan aláirna, felállt (igy könnyebben megy neki a diktálás, mondta) és egy-egy mondat körül hosszabb vitát folytatva az urakkal, akik közül Mérey és Knöpfler a kedvezőtlenebb, a két igazgató s főkép Dékány a kedvezőbb fogalmazást pártolta, tollbamondott egy rövid szöveget. Eszerint Perényi a múltban kitünően működött, tanítványait nagyon kedvelte s az osztályhoz való viszonya csak az idén, novembertől (Knöpfler és Mérey fölöslegesnek tartotta a „Décsy-affértől" megjelölést) . kezdett romlani, amikor az a gyanúja támadt, hogy növendékei nem viszonozzák többé érzelmeit; a legutóbbi időben viselkedése tűrhetetlenül kegyetlenné vált (ezt a mondatot Knöpfler kifejezett kívánságára diktálta), ami a növendékek előtt végül is valóban gyülöltté tette. Mire a jegyzőkönyvvel- elkészültek. Mérey észrevehetően türelmetlenkedett. — Most már csak holnap folytathatjuk, — mondta. — Mégegyszer igen köszönöm, nagysád. Knöpfler kikisérte az urakat az uccáig, ahol Mérey taxiba szállt, a két igazgató pedig gyalog ment tovább. Knöpfler visszasietett az irodába, bezárta kulccsal az ajtót, hogy rá ne nyithassanak s papirosba csomagolta a villásreggeli maradványait. 10. —- No, hogy ment ártárgyalás, öreg? — szólt Klausek s résztvevő érdeklődéssel nézett Perényi arcába. Perényi az arcát fintorgatta; fáradt és rosszkedvű volt, alig tudott beszélni. — Gyere, öreg, — Klausek belekarolt Peré- nyibe s kifelé indult vele. Déli egy óra volt, a folyosó gyerekekkel, az iskola előtti térség hozzátartozókkal volt tele, jobbra-balra köszönéseket kellett fogadniok s a nyüzsgő tömegből csak nagy üggyel-bajjal sikerült az ucca szabadabb részeire jutni. A nap oly erősen tűzött, hogy át kellett menniök a másik oldalra, amely kékes-lila árnyékban pihent. A kirakatokban friss cseresznye és eper piros- j lőtt. Egy darabig mintha kimerültek volna a j délelőtt munkájában, szótlanul ballagtak a zsu- I folt, szűk belvárosi uccákon, melyek magas há- zai közt nem lehetett látni egy darab eget. Két I kis ucca sarkán pár perc múlva eléjük nyílt a vendéglő, ahol évek óta ebédelni szoktak. — Tessék a terraszon maradni, tanár ur, tanácsolta a főpincér és székeket tolt eléjük. — Tessék, szerkesztő ur! Az utóbbi megszólítás Klauseknek szólt, aki tanári működésén kivül írogatott is, főkép jobboldali hírlapokba és folyóiratokba és súlyt helyezett arra, hogy a tanárok közönséges rendjétől mindenütt megkülönböztessék. Az iskolában azzal adta bohém voltát kollégái tudtára, hogy sokat emlegette kávéházbanlakását, nagy sörözéseit és éjszakázásait, az iskolán kivül festői matrózpipát szit, müvészjellegének kidombo- ritása céljából. Azt az éles és hideg hatást, amit kizárólag csontból és idegből lenni látszó, vékony teste keltett s folytonos dialektikája még csak fokozott, meleg mosoly enyhítette, amely hatalmas hegyes orra körül meg-megjelent. A pincér beöntötte tányérjukba a párolgó levest* ők közben az étlapot tanulmányozták. Aztán mohón kanalazni kezdtek. Egy darabig hallgatagon ettek s Klausek ezalatt azon törte a fejét, milyen kerülőuton mondhatná el Perényinek, ami a begyében van. Végre kitalált valamit. — Barátom, —- mondta, — tegnap beszéltem egy kollégával... te nem ismered .., Azt mondtam neki: Kolléga ur, egy leánygimnáziumi tanár vagy házasodjék meg, vagy tartson kutyát vagy macskát odahaza. Ez sem biztos szer ugyan, de olykor hasznos. Nem biztos, mert a tanár roppant szeretetrevágyó fajta s még a művésznél is hiúbb, — mekegve, megelégedetten nevetett, mint mindig, ha olyan megjegyzést tett, amely- lyel meg volt elégedve, Perényi megdöbbenve hallgatta, mintha belé- szurtak volna, minthacsak Klausek szavai rá is érvényesek lennének ... (Folytatjuk.^ Néró és aVII.b. Irta: Komlós Aladár — Regény —
