Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-06 / 229. (3781.) szám
1935 október 6, vasárnap. t>ragaiA\ag^arh'!rlai> 11 Tizenhárommillió korona adósságot csinált Komáromnak a szociáldemokrata gazdálkodás Az országos hivatal vizsgálatának megdöbbentő megállapításai ■ A kórház kivételével minden üzemre ráfizettek ■ ■ Könnyelmű dobálózás az adófizetők pénzével Komárom, október 5. (Saját tudósítónktól.) Nagy érdeklődés előzte meg Komárom város képviselőtestületének csütörtöki ülését: ekkor került ugyanis felolvasásra az országos hivatalnak igen terjedelmes, részletes és mindent félölelő leirata, amely a városi gazdálkodásra vonatkozik. Tudvalevő, Hogy a Zemská Banka panaszára és számos fellebbezésre az országos hivatal a nyáron vizsgálóbizottságot küldött Komáromba azzal a rendeltetéssel, hogy ez a bizottság göngyölítse fel végül a komáromi városi gazdálkodás minden titkát, nyugtassa meg az adófizető polgárságot s igyekezzék a város félrebillent szekerét végre egyenes kerékvágásba hozni. A vizsgálat egy hónapig tartott. A vizsgálat eredményét a bizottság írásba foglalta, felterjesztette az országos hivatalhoz s az országos hivatal alaposan átnézte azokat a gazdálkodásbeli hibákat, amelyek szomorú kuriozitássá tették Komárom városát. Oly megdöbbentő adatok tárultak elé, amilyenekre senki nem számított. A százharminc oldalas országos hivatali leirat valóságos vádirat a jelenlegi szociáldemokrata városházi rezsim ellen, amely valósággal dobálta a város pénzét, hogy végre a város adósságainak összege 13 millió koronára növekedjék s hogy a város polgársága 350 százalékos pótadót fizessen. A közgyűlés egyébként hangos tagjai is döbbent csendben hallgatták a terjedelmes irat felolvasását s ez a rettenetes csend mutatta különösén azt, hogy maguk a képviselőtestületi tagok sem voltak teljesen tisztában azzal, milyen károk is érték sorozatosan, évek óta a várost- . v Nagy hiba volt, hogy a felügyeleti hatóság, — a járási hivatal, — tizenhárom év óta feléje sem nézett a városi gazdálkodásnak, noha több felelős tényező ezt időközben sürgette. A magára hagyott s nagyrészt szakértők nélkül vezetett város végül is annyira belesodródott az adósságokba, hogy kijutni belőle nem tudott. Ennek eredménye volt. hogy a tisztviselők hónapokig nem kaptak fizetést s hogy a legmagasabb köröknél kérnek a városi nyugdíjasok segítséget. Deficit... deficit... deficit... Az országos hivatal rovancsoló munkája alapos volt. Oly alapos, hogy a leiratnak csak a felét bírták a mostani közgyűlésen végigolvasni, a másik fele a jövő hétre marad. Állítólag ebben a felében még szenzációsabb tételek vannak, mint a most felolvasott részben. A bizottság jelentését a pénztári állományon kezdi s igy halad fokról-fokra. Kiderült, hogy minden üzem deficittel dolgozott, — hanyagságból s hozzánemértésből — s ahol valami nyereség mutatkozott mégis, annak bevételét a veszteséggel dolgozó üzemek kasszájába tömték s igy soha nem lehetett pontos képet adni arról, melyik resszort milyen veszteséggel dolgozik. Pénzpocsékolás folyt a városnál, a szociális terhek nagyobbak voltak, mint a jobb helyzetben levő Érsekujvárott, vagy Pozsonyban s a város minden vidéki munkanélkülit elátott, derűre-borúra. A gázgyárra évek óta százezreket fizetett rá a város,-— minden egyes mázsa szénre öt koronát, — s mégis aktívnak tüntették fel év végén a mérleget. Az aktívnak feltüntetett s tulajdonképpen nagyon passzív gázgyári „bevételek" után természetesen másfélszázezer korona adót, jövedelmi adót fizetett a város! A városi vízmüveket úgy alakították át gázmotorra, hogy a víztermelés háromszor annyiba kerül, .mint került azelőtt. Az úgynevezett központi mü'hely arra volt jő, hogy jóldotált állásokat kreáljanak s a központi műhelyről különösen lesújtó a bizottság véleménye. Napi 43 korona munkabért fizettek olyan munkáért, amely húszat sem ért. Vasárnap ennek dupláját adtak. A bizottság követeli, hogy ezt a luxus-üzemet azonnal szüntessék be, mert semmi célja nincs. A város kertészetére negyvenezer korona évi ráfizetés volt s a városi kertész többszáz gyümölcsfával nem tudott elszámolni. Ugyancsak nem tudták kideríteni, minek vásárolt a város szivattyugépet, ha nem használja, hanem félredobja, — mert a csövei nem értek el a palántákig! A város olcsóbban jutna gyümölcsfákhoz, ha nem saját kertészetéből szerezné be. A városmajorban nyilvántartást nem találtak s több a kocsis, mint kellene. Nem volt leltár a városmajorban, sőt, azt sem tudták, az állatok mennyi élelmet fogyasztanak. A vágóhidra 49.000 korona ráfizetés volt. A vágóhidra felvett építési kölcsönből uccá- kat burkoltak. A városnak ezer holdat kitevő birtoka semmit sem jövedelmezett s bért a gazdák éppúgy nem fizettek, mint ahogy a városi bérházakban sem fizettek a ilakók házbért. Bérleti szerződés nincs. Még a nemfizető bérlők adóját is a város fizette. A hátralékok s a ráfizetések miatt az országos bizottság részint a városi tanácsot, részint a város- birót. teszi anyagilag felelőssé. A népkonyhára s általában a munkanélküliek segélyezésére aránytalanul sokat fizettek s ezzel a munkanélküliek vissza is éltek. Egyedüli jövedelmező vállalat a kórház volt, de Itt Is sok hanyagságot követett el a város. A kórházból befolyt jövedelmet más, hiányzó alapok fedezésére használták föl. Szakértőket az amatőrök helyébe! Az országos bizottság elsősorban azt követeli, hogy szakértők vezessék az egyes üzemeket, — tekintettel arra, hogy az egész ügykezelésnek amatőr jellegé volt, — a néni jövedelmező üzemeket szüntessék meg s minden üzem be vételét-kiadását külön naplóban vezessék, hogy igy végre tiszta képet nyerhessenek arra vonatkozólag melyik tizemben mi a passzíva. Végig, az egész „városi vonalon’1 csupa ráfizetés volt. Még a kevésbé szakértők is megállapították, hogy ennyire hanyagul vezetni a város ügyeit s ennyire felügyelet nélkül hagyni mindent: művészet. Szomorú, hogy ezt a művészetet éppen Komárom mutatta be „szociális1’ gazdálkodásának módszerével, az adófizetők rovására. A bizottság jelentésének ez csak az első fele. így is néma csendben, mélyen megdöbbenve vettek tudomást a városatyák a reájuk b'zott város rettenetes sok és ezázfelé ágazó bajáról. zsssi SízmHÁzKörbftfKabTORA. Dienes Adorján: Regélő romok Soha még olyan fontos nem volt magyar kisebbségi életünkben a történelem ismerete, mint éppen most, az ifjúság lelki válságának és szociális ut' e resésének e forradalmas éveiben. Az a megállapítás, hogy az utánunk következő nemzedékből uj magyarok keletkeznek, más k mint mi vagyunk, nem frázis és nem ijesztgetés, de félő valóság. Nem úgy értendő ez, hogy félünk a kor formáló erejétől, mely föltétlenül más lelki berendezkedésű és a jövő társadalmi rendjébe illő modern magyart fog kitermelni fiainkból, de úgy, hogy az a bizonyos folytonosság szűnik meg, aminek apát és fiút mindenképpen össze kell kötnie. A tradíciók lényeges nevelő ereje nem megvetendő. Benne van a nemzet gyökérzete s ba vaiaki e tradíciókat megveti, a nemzet gyökérzetét irtotta ki önmagából. A tradíciók a történelem me’egágyában nevelődtek mindig, aki tehát nem fordít gondot a történelemre, nem érti meg és nem érzi át a tradíciókat. A magyar kisebbség változott kultúrál;s viszonyai azzal fenyegetnek bennünket, hogy fiaink a magyar nemzetihez való tarfezandóságukat a nyelvi kultúrán kívül mihamar sérteni mással nem fogják tudni öntudatositani. Az iskoláztatás lehetőségei, a történelem szemlélet el irányítása, a nemzeti érzés módszeres és állandó sorvasztása, mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a jövő magyar generálót kiszakítsa abból a történelmi talajból, melyben Európa egyik első nemzetévé nőtt. A magyar történelem hiányos ismerete, de meg a történelemihamisitás számtalan példáin kere.-z tül a mai történelemtanítás száraz, évszámokkal telített és háborúkkal elborzalmasitott módszer^ egy cseppet sem alkalmas arra, hogy azzal a ma- magyar nemzeti öntudatot az ifjúság önmagában nevelje és fejlessze. Mindezeket pedig azért bocsátom előre, hogy a Dienes Adorján „Regélő romok“cimü, most megjelent kötetének nemzetnevelő jelentőségét minden egyébnél előbb kiemeljem. A száraz történelemtudomány sohase hatott lel- kesitőleg. A történelmi tények oknyomozó a'apon való feldolgozása inkább tudományos szempontból adott korszemléletet, mintsem nevelő hatással lett volna. Valljuk be őszintén, ma — éppen a változott viszonyok miatt — szívesebben vesszük, ha a történelmi eseményeket bizonyos fokig idealizált feldolgozásban olvashatjuk s nem botíránk ózunk meg azon sem, ha dicső múltúnk feltárásához a rege- és mondavilág egyébként is hatásos eszközeit veszik igénybe Íróink. Dienes Adorján, mint iró, e téren végezte a legszerencsésebb munkát. A regélő romok körül évezredeken át összegyűlt és összebonyolódott regéket és mondákat a hivatalos történelemmel oly összhangba hozta, hogy a könyv élvezete.stégét a legjobb regény érdekességével egy vonalba emelte. Mint vérbeli iró, kiforrott regös elbeszélő stílusával fül'bemászóan, szinte zeneszerüen hat az olvasóra. Mintha régi káprázatos színjátékot idézne visz- sza a múlt történelmi ködéből: tele van színinél és fénnyel minden sora. A regének, mondának, szájhagyománynak és történelemnek ez az elkeverése összeforr nála a leg- bensöbb természetszemlélettel. Az olvasó nemcsak lelkében, de csakhamar külsőleg is benne él a korban; együtt örül és szenved egy-egy várrom volt délceg uraival, lovagjainak, hőseinek, boldog v«gy boldogtalan szerelmeseinek visszaidézett szellemeivel. Nem is vesszük észre, hogy az iró fantáziája már bennünket is magával ragadott. A megjelenítés művészetével nyolcvankét várrom nyolcvankét — változatosabbnál változatosabb — története babonáz meg, anélkül, hogy figyelmünket, vagy érdeklődésünket csak egy pillanatra is fárasztaná. Szinte kedvünk lenne a mókás filmek módján az plet-ünket visszafelé forgatni, hogy mag :nk is belovagol hatssunik — hipp-hopp — Huszt várától kezdve végig a nyolcvan kátpátaljai s szlovenszkéi várrom és várkastélyon, a könyvben utolsó Znióvá- rig, minden szép, csillogó, mogorva és félelmetes ősi rom udvarára ... Ez a könyv, módszeres értékein kívül, főleg azért is értékes, mert a mai izgágás élet idegpusz- titó napjaiból kiragadja az olvasót 6 elfeledteti vele a gondokat. Párbeszéde megjelenítései kiválóan sikerültek s amellett, hogy ezzel behizelgi magát a könyv az olvasónál, nevelő hatása főként az ifjúságra van, amely ma már a romokban heverő régi magyar dicsőség bástyáit fogja megismerni ezekből a regékből s érezni fogja, hogy minden izével odatartozik ő is ehhez a történelemhez, melyhez hűtlenné lennie nem szabad soha! A „Regélő romok" harminckét és félives munka, tehát nehéz, vaskos kötet, melynek megírása éveket vett igénybe, hiszen a hivatalos történelem adatain kivül számos regét, mondát, anekdotát és egyéb szájhagyományt kellett Dienes Adorjánnak összegyűjtenie és feldolgoznia, hogy ezt a nagy, 509 oldalas munkát úgy készíthesse el, ahogy az ő irói fantáziája elképzelte s szerkesztőkópessége megkívánta. írói sikere ezzel a munkájával koronát szerzett. Ha ma, az élet hajszoló napjaiban még nincs is nagyon ideje az olvasóközönségnek e munka sejtett értékei felismerésére, felfogja ismerni a jövő generáció, amely már sokkal éhesebb lesz az ilyen természetű szellemi táplálékokra, mint mi magunk. Ha kritikai szemmel vizsgáljuk ezt a munkát és a benne található történelmi adatok természetét latolgatjuk, több olyan adat ötlik szemünkbe, amikre eddigi történelmi iróiuk az oknyomozás során nem voltak figyelemmel. Viszont Dienes Adorjánnak nem volt egy pillanatig se az a célja, hogy egy-egy ilyen lokális jelentőségű történelmi adalékból messzebbmenő következtetéseket vonjon le az egyetemes történelem szempontjából, mi azonban érezzük, hogy nagy, világraszóló történelmi események ma még fel nem derített rugói talán éppen egy-egy ilyen kis várközi szerelmi kaland, vagy dráma következményei lehettek. Igen ügyes és a célt kifogástalanul szolgálja mindama része az egyes regéknek, amelyet a történelmi adatok folytonossága híján Dienes a fantáziájával ' pótolt. Az olvasó sokszor érzi, hogy talán nem is igy történt egészen, de igy is történhetett volna. Ha forrásmunkáinak jegyzékét böngésszük, megértjük, hogy igen sok esetben volt szüksége az írónak teremtő képességére is, hogy az események kerekdedsége sehol hiányt ne szenvedjen. A Prágai Magyar Hírlap olvasói előtt ez a könyv egyébként se ismeretlen, mert annak majdnem minden darabja lapunkban látott először nyomdafestéket. Ez egy cseppet sem von le a mü értékéből, sőt, ellenkezőleg, felfokozza a jól megérdemelt érdeklődést. Ha tehát összegezésül megállapítom, hogy ennek a könyvnek minden magyar házban ott kell lennie a kenyér és az imakcmyv mellett, ha kihangsúlyozom, hogy be kell vezetni minden községi és magánkönyvtárba; meg kell szerezn e minden társadalmi és kulturális egyesületnek, nem csak kötelességet teljesítek magunkkal szemben. Nehogy reklámnak tessék azonban ez az ÍTás. sietek megállapítani, hogy a gondos kiállítás, a jó papír és szép képes illusztrációk mellett nagyobb nyomdai gondosságot érdemelt volna meg ez a könyv. A sajtóhibákra célzok ezzel, amiket egy kis fáradsággal az utolsóig ki lehetett volna gyomlálni e műből. Ezektől eltekintve, a Sajó-Vidék rozsnyói könyvkiadó vállalat nagyon szép és dicséretes munkát végzett e hönyv ily impozáns kiállításával. Kétségtelenül sokat áldozott a cég s ez áldozatkészségével példát mutatott más szlovensakói könyvkiadóknak. A ,jEegéJő . romp}í“ Jciadgj?,, aj-ppbgn utíWluztalni fogja,..hpgy .a. nagy akarások még a kevésbé írug felelő eszközökkel is nagy'.eredményeket hozhat-gd na'k. RACZ PÁL. Tyukoss Ev. János: Vasárnapi kenyér Tyukoss Ev. János pozsonypüspöki esperes-plébános ezzel a címmel adta ki népies vasárnapi elmélkedéseit a komáromi magyar szeminárium alapjának javára. A 250 oldalas gyönyörű kötet minden sora megragadja az olvasót. Érdekes meglátások, frappáns megjegyzések s megkapó gondolatok gazdag láncolata minden egyes vasárnapra szánt lelki táplálék. A léleknek is kell kenyér s ezt adja, ezt a szükségletet elégíti ki Tyukoss János munkája. A lelkieket a modern katolikus ember sem nélkülözheti s a rohanó, ideges kor bélyegét magán viselő kulturlélek is szomjazza a vallás felemelő vigaszát. A nehéz hittudományi munkába belemélyedni nem tud, nem ér rá, de a „Vasárnapi kenyér" rövid, észhez és szívhez szóló, remek stílussal megírt elmélkedéseit élvezettel olvashatja. A valóban hézagpótló, kitűnő munkát minden nemrsen érző katolikus számára ajánljuk. A rendk - vül ízléses, Szlovenszkón szinte páratlan nyomdai művészettel kiállított kötetet a Sajó-Vidék rozsnyói nyomdavállalat a^ta ki s ezzel újabb nagy szolgálatot tett a katolikus magyarságnak. —- A fehér papírra nyomott kötet 128 tanulságosnál-tanulságo- sabb fejezetből áll. A nagyszerű könyv ára 15 korona. (*) Móra Ferenc-esttel kezdi idei előadássorozatát a Jókai Egyesület. Komáromi tudósitónk. jelenti: A Jókai Egyesület vezetősége most állította össze az őszi kul- turprogramot, amelynek során Móra Ferencről, Liszt Ferencről, az erdélyi s a sz'lo- venszkói írókról fognak megemlékezni mü- ; soros előadások keretében. Fellép október i havában Mécs László is. Október 13-án | Móra Ferenc-esttel kezdi előadássorozatát 1 a Jókai Egyesület: az elhunyt, kitűnő iró munkásságát, életét, prózai és lírai írásait ismertetik az előadok. A Jókai Egyesület előadássorozata iránt máris élénk érdeklődés mutatkozik.
