Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-06 / 229. (3781.) szám

' «!' Mai számunk a Kénes Héttel 24 oldal — ifra 2’- 8Cc HH M I XIV. évf. 229. (3781) szám • Vasárnap • 1935 Október 6 Előfizetést ár» évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II, Panská évre 76, havonta 26 Kt„ külföldre: évente 450. SzloVeTlSzkÓi ÓS rUSZÍnSzkÓl maQUQTSáQ alicel2. 11. emelet © Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • .... ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 KÓ-vaí több. polÍtÍrCCLÍ TlQ.piLCL.pj Cl • • TELEFON; 3 03-11. • <* Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. ^ r BÜRGŐNYCIM HIRIRP, PRflHft Az olaszok elfoglalták & Gént megállást parancsol Mussolini a nagyhatalmak nyomása alatt engedni fog ? - A népszövetségi tanács a paktum 16 szakasza alapján tárgyai --- Iz abessziniai fronton egyre véresebb ütközetek folynak (sp.) Prága, október 5. Sir John Simon volt angol külügyminisz­ter a népszövetségi tanács szombat délutáni üléséről előre kijelentette, hogy a iegfonto- s£bb és a legnagyobb horderejű diplomáciai tárgyalás volt, amit a világtörténelem is­mer. Elvitathatatlan, hogy a végzetes és ki­számíthatatlan bonyodalmak között, ame­lyek ma. Európát és Afrikát elborítják, a genfi vezényszótól függ a kibontakozás vagy a haílál. A helyzettel senki nincs tisz­tában. Senki nem tudja, mit hoz a holnap és sikerül-e lokalizálni a kel etafrikai kalandot. Ellentétes hírek hajszolják egymást. Bald- win angol miniszterelnök péntek esti be­széde például olaj volt a tűzre s amikor az olvasó kézbe vette e fontos nyilatkozatot, akaratlanul az az érzése támadt, hogy „no most vége, most jön a világháború". — Ugyanakkor azonban jelentés érkezett, hogy Grandi olasz nagykövet meglátogatta az angol külügyminisztert és Mussolini nevé­ben békeaján’latot tett. Ha ezt a jelentést olvassuk, reménysugár gyűl ki és ismét kénytelenek vagyunk bizni a kibontakozás­ban. Aránylag a legjózanabbul Páris lát s a francia lapok ma nyugodtabbak és bizako­dóbbak, mint tegnap voltak. Az általános vélemény szerint Mussolini az első sikerek után megáll az aduai hegyekben és nem folytatja előnyomulását, hanem vagy köz­vetlenül az abessziniai császárnak tesz bé­keajánlatot vagy Genfben folytatja a meg­egyezéshez vezető tárgyalásokat. A fegyve­res akcióra szüksége volt. hogy levezesse népének határtalan izgalmát, de az első ha­ditetteket nem követik továbbiak. El kell ismernünk, hogy az olaszok az első két-három nap alatt bámulatraméltó eredményt értek el. Az a front, amelyen északon operálnak, az abessziniai hadszín­tér legnehezebb terénuma, sziklás, uttalan vidék, amelyet a bennszülöttek kitünően tudnak védeni. 1896-ban az aduai olasz vereséget is a földrajzi nehézségek hatá­rozták meg s Európa nem csodálkozott, amikor megtudta, hogy Menelik szultán csapatai csapdába csalták az olaszokat az északabessziniai hegyrengetegben. Most két-három nap alatt nagyobb eredményt ér­tek el a támadók, mint akkoriban az egész háború alatt. Villámgyorsan hatoltak elő. Az olasz harcmodor az abessziniaiakat is meglepte. Szemmelláthatóan pompásan ki­dolgozott tervek és uj technikai módszerek igénybevételével dolgoznak de Bono kato­nái, akik zergeügyességgel kúsznak a he­gyekre, meredek sziklákra ágyukat von­szolnak $ mintha nem ismernék a fizikai fáradtságot. Ugyanakkor, amikor a száz­ezer katona az első vonalban harcol, a csa­patok mögött százezer munkás dolgozik csodálatos ügyességgel és gyorsasággal az Utánpótlást biztositó utak kiépítésén. Egy G e n f, október 5. A világ közvéleményének érdeklődése áz abessziniai harctérről át­orientálódott a népszövetség városéiba, ahol ma egész nap lázas tanácskozás folyt a keletafri­kai konfliktus ügyében. Edén, Laval és Aloisi megjelenése meggyorsította a tárgyalások me­netét s különösen az angolok törekszenek arra, hogy kierőszakolják a gyors döntést. A népszö­vetségi tanács tizenhármas bizottsága tegnap éjjel egy óráig nem tudta befejezni jelentésének megszövegezését s ezért ma délelőtt folytatta tanácskozásait. Laval, aki magával hozta a francia kormány végérvényes határozatát, megkönnyítette a munkát, úgyhogy a délutáni órák­ban készen állt a jelentés. Aloisi olasz delegátus Genfben van, de tárgyalásokat nem folytat. A- általános vélemény szerint a tanács váratlanul hamar meghozza döntését. A tizenhármas bizottság szombaton délután 16 órakór ülést tartott, majd 17 órakor a ta­nács ült össze. Bizonyosra vehető, hogy a tanács hamarosan elfogadja a tizenhármas bizott­ság jelentését és a népszövetségi paktum 16. cikkelye értelmében megteszi javaslatait,. Mint is­meretes, a paktum 16. cikkelye a szankciókról szól. A 15. cikkely rendelkezései ma már nem elégségesek, mert Olaszország megkezdte az ellenségeskedést. Népszövetségi körökben kíván­csian várják, vájjon azok az indítványok, amelyeket Mussolini nagykövetei Londonban és Pá- risban tettek, termékeny talajra találnak-e és megkönnyitik a kibontakozást. Az általános meg­győződés szerint Mussolini látja, hogy az európai nagyhatalmak eltökélt eréllyel szem beszáll­nak az abessziniai akcióval és Franciaország Angliával együtt azonnal messzemenő szankció­kat hajlandó foganatosítani Olaszország ellen, A naayhatalmak nyomása alatt Mussolini keresi a kibontakozáshoz vezető utat. Adua nem esett el? A régibb jelentésekkel ellentétben az abessziniai fővárosból azt jelentik, hogy Adigrát és Adua még mindig az abessziniak kezében van. A két ellenséges hadsereg Adudtól északra elkeseredett harcban találkozott az olasz lövészárkok ellen, miközben ember-ember ellen küzd, szurony tőr ellen és az egyik félnek sem sikerül a másikat legyőznie. Mindkét részen óriásiak a veszteségek. Grandi és Hoare vitája Grandi nagykövet és Hoare angol külügyminiszter tegnapi találkozásáról a tegel- Ientétesebb hírek cirkálnak. Az olaszok az uj javaslattal állítólag a népszövetséget óhaj­tották kiküszöbölni az abessziniai konfliktus rendezéséből, de ezt a tervüket az angol külügyminiszter határozottan visszautasította. A legújabb római jelentések szerint Mus­solini szándéka nem az volt, hogy az abessziniai ügyet a népszövetség nélkül oldja meg, csupán a közvetlen tárgyalások célszerűségét ecsetelte a londoni külügyminiszter­nek. Mussolini ui tárgyalásokat javasol az angoloknak Afrikából érkezett jelentés szerint egyetlen nap alatt több kilométer hosszúságú provi­zórikus utat építettek az olasz munkások, akik legalább oiy fontos szerepet töltenek be, mint az elől küzdő rohamosztagok. Az északi harctér egyik legnehezebb szakasza olasz kézen van, mert ahogy de Bono had­serege eléri az Adua mögötti magaslatokat, az abessziniaiak nem rendelkeznek többé a Mareb folyó széles völgyét uraló magaslati állásokkal és elvesztették legnagyobb elő­nyüket a támadókkal szemben. Az első napok eredménye kielégítheti Mussolinit. Kérdés azonban, a római diplo­máciai ugyanolyan ügyesen tud-e megbir­kózni az európai veszedelmekkel, mint a ka­ién tétek kiküszöbölésére. A Times részletesen beszámol Sir Sámuel Hoare és Grandi londoni olasz nagykövet péntek esti tanácskozásairól. tonák megbirkóztak az abesszin sziklák­kal. A világ a borzalmas feszültség óráit éli. Tálán még Baldwin sem tudja, háború­ra kerül-e sor vagy sem, mert a maihoz ha­sonló helyzetben véletlenektől annyi min­den függ, hogy előre kitervezni az esemé­nyeket, előre megfontolt irányelvek szerint cselekedni lehetetlen. Egy rosszul alkalma­zott szó, egy puskadurranás lángra lob­banhatja Európát és betaszithatja a konti­nenst abba a kataklizmába, amelytől min­denki retteg. A helyzet súlypontja az aduai fronttól ismét áttolódott Genfbe. A tanács titkos ülést tartott s a szankciók foganato­sításáról értekezett. A helyzet kulcsa ma már talán nem is annyira Mussolini vagy Mussolini Grandi londoni és Cerutti párisi nagykövet révén uj javaslatot tett az angol és a francia kormánynak az abessziniai konfliktus likvidálására. Grandi átadta az angol külügy­A PMH nagy abessziniai térképe Lapunk belsejében olvasóink Abesszínia egész oldalas hatalmas térképét találják, I amelyet kivághatnak, eltehetnek s nyomon követhetik rajta az abessziniai háború ese­ményeit. A kitűnő angol térkép, amelyet nagy áldozatokkal szereztünk meg, egyike Abesz- szinia legjobb térképeinek. miniszternek Mussolini rendkívül szívélyes üd­vözletét s ugyanakkor a párisi nagykövet Láváit értesítette a duce szándékairól. Mussolini kijelentette, hogy Olaszország abessziniai rendszabályai egyáltalán nem változ­tatják meg a duce elhatározását abban az irány­ban, hogy Olaszország Angliával és Franciaor­szággal együtt mindent el akar követni a kon­fliktus kiterjesztésének meggáílására. Ha a dol­gok fejlődése Mussolinitól függne, — mondotta a nagykövet, — akkor a vitát lokalizálnák és nem történhetne meg, hogy a gyarmati háború általános háborúvá fajuljon. A béke ügyét szol­gálná és az ellenségeskedés időtartamát rövi­dítené meg, ha a jelenlegi földközi-tengeri fe­szültség helyett becsületes együttműködés kelet­kezne a nagyhatalmak é§ Olaszország között a keletafrikai ügy végérvényes szabályozására. Valamennyi érdekelt fél hozzájárulhat az óhaj­tott cél eléréséhez, ha megszüntetnék az úgy­nevezett „ katonai elővigyázati intézkedéseket", amelyeket az esetleges veszély elhárítására fo- ganatositottak. Ezek a veszélyek nem léteznek. Az abessziniai katonai operációk Mussolini sze­rint nem zárják el a békés megegyezés lehető­Baldwin kezében van, mint Lavaléban, aki­nek elhatározásától sok függ. A francia nemzet zártan fölsorakozott miniszterelnöke mögé s a párisi minisztertanács kijelentette, hogy a szankciókat nem ellenzi ugyan, de csak a gazdaságiakat és soha a katonaia­kat. A népszövetségi tanács mai ülésének eredményéből mindenesetre az tűnik ki, hogy Genf az aduai ágyudörgés ellenére nem veszítette el bizalmát és nem látja re­ménytelennek a helyzetet. Mussolini ugyan­csak bízik a megegyezésben s igy nincs okunk, hogy pánikhangulatba essünk és ne reméljünk mindaddig, amig legalább hal­vány reménysugár van, az eu-rópai égen London, október 5. Miközben Keletafrikában dörögnek az ágyuk és ömlik a vér, Londonban megkezdődött az újabb diplomáciai akció az el-

Next

/
Thumbnails
Contents