Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-27 / 247. (3799.) szám

HP'l T>RX<aiMAG^ARH!KTiAP 1935 október 27, vasárnap. .....................^■■■■■■■'" Me lleién, a tehelséges fazekasmívesek sziklás szép gömöri hazáját) an Hogy „míjelik" fakéssel és „irják“ a különleges „irzó“ készséggel: a „kickával" és szarvacskával a fazekas művészek a korsókat és tányérokat Mért romlik a fazekasok tiszta népi Ízlése ? A kassai piacon ismerkedtem meg a gömöri fazekasokkal s engedtem hivó szavuknak, hogy „tessék már nálónk jönni és ott helyt megtar pasztalni a mijelést" és igy nekiindultam hát a nagy útnak, nem régi gyalogos vándor módjára, de nem is minden szép néznivalók mellett léleg­zetfojtó sebességgel rohanó gépkocsin, hanem azon a magaerőnk hajtotta egyszerű szerszá­mon, amely legfontosabbjában két kerékből és tulajdon taposó lábunkból áll és ugyancsak mó­dot nyújt arra, hogy a messzetünő utak varázsát teljes egészében kiélvezhessük. így én inkább lassan haladtam a tiszta ószi­kék ég alatt, a vörhenyesedő tájon keresztül. Meg-megálltam, nézelődtem, úgy, mint vándor­emberhez illik, néha jegyezgettem vagy fényké­peztem. mig végezetül utazásom második nap­ján. — szörnyű szélben, — fel nem kerültem ar­ra a magaslatra, ahonnan megpilantottam a szik­lás völgykatlan mélyén megbúvó falut, Mellétét, éppen akkor, mikor az este első vékony szürke fátylát reáboritotta már a határra, a vörösszi- nü földekre, amelyeken hozzágörnyedt embe­rek szüretelték a krumplit. Pozsga András házának voltam azután négy napon át dédelgetett vendége és ez alatt a négy nap alatt megmutatkozott előttem egy fazekas­falu élete. * Dunyhás, derekaljas, puha ágyamból reggel a csordás „gyülekezőjére" ébredtem. Tárogatón hívta a mezőre a méla teheneket és olyan szé­pen fújta, hogy az ember elhallgatta volna akár­meddig is. Zsuzsi néni is úgy dicsérte a csor­dást, mint aki nagyon hozzáfüződött szép mu­zsikaszavával a szivéhez s ugyan sajnálja, hogy nemsokára elhagyja Mellétét s mások gyönyörű­ségére fújja majd hangszerét. Hanem a falu idillikus mozzanatai mellett megáll Ady szavainak az igazsága, hogy: „ .. . a kenyér régen kenyér volt S nem mennyekből ledobott málna’* itt Mellétén is. A ház egész népe a földekre ment, hogy ami krumpli még maradt, azt kiszed­je s én egyedül maradtam a legidősebb fiúval, Andrással, a fazekassal, aki „mijeit". Fazekas­nyelven ez az edény kiformálását jelenti a ko­rongon, amelyen egy jól kigyúrt agyagdarabból, a „rögből" ügyes kézzel felhúzzák a fazék falait, megadják szép. hasas alakját a hozzányomott fa­késsel. Egymásután nő ki a mester keze alól a fazék, tál. ujjai közül szép formásán kerülnek ki a fü­lek. amiket ráilleszt a fazék oldalára és közben beszédéből sok mindent megtudok a faluról és a fazekasságról. A fazekasság az a mesterség, mely a nehéz- földii falut anyagilag fenntartja. Huszonnégy fa­zekas él a .360 lelket számláló tiszta magyar fa­luban és évente mintegy 100 szekér cserépárut visznek piacra. így a háziipar nagy segítségére van . a mellétieknek, de bizony erősen meg kell dolgozniuk érte. Az agyagásás maga már na­gyon nehéz munka. Néha 10—12 méter mély­ségben találnak csak megfelelő minőségű agyag­réteget s abban a mélységben ássák aztán bele az agyagérbe vízszintes folyosóikat, a „padna- lokat". A kiásott agyagot megtisztítják, átgyur- ják, aztán mijeinek belőle. A megszáritott, nyers edényeket díszítik, majd „zsengelik", azaz először égetik, utána mázolják s még egyszer égetik. Annyi áru elkészítése, amennyi egy ége­tő kemencébe, vagy ahogy a ipellétiek' mond­ják, egy „bányába" belefér és amennyi egy ko­csi rakományt tesz ki, vagy hatheti fáradtságos munka eredménye. Mikor már ennyire „ki voltam okva" s láthat­tam is, mint formálódnak edénnyé a szürke agyagcsomók, a lábbal hajtott korong morgása közepette, úgy találta a mester, hogy most már bemutathatja, hogy hogyan történik a fazekak „megírása". Előkészítette hát az „irzó készsé­get": a kis festékes bögréket, meg a „kickákat" és „szarvacskákat". A „kicka" ecsetet jelent, a ,(szarvacska" pedig az a tehénszarv végéből ké­szített kis tölcsér, amelynek hegye ludtollban végződik s azon folyik ki azután a tölcsér öb­lébe öntött festék. Ha forgó korongon álló edény oldalához érin­tik hozzá a szarvacska hegyét és egymás mellé vonalakat húznak vele az edény oldalára: „gréz- bolnak". Ezután a mester balkezébe veszi az edényt és hol a kickával, hol a szarvacskával olyan szép himes mintát kerekít a fazék hasára, hogy öröm nézni, .különösképpen, ha tudjuk, hogy már talán századok előtt írták az első fa­zékra azt a mintát, amely most kerül ki a mester keze alól. Ezek a régi minták, százados cikornyák, le­velek, lendületesen hajló virágszálak azonban most veszélyben vannak. Hogy mi jelenti a veszélyt? A városból a fa­lura kerülő ízléstelen tömegcikkek hatása, az esetlen és rikító díszítések egy falra akasztott színes nyomat szélén, egy ciráda a katonaéveit.| kitöltő fiú fényképének a keretén, vagy a színes papiroson, amibe .a szagos szappan van csoma­golva. Késő estig folyt a mijelés, az irzás és a beszél­getés, akkor aztán felkerekedtünk, hogy meg­nézzünk egy égetést.. Nagy esemény az. A sötét estében világitó „bánya" körül husz-harminc ember is össze­gyűl ilyenkor s mind érdeklődéssel várják, hogy hogy sikerül az égetés. A kiváncsiak csendesen beszélgetnek, a fazekasmester pedig a kemencé­nek hol az egyik, hol a másik szájánál igazgatja a tüzet, izgatottan figyeli, egyenletesen vörösö- dik-e a sok cserép, melyek halma izzón dombo­rodik ki a kemence falai fölött, mert az égetés nyitott, kemencében történik. Tetésre belerakják a sok edényt, —- vagy ezer darabot, — a tetejét pedig tört edények cserepével takarják be, mint­ha zsindelyeznék. A fazekas az égetés közben vashoroggal egy- egy mintát vesz ki a „bányából" s a próbada­rab köré gyűlt nézőkkel együtt vizsgálgatja, hogy eiéggé átégett-e a cserép? — elég fényes-e rajta a máz? — .mert az égetéstől függ, hogy a sok verejtéknek meglesz-e az eredménye. Másnap már korán reggel a bányánál vol- jj tam. amelyből éppen szedték ki az éjjen át ki-1 hűlt edényeket. De mosolygós látvány is az, amikor a nagy J halom tarka, fényes edényre rácsillan a nap. 9 Jó is lenne, ha ezzel aztán a fazekas munkája 8 befejeződne, mert fazekaskodni, ha az még] olyan nehéz mesterség is, mégis csak öröm. 8 Benne van az alkotás gyönyörűsége, szemnek,] Newrork. október 26. Ha az. ikreket meg­kérdi az ember, szívesen jönnének-e még egyszer a világra, mint ikrek, többnyire azt felelik, hogy szép, ha az embernek éppen egykorú játszótársa van, de az ikerélet nem fenékig tejfel. Az egymáshoz hasonló ikrek sokat szenved­nek a tolakodó kíváncsiságtól, gyakran még az uccagyerekek is utánuk kiabálnak. Sok embernek kedvezőtlen előítélete van az ikrek felől. Valahogy úgy gondolják, hogy osztozniuk kellett azon a tehetségen, ami kü­lönben egy embernek jutna ki. Az ilyenfajta .megítélés visszahat magukra az ikrekre is és gyakran fogyatékossági érzést kelt fel bennük. Egy amerikai tudós, C. E. Lauterbaoh. ala­pos vizsgálat alá vett minden ikrei,.akit Dél- Wiscounsin állam tizenhét városának iskolái­ban talált, hogy .megállapítsa, van-e valami alapja az ikrek felöl elterjedt kedvezőtlen előítéletnek. Kisebb értékű emberek-e az ikrek, mint azok, akik egyedül jönnek a világra? Vannak bizo­nyos tények, amelyekből a felületes szemlélő valóban ilyen kisebbértéküségre következ­tethetne. Például az * újszülött ikrek általában jóval kisebbek, mint az átlagos újszülöttek és éle­tük kezdetén gyengébbek is. Már születésük előtt különösen kedvezőtlen életfeltételekkel kell megküzdeniük. Az emberi test ugyanis nincs ikrekre berendezve. Ha mégis ikrek képződnek, kettőnek kell megelégednie azzal a hellyel és azzal a táplálékkal, amit tulajdon­képpen csak egy számára teremtett a termé­szet. De azokat a hiányosságokat, amelyeket léleknek való kedvtelés a szépalaku edények ki-kerekítése, „kickával", szarvacsikával való dí­szítése, de bizony ezzel még nem történt meg minden. Most még el is kell adni a fazekasnak 9 a sok cserepet, szekérre rakni és nekiindulni az utaknak, heteken át szekéren ülni, falvakban, városokban kirakni a törékeny árut. Néha két hétnél is tovább van utón egy fazekas és meg­tesz 600 kilométer utat is. mig egy szekér por­tékát értékesíteni tud, a városokban pénzért, a I falvakban „életért". Búzából annyit, amennyi az edénybe belefér: rozsból, árpából pedig más- félszeres, kétszeres mértéket kap a fazekas, 1930 előtt azonban, amikor még az Alföldre is átjárhattak, 4—5-szörös mértéket is elértek, most azonban csak Szlovenszkót járhatják és bizony sokszor kénytelenek elvesztegetni a sok nehezen készült árut, hogy valami pénzt lás­sanak. A város népművészetet és ízlést rontó örökös beszivárgó hatásán kívül ez a megrosszabbodott kereseti lehetőség a másik ok, amely néha elté­ríti fazekasainkat a régi, apáiktól átszármazott díszítési módtól. Nehezen keresnek és mert minduntalan a „haladásról" hallanak, úgy gon­dolják, hogy ha „haladnak", ha elhagyják a régi „írást", hamarább akad majd árujukra vevő. Ezért kísérleteznek formában, színekben, díszí­tésben különféle újításokkal, ami a népi munka kárára történik. Az újítások között, persze, akad azért nagyon helyénvaló is. Ilyen az az edény is. amelyet a házigazdám készített a városi közönség számá­ra. Olyan gyümölcsmosóedényt csinált, amely két darabból áll s amelynek egyik része likacsos I tál, a másik meg kis kerek tálca, amely az asz­talon a tál alá kerül, hogy a megmosott gyü­mölcsökről a lecsurgó viz abban gyűljön össze. Ez éven már nem hozhatja piacra a mester a találmányát, de jövő őszre ott lehet alkár min­den asztalon is az újfajta gyümölcsmosó, mert akármennyi kéne belőle, győznék a fazekasok. Olyan darab kerül igy piacra, amely népi ere­dete mellett a városi közönség asztalán is he­ezek a kedvezőtlen feltételek okoznak, a szü­letés útin gondos ápolással nagyrészt ki lehet egyenlíteni. Ami pedig az öröklött alkatot illeti, ebben a tekintetben az ikrek teljesen egyenértékűek a többi emberrel, mert az öröklődő tulajdonságokat hordozó úgynevezett chromosomák, ha részekre is osz­lanak, ugyanolyan képességekkel rendelkez­nek, mint azelőtt. Lauterbaoh professzor az ikerpárokon, akiknek kora hét és busz év között váltako­zott, intelligencia vizsgálatokat is végzett. Az eredményeket összehasonlította a nem ikrek átlagos teljesítményeivel. Az összehasonlítás alapján úgy találta, hogy az ikrek semmivel sem tehetségtelenebbek, mint a többi gyermek és fiatalember. Természetesen vannak kevéssé tehetséges ikrek is, de elég tekintélyes azoknak a száma, akik az átlagos értelmi színvonalat meghalad­ják. Az ikrek értelmi fogyatékosságáról tehát nem lehet beszélni.^Egy másik amerikai ku­tató, Merriman ugyanerre az eredményre jutott. Látjuk tehát, hogy az ikrek legfeljebb a születéskor és az azt követő hetekben és hónapokban maradnak el a többi gyermek mögött. Ebben az időben a természet könyörtelenül megrostálja őket: a- csecsemőhalandóság az ikreknél kétszer-háromszor akkora, mint a többi gyermeknél. Azok az ikrek, akik ezt a válságos időszakot túlélik, bátran felvehetik a versenyt a nem-ikreikkel. Minden este gondoljon arra, hogy másnap szép lehessen. Használati utasítás; Esténként mossa arcát a LETdN szappan kremszerü rabjával. E gyengédén haló krenies habot hagyja arcán néhány másodpercig, t tana öblítse le bő meleg­vízzel, máj ' közvetlenül hidegvízzel, Ez az egész! Másnap régnél friss, bársonyosan üde. arc fonja a tükörben mosolyogva üdvözölni. iiövid idő múlva szert tesz az annyira vonzó és ri gyeit '„leányos arcbőrreai Fiileiakat: D. Engel, Bratis avu Vemurská 12 ss Masarykovo 6 lyet találhat s igy a városi magyar közönség támogathatná nehezen küzdő falusi testvéreit, mert hiszen más támogatásra nem számíthatnak.­Stílusukért való aggódásomat azonban meg­értették a mellétetek, akikkel különben minden­ben könnyen megértettük egymást és rövid együttlét után eltűntek közülünk azok a hatá­rok, amelyek a várost a falutól, a városit a fa­lusitól el szokták választani és ekkor kitárult előttem a falu belső, szellemi élete. Mellété szellemi központja ifj. Pozsga And­rás. Ő látja el a falut olvasnivalóval, amit a pelsőci dalárda könyvtárából szerez meg. Ő szervezett színjátszó társaságot, amelynek disz- letfestője, rendezője, szive volt. Beszélgettem vele Móricz Zsigmondról, Dar'kó Istvánról és a mai magyar irodalom majdnem minden ismert alakjáról, tudja, ki volt Toldy Ferenc és Arany „Toldi,,-jártak több részéből idézett szakaszo­kat. De ö nincs egyedül. Mintha ez a falu tele lenne tehetséggel. Az egyik ember: Kövesdi, színdarabot és verséket ir. A kisbirö és a házi­gazdám egyik öccse a mellétéi színpad minden­kit megkacagtató komikusai. Másik öccse a falu •legügyesebb hegedűse, akitől Halász Pista, egy másik legény is kedvet kapott a szárazfán való müvészkedéshez és mert nem volt hegedűje, elő­vette hát a bicskáját és faragott egyet, aztán mert ez még nem volt egészen olyan, mint ami­lyennek szerette volna, faragott egy -másikat is és most már nótákat is csalogat ki belőle. De mást is farag: guzsalyt, szép cifrát, meg olyan motollát, amely — ha föl van vetve rá a szük­séges nyolcvan szál — pattint egyet. Cimbalmot is csináltak a faluban és vasárnaponként zene­kar áll össze s annak a hangjaira táncol a fia­talság, mert kocsmázás itt nincs. Mindez pedig valóság. Ez a falu egy csomó kihasználatlan energia tárháza, aminek láttán megmelegszik az ember szive körül, de aminek láttán szomorúság is lopakodik az ember örö mébe. hogy im, ennyi nagyszerű erő, itt-otf megcsillanó szándék, föl-föllobbanó tehetség van itt előttünk és senki sincs, aki fölemelje. Amit csinálnak, az igaz, hogy igy égyedülisé- gtikben még többet jelent, de mi mindent lehet­ne még ezekből a nagyszerű emberekből kihoz­ni. Mi más lehetne még törekvése és föladata a szlovenszkói magyarságnak, mint maga felé for­dulva fölkeresni az értékeit, amelynek ma gar­madája szunnyad véka alá rejtve és munkával szeretettel fölfedni őket a magunk és az Ember minél szebbé teljesedéséért. Nem lehet ennél szentebb föladat. Ez erősödött bennem meggyőződéssé a Mel­létén töltött négy nap alatt, ahonnan ekkor már tovább kellett mennem rengeteg élmény emléké vei és a Zsuzsi néni búcsúszavaival, hegy „olyan nekem, mintha a mi fiónk menne él". * Ezzel indultam útnak kora reggel, sugárnya­lábok fényében, csillogó harmatos mezőn s a dombháton két kis magyart értem utói. Jó reggelt kívántak és kérdésemre, hogy hová mennek, azt felelték, hogy néhány kilométer­nyire ide az iskolába, Horkára. Horkára a „Slovenská Liga" iskolájába, mert ott nem kell tandijat fizetni és ingyen kap­ják a könyvet, irkát, ceruzát is. otthon pedig minderre nincs pénz. Két kis virág, a magyar mezőknek két elhullt virágszála. INCZE BÉLA. FELEMBER-E AZ IKER? Nem! — mosdja Lauterbaeh amerikai tudós ■ Az ikersors a tudomány világosságában ■

Next

/
Thumbnails
Contents