Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-25 / 245. (3797.) szám

qjsapq juppia zb moiupq mán £Soq ‘maj^SiSam ‘fföj aq niyqnjCuv :tnü**PH

gszoq qsíCio fuara au ‘zzpXjSiA iuyqisz9H :buibhi

"zaqfoaj^aq jupjaia zb XSain |azgq

8 JjfÁMBsapa Bf^Sequo ^upjsiq v uaqjjaqjBiiy ZB IBA^r/CuBsapi? *b cqiszpg

>1 3 IÁI íd 3 A 9 SOIVAQ ZV

..................................

*a

fjaso psja zb jba lajaqo^S £2ea *sj pjzsnj osp zb pBfJBSjq uBSOÁuozjq ugp -jo| ín zb BAjnm A9 jbű s qtdapa jpm qBJBp -eui íjaSuaj spin s? qoÁqpjis b ap ‘jpdoq Spm bh -qjzoqBjipA »ozöq aa^ui 0091—00; 2;pad aSpssaipzs ‘Jajanioijq mojpq Bzssoij jaSizs V *n3psA3EU saAiajutqaj qBJBp -pjgj [n zb juuazs asajuaiaf qazsgaaSua) b s »JI9P |9ipsomioj ‘uEquBaop-sapuasQ b jsoui ;)azaq)uaiaf laSjzs fn uaAji -ojo snqiUBqjnA b ajuizs.aj Jjozoq loqSpsAiyus naAijm hjfpn; iq jaA'puiB ‘[sppiQj ssijj ‘jpis

zia B UPOiq oapjjjq AjaurB ‘iBqqojBiqizs j«doq fn ASa-ÁSa ‘qpjBfjaSna) B qBiizoqnq -bj. pqqaAujAaAof uaitajams; Joqspn gai -aSrzs uazsaAp zb igjdaqJ9i b qnj9l!q JOq -ubAjo ‘qBfjpf jaqoziA ASbu b qiqB ‘qospfBq V 'wnASa jBAiBiqjzs jgdoq A3ba qaAiaXu -9AOU ^iBAjBjBjip ‘p|oj lAujapmoipjpZiCSfú zbz6 3am zbzs qiunqja ájjazsASa s — zoqo pqsspSuajiaSua; nAuozsi *J9Zia qoBT>aa9 zb BflBJJOjiaj ‘pzaq iup9joq;Cupq ‘pAupqzíjj jnniBJaSna} iuibiba ie3bih Bf]opuo22aai Bll?M *lnABl8 lu9quopi adaqj9i Sbija V

UOUB0O9-S0pU0S3 B ^0^0{HZS }0f>lZS ÍQ

upzpq

r. aijofjzagp naqjapeS^ia ‘eiíojiaubí; ü&l -tíaj uij b iqs '.asoaajazg e sa qoigi sí jb. -pBjxrq«j iyui ‘afaq ga? uias j.^q Á2;j •qé’ -iiij b }}0}l'nóu Jozaq s? jp-onm apjaAPuj sí uAayai jyzs^so b ‘luua; ipn ?[oa tnajj -qaizsaA in^sapj isom U9 69 ^jEpzsgair oq Viam ‘qBqoa Stpad ^gni — ‘An^Sa^.ig

zb nanAp^qpf aqppj — ‘j? Ánozig —

; zaf£a zb jníiinaé :.) 'uiau. l9q..:oqqtt ‘iuya ;bíbjb pfij maá 13-oj -Bi{ b üazsiq — 4UBsnz68i;q B/íu^ái j^z^so b q ípBqBj — zb3i ican v,áoq azsaaj —•

„i zbSi masj I qspa^fB qqqja^s -ÁSBüSai; b ijoa za qBso ínS9in ^910 q$q }jaoi ‘BqqoqzfiBi^A JJ9AJJ b }za Aapá[Ai9Jjq

— 662 —

•moJ^A qapaAnfAqraJízsaia^ ■qoqpqiQz »9q mán pqqoqo iBqtuqpaq qAn9A4faad9q ap ‘qpf praAa9Aífaj ilöpiqqag "BJ9K zopa — •qaiaqpAiöj *saU9a ‘eqisna B39M-Bj, — ’^BpiBs^jj uioj^a s qaapa99J9iBZS9iA qOIRJQ ‘pajaA uba tűi ASeq ‘uiBjpn; más qzy q^qji tuan n«39J uoA3bu a^m Anozig •npraiB'jj 9zse)j — •nBaBtiijBSjozs jpzzoS 'I°(3 'qai?injBi2 zaqpaaaqis *aqaaT BIlBa — -qoíBJízaq fpiqq »9 qunsJBíBquiun sbid -|b2jozs sí Bjqq^Aoq A29T 'pizaqínaiaf Bífn X^oq ‘qBUUB s qaupomQJQ qQIl}-*Q ’uiBidBq -2am qapapAaipuQzso^ *J!P3 A‘baubjb8 >— UBq^apiosjiosiq qaAAnöqAu9UiajaAu b ízs9J qajpqaA raau mqi?119 í^atn ‘qAn'9A|azsAn9A -qfaa b tnpjBsa p qapsifapj au Joqs^pf qonp S9 BAg qpqas ’BqB-ioq^í qBai?} •Bqunui aiq b qapuaAjoj; ’joqij P?U9T

X313A31 SÍM

•Ánoszoj ‘Bqp^g Abajojí

■JBpBUI Siq B UOfBZsSIA s

dBu b |u)ns 3o| uaS9 ZV •jpAu 3ajaui ‘z&babi 391U zsaq ‘njomozs asSaui maAizs V

‘í?m3J B aqanzs uaSg jpSnsdüu b jpui iq jns lua^ •psa zb qisa Jozsqog qa[9 nzssoq b qa2ap!H

•aqsaaAAnoq srq b 19Z8 pjjg »“6PI9Í joAuBds uoqnzs9qja80'4 *pia2aa 3am j}ozoq9pu9fv TaAAAuoq dfzs A3a isapq soü^f

'W3AANQMAM3W3H3AN

000

•njBjfnqonon ‘JBpBAij szaJfeg

i i o^maaax V UopB s; jjain hb^i sazsazs : ojsuiai b pzsaq 19x13 *naqA9 napúim njomozs afl ‘aSjA B49U pajnzs b s

‘iBqSam npjo>[ ‘jBqSam nBjoq ‘qizsi |qy ‘jbji sazsazs paiopq zsaj § •uaqpjos b zaaquaqjd ))0 ‘aqaauid b qauzsiAai pfB^í

*Bq9pjoq y ‘Bq94U0zs ‘aqsaid nsuno ‘EqAuo^nd b qsuiínpaq ‘fBf j qo;in pqos mán u9qoj y ‘qoijnjoipzs 93Aiosom íj

qílIBq azssajy BspSüOBq qoppjnzs ‘bsbSojjbsd qoaojzs^d y •AuBaj b 3ia ‘An9Sa[ b Sja ’uy[Bpjo A3aq b qBuiojBQ

•jp^Bq b jbui soSuEq ma>j ‘BA19S aqsaaj qos b vauiig ■jpAu Sajóm e íjojnmig

‘z O ZB JBm UBA llj

ZSO

OOO

BUJOX ‘pAIIO ^3bm

•qoidBq sí ij pAA'uoqasaj\; qo]4n3zo3[Op uaA'u9Jas Bq s gaqaAuaAjfaj b qaps^log ‘qapfpaSSnsa au qBqglBg

39S9SS3AIZS ‘jBSpspf y ju;piyq3am mopnj uiau aa ‘jj39AAuoq dyzs [sayq sonyf Jjyza qopipq pjauOzso>j

•iíizoqjBun JB-u qn2oj inafsj ‘iuvkí’sba o íiuí öjjn sa j •maiuQjo zb pazi- 1|oa A3bk ‘maqau jjyfpuim ajpmq sí ig

'S333A3HÜZS

OOO

•paAuaqiag 'aquag BifEg

•Au9qoq b qy'H : qun;a;ajnzg 'Auyjoq siq y jym uba ajaj-jaqoq qaq y : uiaSauiasa y Au9uiaq sí majq ‘ajdisa J9p apu

•Au9qoq b qyyj noqojqoq y •Au9J saizsp uoqouqBq y

IVSVUI MOUVAOVN SIX

— 20t —

— 298 —

AZ ÓRASLEQÉNY

HÓKA

— 303 —

MÓKÁS KÉRDÉSEK

(CIGÁNYMESE) — ELMESÉL!: L 1 L « NÉNI

Egyszer egy szegény fin vándorútra indult Útja közben betért egy lelkészlakba. Ott eqni, iniji adtak neki. A ielkésznek any- nyira megtetszett az értelmes legény, hogy fölfogadta béresnek. A legény másnap hozzáfogott a munkához. Befogta az ökröket és kiment a pap földjére, szántani.

Hát amint hajtja az ökröket és lépégét utánuk, kettőn jönnek vele szemben és megszólítják :

— Én vagyok az Ész — mondja az egyik — és kezd nyújt a fiu-uak.

— Én meg a Szerencse vagyok, — tészi hozzá a másik. — válassz kettőnk közül, melv'künk maradjon veled, fiam ?

A fiú gondolkodott egy darabig, aztán a Szerencsét választotta, mire az Ész eltávozott. A Széfretjcse a fiú háta mögé állt és egyre súgta peki. merre induljon, morfé úe-njep Ügy igazgatta a legény lépéséit., hogy az néni maradt egy nappal sem tovább a lelkésznél haneiil útnak indult a város felé.

Hát amint megy tüendegél. s el-elbá- méezkodik a város gyönyörű boltjai, tarka kirakatai előtt egyszerre csak megáll egy óvásbolt bejáratánál. Addig állt ott és nézett befelé a boltba, amíg végre kiszólt a. gazda s megkérdezte, nem akarna-e elszegődni hozzá órásnresterséget tanulni. A fiú szívesen ráállt az ajánlatra s beszerződött az órásboitba. De bizony egy álló esztendeig egyebet sem ésinált. fsak aprófát hasogatott. tüzet rakott és nézte, hogy dolgoznak a,z idősebbek

Hüsvét ünnepén, amikor az egész báznép templomba indult, ezt a legényt hagyták otthon, hogy a házat őrizze. Nem volt semmi dolga a fiúnak, ide-oda járkált hát a boltban és nézegette az órákat. Volt ám ott mindenféle óra A legszebb volt valamennyi között a császár órája, amelyik már tizenöt éve porosodott itt az órásboltban. Ez az óra valamikor huszonnégy gyönyörű dalt tudott muzsikálni. Hanem egyszer csak elromlott az óra és hiába jöttek Párisból, Londonból a leghíresebb órásmesterek egyik sem tudta megindítani a muzsikáló órát. A császár végül is a fele országát Ígérte annak, aki rendbehozza újra a kedvenc óráját, s így került az óra ebbe a boltba, ahol mái tizenöt éve tartogatták, anélkül, hogy meg tudták volna javítani.

Most aztán, husvétkor, hogy a fiú dologtalanul lézengett ide-öda a boltban, egyszerre csak megállóit a császár órája előtt, \ddig-addig vizSgálgattá á Szerkezeiét, mig kiesett vagy két csayap az órából, azokat a fiú megfogta, megtisztogatta ég visszacsavarta. Hát uram fia. az óra egyszerre •sak elkezd muzsikálni. Persze a fiü megijedt. mert azt hitte, meg fogják szidni, amiért hozzányúlt a drága jószághoz, s ijedtében elbújt egy zugba.

A mester azt sejn tudta, hová legyén örömében. Elment a császárhoz, de bizony a császárnak nem tudott túljárni az eszén. Az mindjárt, kitalálta,, hogy nem a mester javította meg az órát. hanem a legény. Hivatta a fiút és azt mondta neki, 10.0Ó6 aranyat kap évenként, ha ott marad az udvarában és vigyáz az órára,.

Bele is egyezett örömmel a fiú, ott volt a császári udvarban jó néhány esztendeig- Akkoriban egyszerre csak megbetegedett a császár leánya. Buskomor lett szegény és nem szólt senkihez egy szót sem. Szótnor- kodott a császár nagyon 6 ki is birdetfcetfe az országban, hogy aki szóra bírja a leányát, annak odaadja a leányát feleségül. Megpróbálkozott vele mindenki, idegen országból való hercegek és királyfiak jöttek egyre-másra, de dolga végezet! énül távozott valamennyi, mert a császárleány egyetlen szót sem szólt.

Végül az óráslegény gondolt egyet és bement a császárleány szobájába.

— Nem akarok tőled semmit — mondtá kedvesen, — nem is kell egy szót sem szólnod, majd én mesélek neked valami szépet.

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyleány. Három fivér szerette a királyleányt és a leány sehogysem tudott választani közülök, melyiknek i6 legyen hát a felesége. Adott hát tiz-tizezer aranyat mindegyik fivérnek s azt mondta, hogy annak lesz a felesége, aki a legértékesebb ajándékot hozza neki a tízezer aranyért.

Elgzéledt a három fivér s az egyik, nemsokára vissza is tért egy tükörrel, amelyben a királyleány mindenkit megláthatott, akit csak akart. A másik fivér egy kaftiqra alkudozott valahol. Meg is vette és elvjtto a király leánynak, örült neki a királyleány, de még várta, mit fog hozni a harmadik fivér. Az még is érkezett csakhamar és egyetlen almát hozótt, a tízezer aranyért. Csakhogy ez olyan alma volt, hogyha égy halott megeszi, feltámad tőle. Azért hát a

KÉRDÉS — FELELET.

— No fiacskám, hogy izük az iskola ?

— Igazán nem tudom, miért találták ezl ki. Elrontja az ember egész délelőttiét...

MÉH ÉS CSALÁN.

A tanitó természetrajzórán azt magyarázza, hogy óvatosnak kell lenni, mert a méhecske is csip és a csalán is csip. Laci fölnyujtja az ujját.

•— Na, mi az, Laci ?

— Kérem, tanitó ur, ha, a méhecske rászáll a csn ánra, melyik csípi meg jobban a másikat ?

A KIS OKTONDI.

Hazajön a mama és a rádió hangszóró- tölcsérében egy begyömösyölt párnát talál.

Mégl< érdezi a kislányától

— írónké, nem te csináltad ezt ?

De igen, anyukám.

*— Ejnye és miért ?-r- Mert az előbb olyan szép nótát énekelitek és gondoltam, visszatartom, mig anyuka hazajön.

A MANDARIN.

Lacika látogatóba ment a keresztmamá- jilhoz két napra.

Sohasem panaszkodott, hogy gyenge lenne az étvágya, de a keresztmama főzt- jébol még az otthoninál is kótannyit megevett. A vacsora végeztével mandarint kapott.

Mikor már három darabot is bekebelezett, a keresztmamája igy szólt:

— De most már elég legyen, Lackó, többet nem kapsz.

— Csak*" még egyet.

— Nem, nem. Menj szépen aludni!

— Hát azt tessék akkor megengedni, hogy a párnám alá tegyek egy mandarint ...

— No, azt megengedem.

Laci aztán aludni tért a mandarinnal.

Késő este a keresztmama benézett Lacihoz. hogy alszik-e. Bizony, aludt a kópé még hozzá jóízűen.

De úgy ám, hogy a párnája nem a feje alatt, hanem — a hasán feküdt.

No, mert megette a mandarint és arra engedélyt kapott, hogy a „párnája alá tegyV*...

Hány ujja van a kabátnak ?

•Bljn-^q 99 bCCu qqol' ‘elTn 'mojijg

Melyik az a két betű, amelyeket, ha egyás után mondunk ki. pompás ital nevét .apjuk.

•a ‘3

*

Milyen kő van legtöbb a Dunában ?

•S3ApOK

MEGFEJTÉSEK:

A 37. számú rejtvény helyes megfejtése a következő :

Keresztrejtvénv: Bogár, ti, itt, ima, rúg, rög, ara lő, s. k., tarkó, bi, gém, ri. Tirol, torok, iga, aga, Ráró, tő, só. — Hullámrejtvény: Tanuljunk szorgalmasan. — Fésürejtvény: Szent István — Nagy Róbert rejtvénye: is, őszi, szobor. Ilon, ra. — Alt- stádter Magda rejtvénye: Keresztes háború. — Nagy Róbert rejtvénye: Ép testben ép lélek. — Najrv Olivér rejtvénye: Körmönfont. — Szél Gusztáv sarokrejtvénye; Konok, okos, nos, S. 0. S., k.

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Alt6tádter Magda Ádám Gyurka;

Batáry Géza, Bödők Etel, Buzsiczkv Módiké, Boczkó Évi, Burkovszky Irén, Bajza. Klári. Bajza Tibi;

Gyapay Iván, Gönczy Sanyi, Grigássy Éva;

HampI Józsi, Herczeg Alice, Hajas Vaíika;

Janda Lóránd, Janics Alajos, Jankovick Imre, Jankovich Médi;

Keresztesy Feri. Kaszó Kálmán. Korpo- nay János, Kostyál Dénes;

Lénárt Tibor, Legeza Tivadar, Lator István, Lator László;

Minarovits Sasa, Mágory Juci, Morvav Etelka;

Nagy Róbert. Nagy Olivér;

Oc&ovay Zoltán;

Prokopécz Józsi, Pénzes Joákim, Perényí Purlus, Paulinyi Attila;

Richtárcsik Jancsi, Rjszner Jenő. Riszner Karcsi. Rozlosnik Bözsi, Rakusz Márta;

Sebők Évi, Sebők Judit, Scholik Évi, Scholik Ildikó, Sperling Évi;

Szilágyi Ida, Szolnoky Gyöngyike, Szta«- kó Tibor, Szklár Évike, Szkaliczky Lenuka;

Varga Irénke, Vácz Nóra.

Sorshúzás utján az első dijat Boczkó Évi (Fülek), Móra „Dióbél királyfi** cimü könyvét, a második dijat Minarovits Sasa (Aranyosmarót) Kosztolányi „Az arany sár- kány“ cimü könyvét nyerte*.

'AN3M0M M3M