Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-24 / 244. (3796.) szám

2 CfflomMontásv tá£- qitffiSMqétty ecfó je£ yujháh tehmeJzefar mSBM&2 Igmándi és a mi pártjaink szerepe, a mi tevékenysé­günk nem egyéb, mint „futólépés álló helyzetben." A mi pártjainkkal szemben való rosszindulatú támadások azt akarnák bebizonyítani, hogy azért, mert mi ellen­zékben vagyunk, azért jutott bajba a mi népünk sorsa s azt akarnák inszinuálni, hogy ha mi feladnánk ellenzéki magatar­tásunk álláspontját és feladnánk fajtánk megtartásának küzdelmét, ha amalgamizá- lódnánk és lemondanánk nemzeti öntuda­tunkról, akkor itt tejjel-mézzel folyó Ká­naánnak volnánk részesei. Ezek a rosszindulatú és fizetett forrásból eredő támadások ugyan eredményt nem érnek el, de megtéveszthetnek egyeseket, sikerük azonban sohasem lesz, mert az t>ra:gaiAWAarhi rlap wmmmaammmmmmmmmammtmtmrnÉúaaa élet mindent eltűr, csak logikátlanságot nem. Velünk szemben ilyen vádakat azért nem lehet felhozni, mert ezek a vádak egy logi­kai hibában szenvedő szillogizmusból ered­nek. Ők összetévesztik a népjóléti institú­ciókat egy politikai pártnak a fegyvereivel és kvázi minket úgy állítanak oda, mintha a nép jóléte a mi cselekedeteinktől volna függő. Nem, uraim, mi nem népjóléti miniszté­rium vagyunk, mi nem dirdkt adni és nyújtani tudó orgánuma vagyunk egy ál­lamnak, mi politikai párt vagyunk, amely­nek nincsen és nem lehet más hivatása a parlament keretén belül, minthogy a ma­ga szavát felemelve olyan irányokat mu­tasson, amelyeket minden kormányzat­nak meg kell szívlelnie. Hiszen az ellen­zéknek éppen az a szerepe — s mi ellen­zék vagyunk —, hogy jogos kritika ál­tal szabályozzuk azt a hatalmi erőit, mely­nek tultengését egy párt céljai elérése végett konstatálni tudjuk. Pártjaink harmonikus egységének biztosítása — Nekünk azonban néznünk kell azt, hogy az ittlevő őslakosakat reprezentáló pártjaink, az országos keresztényszocialis­ta párt és a magyar nemzeti párt helyzete maradék nélkül, hiba nélkül van-e vagy nem. Néznünk kell azt is, vájjon jogos-e az a felfogás, amely most kezd mindenfelé velünk szemben egyrészt minit attak, más­részt saját magunk köreiben is mint gyógy­szer jelentkezni, hogy szűnjön meg az itt­levő két párt és egyesittessék egy egysé­ges pártban. Ha in thesi nézem a dolgot, nem tudom tagadni azt, hogy igen sóik tet­szetős indoka van annak, hogy legyen egy párt. legyen egy akol és egy pásztor. Ha azonban az ittlevő relativitásokat nézem, ha nézem azt, hogy hogyan van beidegezve különböző életfelfogások által az ittlevő ős­lakosság: hitbeli szempontból, gazdasági szempontból, politikai szempontból, kultu­rális szempontból, hogyan van determinál­va a szerepünk geofilozófi'kus szempontból, akkor azt tudom leszűrni mint régi tapasz­talt politikus, hogy ^két párt független fennmaradása a jelen viszonyok között egyenesen szükségesség. Elismerem azt, hogy ha egy családnak egy gyermeke van, az részese lehet a család egész jövedelmének és annak nevelésére és mű­velésére sokkal nagyobb összegek állanak rende kezesére, mint hogyha annak a család­nak több gyermeke volna. De ha egy család­nak két gyermeke van, a kettőből nem lehet egyet csinálni, mert akkor annak a gyermek­nek két feje és négy lába volna s ez inkább monstrum, mint emberiormáju élőlény lesz. Azt elhiszem, hogy ezzel szemben a vitatkozás sokkal könnyebb lenne, de nem hiszem, hogy a jó anya és a jó apa képes lenne gyermeké­ből ilyen monstrumot csinálni. Éppen ezért, bár sokszor láttam, hogy milyen nagy nehéz­ségek’ el kell a pártok kettőssége mellett kül­denünk. mégis a magam tapasztalatai alap­ján nem tudom az egységesítésnek az útját immár lehetségesnek tartani, de tudom azt és lehetőnek látom azt, hogy a közöttünk levő harmonikus egységet meg tudjuk teremteni. Én egy fogom fel a helyzetet, hogy a mi párkainknak olyanoknak kell lenniük, mint az óikénak a két szára, amely egy egységes sr'díal összefüzötten képes arra, hogy a két -zár együttműködve nyírja a harmadikat. A mi pártjaink szerepe nem lehet az, hogy ilyen közös összetartó csavar nélkül a két szár egyik a másikat bökdösse, mert ha az olló szárai nem együttesen működnek, ak­kor az már tulajdonképpen nem is olló. Ez a gondolat áthat mindannyiunkat és keresnünk kell azt a módot és utat, hogy a tényleges helyzettel számolva, hogyan tudjuk szerepünket a legjobban betölteni, — azt hogy a két olló szára hogyan tudja kinyírni számiunkra itt azt a posztódarabot, amely be tudja fedni testünket és annak meleget adhat. — s ezért gondolunk arra, hogy vissza kell térni arra az útra, amely muíatis mutandis egyszer már meg volt, de sa'nos akkor széthullott, hogy hogyan tud­nánk közös institúció által harmonikus egy­ségei teremteni magunk között, mert hiszen az tényleg lehetetlenség, hogy mi a magunk nehéz helyzetében beleessünk a magyar betegségbe, amelyet olyan szépen ki tud fejezni szinonimával a magyar: versengés — vetélkedés szavával. — Nem akarom hosszasan untatni a tisz­teb klubot, csak fel akarom hívni figyelmü­ké: két kongeniális miire amelyebből nagyon #nkat tanulhatunk. Az egyiknek szerzője a rozat mellé és remélj hogy a közös szerv ke- I tása mellett a magyar nép érdekében e szü­retében a pártok függetlenségének megtar-1 lemben jó munkát végezhet. Megalakul a Nagykizottság Isop t«v4.ói>er 24, csütörtök. Ezután a közös klub / elhatározta, hogy megalakítja a Szlo.venszkói és Kárpátaljai Nemzeti Kisebbségek Politikai Nagybizott­ságát, melyet az országos keresztényszocia­lista, magyar nemzeti párt és Zipser Deutsche Partéi szervez meg közösen. Egyben elhatá­rozta a klub, hogy a nagybizottság szerveze­tére vonatkozó klubjavaslatot állásfoglalás céljából az egyes pártok országos elnökségei­nek haladéktalanul megküldi. Egyidejűleg az előkészítő bizottságba dr. Törköly Józsel szenátusi klubelnököt, dr. Turchányi Imre szenátort, Esterházy János, Jaross Andor, Petrásek Ágoston és dr. Korláth Endre kép­viselőket küldte ki. hmm A képviseülaáz gyászülésben búcsúzott el a halott házelnöktői Csak november 5-én less a képvlse!öhéz legközelebbi ülése Prága, október 23. A képviselőház ma (délután negyednégy órakor megnyitott ülé­sén dr. Markovié áléinak hosszabb beszéd­ben méltatta az elhunyt Bradác házelnök érdemeit. A plenáris ülésen megteltek a képviselői padsorok, a diplomáciai páho­lyok, az újságírói és a közönség számára fenntartott karzatok. A köztársasági elnök páholyában megjelent az elhunyt Bradác házelnök özvegye s négy gyermeke is. A gyászbeszédet a képviselők s a közönség is' állva hallgatta végig. Az elnöki emelvényt gyászfátyol borítot­ta s az elnöki asztalon hatalmas virág­csokor volt. Ugyancsak gyász fátyolba borított virágcsokor feküdt a Bnadác ház- elnök képviselői helyén is. Az elnöklő dr. Markovié alelnök szlováknyel- vü gyászbeszédében ismertette Bradáé élet­rajzát. Részletesen méltatta az elhunyt há- boruelőtti s a háborúban és az államfordu­lat óta kifejtett politikai tevékenységét. Ki­emelte, hogy az elhunyt a konstruktív mun­ka embere volt, ki nemzete jobb jövőjét a gazdasági és kulturális helyzetének javítása utján akarta biztosítani. Minden reábizott hivatalt teljes, .lélekkel ; töltött be. Egészsé­gével nem örődöít s családi birtokát is el­hanyagolta. Elérte a legnagyobb elérhető polgári méltóságot s emellett hü maradt ahhoz a környezethez, melyből származott. Őszinte jóakarat, lelkiismeretes pontosság, tárgyilagosság, politikai és nemzeti türel- messég voltak fő jellemvonásai, melyek si­kereit biztosították.-- A gyászbeszéd után Markovié elnök berekesztette az ülést. A képviselőház legközelebb november 5-én 11 órakor tart ülést a mára tűzött napirenddel. A szercáfus ülésa Prága, október 23. A szenátus ma délután öt órakor tartott ülésén Soukup elnök hosszú beszéd­ben parentálta el Bradács képviselőházi elnököt. Ebből az alkalomból az üléstermet fekete gyász- disszel vonták be. Ezután Vesely és Husák szená­torokat parentálta el. Ugyanezen ülés keretében tette le a szenátori fogadalmat Turek Vencel sze­nátor, Husák utóda. A szenátus elhatározta, hogy legközelebbi ülését november 5-én tartja, A törvényhozók körében föltünést keltett az á hir, hogy a képviselőház és a szenátus legkö­csehek egyik legkiválóbb közírója Peroutká, .aki a Pfítomnost-ban a cseheknek jellemiraj- záról irt „Jaky jsme my Ce§i“ címen. A má­sik egy magyar kiváló elmének müve, aki nálunk Szlovenszkón is ismert, hiszen sokáig volt a komáromi bencés gimnáziumnak az illusztris tagja: Bognár Cecil, aki a magyarok életrajzát irta meg „A magyarság jelleme" cimü munkájában. Ezekből le lehet szűrni azt, hogy úgy a cseheknek, mint a magyarok­nak van egy hibájuk, amely abban áll, hogy ők nem versenyeznek, de vetélkednek. Mert a különbség a verseny és a vetélkedés között az, hogy a versenyzés pozitív munkát, a vetél­kedés csak pozitív szóáradatot jelent. A riva­lizálás más mint a konkurrencia. Nekünk konkurrálnunk kell s ezért együtt kell mű­ködnünk.-Nekünk nem úgy kell tennünk, hogy ha valahol az egyiknek jól megy az üzlete, a másik is odamegy üzletet nyitni, nekünk az kell, hogy együttesen, egy irányban dolgozva egymást megértve, egymást támogatva a kon­kurenciának teremtsük meg az útját. Közös bizottságot! — Ennek, előkészítése céljából a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszo­cialista párt vezetőségének tagjai össze­ültünk és tanácskozásunk alapján a következő hátározati javaslatot tárom megbeszélés vé­gett a közös klubunk elé: Az országos keresztényszocialista párt, a magyar nemzeti párt és Zipser Deutsche Partéi közös parlamenti klubja foglal­kozva a csehszlovákiai nemzeti kisebb­ségek politika, gazdasági és . társadalmi helyzetével, elhatározta, hogy politikájuk súlyának, gazdasági s kulturális érdekeinknek egyöntetű vé­delme céljából szükségesnek tartja e politikai pártoknak és intézményeiknek összhangba hozott együttműködését. E célból a közös parlamenti klub meg­alakítja a Szlovenszkpi és Kárpátaljai Nemzeti Kisebbségek Politikai Nagy­bizottságát, amely a pártok törvényhozói­nak, tártománygyülési képviselőinek, valamiht vezetőségi és szakértő tagjai­nak szélesebb alapon történő bevonásá­val alakul meg. A közös munkabizottság munkájának előkészítését az általa vá­lasztott közös tanács látja el. — Remélve, hogy ez az előterjesztésem ala­pos diszkusszió tárgyát fogja képezni és a megegyezést meg fogja teremteni, ennek az óhajomnak kifejezése mellett Istep segedel­mét kérve működésünkre első közös klub­ülésünket ezennel megnyitom, . SzenMvány nyilatkozata Az elnök nyilatkozata után Szent-Ivány József a magyar nemzeti párt álláspontját a következőkben fejezte ki: — A magyar nemzeti párt törvényhozói nevében kijelentem, hogy azon az örömön túl, amellyel a kezdeményezésben részt- vesziink, elkerülhetetlen szükségesnek tart­juk, hogy a mind nehezebbé váló kisebbségi helyzetben elhatározó lépések történjenek politikai, gazdasági, kulturális és szociális munkánk erőteljesebb és egységesebb meg­nyilvánulása felé. A magyar nemzeti párt, amelynek alapvető programja a magyarság politikai egységének maradéktalan meg­valósítása, teljes őszinteséggel áll e klubhatá­zelebbi ülését egészen november 5-ére halasztotta el. A késői dátumot azzal magyarázzák, hogy a költségvetés még nincs teljesen kidolgozva s ezenkívül Benes külügyminiszter is helyesebbnek tartja, ha expozéjával várakozó álláspontra he­lyezkedik. Agrár körökből szerzett értesülések szerint a képviselőházi elnökség legkomolyabb jelöltje Malypetr miniszterelnök, helyére dr. Cerny mos­tani belügyminiszter kerül, a belügyminisztérium­ba pedig az agrárpárt uj embert küld be. A közös klub részvéte Dr. Szüli ő Géza, az országos keresztény- szocialista, magyar nemzeti párt és Zipser Deutsche Partéi képviselői klubjának elnö­ke s dr. Halata János, a közös klub jegy­zője a képviselőházi glnökségen Bradác el­nök elhunyta alkalmából kitett részvétnyil- vánitási könyvet ma délben a közös klub nevében aláírták. iradás temetése Prágta, október 23. Bradác Bohumir kép* viselőházi elnököt csütörtökön (délelőtt 10 órakor Zidovicén temetik. A képviselőket* szenátorokat, a törvényhozó testületek sze­mélyzetét s az újságírókat különvonaton szállítják ki. A vonat a prágai Wilson-pá- lyaudvarról 7 óra 18 perékor indul. E kü­lönvonattál csak azok utazhatnak, akik a képviselőházi titkári irodában beszerezték a szükséges helyjegyet. A temetés a gyáSz- ház udvarán kezdődik, hová csak külön be­lépőjeggyel lehet jutni. A gyászház udva- rán a nemzetgyűlés részéről dr. Soukup, a nemzetgyűlés másodelnöke, szenátusi el­nök, Malypetr miniszterelnök s Beran kép­viselő, az agrárpárt ügyvezető alelnöke mond gyászbeszédet. A sirkert, melyben Bradác földi maradványait örök nyugalom­ra helyezik, a gyászháztól mintegy két kilo­méternyire fekszik s a kis falusi temetőbe csak korlátolt számú személy fér be, ezért ,a koporsót csak a képviselőház és a szená­tus elnöksége, a kormány s a testületek ki­küldöttei kisérik a temetőbe, mig a temeté­sen jelenlevő többi törvényhozó és újságíró a gyászháztól nyomban visszatér az állo­másra s a különvon a tt a 1 visszautaznak Prá­gába.

Next

/
Thumbnails
Contents