Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-23 / 243. (3795.) szám
‘Il I M 4 XIV. évf. 243. (3795) szám • Szerda • 1935 október 23 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Vegyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II.. Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. •• SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRftHR. Prága, oikíőber 22. Az általános diplomáciai szélcsend, amely hétfőn és kedden uralkodott Európában, nem azt jelenti, hoqy az olasz—angol—francia tárgyalások megakadtak, vagy azt, hogy nincsenek töt hí óriási jelentőségű problémák a levegőben. A Róma, London és Páris közötti titkos tárgyalások tovább folynak, de nem sok hir szivárog ki róluk. Az angol alsóház kedden délután összeült, hogy feloszlatása előtt még egyszer foglalkozzon az aktuális problémákkal. Az egyik legfelső szónok Hoare külügyminiszter, aki részletesen tájékoztatja az angol képviselőket és a világ közvéleményét a helyzetről. Bizonyosra vehető, hogy Hoare az angol—francia és az angol—olasz tárgyalásról is nyilatkozik. Hoare leszögezi, hogy Anglia elvben hajlandó tárgyalni, de ha az ellenségeskedést nem szüntetik meg azonnal Abesszíniában, a genfi szankciós konferencia határozatait a béke megkötéséig tiszteletben kell tartani. Kétségtelen, hogy a most kezdődő politikai fejlődés szempontjából nagy jelentősége van az angol külügyminiszter alsóházi nyilatkozatának, ép úgy, mint óriási horderejű volt a beszéd, amelyet Hoare szeptember végén Genfben mondott a kollektív biztonság elvének elfogadásáról. Az alsóházi vitán kivül komoly fejtörést okoz Londonban a Földközi tengeri kérdésekre adott francia válaszjegyzék is, mert a franciák az angol kérdésekre nem feleltek határozott igennel, hanem több ezer szóban taglalták az eseményeket. Franciaországban a szenátusi részletválasztások után az érdeklődés középpontjába az olasz-abesszin konfliktus helyett a belpolitika került, mert nem lehetetlen, hogy a választások eredménye bizonyos belső válsághoz vezet Franciaországban. A mai minisztertanácson Laval ugyan nyilatkozott a folyamatban lévő európai tárgyalásokról, de a konferencia nagyrészéí belpolitikai problémák vitája töltötte be. Addig, amíg az angol alsóház nem dönt a továbbiakról, Franciaország sem foglal állást az eseményekhez. Időközben az olaszok komoly erőfeszítést tesznek Abesszíniában, hogy újabb diadalokkal támasszák alá európai helyzetüket. Mint tegnap jelentettük, a déli fronton sikerült elfoglalni a legfontosabb stratégiai pozíciót s most kiépítik állásaikat. A négus sürgősen a déli frontra küldte 12.000 főnyi, kitünően felszerelt gárdáját, hogy ellensúlyozza az olasz támadásokat. Az észa - ki fronton a helyzet még mindig változatlan. Száz abesszin halott A NAGY TITOK (4=) II. Lipót belga király leánya neim volt még egészen tizenötéves, amikor Rudolf trónörökös meglátta és merész elhatározással eljegyezte. Erzsébet királyné külföldi bolyongásai közben vette hírét az eljegyzésnek s inkább döbbenten, mint boldogan fogadta. Rossz sejtései soha egy percig sem hagyták nyugodni. Fiával, egyáltalán minden közelállójával szemben, gyógyíthatatlan veszélykomplekszumai voltak ennek a szerencsétlen királyasszonynak s valósággal rögeszmévé csontosodott benne a gondolat, hogy a Habsburgok fényes sorát Rudolf nyitotta meg s Rudolf fogja lezárni. Erzsébet menekülési kényszerének is ez volt lélektani gyökere. Ezért rohant mániákus félelemmel a környezetből, melyben csillognia és irányítania kellett volna, ezért lovagolt — kísérői és orvosai szerint —- egyenesen öngyilkos extázisbán néha nyolc-tiz órát egyvágtában, ezért nem találta sehol nyugtát s ezért szimatolt állandóan vészt és tragédiát. . Ez a permanens balsejtelem, mint ahogy! a történelem aktáiból tudjuk, nem is volt indokolatlan. Nemcsak a Habsburg-ház, de a bajor királyi család is, amelyből Erzsébet sarjadt, a családi, emberi és történelmi tragédiák egész sorát szenvedte végig. Erzsébet nem hiába félt Rudolf házasságától, nem hiába jegyezte fel naplójába, mikor először csókolta homlokon a kis Stefániát, hogy „szegény, szegény gyermek.“ A gyerekasszony a kor egyik legnagyobb drámájának, sőt — ha úgy vesszük — bűnügyi regényének lett koronatanúja. A „nagy drámából" később, a krajcáros újságok és füzetes regények jóvoltából, a „nagy titok" lett, a hanyatló, de alkonyi fényben pompázó birodalom népének elfogyaszthatat- ian csemegéje, amin még most is, sok-sok évvel a birodalom széthullása után, vígan csámcsog a karzat közönsége. A nagy titokról nem szabadott soha fellebbenteni a fátyolt s inkább hagyták, hogy a legfantasztikusabb legendák rakjanak fészket Rudolf halálával kapcsolatban a nép fantáziájában, minthogy nyilvánosságra hozták volna az igazságot s azokat a dokumentumokat, amelyek meggyőzhették volna a közvéleményt arról, hogy nem bűntény történt, hanem emberi tragédia. A mayerlingi tragédiára tulajdonképpen csak most. majdnem félszázad után dérit fényt egy vallomás. Rudolf özvegyének, a hetvenegyéves Lónyay hercegnőnek vallomásos emlékirata, amelyből kétségbevonhatatlan bizonyítékok tárulnak az olvasó elé a tragédiáról. Megtudjuk, hogy Rudolf, aki sokat s egy időben majdnem állandóan foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, valóban ön- gyilkosságot követett el s nem esett se merényletnek, se politikai bűnténynek áldozatul. Az özvegy negyvenötévi hallgatás után közzétette Rudolf szűkszavú búcsúlevelét és elmond mindent, amit erről a tragikus Habsburgról különben is mindenki tudott. Elmondja a legnagyobb hitelességgel azt, amit oly szívósan és oly céltudatosan titkolt az udvar és a kamarilla, hogy Rudolf magában hordozta a halál vágyát. Ellenállhatatlan, legyőzhetetlen nosztalgia égett benne a halál után, mintha csak menekült volna á történelmi végzet elől. Mintha ő is érezte volna, amit anyja oly hideglelős félelemmel hordozott és titkolt magában „az első és utolsó Rudolfról." Azért menekült az életből, mert nem akarta vállalni az utolsó Rudolf szerepét. Addis Ab eba, október 22. A Reuter- iroda jelenti: Az abaoszin csapatok Senin észiaki tartományban súlyos vereséget szenvedtek. Az abeissziniai katonák, akik nem voltak megelégedve, ment parancsnokuk, Decsmacs Ajel visszatartotta őket a támaKülönös, hisztériás érzékenységgel reagált mindenre, ami körülötte történt s annak ellenére, hogy nem tartozott a fanatikus emberek közé s politikai kérdésekben meg éppen nem ismerte azt a merev álha- tatosságot, amivel például Ferenc Ferdi- nánd hajszolta keresztül saját terveit, mégis szentül hitte, hogy azok a felvilágosult eszmék és azok a politikai ideák, amelyeknek lankadatlan hirdetőjévé vált már egészen fiatal, még majdnem gyermekember korában, egyedül képesek feltartóztatni a tragédiát. Rudolfot nem a klikk kergette halálba *— mint ahogy különösen egyes körökben szerették hangoztatni félre nem érthető éllel a magyarellenes kamarilla felé —■, hanem a céltalanság, a reménytelenség tudata. Az a tudat, hogy soha nem lesz benne elég erő ahhoz, hogy eszméinek érvény szerezzen. dústól, a vezér parancsa ellenére megtámadták az olaszdkat, akik a hegyekben megszálltak egy kis erődöt. Decsmacs hiába kísérelte meg, hogy harcosait megfékezze, az abeiBsziniaiak szenvedélyes izgalomban és meggondolás nélkül nekimentek az Rudolf halálában valóban volt sok miszticizmus, volt sok olyan vonás, amelyből könnyen össze lehetett szőni a titok fátylát. Csakhogy ezek a titoikmotivumok sokkal mélyebben gyökereztek a korban és történelemben, mint ahogy a századvégi ember látta vagy láthatta volna. Ezért lett a mayerlingi tragédiából szerelmi, politikai és bűnügyi grand guignol s ezért nem sikerült soha kihámozni belőle az igazságot. Mostani vallomásában többizben is említi az özvegy, hogy Rudolf állandóan készült a halálra s őt is invitálta magával. Szerinte tisztára véletlenen múlott, hogy a szerencsétlen Vecsera Mária bárónő volt azon az estén Rudolf mellett, aki partnert keresett az öngyilkossághoz s mindegy volt neki. hogy ki az, aki együtt ugrik vele a szakadékba. Nem volt komolyabb szerelem a kis kétes származású arméniai asszony és a hadászok erődjének. Az olaszok természéte- sen gyilkos gépfegyvertüzet zúdítottak a támadókra és visszaverték a rohamot. A küzdőtéren körülbelül száz halott és sebesült maradt. Decsmacs is megsebesült. Eddig nem tudni, vájjon sebesülései sulyosak-e. Decsmiacs a valkieti katonai központ parancsnoka volt A déli olasz gyfizelem jelente sásé Páris, október 22. A Journal harctéri tudósítója az ogadeni fronton jelenleg dúló harcokat az ivóvízért folytatott küzdelemnek nevezi. Ebből a szempontból az olaszok tegnapi seladiei győzelme nagy jelentőségű. A község vidéke fontos oázis, amely az egész környéket vízzel látja el. A vidék törzsfőnökei, akik Graziad tábornokhoz pártoltak, hősiesen küzdöttek és az olasz győzelem elsősorban az ö közbelépésüknek tulajdonítható. A Havas-ügynökség addis-abebai jelentése szerint egy olasz csapattestet, amely 500—700 emberből áll és a Mussa Ali hegy vidékén benyomult Abesszíniába, a Danaki le-törzs körülzárta és elvágta a föcsapatíesttöl. Az abesszin követség Parisban «z olasz cáfolatok ellenére továbbra azt állítja, hogy az olaszok mérges gázokat és (lum-dum löve- geket használnak támadásaiknál. Ezt a tényt állítólag a külföldi orvosbizottság is elismerte. Az olaszok tegnap kivégeztek két elfogott abessziniait, akinél megtalálták azokat a tárgyakat, amelyeket az abessziniaiak Adna elfoglalásánál az agyonlőtt Morganíini olasz hadnagytól raboltak. Az olaszok eddigi veszteségeit a hadjárat folyamán 87 halottra és sebesültre becsülik. Az elesettek nagy része talmas birodalom halálba induló trónörököse között, de ez az asszony nem riadt vissza Rudolf félelmes halálneurasz: éniájától, amivel valójában elriasztott maga mállói mindenkit. A „nagy titok", előbb került le a napirendről, mint ahogy megoldódott. A mai ember gondjaival régen tulszágul- dott a mayerlingi tragédia füzetes romantikáján. De azért a történelem szemprnt- jából mégsem egészen érdektelen ez a vallomás, az első és talán egyetlen hiteles ra- nuságtétel amellett, hogy Rudolfnak- halál- nosztalgiája volt s hogy valójában e kisebb, személyes tragédiával elébe akart vágni a nagy történelmi tragédiának. Az özvegy emlékirataiból tudniillik az derül ki, hogy az összeomlásnak ő volt az első áldozata, —- harminc évvel a Habsburg- katasztrófa bekövetkezése előtt. London és Róma útja a Hoare az alsóházban leszögezi Anglia álláspontját A világ érdeklődéssel várja az alsóházi vita eredményét - Újabb abesszin vereség a déli fronton - A négus repü'őutia A császár gárdáját sürgősen a déli frontra vetették
