Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-22 / 242. (3794.) szám

1935 november 22, kedd*

normáért való küzdelmünkben fegyvertáir- sakul elfogadni mindazokat, akik önzetlen meggyőződéssel vallják ugyanúgy, mint mi, hogy az itteni őslakosság létérdeke az autonómia megvalósítása.

A szlovákság helyzetével foglalkozott ezután az országos pártelnök, majd igy folytatta beszédét:

— Nem lehet semmi akadálya annak, hogy erőteljesebben ki ne építsük szlovák szervezeteinket, hogy előbbre ne vigyük a magyar-szlovák kulturális közeledést és meg ne győzzük szlovák testvéreinket arról, hogy mi vagyunk azok, akik minden utógondoliat nélkül akarjuk kivívni az autonómiát.

Csakis olyan teljes autonómiát akarunk, amelyben minden ittélő nemzet fia elhelyezkedéshez és a mindennapi kenyérhez jut.

— Hasonló a helyzet az itteni németséggel is, amelynek szintén fel kell ismernie, ha másképp nem, hát keserves csalódások árán, hogy a létéért folytatott küzdelmében nem a távolban kell keresnie fegyvertársait, hanem itt azok között, akikkel együtt él, akikkel azonos a lelki struktúrája és akikkel közös minden öröme, bánata, gondja. Időleges, mondhatnék, konjunkturális irányzatok talán elhomályosithatjálk ezeket az igazságokat, amelyek azonban nem szűnnek meg igazságok maradni és ezért előbb vagy utóbb a helyes útra vezetik azokat, akik megtévedtek.

A párt átfogó programja

—' Ha pártunk programját tekintem, úgy nem találhatok annál átfogóbbat sehol sem itt a köztársaságban. Átfogó azért, mert eszmei, szellemi és erkölcsi alapokon nyugszik. De éppen ezért nélkülözi a ma oly divatos jelszavak hatását, amely jelszavak pedig jönnek, mennek, egy ideig hatnak, de azután letűnnek a feledés homályában. Mi világnézetet hirdetünk, nem máról holnapra szóló napipolitikát, amelyhez minden kontár is hozzá tud szólni.

— Mindezek miatt rendkívül fontos nálunk a sajtónak szerepe, amelynek elsősorban kell hozzájárulnia a lelkek megműveléséhez. Ezért most különös gondunk lesz pártsajtónknak megfelelő kiépítése. Ebben az irányban a szükséges lépéseket máris megtettük.

Hí rejtőnk a „politika- mentettás** ie'tzava mógStt!

— Nem lehet csodálkoznunk azon, hogy a mai zavaros időkben sokszor támadnak fogalomzavarok. Ezeket tisztáznunk kell, mert különben károsan hathatnak. Legutóbb egyes magyar körökben is hangoztatják, hogy a magyaroknak politikamenteseknek kell lenniök, mert csak igy érhetnek el bármit gazdasági, kulturális és egyéb tereken. Hangsúlyozom azt, hogy soha semmilyen magyar politikus nem kívánta és ma sem kívánja azt, hogy valamely kulturális, vallási, társadalmi vagy gazdasági egyesület politizáljon, amit egyébként is tiltanak alapszabályai. Azt sem kívánja soha senki, hogy résatvegyen a politikai élcsapatokban az, akinek megélhetését, kenyerét ez bármiképpen is veszélyeztetné. De viszont ma, amikor a törvény és hatóságok által elismert és az alkotmány értelmében működésre jogosult politikai pártjai vannak a magyarságnak, teljesen érthetetlen és semmivel sem menthető az olyan felfogás, hogy az ellenzéki érzelmű magyar ember tartsa magát távol a magyarság ellenzéki irányú pártjaitól és még inkább érthetetlen az a fölfogás, amely a magyar ellenzéki politikának szereplő egyéneit nem látja szívesen máshol, mint politikai megmozdulásokban.

Ma a politika törvényadta eszköze és . fegyvere nemzeti küzdelmünknek, akár a magyarokénak, akár a szlovákokénak, akár a németekének. Ellenfeleink ma a politika eszközével működnek ellenünk. Öngyilkosságot követnénk el tehát, ha önként vetnők ed magunktól azt a fegyvert, amelyet a törvény alapján jogosan használhatunk. Ha ma magyarnak lenni politika, akkor minden magyarnak politikusnak kell lennie

és legalább azt kell megkövetelnünk, hogy minden magyar őrizze meg gerincesen öntudatát. tartson ki bátran a nemzeti gondolat mellett és ne csak akkor valljon szint, ha az nem jár kockázattal, hanem vállalja a felelősséget minden fórum előtt nemzeti fölfogásáért, hitéért és világnézetéért.

—'• A kormánypártok által fizetett magyarnyelvű agitátorok és sajtóamberek örömujjongással fogadnak minden olyan magyar megnyilatkozást, amely a politika- mentesség mellett szól1, mert ebből az következtetik, hogy a magyar nemzeti önIncidens a berlini

csehszlovák követségen

Három német nemzetiségű csehszlovák állampolgár szétrombolta az előszoba bútorait

Berlin, október 21. A csehszlovák sajtóiroda jelenti: Hétfőn délelőtt tizenegy órakor a berlini csehszlovák követség épületében három fiatalember jelent meg és a követtel akart beszélni. Amikor a szolgától megtudták, hogy a követ nincs Berlinben, a három fiatalember hevesen kikelt a csehszlovákiai németek állítólagos elnyomása ellen és kijelentette, hogy a németekkel való rossz bánásmódot nem lehet tovább tűrni. E rövid bejelentés után a három fiatalember minden indok nélkül hozzáfogott a követség várótermében lévő bútorok rombolásához. Az ablakokat is betörték. Néhány perc múlva rendőrök jelentek meg a követségen és letartóztatták a három tüntetőt, akik azt vallották, hogy csehszlovák állampolgárok.

Amikor a tetteseket a rendőrök a rendőrautóba kisérték, a követség előtt nagyszámú kiváncsi gyűlt össze, akiket a kitört ablaküvegek csörömpölése tett figyelmessé. A letartóztatottak feléjük kiáltottak a kocsiból:

— A csehszlovákiai németségért küzdünk!

Az összegyűlt járókelők erre fölemelték karjukat és „Heil!,‘-t kiáltottak.

A merénylet részletei

Berlin, október 21. A csehszlovák követségen történt mai rombolás helyén a délutáni órákban is óriási rendetlenség uralkodik. Az épület előtt az ucca tele von üvegcserepekkel, sőt eltört székek, ablakrámák és egyéb bútordarabok részei hevernek az uccán. Az előszoba, ahol a három benyomuló fiatalember rombolt, a követség első emeletén fekszik és három nagy ablaka van. Az ablaküvegeik ujjvastagságuak, a benyomul ók mégis hihetetlen rövid idő alatt székekkel, asztalokkal és fölkapott más bútorokkal pozdorjává törték a hatalmas ablakokat. A szoba padlóján néhány vércsepp van, ami azt mutatja, hogy a rombolás közben valaki megsebesült. A szobában eltörött tányérok és üvegserlegek hevernek.

A berlini rendőrség időközben megállapíthatta a három fiatalember nevét. Az egyiket Bruntziknak hívják, 20 éves és a hulcsini vidékről származik, a másik Klabasin 21 éves, a harmadik Wiltschek 21 éves s valamennyien Ilulcsinból származnak. A merénylők közül kettőn jól voltak öltözve és diákoknak látszottak. A félretólt szolga csak azt hallotta, amint a három fiatalember közül a legerősebb kiadta a vezényszót: „Rajta, barátaim!“ A lármára elősiető konzuli tisztviselő azon- P nal a telefonhoz rohant és értesítette a rendőrséget, majd gondoskodott arról, hogy a merénylők el ne menekülhessenek. A követség alkalmazottai és a benyomulok között kézi- tusa keletkezett és az egyik tisztviselő az egyik merénylőt homlokán megsebesítette.

I Ebben a pillanatban megjelentek a rendőrök és három SS-lcgény, akik pillanatok alatt ártalmatlanná tették a betolakodókat.

Meghalt Henderson, a leszerelési konferencia elnöke

Fegyvercsörgés közepette lehelte ki lelkét a világbéke fanatikus harcosa

London, október 21. Arthur Henderson, a leszerelési konferencia elnöke tegnap este háromnegyed tízkor, hetvenkét esztendős korában hosszú betegeskedés után elhunyt.

*

Arthur Henderson a második angol munkáspárti kormánynak volt a külügyminisztere, később azonban, amikor MacDonald megalakította az úgynevezett nemzeti koncentrációs kormányát, a munkáspárt radikális elemeivel együtt éles ellenzékbe vonult. Ekkor választották meg a leszerelési konferencia elnökének. 1863-ban született Glasgowban, mint egy szegény fémmunkás gyermeke, ő is fémmunkás lett és már egész fiatal korában résztvett a munkásmozgalomban. Nemcsak a szakszervezeti, de a politikai mozgalomban is rendkívül élénken tevékenykedett, úgyhogy rövidesen szakszervezeti titkárrá választották és nem volt még egészen negyven esztendős, amikor 1903-ban a munkásság beválasztotta az alsóházba. Rövidesen vezető szerepet biztosított magának a Labour Partyban, amelynek 1908-ban elnökévé választották.

A világháború kitörésének idején a Henderson vezetése alatt álló Labour Party ugyanúgy támogatta az Asquith-kormányt, mint ahogy most támogatják a munkáspárti vezérek Bald- win meglehetősen harcias hangokat pengető kormányát. A Lloyd George-kormányban az oktatásügyi tárcát kapta meg. 1917-ben Stok- holmban szociáldemokrata kongresszust hivtak össze, amelyre a központi hatalmak területein élő szociáldemokraták kiküldték megbízottaikat, viszont az antanthatalmak vonakodtak enge- g

délyt adni szociáldemokratáiknak a kongresszuson való részvételre.

Henderson, mint az angol munkáspárt vezére, ragaszkodott ahhoz, hogy az angol kiküldöttek is résztv egyenek a kongresszuson, Lloyd George viszont hajh thatatlan maradt Henderson követeléseivel szemben, aminek az lett a következménye, hogy a munkásság vezére beadta lemondását.

Ezután Lloyd George, mint rendkívüli megbízottat Szentpétervárra küldte Hendersont, hogy a Kerenszki-konmányt vegye a rá a háború folytatására. Henderson sikerrel látta el megbizatá- tását s nem ő rajta múlott, hogy Oroszország mégis kikapcsolódott a háborúból, mert közben a bolsevikiek jutottak uralomra és ők — amint ismeretes — keresztülhúzták az antant számításait

Henderson Leninek uralomrajutása után visz- szatért Londonba, ahol időközben MacDonald foglalta el helyét a munkáspárt elnöki székében. Henderson MacDonald mellett a második helyet kapta a munkáspárt vezetésében, ameny- nyiben be kellett érnie az elnöki méltóság helyett a vezértitkár szerepével. MacDonald 1924-ben megalakította az első munkáspárti kormányt és a belügyminiszteri tárcát Hender- sonnak juttatja. 1924 júliusában, amikor Londonban a jóvátétel korlátozásáról folyó kongresszus ülésezett, Henderson feltünésíkeltő beszédet mondott és követelte a versaillesi békeszerződés revideálását. Amikor a feltűnő kijelentés miatt az alsóházban interpellációt intéztek a kormányhoz, Henderson kijelentette, hogy ő csak magánvéleményét mondta el és nem az angol kormány véleményét. Henderson pozíciója ennek ellenére nem rendült meg, mert hiszen a második MacDonald-kormányban már a külügyminiszteri tárca jutott neki. Ebben a minőségben

Henderson Brianddal, Stresemannal és később Curtiussal együtt az európai bélre ujjá- teremtésén és megszilárdításán fáradozott.

Az ő külügyminisztersége alatt jött létre az úgynevezett Young-terv és a flottaegyezmény, amely rendezte Anglia viszonyát Japánhoz, Franciaországhoz, Olaszországhoz és az Egyesült Államokhoz. MacDonald nemzeti kormányának megalakulása után ellenzékbe ment, de tovább fáradozott nagy békeprogramjának megvalósításán.

A leszerelési konferencia elnökévé választották és ebben a minőségében valósággal ember- feletti erőfeszítéseket tett, hogy megakadályozza a fegyverkezési verseny megindulását, — fáradozásai azonban nem vezettek eredményre, 5 mint tudjuk, a leszerelési konferencia számos reménytelen kísérlet után végkép kudarcba fulladt. A tények erejével szemben Henderson idealizmusa tehetetlennek és gyengének bizonyult A béke érdekében való fáradozásait mindenesetre elismerésre méltatta a világ közvéleménye. 1930-ban megkapta a Carnegie-békedi- jat a múlt évben pedig a Nobel-békedijjal jutalmazták működését

néniéin németbarát és szovietellenes

külpolitikát ajánl Csehszlovákiának

tudat az illetőkben már csökken és igy kialakul majd az a szerintük ideális kisebbségi típus, aki már csak nyelvében magyar, de egyébként egész lényében csehszlovák. Az itteni marxista és agrár politikai kortesek csak magyar vidékeken operálnak a politikamentesség jelszavával.

„Erős hittel tekintünk a jövő elé"

— A választások erőpróbájában megái- lőttük helyünket. A lefolyt küzdelmek megacélozták erőnket, híveink bizalma fokozza önérzetünket és küzdőképességünket. Ma Európa egén viharfelhők tornyosulnak.

Mi isfeni és emberi törvényeink alapján!

Prága, október 21. A szudétanémet párt szombaton és vasárnap Teplitz-Schönauban nagyszabású politikai ünnepséget rendezett, melyen

mintegy százezer ember vett részt a közeli és távolabbi vidékről.

Mivel a hivatalok csak a gyülekezési törvény 2. paragrafusa szerinti „bizalmas" párttagértekezletet engedélyezték, a fölvonulásokat és szabadtéri gyűlést nem engedték meg, ezért a jelenlévők számának megállapítása elég nehéz. A százezres számot az eladott ünnepi jelvények számából állapítják meg.

Különösen figyelemre méltó, hogy a földmü- vesrend ülésén tartott vitában

a fölszólalók kivétel nélkül a cseh agrárpárttal való együttműködést követelték.

A többi rend ülésén nagyobb viták nem voltak s elfogadták a határozati javaslatokat.

Szombat este hangversennyel kapcsolatos műsoros kulturestet rendeztek, amelyen a háborúban elesett német katonák emlékének adóztak.

állva mégis erős hittel tekintünk a jövő

elé.

Isten segítségében, igazunkban és önerőnkben bízva örömmel vállaljuk a ránk háruló munkát és az azzal járó felelősséget. Azon az utón, amelyen Megindultunk, — fejezte be lelkes ováció mellett megnyitó beszédét Esterházy pártelnök — következetesen haladunk tovább, hogy elérjük célunkat: az itteni őslakosság testvéri együttműködése alapján mindnyájunknak, egy föld szülötteinek, boldogulását.

A pártelnök megnyitóját a végrehajtó bizottság lelkes helyesléssel fogadta, majd rátértek az ülés napirendjén levő jelentések és javaslatok megtárgyalására. Az ülés lefolyásáról legközelebb adunk beszámolót.

Az estet „Ich hatt‘ einen Kamerádén..kezdetű katonadal közös éneklésével fejezték be.

Vasárnap délelőtt a lobogódiszbe öltözött Teplitz-Schönau uccáit a szó szoros értelmében elárasztotta a tömeg. Zárt sorokban való fölvonulást nem volt szabad rendezni s igy mindenki a legrövidebb utat választotta a Lövöldéhez, a Királytetőhöz, ahol Henlein és dr. Brand beszélt. A tizenkét autóbusszal fölvonult csendőrség inkább csak a közlekedési rend fönntartására szorítkozott, mert jelentősebb rendzavarás nem történt.

Dr. Brand Walter beszámoló beszédében sajnálattal állapította meg, hogy a gazdasági javulás csak nem akar jelentkezni. A külpolitikai kérdések taglalásánál kijelentette, hogy „a bol- sevizimus Európában egyszerűen a nyugateurópai kultúra megsemmisítését jelenti".

Henlein Konrád a Királytetőn mondott beszédében azt fejtette ki, hogy a szudé la ném etekben nehezen tartható fenn hosszabb időn át a csehekkel való politikai együttműködés lehetőségének hite a cseh oldalon mutatkozó megértés hiánya miatt. A külpolitikáiról Kentein a következőket mondotta: „Csehszlovák szempontból jellemző, hogy az államban a közvéleményt azzal nyugtalanítják, hogy a köztársaságot a szomszédos Németország részéről veszély fenyegeti, ügy vélem, hogy ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a mai Németországban a közvéleményben teljesen hiányzik az oly tömeghangulat, mely a nemzetnek nemzettel való megértése útjában állana. Mi szudé tan érnetek), nem tudjuk magunkat kivonni a keserűség érzése alól, hogy államunk éppen azon nemzet államával él még mindig feszült viszonyban, amely nemzethez mi is tartozunk kultúránk és származásunk alapján, noha a kapcsolatok korrektségét mindig hangsúlyozzák. Kívánjuk, hogy a korrekt kapcsolatok barátságosakká fejlődjenek.“

4

4