Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-20 / 241. (3793.) szám
1935 október 20, vasárnap 17 AZ OLASZOK SZERINT a Földközi-tengeren megismétlődik a „nagy armada" pusztulása — ha Anglia megtámadja Olaszországot ■ Gyors és kicsi cirkálókra épül fel az olasz, nehéz, szuper-dreadnoughtokra az angol flotta ■ Az olaszok erőssége a repülőgép ■ Félelmesen közeledünk Wells egyik utópiájának megvalósulása felé (*) Prága, október 19. Az aibesszinial harcok iránt meglehetősen lanyhult az érdeklődés, különösen azóta, mióta, ugylátszik, mintha Európa is érezné a háború szelét. Annyi bizonyos, hogy a mostani konfliktus esetleges következő fejezete nem az afrikai kő- és sósivatagokon fog lejátszódni, hanem az európai történelem klasszikus terepén: a Földközi tengeren. Mióta Olaszországban elhangzott a jelszó, hogy .Anglia napja hanyatlóban van",' s mióta Angliából a francia miniszterelnök fáradozásait azzal hárították el, hogy az angol flotta nem hagyhatja el a Földközi tengeren elfoglalt őrhelyeit, mert a birodalom biztonsága van veszélyben, — egyre bizonyosabb, hogy a Földközi-tengeri erőviszonyokon fog megfordulni a béke vagy háború kérdése, sőt talán az is, hogy uj fejezet kezdődik-e Európa történetében, vagy pedig tovább haladunk a régi utón ? Annyi bizonyos, | hogy Anglia már az év eleje óta számol egy Földközi-tengeri háború eshetőségével, ezért is kérte az admiralitás első lordja a Földközi-tengeri flotta kiépítését oly időben, amikor még látszólag nem. volt semmi oka Angliának az aggodalomra s ezért is kötötték meg a flottaegyezményt a németekkel, mert szükség lehet esetleg rá, hogy az Északi-tengeren állomásozó angol flottát átvezényeljék a Földközi-tengerre. Ha erre a háborúra sor kerül, nem lehet kétséges, hogy Európa népe igen alapos kóstolót kap a jövő háborújából, az úgynevezett vizi- és légi- háborúból, amelyet Wells megjósolt. Igaz, hogy Wells merész fantáziájával nem álmodta meg, hogy az „utópia" ilyen közel van s hogy nem két kontinens, hanem két európai sziget, az európai családnak két előkelő, talán legelőkelőbb tagja fog egymással farkasszemet nézni a „legeurópaibb tenger" háborgó hullámai felett. háborúból származó torpedóromboló, H nagy és 12 kis tengeralattjáró. S természetesen még rengeteg műszaki, aknalerakó és aknaromboló s másfajta csatahajó. Olaszország modern és gyors csatahajói Olaszország tengeri haderejét a fasizmus uralkodása alatt jelentősen megnövelte. A háború után néhány esztendeig senki nem gondolt, nemcsak Olaszországban, de a többi győztes országokban sem a hajóhad kiépítésére, s az olaszok is csak 1924-ben építették fel a „Trento" és „Trieste" páncélosokat és néhány torpedöüldöző hajót. 1930-ban három nagy és négy kisebb páncélos, valamint egész sor torpedóüldőző és tengeralattjáró készült. Az úgynevezett mamutcsatahajók építésére nem gondoltak az olaszok, annak ellenére, hogy a washingtoni flottakonferencia Olaszországnak hetvenezer tonnát engedélyezett. A szakértők véleményének, de talán még inkább a pénzügyi meggondolásoknak hatása alatt a fasiszta kormány elállóit a dread- noughtok építésétől, pedig első időben Mussolini szívesen beszélt az olasz dreadnoughtokról, sőt szuperdreadnougt.- tokról. Csakhogy, ha valaha, úgy most igaz a híres mondás, hogy háborúhoz pénz, pénz és megint csak pénz kell s ami ebben az időben nem volt Olaszországban, az ugyancsak a pénz, pénz és megint a pénz volt. Csak 1934-ben, amikor Mussolini expanziós tervei számára ugylát- szott, hogy megérett a nemzetközi helyzet, látott hozzá Olaszország, hogy szélsebesen mamut- csatahajókkal erősítse meg tengeri haderejét. Ebben a pillanatban a következő egységekből áll az olasz tengeri hadsereg, amely egy Földközi-tengeri háború esetén teljes gőzzel fog akcióba lépni: 4 darab háboruelőtti, 21 ezer tonnás dread- nought, ezek közül kettőt most készülnek modernizálni. Valószínű, hogy az átépítés rövidesen elkészül. 7 legmodernebb páncélos, úgynevezett Washington-típus, ezeket már a fasiszta rezsim építette, a washingtoni flottaegyezmény alapján. 10 legmodernebb kispáncélos, úgynevezett Condottieri-tipus. Ezek a világ leggyorsabb mozgású hadihajói. Átlagos sebességük harminchét csomó, de a legújabb próbaütak alkalmával negyven csomós sebességet is elértek. 15 úgynevezett felderítő csatahajó, ezek is rendkívül gyors mozgásuak és a modern hadi- tengerészet remekei. 36 torpedóüldöző, 19 kisebb, úgynevezett parti tengeralattjáró, 1 kisebb, ötezer tonnás repülőgép-anyahajó, húsz repülőgéppel. Ehhez persze hozzá kell számítani a régebbi tipusu hajók egész sorát. Mindenféle rendű és rangú csatahajót a* háborúból vagy a háboru- előttből, többek között három német páncélos cirkálót, kilenc régebbi tipusu torpedórombolót, huszonhat torpedónaszádot és tizenkilenc tengeralattjárót. Ezen kívül számos aknakereső és aknaelhelyező és kisebb csatahajót. Az olasz flotta kitünően van felszerelve légi harcra is, minden nagyobb páncéloson három repülőgép van és azonkívül speciális, légitámadást elhárító ütegek. Például az úgynevezett Washington - tipusu csatahajókon huszonnégy légelhárító ágyú van. Ebből az összeállításból azonnal kitűnik, hogy az angol flotta az úgynevezett régebbi tipusu és nehéz egységekre van felépítve, míg a modern és könnyű cirkálók tekintetében Olaszország semmivel se marad el az angol flotta mögött, sőt bizonyos mértékig még felül is múlja. Feltűnő az is, hogy az angol flotta nincs annyira felszerelve légi hadjáratra, mint az olasz, legalább is, ami a légitámadások elleni védekezést illeti. Egyáltalán szembetűnő, hogy az angol vezérkar aránylag csekély figyelmet szentelt a légi fegyvernemeknek, mig az olaszok úgyszólván erre helyzik a fősulyt. Ezen a téren még a francia flotta is elmarad az olasz mögött. Persze, tekintetbe kell venni azt is, hogy Olaszország mindössze egy kis repülőgép-anyahajóval rendelkezik s ez a Vörös tengeren van elfoglalva ebben a' pillanatban. Viszont Földközi-tengeri háború esetén az olasz repülök természetes bázissal rendelkeznek, mig az angolok kénytelenek mozgó bázisokról gondoskodni. Egy merész történelmi párhuzam Ez a felállítás önmagában még nem mond sokat, mert egészen bizonyos, hogy' az uj háború egészen uj katonai problémákat vetne fel és különben is nehéz lenne a két flotta kvalitásairól beszélni. Talán majd egy holnaputáni háború küszöbén ez is könnyebb lesz. Mindenesetre némi képet ad e néhány szám azokról az erőviszonyokról, amelyek a Földközi-tnegeri mérkőzés sorsát eldönthetnék. Érdekes, hogy az olaszok nem nagyon hangosam, de azért elég hallhatóan emlegetik, hogy újból bekövetkezik — ha egyszer „Anglia elvakultságában" megismétli II. Fülöp vakmerő vállalkozását s egy eszme védelmének ürügye alatt hatalmi féltékenységből hadait Olaszország ellen küldi, -— „a nagy armáda pusztulása". S ahogy a gyors és könnyű angol hajók annak idején megsemmisítették Fülöp büszke, de nehézmozgásu tengeri kolosz- szusait s ezzel a spanyol világhatalom bukásának fo- lymatát elindították, úgy fogják most majd a könnyű és gyors olasz cirkálók szétrombolni az angol világbirodalom gőgös armadáját, nehézkes kolosszusaival és méltóságteljes tábornokaival együtt* Persze, ebben az elgondolásban valószínűleg több jutott a merész olasz fantáziából, mint amennyi ilyen nehéz pillanatokban egészséges. De azért az elgondolás nem egészen alaptalan, —* mert hiszen az angol flotta valószínűleg nem koncentrálhatja egész erejét a Földközi-tengerre még akkor sem. ha Olaszország szorongatott helyzetbe hozná a Földközi-tengeri flottát. Hiszen nem egy hatalom lesi-várja a pillanatot, amikor az angol flotta akcióképessége az ót óceán közül legalább az egyiken meggyengül. Vannak azután a flotta erején kívül más momentumok is, amelyek döntő módon befolyásolják egy tengeri háború kimenetelét, elvégre egy hajóhad nem tartózkodhat állandóan a nyílt tengeren, olajat, szenet, élelmet kell felvennie, —1 tehát a tengeri hadjárat sikere sokban függ az úgynevezett bázisoktól is. Külön cikkben fogunk tehát foglalkozni ezzel a kérdéssel. Anglia „nagy armádája" Egészen másképpen épült fel az angol flotta. Anglia sem épített közvetlenül a háború után csatahajókat, ellenben még a háborúból rengeteg kitünően felszerelt és egészen modern hajó áll rendelkezésére. Egészen modem csatahajókat á washingtoni flottaegyezmény alapján körülbelül egyidőben az olaszokkal kezdett el építtetni Anglia, két raj kisebb cirkáló felépítésére pedig csak sokkal később adott megbízatást az angol hadügyi kormányzat s ezek az egységek csak néhány hét előtt készültek el. Mig az olasz haderő súlypontja főleg a gyors és könnyű kisebb hajókon nyugszik, addig az angol flotta az úgynevezett mamuthajókra épül fél, s büszkesége két fantasztikus tengeri kolosszus, a „Nelson" és a „Rodney". Mindakét angol dreadnöught a háborúból származik, de 1925 után tökéletesen átépítették és modernizálták őket. Az angol flotta a következő egységekből áll: 12 harmincháromezer tonnás dreadnöught, a két legújabb ezek közül negyvenezer tonnás. 3 hadicirkáló, közöttük a „Hood", a világ legnagyobb csatahajója, 46.200 tonnás. Mind a három hadicirkáló 31 csomós sebességgel szeli a tengert 15 modern páncélos, úgynevezett Washington- tipus, mindegyik tízezer tonnás. 8 kisebb cirkáló, ezek közül öt van szolgálatban, mindegyik hétezer tonnás. 27 kisebb páncélos a háború és közvetlen a háboruutáni évekből. 6 legmodernebb úgynevezett felderítő cirkáló, és ugyanebbből a fajtából 7 közvetlenül a háború utáni időkből, tehát majdnem olyan jó és modern, mint a legújabb típusok. 56 torpedóromboló, 22 legmodernebb, nagy tengeralattjáró, 9 kisebb, úgynevezett parti tengeralattjáró, 1 nagy aknaelhélyező, s valószínűleg néhány hét alatt még egy készül el. 3 legnagyobb tipusu, 23 ezer tonnás repülőgép-anyahajó, ezek közül kettő 52, a harmadik pedig 36 repülőgépet visz a fedélzetén. 3 kisebb repülőgép-anyahajó 15—21 repülőgéppel. Ehhez jön még négy régebbi tipusu nagy cirkáló, hét úgynevezett felderítő csatahajó, 102 Páris, október hó. (A P. M. H. munkatársától.) „A la Saint-Evariste — Le chien ne perd la piete % mondja a francia vadászige. Október Franciaországban az iskolák, a nagy vadászatok^ a nagy futtatások, az őszi divat és a színházi szezon megnyitásának évada. Maga a köztársasági elnök nyitja meg a vadászati évadot Rambouilletben, e 120 éves vadászterületen, a hajdanvaló királyi fácánosban, hol most is 3000 tojást költenek évente a tenyésztett fácánok az elnök vendégeinek, szenátoroknak, törzstiszteknek és diplomatáknak öTömére. A rambouiflet-i rengetegekben, ha hihetünk a régi okmányoknak, a Lajosok alatt csakúgy nyüzsögtek a szarvasok, őzek, dámvadak, rókák és vadkecskék. A „Nagy Dauphin", XIV. Lajos fia, még farkasra is vadászott itt, a mai elnöki kastély közelében és annyi volt a vad, hogy a régi vadászlegendák szerint a kiöntött folyón „a rókák rajban úsztak át, egymás farkába kapaszkodva a fogaikkal, hogy el ne vigye őket a viz.“ Reiselin Salamon, a száz év előtti nagy vadászkrónikás, a ram- boullet-i vadonban egy fehér nyulat is látott többek között, melynek „két teste, nyolc lába és négy füle volt. Ha az alsó négy É,ba kifáradt, egyszerűén a hátára feküdt s másik négy lábával szaladt tovább, ily módon mindig tért nyerve a király hajtói előtt." Látható ennyiből, hogy a vadász urak száz évvel ezelőtt sem szűkölködtek fantáziában... Mozi és gramofon az őszi 1úrion Az októberi iskolákézdettel (boldog francia diákok, akiknek még egész szeptember is vakáció) egyidejűleg nyílnak meg a nagy lóverseúy- pályák Auteuilben, Longchampsban, Tremblayben; lefújták a „Prix de l’Arc de Triomphe“-ot, az uj francia „sweep6teak“-sorsjáték gyújtópontját, melyen a kiadott 4 millió darab á 50 frankos sorsjegy révén egész Franciaország érdekelve van. Merész és hüpermodern újítás is történt a Trem- blav-i pályán az idén, amennyiben a. Jockevl Club bevonta a verseny érekkörébe — a mozitl j Mostantól fogva az itélőbiró magas fülkéjében | egy mozioperatőr is helyet foglal és egy különleges felvevőgép utján, mely 24 képet tud másodpercenként rögzíteni, felveszi a „hajrá“-t, a „rush finaP-t. A lemezt azonnal kidolgozzák, s ha vita keletkeznék a győztes felett, pontosan 8 perccel a győzelem után már rendelkezésre áll a mozgókép, a kétségbevontahatlan s feltétlen „objektív" ténymegállápitással. Ezzel egyszersminden- korra elejét veszik: minden tumultusnak és minden zivataros incidensnek, aminők eddig nem tartoztak a ritkaságok közé. őszi versenyek — őszi vadászatok. Az ave- nue-kön hideg szél üvölt, a Szajna egyre szürkébb és zavarosabb az óráinkat mind visszaiga^ zitottuk 60 perccel (Franciaország máig sem tudott a háborúban divatbahozott „téli idő" ről leszokni) és a Ohamps Elysées meg a Chainps de Mars gesztenye- és platánsorai megtelnek rozsda- szinü lehullott levelekkel. Egy divatos kémikus be is állított Lanvinhez e napokban legújabb találmányával, hogy a platán eres és lágyanvereslő leveleit valamilyen preparátum behatásával oly viiharállóvá teszi, akár a kordovánt. Ha valóban beválik e furcsaság, akkor a párisi hölgyeket hulló platánlevelekből szabott őszi Évakosztüm- ben fogjuk látni a Bois de Boulogne alléiban.., A welsi herceg és a korzikai banditák Az október 5-i iskola kezdettel azután végérvényesen visszatértek napba ma arccal az úri nyaralók és viszont elköltöztek I á isból az utolsó nyári vendégek is. így csérélődik ki mindén őszön a fény városának közönsége megint és megint. Az utolsó költözővaiárakkal repült fel Le Bourget-ből saját külön repülőgépén a walesi herceg is, hü pilótája, Fieldéii kapitány, az eme- ritált repülő-akrobata vezetés? alatt. Állapítsuk meg a történeti hűség kedvéért, hogy. Fieldén ült a kormánynál, de a trónörökös . maga vezette gépét. Idén későre jött Párisba a víg trónörökös és soká maradt. A Hotel Meurice-bén lakott, a Rue Rivolin, abban a Tuileries-kertre néző lakosztályban, melyet XIII. Alfonz szokott elfoglalni hosz- szu párisi tartózkodásain. Ide Budapestről és Bécsből érkezett, de tudjuk, hogy Cannesban töltötte a nyár jórészét is, mintahogy a herceg 'Mi&ü (WfZ... őszi versenyek, őszi vendégek, őszi vadászatok
