Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-18 / 239. (3791.) szám

I!, , — fo/vjis-z v tuzafyytuaf vfUvyv ?j jpujvpjo uapuitu ‘zs?<f?i[£u?f v jtoyimy —# IQq0AÁuo>i^|z^A púd zs>|0j>ízs>í!j>i rtmftmitHhniniii.i)!iiiininiitiifHhm(Hi)iiiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiimiii.(iiiiiiiiiiiiii»tflHiiiiiiiiiiirtiiiMii!ininiiiin»iiiniiiiiiniiiirtiiniiiniiii<iiiiii<iniiiMiiiiii..irttiii«tiiniiirtfflfc eB)ÓB5| X^AÁuoqi nmp „qaAiyqapp b 59 eq-in^o" qójjg ‘(biuox) Jxeq9H ÁSb^ S9 ja^u^SaJ igpsnf -jt nraia „nopjpuo^uBdg uojnzs?qj3SQ“ ubui -IB>| T^upApBá ‘(KÍS3?S) i“PI?of sazu?d ‘jaA/üioqs^saui nuiio „>jas-auufpnnx" HpOMH ‘(9S3TSö) I®»3 Wfl :;BniiB)Br qBjdeq qures -jBjBíjunui stq oz;»j)3Aoq b U3)9q b aazg 'IpqiaAXaoq iÍozs3e|;a ppBiq-tBA^g b qanafinsazsraj uaqA^uoquioiBjnf I9q?| -jOApf isoBq souBf £3oq ‘qBuzo3|op ueqqes -BUJIBÍÍJOZS ajjaq-|oj;9q qoJBÁxfeui siq y igqtda iuoif dazsflpija tsopq soupp juuijojnj dm§ qunsjptvqunuj stq uiáiptf fatusi uafatj g •ifom pewotraj wen í9Tfa/tt9A;fai r jb^ozb 9 qiniQZQq xywe -A90 qompxrojJSoui qoXmyAtfoa nmpza '%• B trá}?q ípwn y "jopu^s Áíauof) — !azdA -paí( ej pa^aa osouojozs b e at>SBni|tó.iozs tfzzoSfoa *BSBS sjíaojbuirj — qpqyxosAon 3j9irsj5ani b ))ozáqyrq 4x0 zb POaou ‘wozeq -J9 0969^ papAaq íjaj Xsajzsaja'H — -409 -oririo e<naod S&m pxj •qep44»Aiqg ‘aqjipg nnMV — *pB4dRq3-ata ibui B49ZB ‘maidra -e?I-niai4apip^ia íapaA^íao^ -Rn|jnj 1£09x33 — ’^ZQq Jfpvfajőam b i[a[a4íaAp?j ‘RJUUO pÍDfpiBd — -iBpTBspj; racw^A 9 [?4zeq4U{q9f «jfn £Soq ‘ifojjjjQ -aqiAj xpiqzs — •mpiZQjf <f[ ‘9f BTJ ‘qin^Aifaj sym 94129951 ^Rizö^ mán jpq^o^o iBqiuqoe) i^n^Aifaidaq ap *3j9f p?aXnaA;fay ’*£jjbh qauqjap — ‘tnox *fA ías^ppiqapja 4bptbsbji •Bqyros qB9JB4 -Bqunm srq b ^aja^aAíPd; *gszaa Bqui^za muAii six ‘Sa;aq bujoa tn 04401 mán S1A9 XSa Bt[ ‘qfuuíq ouonq jbj\[ 'ojoijst — £ XSbá 9oa? iuyq ‘BqsiXBj£ — *M3WM3AO SOMO l S*am maf]ojQ4 an íqrBqsao.uo zb j xn Bfji BjffjBi^iozg :(nBsÖÁunS) 94Hzsi49d;ő •qa-jars ;jauj ‘ubs-10ÁS ap ^atnodTo b Sam aí[qxóx :nij9i3 *3NH3dya sí zv •bj^biíSbj í^uoxoq iSa i?fpB ‘qaix?^ noÁ8vn 4iazg[ •zaqSeptq b iníBjqozs^zzaq mtóBm mamaxaze íaora j^m n? ap ‘fBf — •tazoX]9pBqBSam naqpaAxa^ Soj mag iqmag cq9pn,9Z8 d^zs uaX^Bn za ‘o^ — •jnna[ 94BÍnqqxBS q<?u}ajaz9 U9 ‘Bqndy — iaNOXMo sím v •mBffníBqBq v ^prqBZíqa .loqmB ‘m-cpopnoS1 ^jqfpui}^ :(?aq -oyfnoq goX^uox b BfíBínímSam) BqisanBp •fBq qqoÁJoBn uas-aíazsamiaj. zb ‘íjoqp intj-Bq b ejj :Bdy . 1 iBfíqqBq b id^^ja 9a qieaai Bq ‘X^ba ‘íBÍJBif b up^ja 99 I9X?J B qtsaay iqiq -ba Bq ífBq qqoÁS'Bu tra ‘BdBj iBqigouBf •3X3W3SD SOONVdaaJ pszaa b^uf^zq tjadiso ►Bp[BJ 9iq b naípafi qajaj — ‘qaSBJBj — l qBuuBA qo^BJ uaXpm ijb^ — : ai9i ípiaq-,9am s zfxBÁSBm [oxqoSBa b ibiib^ y 'bÍSbj -bj ^f'fznxaa ^bjb pBd b naqzpq bjo hbj 'moovm vxrvjrn : Bfqqqm uyAjsj nuBinjapajg .•Bjsang ‘mpnw saruid •BfdBT qOJB^BW Sffl y BzzoqXam ianxaApaq9p 103)319 zb seraiBuQ ‘naaapuaso ?sa qteg •jba noXSen jb^Sbio sjq qos 883ts mpjsoodBi 8151 "BfJSpsfn d?zs qojB<C3cm si>j bXS?a ‘bibi? qauuaAJÍ napája IBjzoqBjpzs iBipfOzfeg ‘jíqípun jaqqasjaA d^zg ■q3i5fan pnom l^sam d^zs qog ‘qaqaJaXJS ‘dej spi AJSs óba *VrdVl MOMYAOVW SÍM •peoiso ‘8^9 01 l»i3 n^pim •jppBin SJJJ jqui auuaq soujn ‘opj3 njns b nxouiozs q^Sopnnq 3{3A3I q?d -{BSopInj sí i3zs Xap{H •gqqzBq uaJíapi ^qS^zsjo sym qajuanqg "jppBm spi b |0(Bp niaK •jp^u 3a|am b jKm ){nmi3 *ZS0 zv •boxox !soa9 g %»»q9H ^J*N •qnjÍBJ )osoiomn/ü8 qos * ajpAof aofpB /C3oh ‘qunjfBqps zaquajsj BAjnJoq djpj^) 83 •yiriqSiozs iaiíamaso 3jHonzs3i BBopn) ma aj ib3? qBuq^j y qozsBdoq *qasaJ{) ■aq inu3i)3i?A qBSO qun/^Sam !UB)fBq9$ aqjiaq sosoiomnAS y jazssq za ‘uaqA^ zg •qBpBS^npj 3)ű{zs [aA^Samaso sazj qB^n®3 qaqxaiüam 19p KasoajoninAS ))3J9 zy •naqqasaAtzsiíai y tUBZS)pf qunjjajazs U3q)xaq sosojoionXS y JoquaXn uaqA^ qniv *XS0W S3 A3VAVX | fi M — 290 — CSODATEVŐ RONGYOS CSIZMA Irta: ÁKOSFYNÉ EÖTVÖS IRÉN Sok száz es^fceqdővel ezelőtt, valami fur­csa nevű helységben élt egyszer egy na­gyon öreg juhász s volt néki egy pár pa­rádés csizmája. Már aki annak tartotta a rongy-os csizmát, mert bizony, se sarka, se talpa nem nagyon volt már az árva porté­kának. Igen haszontalan lim-lomnak néz­hette volna bárki fia, aki nem sejtette jó tulajdonságát. Azt pedig ezen a kerek vi­lágon egyes-egyedül csak az öreg juhász tudta. Ha valaki ezt a csodálatos csizmát egy esztendőben egyszer, ujhold táján, a lábára szottyantotta s valamit kívánt, abban a minútában teljesedett az óhajtása. De csak; akkor, ha okosat kért. Nagyon elaggott, megvénhedt már az öreg Péter, mert úgy hívták a juhászt s végrendelkezni szeretett volna egyetlen kincséről. *— Sokat éltem, sokat láttam, sok huncut embert találtam — mondogatta —, de most olyanra szeretném testálni az ünneplő csiz­mámat, aki megérdemli. Jó szive is van, meg a lelke is igaz s nemcsak a pénzes­zsákot süvegeit, de a koldus tarisznyáját is meglátja. Szakadatlanul azon törte a fejét, hogyan találna alkalmas örököst magának. Egyszer aztán egyet gondolt, nyakába kerített egy rongyos subát g kiült az országút szélére. Elkezdett keservesen nyögdéeselni. — Jaj, a lábam, jaj, a hátam — nyö­szörgőit, sóhajtozott a vénség, tette magát, hogy halódik s közben leste a jövők-menők arcát Egy hetykebajuszu vándorlegény közele­dett felé az utón. Bokrétás kalap billegett a feje búbján s ugyancsak dalolt. — Ejnye, de vígkedvű fickó — gondolta a juhász. — No, ha megtudakolja a bajo­mat s jószivvel segít rajtam, néki adom az örökséget — s már jó messzitől rászólt a legényre. — Vigyél haza, fiam, ha Istent ismersz, megszolgálom a fáradságod. — Hm, tán nagyon a fenekére nézett kend a boros iccének, hogy nem tud talpra- állni ? — gúnyolódott a kópé s nagy fü- työrészve továbbadott. ' Telt, múlt az idő, egyszer csak megörül az ember. — Nini. ott jön egy katona, az majd csak segít rajtam. S valóban, máris ott csap­kodta a talpát előtte egy peckes katona.. Pitykée dolmány feszült a mellén, olda­lán bajonét, fityegett s akkora füstöt fújt a szivarjából, mint valami lábonjáró ké­mény. .. -jr­— Vitéz uram, támogasson el hazáig, mert kioiarjult a bokám — rimánkodott néki az öreg. —- Nem érek én rá, öregapám, meg ma­gamnak is van mit cipelni — s azzal to­vább rugdosta az ut porát. Cifra úri hintó, meg lőcsös szekér por­zott el mellette, de gyalogszeres baktatot nem látott már egy lelket se. Alkonyatra hajlott az idő s kezdett haza­felé kászálódni, mikor nagy bégetés üti meg a fülét. Jókora birkanyáj közeledett s utána egy öklömnyi kis pásztor jődögélt. Rongyos daróc fityegett a testén, a lába meg csupa vér. Ölében szopós báránykát cipelt s úgy sántikált, a bégető nyáj után. — No, ezt még megvárom — gondolta, az ember —, visszazöttyent az ut szélére s elölről kezdte a nyöszörgést. • ■ — Ugyan, mi lelte, lelkem öregapám -*» ugrott mellé hirtelen a fiú. — Csak hazáig támogasd el törődött tes­temet s majd megmondom otthon. — Megteszem jó szívvel. Kapaszkodjék belém — s talprasegitette a szegény öre­get. Félkarjával átölelte a derekát, a má­sikkal meg a pöttömnyi bárányt s megin­dultak. Bizony, jó időbe tellett, mig elérkeztek a falu végére. — Itthon vónánk. öcsém — szólalt meg a vénség egy házikó előtt s olyan egye­nesre húzta a derekát, mint a nádszál. No, eltátotta a gyerek a száját, mint aki csodát lát. — Nincs énnékem semmi bajom az öreg­ségen kívül, csak arra voltam kiváncsi, jó szived van-é, fiam — kacagott a juhász, azzal betuszkolta a kapun. — Itt van egy pár rongyos csizma, szottyantad, a lábadra s kívánj valami okosat magadnak. — Hát én, bátyám, berbécs tokányt sze­retnék enni a saját portám faragott tor­nácán. No, abban a pillantásban elétermett a földből egy szépséges nagy kőház s a tor­nácán meg ott gőzölgött egy bográcsban a felséges jó tokány. — Tiéd a csizma hóttig — csapott a vál­lára az ember —, mert igen okosát .kivátv tál. — Azzal mellé ültek a fortyogó bogrács­nak e tán még most is meregetik a fáintos ételt a cifra cinkanállaL FÉLREÉRTÉS. A doktor bácsi előtt áll egy kisfiú. —* Szóvaj, fájdalmakról panaszkodol, fiacskám .... — Igen. — És milyen tájon érezted először a fáj­dalmat ? — Úgy a Fő-ucca elején. FIGYELMEZTETÉS. Virágot vesz a kertésznél egy ifjú. Mikor a csokrot átnyújtja a kertész, ki­derül, hogy hetven fillérrel kevesebb van a vásárlónál. — Majd holnap behozom — mondja az ifjú. — Jó, jó, — mosolyog a kertész .— de még kötök akkor a csokorhoz néhány szál — nefelejcset . . JEL. * — Hazajött már Laci ? — Közeledik.-— Láttad ? — Nem. I., . — Hát akkor honnan tudod, hogy köze­ledik ? — Onnan, hogy a macska az ágy alá bujt . . . HÁROM MONDAT. — Fogadjunk, hogy nem tudsz három mondatot utánam mondani — szólt Huncut Laci a barátjához. — Már hogyne tudnék! — csattant föl a pajtás. — Na. kezdjük akkor. Hát figyelj ide: A kutya ugat. — A kutya ugat. A ló nyerit. — A ló nyerit. «— Hohó, nem ezt kellett volna mon­danod ! — Hát mit? — véti el a szót a pajtás. Laci nagyot nevet: — No, ugy-e, hogy nem tudtad elmon­dani a három mondatot . . . JÓ CÉLLÖVŐ. Janika a kerítésen áll. — Néni kérem, átmehetek a nyilvesz- szőmért ? — Hogyne, kedvesem ? De hová lőtted ?? — Azt" hiszem, a néni macskáját talál­tam el. A LEGÜGYESEBB FIÚ. ,— Ki a legügyesebb az osztályban ? — kéfrdi a kisfiától az édesapja. —- A Tüskés Jancsi! Az előtte ülő háta mögött egy egész almát ie meg tud enni anélkül, hogy a tanár ur észrevenné i A 36. sz. rejtvényeinek helyes megfejtése: Keresztrejtvény: ősz, ara, reá, tán, Pali, ego, kéz, Piripócs, pedrő, se, zápor, Ani­kó, rá szita, ig, ép. — Mágory Jaci rejt­vénye: Körmöcbánya. — Nagy Lajos rejtvénye: Hatvan. — Mágory Joc! fésű- rejtvénye: Bukarest. — Rozlosnik Bözsi hullámrejtvénye: Végén csattan az ostor. — Pénzes Joákim rejtvénye: Hatóság. —• Varjas Laci pótlórejtvénye: Jókai Mór. — Magas Zoltán rejtvénye: Gézengúz. — Ko­vács Lajos sarokrejtvónye: Német, érem, mer, nem, t. — Bállá Lenke rejtvénye: Huszár. — Nagy Lajos rejtvénye: Hatal­mas. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstadter Magda, Ádám Gyurka, Árvay Pali, Artim Edit; Batáry Géza Brazorottó Évike, Boczkó Évi, Buzsiczky Módiké; Czier Endre; Duba Antal; Grigássy Éva, Gönczy Sándor; Hampl Józsi, Harrach József, Hucskó Aranka, Herczeg Alice; Jelűnek Harry, Jankovich Imre, Janko- vich Médi, Janda Lóránd; Korponay János, Keresztesy Feri; Legeza Tivadar, Lator István, Lator László; Minarovits Sasa. Mágory Juci, Mungyer Trudi, Mudi Babci, Mészáros Béla, Morvay Etelka; Nagy Róbert, Nagy Olivér, ifj. Nikischer Árpád; Ortutay Gyurka, Ocsovay Zoltán; Perényi Burlus, Pénzes Joákim, Paulinyi Ottilia; Rábai László, Rábai Valéria, Riszner Jenő, Riszner Ka.rcs., Rozlosnik Bözsi, Richtárcsik Jáqos, Rakusa Márta; Szolnoky Gyöngyike, Szilágyi Ida, Szka/- liczkt Lenuka, Sztaskó Tibi, Szecsey Klá­ra, Szklár Évike. Sorshúzás utján az I. dijat Lator István (Sasvár), Komáromi „Pataki diákok" cimü ifjúsági regényét, a. II. dijat Brazorottó Évike (Beregszász), Baloghné Hajós TerAz „A tornyos villa lakói" cimü könyvet nyerte. IVXON XOUVADVH SIN IVSVtfl XOtfVADVN SIX — m — MEGFEJTÉSEK: — 298 — MÓKA

Next

/
Thumbnails
Contents