Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-16 / 237. (3789.) szám

XIV. évf. 237. (3789) szám • Szerda • 1935 október 16

^ A XIV. évf. 237. (3789) szám • Szerda • 1935 október 16

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • f\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.- KI.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II„ Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. © •

SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA.

REPRIZ?

(*) Már, amikor az év elején elkapott bennünket a farsangolás láza és minden különösebb indctk vagy látható külső változás néilkül belevetettük magunkat valami önfeledt, nagybőgőbeugró hejehujázásba, — szerényen megjegyeztük, hogy ez gyanús. Hiába hangzottak el újév reggelén hivatalos és nemhivatalos helyekről az optimizmus görögtüzes frázisai, hiába biztatott bennünket számos „objektiv jel", hiába magyarázták az okosok, hogy átvészeltük a viharzónát s ha ez meg az nem jön közbe, hát Isten segítségével megint ránkvirrad a zavartalan, százszázalékos béke napja; —' szorongva nyitotta ki az európai polgár minden reggel az újságot és szorongva figyelte diplomaták vésztjósló ide-oda ciká- zását. Az esztendő valahogy a háború li- dércét hozta ránk és nem tud megszabadulni Európa attól a gondolattól, hogy 1914 reprize következik. Ha nem is olyan sikerrel, mint amilyet a bemutató aratott, ha nem is lesznek olyan tartósak és mélyen- szántók a következmények, de nagyjában még egyszer megéljük az 1914-es izgalmat és futkosást, lázas találgatásokat és a gyöt- xelmes várakozásokat s talán még a sorbaállást is. Ez az, amit magánéletben úgy szdktak nevezni, hogy valakinek „fixa áeája“ van, — úgy látszik, hogy Európa népének most az a fixa ideája, hogy az

1935-ös esztendő, ha nem is édestestvére, de igen közeli rokona az 1914-esnek. Számos föltűnően rokonvonást lehet fölfedezni rajtuk, hangjuk is ismerős, járásuk, mozdulataik gyanús rokonságot árulnak el.

Már megint sak térképet árulnak a pa- pirkereskedők, a nagy lapok oldalakat adnak úgynevezett sztratégiai térképeknek és kínos részletességgel közlik „katonai munkatársuk" véleményét. Kiderült, hogy minden valamirevaló európai lapnak van egy úgynevezett házi sztratégája, nyugalmazott vezérkari tiszt, aki szakszerűen megmagyarázza, mi a helyzet és katonai műszavakat szuggerál a jámbor olvasónak. Az ünnepelt és előkelő publicisták háttérbe szorultak, mellékesen, vonal alatt juthatnak csak szóhoz, mert a nyugalmazott vezérkari ábráira és fejtegetéseire kell a hely. S a közönség mániákusan figyel, neveket tanul meg és szakkifejezéseket, mert „lépést akar tartani a korral". A hadszíntér, szerencsére, még elég messze van, — ötezer mér- földnyire Európától, de a puskapor, az alvadt embervér és összeégett falvak és városok szagát e gyanúsan langyos, majdnem trópusi ősz szele elhozza hozzánk és kóstolót ad érzékeinknek a nagy eseményből. Az emberiség ahogyan nagyvonalú általánosítással elnevezte az európai család szerencsésebb, mert kívülálló felét, az egyik újságíró — egyelőre nem hasal lövészárkokban, hanem kényelmes klubfotelekben vagy kényelmetlen kávéházi székeken üldögél és kémleli a horizontot, vagy hallgatja a szomszéd asztalnál pattogó „szakszerű előadást" a hadi helyzetről. Egyelőre még kuriózumnak számit, ha valamelyik lap útnak indítja munkatársát a frontra, amelyről annyit hallunk, hogy úgyszólván már semmit se tudunk róla. De aki emlékszik még az úgynevezett Balkán-háborúkra, tudja, hogy noha sokkal közelebb volt hozzánk a hadszíntér akkor, mint most, nagyjában ugyanolyan kalandos, May Károly tollára méltó vállalkozásnak számított újságírót meneszteni a Balkán-hadszintérre, mint ma Abesszíniába.

Egyik újságirótársam, aki akkor e küloAz uj abesszin offenziva

A négus délen támad

Akszum eleste mélyen megrendítette a (sászárt - Az olaszok északon eddig 4000 négyzetkilométert foglaltak el - 10.000 beteg olaszt hazaszállítottak

Mussolini fiát csaknem agyonlőtték

Prága, október 15. A legújabb oüas-z jelentés szerint edig 4000 négyzetkilométer abesszíniái föld áll északon olasz fenhatóság alatt. Az olaszok offenzivája még mindig nem indult meg s valószínűleg addig nem is fog megindulni, amíg Badoglio marsall, aki hétfőn áthaladt a szuezi csatornán, Eritreába nem érkezik. Viszont az abesszniaiak a déli fronton általános offenzivát akarnak kezdeni a fölvonuló olaszok ellen, de az offenziva bejelentését kivéve más hir nem érkezett a déli harctérről. Az olaszok lázas gyorsasággal berendezkednek az elfoglalt területen s most az a főcéljuk, hogy Észak- abesszinia törzseit, amelyek csak laza politikai összefüggésben élnek Addis Abebával, egymásután magukhoz édesgessék. Az akciót eddig föltűnő siker követi s legújabban ismét hat bennszülött vezér pártolt át az olaszokhoz.

Viszont a gyilkos éghajlat egyre nagyobb megpróbáltatásoknak teszi ki az olasz katonákat. Az elmúlt napokban állítólag 10.000 beteg olaszt kellett hazaszállítani Eritreá- ból, mert maláriában megbetegedtek. Arról is hir érkezik, hogy a tankok legénysége nem hajlandó a gyilkos melegben továbbra is ellátni a szolgálatot, mert nagyobb szenvedés el sem képzelhető, mint a szűk és forró gépben ülni s az ut tálán hegyeken át bukdácsolni, dülöngélni előre a tropikus melegben. Állítólag több olasz tankkatona fellázadt és tizenkettőt Eritreában ki is végeztek. Ezek a hirek természetesen ellenőrizhetetlenek.

Általános abesszin offenziva a déli fronton

tón álló csapatoknak, hogy megkezdjék az olasz állások elleni általános támadást.

A német sajtóiroda szerint az abessziniaiak befejezték az általános mozgósítást. A csapatok bevonultak a számukra kijelölt állásokba és csatlakoztak a fronton álló rendes katonasághoz. A badvezetöség már vasárnap megtette a szükséges intézkedéseket az általános offenziva megkezdésére.

Addis Abeba körül ötvenezer katona táboroz s ezt a hadsereget a négus a második tartalékként kezeli. A hadügyminiszter e héten a frontra utazik.

A négus a frontra u a? k

Páris, október 15. A lapok jelentése szerint a négus a közeli napokban a frontra akar utazni, hogy személyesen átvegye a főparancsnokságot az ogadeni sereg fölött. Ez az abessziniai hadsereg körülbelül 160.000 katonából áll. Az olaszok a déli fronton 50 kilométer szélességben támadnak és számos repülőgépen kívül 250 tank alkotja előőrsüket, A hadsereg egyik része Ualnös csodabogarak közé tartozott (ö volt egyébként az egyetlen az egész pesti újság- írógárdában, akinek török vízuma volt, — mert egyedül Törökországba kellett háború előtt vízum s minden huszadik embernek, ha volt útlevele), elmesélte, hogy ló- és öszvérháton közlekedett e vad terepen s körülbelül olyan messzeségben érezte magát mindattól, ami szántára Európát és a civilizációt jelenti, mint amilyen messze van ma az abesszin hadszíntéren szimatoló és ugyancsak öszvérháton baktató riporter. De ez az előjáték kínos gyorsasággal pergett le és már következett is utána a nagy dráma. A kávéházi sztratégák alighogy fölocsudtaik az első “diadalmámorból, amit „nem megmondtam" alapon éltek meg, máris rájuktaposott a hábo-ru valósága a maga könyörtelen, romantikamentes részletföladataival, — amilyen például egy szuronyrohamban való részvétel volt. De az intermezzo, az a néhány hónap, ami közbep lepergett, ugyanilyen szédült örömhajszolásban, farsangolási eksztázisban és szorongó távolbafigyelésben telt el. Eltekintve a politikusok valószinüségszámitásaitól, vannak külső jelek, van —■ hogy úgy mondjam — a távolról és lóugrás szerint összefüggő jelenségeknek valami sajátságos kabaliszti- kája, amiből baljós jeleket olvasunk ki.

Persze ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy háború lesz. Egyáltalán nem az a célunk, hogy jóslatokba bocsátkozzunk, hanem csak figyelmeztetni akarunk egy úgynevezett tömeghangulatca, általános euró- i pai kedélyállapotra, amely vészt szimatol j vagy legalább is reagál azokra a jelekre, amelyekből kiolvashatja a háború veszedelmét, Nem egészen precíz, ha azt mondjuk, hogy az európai polgár fél a háborútól. Valószínűleg fél is tőle. de ezzel a kü- i lönös, még alaktalan veszélykomplekszum- mal szemben más, határozatlanabb, kialakulatlanabb érzései vannak. Egyszerűen reagál rá. Nincs itt. talán nem is jön közelebb, sőt remélhetőleg még arról a darabka bőr- területről is letisztulnak előbb-utóbb kiütései, amelyet elborított Afrika hatalmas mellkasán; — de az európai ember már számol vele, beleveszi legtitkosabb számításaiba, apró terveibe beleszövi, sőt filozófiáját is megspricceli vele. Egyre sűrűbben hallani józan és kispolgári körökben: „Ugyan, mit kicsinyeskedünk, ki tudja, mit hoz a holnap?" Ebben a ledér gesztusban már bent leselkedik a rém, amelynek nevét még nem mondtuk ki, de már körülálljuk és hajbókolunk előrevetett nagy árnyéka előtt, már az ő nevében intézzük dolgainkat. Mint egy u) főnölköt, — aki még nem foglalta el hivatalát. de már a hivatalnokseregnek megsúgták, hogy jön — úgy tiszteljük és úgy pislogunk feléje gyanús hátsó gondolatokkal, mert olyanok is vannak soraink között, akik karriért, ugrásszerű előmenetelt vagy gyökeres változást remélnek tődé. Európai pszihózis lett, ahogy mondani szokás. Akiket illet, valószínűleg jobban tudják, hogy komolyan mérlegelésre méltó politikai vagy diplomáciai probléma-e, annyi azonban bizonyos, hogy komoly és sürgős gyógyításra szoruló lélektani problémája ennek az 1935-ös Európának.

Vannak gyanús jelek, amelyekre föl kell figyelni. Például ilyen jel az is, hogy az emberek visszaálmodják magukat — úgy lát-1

szik.- ennek a kényszerképzetnek hatása alatt — húsz év előtti divatba, nótákba és hangulatokba. Mesterségesen csinálja magának a pánikot a polgár, mesterségesen is kínozza magát, régi emlékeket idéz föl, amelyek pontosan odavezetik vissza, ahol az 1914-es villámcsapás érte, kávéházi ter- raszon vagy tengerparti [diliben vagy éppen egy átmulatott éjszaka kaccenjamrne.es hajnalán ... A minap láttam Bolváry uj filmjét, a „Stradívári"-t. amelyben 1914-es úgynevezett „Modeschau"-t mutatnak be és hozzá régi, háboruelőtti müdalokat játszanak, mint például a „Váci-uccán"-t és a „Hulló falevél"-t. A közönség ennél az ügyes, de alapjában véve jelentéktelen epizódnál úgy ellágyult, hogy voltak megu-tt, komoly férfiak, akik sírtak. Tavaly a párisi Alcazárban éltem meg ugyanezt, a húsz év előtti „Ghat Noir" műsorát adta elő Yvette Guilbert és a párisiak tomboltak. Ott is láttam meglett férfiakat könnyezni. S az is szokás mostanában, hogy a rádiók régi operetteket adnak elő: tipikus háboruelőtti melódiák úsznak az éterben és mi az emlékek szárnysuhintása alatt idegesen ösz- szeborzadunk, sőt vannak érzékenyebb lelkek, akik extázisba esnek és kitör belőlük az elfojtott izgalom zokogása. Háborúról nem lehet és nem szabad beszélni. — de az aligha elvitatható, hogy az európai ember a háborút idegeiben hordozza és nem re- prizt, hanem sürgős, alapos gyógyulást kíván. A háborús sejtelem helyett a béketudatot kellene valahogyan sruggerálni az emberiségnek, ha a fed elő* pólóik suliban lenne a szuggeszcióhoz elegendő meggyőződés és tántoríthatatlan akarat.

parancsnoka hétfőn délután dzsizsigai főhadiszállásáról parancsot adott az ogadeni fronti a r r a r, október 15. Nasibu abessziniai tábornok, a déli fronton álló hadsereg fő-