Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-02 / 225. (3777.) szám

4

1935 október 7* a&erda.

tkaggot satuméi

Apropó: kárpátaljai nyelvkáosz. Bonkáló Sándornak, a kiváló magyar szlavistának megjelent most egy könyve, amire nyugodtan rá lehet mondani a közhelyet, hogy „hézagot pótol^, — anélkül, hogy valóban közhelyet mondanánk: mert ez az első, sőt talán egyetlen olyan munka, mely alkalmas arra, hogy világot derítsen erre a kínos középeurópai kuriózumra. A mii címe „Kárpátaljai rutén irodalom és művelődés'“ és olyan müködéstörténeti tényt sorakoztat fél, amelyeknek eddig hamis vagy ferde értelmezést adtak. Elsősorban a magyar hatások szempontjából vizsgálja a ruszin népkultu- ra fejlődését és megállapítja, hogy az idők folyamán rengeteg hungarizmussal szövődött át a nép nyelve, mégis, amikor a midi században kezdetét vette Kárpátalján a nemzeti öntudatra ébredés folyamata, a távoli orosz és ukrán nyelven akarták kifejezni saját kultúrájukat. Jóllehet az iskola, amelynek padjaiból kikerültek, rendszerint inagyar iskola volt. Ennek ellenére nagyon érdekesnek mutatja ki Bonkálo Sándor a háború utáni viszonyokat tárgyilagos ismertető fejezetben, hogy a kárpátaljai orosz nép valójában mennyire különbözik véralkati- lag, nyelvileg, sőt lélektanilag is az orosz vagy az ukrán néptől. Hatszáz év nyelv fejlődését igyekszik megváltoztatni, állapítja mag, a mai iskolapolitika, továbbá az újságokban, egyesületekben és irodalmi müvekben folyó nyelvújítás, de azok az irodalmi emlékeit, — hitvitázó írások, prédikációk, énekeskönyvek, —- amelyek a földműves lakosság között a XVI. század óta fennmaradtak, a sajátos pravoszláv hagyományok és az egykorú magyar müvek hatásának olyan egyvelegét mutatja, amely lehetetlenné teszi a népiéleknek egyszerű oroszra vagy ukránra való át ha jutását. A tárgyilagos s nemcsak a magyar irodalom és művelődéstörténet szempontjából hézagot pótló munka meg- fogadásra méltó tanulságokat kínál e kárpátaljai nyelv- és kultwrkáoszban eligazodni akarók számára.

A prágai városi könyvtárban közel hétszáz fiatal ember, munkások, intellektüellek, színházi emberek a „kulturreakció ellen“ és a haladás mellett tüntették. Prágai színházak főrendezői, akik moszkvai tanulmányúiról tértek vissza, beszámoltak tapasztalataikról és hangoztatták, hogy sehol sem érezték még a közönségnek és a színészeknek oly szoros egy bef orradását, mind Oroszországban. Beszédeikben a fasizmus ellen hadakoztak és az izgalmas gyűlés eredményeképpen megállapították, hogy a színházat a tömeg csak akkor látogatja és igazi kapcsolat tömeg és művészet közt csak akkor van, ha a művészet a tömeg szellemi érdekeit szolgálja. Más szóval: színpad és általában művészet csak akkor virulhat, ha baloldali és mint ilyen a fasizmus ellen száll síkra, mert a fasizmus egyenlő a reakcióval. Kár lenne erre sok szót vesztegetni, hu nem tűnne fel ebben a kirobbanásban a művészet alkonya a politikailag agyonhajszolt korban. Nemcsak akkor alusznak a múzsák, ha a fegyverek lármájától úgy sem lehetne szavukat hallani, de akkor is, ha a politikai bacillus megfertőzte az emberiség testét. A múzsák alusznak, — tálán ezért csapnak olyan zsivajt a színházi főrendezők, ifjúmunkások és avantgardisták, akiknek a szerelmét a múzsák nem viszonozták és kárpótolni kívánják magukat ott, ahol lehet, tehát a művészet él- politizálásában. Mert nem is veszik észre, hogy akaratlan önkritika az, amit legfőbb dicséretnek emlegetnek, hogy a szovjet birodalmában művészet és tömeg egybeforrt. Művészet és tömeg ellenpólusok, taszítják egymást, mint ahogyan a századokban elérhetetlen szíriként felbukkanó zseninek igazán vajmi kevés köze lehet a tömeghez, amely számtalan formában, de a lángész ellen törő elvakult gyűlölettel feszítsd ■megl-et kiált, valahányszor az uj zseni megjelenik. Tömeg még nem termelt művészetet, akkor sem, ha az orosz szovjethez hasonló megmozdulást biztosított neki egy elvadult kor, amely azt hiszi, hogy a materializmus az ő szabadalmazott találmánya. Fasizmus ellen és szovjet mellett? Vájjon ml köze ehhez a művészetnek, amely még akkor is öncél, ha körülötte világok omlanak össze? Mert ha a múzsa egyszer elaludt, akkor nincs az az ágyudörgés és politikai tömegőrület, amely felébreszthetné. Különös teremtés: Shakespeare, Goethe, Petőfi vagy Madách leghalkabb dallamára fölfigyel, de nem veszi tudomásul a tömeget, mert úgy véli, hogy ez főrendezők és ifjúmunkások magánügye.

xx Érelmeszesedésnél tiltva van a sok folya- dék, csak Salvator Forrás vizet ihat bármilyen mennyiségben, mert a* dinre tikos hatású. (2}

A hívek impozáns részvétele mellett szentelték fel az ungvári római katolikus papnevelőintézetet

Ungvár, október 1. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Vasárnap délelőtt fényes külsőségek és lélekemelő egyházi szertartások közepette folyt le a kárpátaljai apostoli kormányzóság papnevelő intézetének felszentelése.

Az ünnepség a római katolikus plébánia templomban Veni Sanctéval, majd infulás misével kezdődött, melyet Szvoboda Ferenc apostoli kormányzó végzett, fényes papi segédlettel. A szeminárium felállítását engedélyező pápai leiratot szlovák és magyar beszéd kíséretében Pásztor József pápai kamarás, apostoli kormányzósági vikárius, ti- bai plébános ismertette és méltatta a nap jelentőségét.

Mise alatt a kongregáció női énekkara Szent Brigitta nagyon szép miséjét énekelte kiváló sikerrel.

Mise után a hívek serege körmenetté alakulva, iskolás gyermekekkel az élén, zászlók alatt vonult fel a szeminárium, Széche- nyi-Korjatovics-tér 17. számú palotája elé, majd ennek udvarán foglalt helyet, mialatt a teljes egyházi diszben érkező Szvoboda Ferenc apostoli kormányzó, dr. Fibiger Sándor címzetes kanonok, pápai prelátus, szemináriumi rektor, Antal Miklós apostoli kormánytanácsos és Pásztor József vikárius segédletével az épületet ünnepélyesen felszentelte.

Szentelés alatt az ungvári aranyérmes dalárda tagjaiból alakult egyházi énekkar énekelt.

A szertartás befejezése után Pásztor József pápai kamarás az épület erkélyéről magyar nyelven méltatta a nap jelentőségét és ismertette

a szeminárium alapításának történeti előzményeit.

A szeminárium palotáját az 1914-ben elRimaszombat, október 1. (Saját tudósitónktól.) A rimaszombati—rimatamásfalai ág. hitv. evangélikus egyház belsőleg renovált templomát vasárnap délelőtt lélekemelőén szép és impozáns ünnepély keretében szentelték föl s adták át újra egyházi rendeltetésének. A példátadóan szép egyházi ünnepségre, amelynek verőfényes őszi időjárás is kedvezett, Rimaszombatba gyűlték az esperesség lelkészei élükön Hanes. Hugó főesperessel s eljött a- jövőre 150 éves jubileumát ülő rimaszombati—rimatamásfalai egyház nagy ünnepére Cobrda Vladimír püspök is.

Kilenc órakor már többszázfőnyi közönség lepte el a templom udvarát s mikor a hivatalos deputációk, az egyház világi és lelkészi vezetőinek csoportjai a hívek nagy tömegének gyűrűjében élfoglalták helyeiket, Cobrda püspök az esperesség lelkészeinek kíséretében a papiakból a templom elé vonult. A papiak ajtaján kilépő egyházfőt Baráth Kárőly rimaszombati ev. lelkész üdvözölte. Üdvözlő szavait a püspök magyar nyelven köszönte meg. Majd

a fölszentelésre várakozó templom bezárt főkapuja előtt dr. Törköly József szenátor, egy- házfölügyelő fogadta a püspököt magasszár- nyalásu beszéddel, kezébe téve le az egyház aranyozott templomkulcsát.

Háromszoros kopogtatás után a püspök sajátkezűig nyitotta ki a főkaput és elsőnek lépte át annak küszöbét.

A kapunyitási szertartás végeztével, amelyet áhitatos közének vezetett be, a püspök az esperesség lelkészeinek élén bevonult a templomba s az oltár körül helyezkedtek el. Ugyancsak az oltár körüli padsorokat foglalták el a járás, a város, a különféle egyházfelekezetek, egyházi és tantestületek és intézmények, leánykörök és a Luther-kör küldöttségei. Közének hangjai mellett Cobrda püspök Hanes Hugó főesperessel és Palkovics Pál alespexessel együtt az oltár elé lépett s előbb magyar, majd szlovák nyelven fölszentelte az uj köntösbe öltöztetett templomot. A püspök beszédét a lelkészi kar avatóhunyt Hampel János c. kanonok, gimnáziumi hittantanár hagyományozta a szatmári egyházmegyére azzal, hogy a szatmári egyházmegye az épület fele értékét, 30 ezer koronát rokoni alapítványul a szatmári székeskáptalannál tegye le. Boromissza Tibor megyéspüspök az ungvári római katolikus egyháztanács kérelmére a 30 ezer koronát értékpapírokban kifizette s ezzel az épület az egyházmegye tulajdonába ment át azzal a végrendeleti kikötéssel, hogy az csakis oktatási és nevelési célokat szolgálhat.

Az épületet az államfordulat után az ungvári római katolikus hitközség örökölte, de hivatásának nem adhatta át s igy mindaddig. amig az épület kiürítését a lakóvédelmi törvény lehetővé nem tette, a palota bérházul szolgált.

Kiürítése után

nagy anyagi áldozattal történt meg átalakítása, hogy a papnevelő intézet céljainak megfelelő legyen s ma egy minden tekintetben modern, egészséges, a kor követelményeinek mindenképpen megfelelő intézettel gyarapodott Ungvár kultúrintézményeinek száma.

A szemináriumban jelenleg 13 növendék nyert elhelyezést, mig két növendék az ol- miitzi és innsbrucki egyetemeken tanul. Az intézet spirituálisa dr. Bujaló Bernát, mig az intézet növendékei a munkácsegyház- megyei görög szertartásu római katolikus püspöki teológiai főiskolán nyernek oktatást, amely az intézettől nem messze, a Várban van, ahová a kispapok naponta feljárnak.

Az uj intézmény alapítása nagy örömöt keltett Ungvár katolikus társadalmában s fenntartásához máris számosán járultak hozzá természetbeli adományokkal.

éneke követte, amelynek elhangzásával Zatykó János rimabrézói ev. lelkész és Palkovics Pál osgyáni lelkész, alesperes imádkozott.

Ezután Recken János cserencsényi ev. lelkész magyar-, majd szlováknyelvü, költői lendületű ünnepi prédikációja következett. A rendkívüli hatást kiváltó ünnepi beszéd és megasszárnya- lásu ima áhítatát fokozta a kóruson fölhangzó karének. (

Az egyház vegyeskara id. Halász József karnagy betanításában és vezénylete mellett, művészi precizitással adta elő Egyed Aladár szegedi evangélikus főesperesnek, volt sajógömöri ’el- késznek, még Rimaszombatban szerzett, „Legfőbb vigasz" cimü, női, férfi és vegyeskarra irt hatalmas kórusát, amelynek szopránszólóját Halász Margit, baritonszólóját Rainer László énekelte, a hegedübetétet pedig dr. Halász István játszotta. A templomszentelési ünnepély hatalmas arányú programjának betetőzését jelentette az Egyed-ópusz. A rendkívüli hatású karének klasszikus orgonakiséretét id. Halász József karnagy látta e^ művészi elmélyüléssel.

Ezután Baráth Károly rimaszombati lelkész, az ünnepély főrendezője beszámoló beszédet mondott, a templomrenoválási munkálatok minden fázisáról aprólékos részletességgel tett jelentést, kiemelve az egyház tagjainak áldozat- készségét, amely lehetővé tette ,hogy

a 42 évvel ezelőtt renovált templom belső uj- játeremtése az eredeti terveken túlmenő mértékben megvalósulhasson e igy a jövőre 150 éves fennállását ünneplő egyházközség másfélszázéves temploma a szép évfordulónak megfelelő ünnepi köntösben fogadhatja majd falai közé hiveit.

Beszámolójában külön megemlékezett a renoválási munkák tervezőjének és irányitójának, Ma- kovits Jenő festőművésznek, segítőtársának, Durda János diszitőfestőnek, valamint az ellenőrzést végző Fényes Sándor másodfelügyelőnek és Melczer Viktor gondnoknak érdemeiről.

A pontban tizenkét órakor végződött ünnepélyt Hanes Hugó főesperes magyar nyelvű imája, áldásosztása, majd közének rekesztette be. Miután a zsúfolásig megtelt templom szűknek bizonyult a közönség befogadására, a rendezőbizottság Bodnár Géza rádiótechnikus vezetése mellett hangszórók utján közvetítette az egész műsort a templomból kiszorult hivők részére, akik a templomudvaron elhelyezett padokon foglaltak helyet és ott hallgatták végig a kifogástalanul közvetített ünnepélyt.

Délután félegy órakor 250 terítékes közebéd volt az ipartársulat dísztermében, amelyen a püspökkel élén az egész lelkészi kar, hozzátartozóik, az ünnepély résztvevői és a hivatalos küldöttségek tagjain kívül az egyházközség hívei is nagyszámban jelentek meg, sőt a felekezeti béke és egyetértés kihangsulyozásául a testvéregyházak tagjai közül is számosán. A banketten számos pohárköszöntő hangzott el.

Törvényjavaslat a körzeti polgári iskolákról

II.

Az iskolakőrzetek hatáskörébe tartózd iskolák

A javallat 8—10. paragrafusa a tulajdonképpeni körzeti polgári iskolákról a következőket állapítja meg:

8. §. Ha a nyilvános polgári iskola kerülete, vagy ugyanazon iskolaközségbeli ilyen iskolák kerületeinek összege meghaladja az iskolaköz- ség területét, úgy az e polgári iskolához csatolt helyi községek vagy községek részei isiko- lakörzetet alkotnak.

9. §. Az iskolakörzetekre ugyanazok az előírások érvényesek, mint az isikolaközségekre, amennyiben a jelen törvény nem állapit meg kivételeket.

10. §. Az iskolakörzet hatásköre csak a területén létesített nyilvános poLgári iskolákra terjed ki, amaz iskolák kivételével, amelyek igazgatása kizárólag az iskolaügyi minisztérium hatáskörébe tartozik az 1920—292. számú törvény 2. paragrafusának 1. pont 1. szám s 2. és 3. bekezdésében foglalt intézkedése szerint. Az iskolakörzet hatáskörébe tartozó polgári iskolák kivétetnek az iskolaközségek hatásköréből és nevük: „körzeti polgári iskola'4.

Körzeti iskolatanácsok

A 11—15. paragrafus a körzeti iskolatanácsokról ezeket mondja:

11. §. Azokban az iskolakö z ségekben, melyek területén körzeti polgári iskola létesül, az eddigi helyi iskolatanács helyett az iskolaközség és az iskolakörzet számára közös igazgatási szerv létesül, melynek neve „körzeti iskolatanács".

A 12. §. szerint a körzeti iskolatanács a következő intézmények kiküldötteiből, illetve képviselőiből tevődik össze: az iskolaközség hatáskörébe tartozó iskolák kiküldötteiből, az iskolakörzet hatáskörébe tartozó iskolák kiküldötteiből, az iskolaközség kiküldötteiből és az iskolakö r z et kikli Időt te ibőll.

A körzeti iskolatanácsnak két osztálya van, egy az iskolaközség, egy pedig az iskolakörzet ügyeinek intézésére.

13. §. A körzeti iskolatanács osztály- és plenáris üléseket tart. Az első osztály oly ügyekben határoz, amelyek kizárólag az iskolaközség hatásköréibe tartozó iskolák jogait, kötelességeit illetik. A második osztály hatáskörébe a körzeti iskolák ügyei tartoznak, ezenfelül azonban ez az osztály vezeti az iskolai anyakönyveket. A plenáris ülések a kétfajta iskolák közös érdekeit érintő ügyekről határoznak. Ha a plenáris üllésen jelenlevők többsége úgy kívánja, úgy a tárgyalt kérdést ki kell adni előbb valamely osztályülésnek. Ha az osztályok között hatásköri összeütközés fordulna elő, úgy a plenáris tanács elnöke az ügyet döntés végett a járási Í6kolahatóságnak terjeszti be.

14. §. A körzeti iskolatanács elnöke vagy ennek elnöke vezeti a tanács- és az osztályú léseket s az érvényes határozatokat végrehajtja.

A javaslat 16. paragrafusa a körzeti polgári iskolák gazdálkodásáról és a dologi szükségletek fedezéséről ezeket Írja elő:

Az iskolakörzetek gazdálkodására s az iskolai költségvetések és zárszámadások összeállítására, amennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik, haeonszertien vonatkoznak az iskolaközségek számára érvényes rendelkezések.

A teljesen vagy részben az iskolakörzethez csatolt községek (8. §) a körzeti iskola felállításának és fentartásának költségeit egyharmad részben viselik az egyes országokban az elemi iskolák fentartási költségeiről szóló előírások hasonló alkalmazása szerint, ez iskolák második harmadát az a járás viseli, melyben az iskola van s a harmadik harmadot pedig az ország. Ugyanilyen módon fedezendők a jelen törvény végre* hajtása során felmerült egyéb költségek.

(Foktatjuk.)

Lélekemelő ünnepség keretében avatta föl Cobrda püspök a rimaszombati evangélikus egyház renovált templomát