Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-13 / 235. (3787.) szám

<I^CT-MAráÍAft-HIKL3B 17 1935 október 13, vasárnap. Százmillió dollárt keres ez évben Ford, a világ leggazdagabb embere A futószalag és tömegtermelés diktátora szerint elkövetkezik a napi négyórai munka „boldog** korszaka ■■ ■■ aa Kétmilliókétszázezer ember az autókirály szolgálatában Newyark, október 12. A világ legnagyobb automobii'lgyára a befejezéshez közelgő évet az eddigi számadások szerint százmillió dollár nyereséggel fogja lezárni. Ez a nyereség még csak növe- kedlhetik a háborús nyugtalanság emelkedé­sével. A krízis idejében a Ford-féle autógyár az, amelyik ilyen hihetetlennek látszd hasznot tud fölmutatni. Ford nemcsak a nyereséget, de a veszteséget is el tudja, viselni, mert minden megrázkódtatás nélkül szenvedett el például egyetlen év alatt — 1932-ben — ötvenmillió dollár veszteséget Ilyen körülmények között az óriási nyereség sem hat elképesztően. Sokkal érdekesebb, hogy a mammutvállalkozás, amelyet a Wall Streeten két és félmilliárd dollárra becsül­nek, és amely három embernek, az alapitó­nak, fiának és ennek feleségének birtoká­ban van, minden hitel igénybevétele nélkül, csak a nyereség fölhasználásával létesült Egyetlen ember teremtette meg ezt a ha­talmas vagyont: egy farmer fia, aki sokat foglalkozott technikai kérdésekkel, de annál kevesebbet könyv tudománnyal. Mikor Henry Ferdét egyszer egy tárgyaláson hazájának története felöl kérdezték, a milliárdos dado­gott, mint valami iskolásgyermek. Ez az iz­mos és egészséges, hetvenkét éves ember, akinek testén egyetlen deka fölösleges suily sincs, az anyag és a munkaerő teljes kihasz­nálásával teremtette meg az óriási vállalatot és az uj fogalmat: a fordizmust Az indulás Ford úgyszólván a puszta két keze munká­jával kezdte meg üzemét és ma közvetlenül kétszázezer munkást foglalkoztat. Ezen­kívül kétmillióra tehető azoknak az embe­reknek a száma, akik közvetve a Ford- üzemek által keresik meg kenyerüket bányákban, földeken, erdőkben és gyárakban. Ha ez ha hatalmas szervezet egyik napról a másikra -megállna, teljes zavar keletkeznék az amerikai gazdaságban. Henry Ford vagyonában kétszázmillió dollár készpénz van. Az óriási összegre nincs szüksége normális üzle.nti viszonyok között, de Ford 1921-ben a pénzsztikség miatt majdnem megégette a kezét és ezért határozta el, hogy állandóan nagy m-eny- nyiségü készpénztartalékokat tart készenlétben. Ford főmérnök volt Edison első villamossági üzemében, mielőtt 1904-ben automobilok gyár­tására adta magát. Üzleti tőkéje mindössze 125.000 dollár volt, ebből negyvenezer dollárt maga hozott, a többit pedig néhány micih'gani barátja bocsátotta ren­delkezésére. Később megvásárolta társainak ré­szesedését, de még 1919-ben is volt egy társa, aki tiltakozott az ellen, hogy Ford az egyre nö­vekvő tiszta nyereséget a vállalat nagyobbitá- eára fordítsa. Ford ekkor ettől a társától is meg­vásárolta a részesedésiét 75 millió dollárért.. Minden százdolláros részvényért 12.500 dol­lárt kellett fizetnie. Egy másik társa., aki 2500 dollárt, adott a válla­latihoz, kerek egymillió dollárt kapott a részvé­nyeiért. A jobb idegek Az egész úgy hangzik, mint egy modern me­se. De Ford neon hisz a földöntúli erőkben, ő egyszerűen azzal magyarázza nagy sikerét-, hogy „baromi ésszel és a tömegpezichológia iránti érzékkel oldotta meg az üzleti problé- mát“. így fejezte ki magát egyszer ez a vas- akaratu ember. — Nem bölcsességre van szükség, sem pénzre, sem szerencsére, hanem egyszerűen jobb idegekre és kemény csontokra, — mondotta más alkalommal. A tömegtermelés föltalálója a modem civili­zációban a tervszerütlenség tékozlását és az el­herdált anyag huáladékdombját látja. Eltékozoit idő, eltékozoit energia, elmulasztott lehetőségek. Előre látja a jövőt, amelyben napi négy órát fognak dolgozni tiszta és vilá­gos gyárhelyiségekben a munkások. Miért kell ma nyolc órát és még többet dolgozni naponta? Mert bizonyos tömegtermelésre van szükség és mert a munkások csak ily hosszú munkával képesek versenyképes áron előállí­tani az autót, a szenet, a vasat. De a munka menetét gazdaságosabbá lehet tenni. Minden megtakarított fölösleges mozdulat egy csomó pénzt jelent Ford számára. Egyetlen munkása, aki rájött arra, hogy egy bizonyos műveletet nyolc karmozdulat helyett hét kar­mozdulattal lehet elvégezni, harmincötezer dollárt takarított meg Ford számára évenként. Henry Fotö még mindig a legnagyobb béreket fizeti a magas bérek hazájában. De ki is hozza munkásaiból a legnagyobb munkateljesítményt. Van egy üzemvezetője, egy magasnövésü svéd, .— Söre-nsen a neve, — aki minden délben Ford mellett üil, mikor az igazgatók a közös ebédet elfogyasztják. Sörensen a munkatermek diktá­tora. Időnként valamivel meggyorsítja a futó­szalagok tempóját és ha látja* hogy valamely munkás nem képes követni a gyorsabb ütemet, úgy kifizetteti a bérét és elbocsátja. Fotö a leg­magasabb béreket fizeti, de a legjobb munkásokra van szüksége. Az első autó A fáradhatatlan, hetvenkétéves ember a mun­kát nem tartja erénynek Gyermekkori emlékei, amelyek apjának mfehigani birtokán rögződtek meg benne, azt a tanulságot nyújtották számá­ra, hogy az eredményhez képet túlsók munka volt a birtokon. Technikai folyóiratok olvasása közben támadt benne érdeklődés a gyujtómotor iránt. Apja azt akarta, hogy gazda legyen belő­le is és negyven hold földet Íratott rá.. Ford csak addig művelte meg a földjét, amíg egy benzinmotort elkészített. Ekkor állást kapott Edisonnál Detroitban. Mihelyt az állást elfoglal­ta, a gyár udvarán egy kocsiszínt épített és ab­ban állította össze az első automobilt Ez volt a legnagyobb látványosság akkor a vi­déken. 1903-ban, negyvenéves korára, már negyven­ezer dollár megtakarított pénze volt Egy ácsmühelyben létesült a Ford Motor Company. A vállalat csakhamar konszernné alakult és 19libben már tizennyolcezer autót állított elő, ma pedig a Ford-üzemekben kétmillió autót készítenek évenként Valahányszor Ford megnagyobbította üzemét, az emberek a fejüket csóválták és azt kérdez­ték: — Mikor kerül már csődbe ez az ember? Kétszer is a csőd szélére került az autókirály. Először a konkurrencia kísérelte meg, hogy egy szabadalmi perrel tönkre tegye, másodszor az 1920—21-beli válság fenyegette összeomlással Fordot. 1920 decemberében bezárta üzemét, hogy fabula rázát csináljon. A válság előtt ugyanis túlságosan megnövelte a személyzet számát, a költségek is hatalmasan megnöveked­tek és egyre többet emésztettek fel a tiszta nyereségből. Az akkori kalkuláció szerint ti­zenöt munkás készített el egy autót, naponta és Ford a racionalizálás folytán e számot leszáll!tóttá kilencre. Minden második irodai alkalmazottjának felmon­dott, de lehetőséget adott az elbocsátott tiszt­viselőknek arra, hogy a gépek mellett találja^ nak munkát. Ilymódon leszállította az egy autóra eső személyzeti ki­adást százötven dollárról száz dollárra, anél­kül, hogy a munkabéreket egyetlen centtel is csökkentette volna. Ekkor csak húszmillió dollár készpénze volt és hatvanmillió dollár tartozása, vált esedékessé. Megtudta, hogy a bankok csak arra várnak, MAGYAROK AZ URALON TÚL A ehm&int magyar fkaié* mm követe Budapesten Huszonegyévi távoilét után hazatért Mandzsúriából egy magyar órás, aki meggazdagodott az orosz-japán vasutűzleten — Konjunktúra és pénzbőség Charbinban — Gulyást esznek a kínaiak egy charbini magyar vendéglőben Kassa, október 12. Érdekes találkozásom volt. nemrégiben egy csendes budapesti penzió­ban. Mandzsúriából huszonegy évi távoliét után hazajött egy magyar hadifogoly, aki alig volt huszesztendős, mikor a háború elején fogságba esett s ma mint meglett férfi, feleségével, tízesz­tendős kislányával tért vissza összeomlott vi­lágokon, történelmi viharokon, ezer kalandon és megpróbáltatáson keresztül... Háborús élményeiről nem sokat beszél, noha végigjárta az összes nagyobb orosz fogolytábo­rokat. •—A leghosszabb időt, — mondja elgondol­kozva — Turkesztánban és Samarkandban töl­töttem. Közben egyszer a szökést is megkísé­reltem többedmagammal, el is értük az afgán határt, de ott az angolok elfogtak bennünket és visszaadtak az oroszoknak. Szökésem után másfél évig a Kaspi tónál voltam szigorított fogságban. Midőn a vörös forradalom kiütött, a foglyok közül sokan beállottak a szovjet had­seregbe, de én nem akartam vörös katona lenni, megszöktem és parasztoknál bujkáltam. Tizen­nyolcban jöttek a fehérek, velük a csehszlovák ezredek. Miután jól tudok fuvolázni a csehszlovák ze­nekarba kerültem, s ők magukkal vittek Charbinba, mely aztán nekem második ha­zám lett A fehér uralom nem sokáig tartott, megint jöttek a vörösök, s a forradalmi zavarokat'felhasználta a kínai kormány és elfoglalta Charbint, mely négy éven keresztül Kínához tartozott. — Hogy bántak a kínaiak az európaiakkal? — vetettem közibe*. — A kínaiakra nem panaszkodhatunk, ba­rátságos, jólelkü nép, amíg ők voltak uralmon, jó dolgunk volt. Egészen más most a helyzet: 1932 szeptember óta a japánok az urak Char­binban. Akkor alakították meg a Mandschuko államót. Hogyan jut Déván családi ház­hoz c jy magyar az torosz- japán vasutüzlet révén? — Mi indította arra, hogy most hazajöjjön? — Először is anyagi helyzetem javulása, mely lehetővé tette, hogy családomat is magammal hozhattam és természetesen a honvágy. — Örömmel hallom, hogy a mai gazdasági válsággal télé világban van még olyan hely a földön, ahol valaki pénzt is takaríthat meg ma­gának. Árulja el ennek a ritka dolognak a mód­ját. — Hát kérem, ezt az orosz vasút eladásának köszönhetem. Ez év március havában az oro­szok eladták a japánoknak a délszibériai vas­utat, mert nagyon jól tudták, hogy idővel a ja­pánok úgyis elvették volna tőlük. Az oroszok a fontos vasútvonalért 140 mil­liót kaptak pengő értékben, A japánok az orosz vasúti alkalmazottakat mind elbocsátot­ták, de busásan kártalanították őket. Például egy munkás, aki húsz évig szolgált a vasút­nál 30—40.000-et kapott pengő értékben. Egyszerre rengeteg pénz kferüit Charbinba. A vasutasok nem tudtak mihez kezdeni a sok pénz­zel és mindenfélét összevásároltak maguknak. Nekem órás és ékszerész boltom van Ghar­hogy befolyásuk alá keríthessék az üzemet. A bankok terve az volt, hogy ekkor oly feltételek mellett nyújtanak csak kölcsönt, amelyek min­den autó árát száz dollárral megdrágították volna. Fotó ekkor a legrövidebb idő alatt pénzzé tette mindenét az üzemi berendezések kivételé­vel és meghiúsította a bankok tervét. Erre a mű­veletre Ford ma is büszkébb, mint minden más teljesítményére. A milliárdos magánélete Henry Ford magánéletében az ódivatot sze­reti Ódivatú táncokat, ódivatú családi életet és ódivatú erkölcsöket. Jellemző rá, hogy a legna­gyobb gyűjteményt szerezte össze ókori kéz- müveseszközökböl. E gyűjteménynek nincs pár­ja, az egész világon. Fia és üzlettársa, Edsel, boldog házas és csak a munkának él. Egyáltalán nem hasonlít ahhoz a képhez, ame­lyet amerikai milliomos ifjúkról elképzelünk. Semmi köze az ilyen léha fiatalemberekhez, akik évenként, váltogatják feleségüket és ójjel- naippal csak az élet örömeit hajh asszák. Az öreg Ford, a világ leggazdagabb embere pedig, bámulatosan mértékletes életet ól. Pon­tosam féltiz órakor minden este lefekszik, legfel­jebb még egy félórát olvas az ágyban. Még sohasem volt komolyabb beteg és hetvenkét éves .korába® teljesen megőrizte fiatalos energiá­ját és életkedvét,. Egyébként abban a hitben él. hogy a technika korának legkezdetén vagyunk és komolyan bízik annak a korszaknak eljövete­lében, amelyben a robotok fogják elvégezni az ember helyett a nehéz munkát és az ember csak napi négy érát fog dolgozni kellemes és nem fárasztó körülmények között. Ma még nevetünk, ha erre az utópisztikus jöven­dölésre gondolunk. De Fordon is nevettek, mi­kor üzemét megindította és később is sokszor nevettek rajta életének fordulópontjain. Ma pe­dig — Ford az, aki utoljára nevet. binban, pár nap alatt én is igen jó üzletet csi­náltam. 1 Most hazahoztam a pénzemet és szeretnék Dé­ván kis házat venni. Az édesanyám fog benne lakni, azután, ha megöregszem, hazajövök, s az én otthonom lesz. — Szavaiból úgy látom, hogy még visszamegy Charbinba. — Igen, most nem maradhatok sokáig, mert nem rendeztem el dolgaimat. Különben is még egy kis tőkét akarok szerezni gyermekem szá­mára. — Hogyan hozhatott át annyi pénzt? Man­dzsúriában . nincs devizakorlátozás? ;— Hál" Istennek, azt ott még eddig nem is­merjük. Mindenki annyi pénzt vihet ki, ameny- nyit akar, senki sem vizsgálja a pénztárcáját. — Mennyi ideig tartott az útja, s mennyibe került. — Utunk tizennégy napig tartott. Aránylag igen rövid idő, tekintve a nagy távolságot, de a szibériai expressz úgy száguld, mint a szél­vész, s csakis a nagy városoknál áll meg. — Személyenként 320 pengőbe került az ut. — Meséljen most valamit Charbinról. Milyen ott az élet? Vannak ott magyarok? A charhmi magyarok ■— Charbín egészen európai színvonalú, nem­zetközi nagyváros. Félmillió lakosa van, 100 ezer az európai, mely mindenféle nemzetiségből verődött össze, de többnyire orosz, a többi kí­nai, japán, koreai. Ép oly lázasan lüktető élet folyik benne, mint bármely európai nagyváros­ban. Különféle konzulátus székhelye, szép, ele­gáns szállodái vannak. Magyarok huszonheten vagyunk; mind volt hadifogoly. Többnyire ipari foglalkozással keressük meg kenyerünket. Az egyik honfitársam orvos, dr. Schulteissnek hívják, pesti születésű ember, na­gyon szeretik Charbinban, s oly nagy prakszisa van, különösen a kínai körökben, hogy alig győzi. A legelőkelőbb vendéglő, az „American Bar“ tulajdonosa szintén magyar ember. A gu­lyás és pörkölt minden nap szerepel étlapján és nagy kedveltségnek örvend az idegenek közt. Különösen a kínaiaknak izlenek a paprikás été-

Next

/
Thumbnails
Contents