Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-08 / 206. (3758.) szám
1935 szeptember g,. vasárnap* SzmHÁzKönW-KüLTtiRA fiséi fogw ete^eese^e 12 <^<agJVUű^^HIRLSfe Egy nagy német zenei folyóirat az ünnepi Liszt-évvel kapcsolatban újra azt a témát feszegeti, amely sokáig foglalkoztatta az egész külföldi sajtót, de végre is befejeződött : magyar volt-e Liszt Ferenc, vagy sem ? A külföld nem elégedett meg azzal, hogy Liszt Magyarországon született, mindenütt és mindig magyarnak vallotta magát (kifejezetten és félre nem érthető módon a végrendeletében) és hogy ő volt a budapesti Zeneművészeti Főiskola megalapítója és haláláig igazgatója. Mindez nem volt elég és érthetetlen okból minduntalan akadt egy zenetörténész, aki pecsenyének nézte Liszt magyarságának az elvitatását és a legképtelenebb ,,bizonyitékok“ felsorakoztatását, amelyeknek az volt a célja, hogy Liszt Ferencet elszakítsák a magyarság testéről. Meddő, kicsinyes vita, amelynél csak az az érdekes, hogy az illetékesek nem gondoltak a legközelebb fekvő dologra : nem feleltek Liszt magyar zenéjével a vádakra, annak ellenére, hogy Liszt a magyar zene megalapítója. A kérdést a nevetségesség síkjáról a komoly zenei tanulmány síkjára csak úgy vihetjük át, ha szigorú értelemben vett zenei választ adunk. Mellékes, hogyan emlékszik ez vagy az, aki Liszthez vagy köréhez közel állt, a magyar mester mondásaira, — a mondások ellenőrizhetetlenek. Marad Liszt életének a szubsztrátuma : Liszt zenéje. Tehát még egyszer : Liszt alapította meg a magyar zenét. Az akkori idő mértékével mérve abban az értelemben, ahogyan Bartók és Kodály ma. Erről nem terméketlen esztétikai vita számol be, hanem zenei adatok és zeneelmélet, amelyet nem ismernek azok, akik Liszt magyarságáról vitatkoznak. Húsz nagy zenetörténetben (és ezek közt éppen a Hugó Riemann-féle alapvető német zenetörténetben) azt olvashatjuk, hogy Liszt igen sok időt és fáradságot szentelt az úgynevezett „magyar skálának", amely addig ismeretlen fogalom volt, de azóta nagy szerepet játszik a zeneesztétikában. Liszt szerint ez harmonikus moll-skála bővített kvarttal és belőle a különlegesen magyar zene egyszerűen levezethető. Ez nem tévesztendő össze a magyar cigánymuzsika dur és moll gyors egymásutániságával. amelynek semmi köze ahhoz, amit Liszt magyar zene alatt értett és a félhangok túlzott használata sem tartozik ide, mint ahogyan Bartók kimutatta, hogy a cigányzene nem a magyar folklóréból merített magyar zene. Bartók módjára Liszt is a népdal zenei struktúráját vette bonckés alá és belőle szűrte le a bővített kvartról alkotott tudományos elméletet. Fel- és al- hangok gazdagsága jellemzi a magyar skálát és ehhez járul a melódika és ritmika frappáns tarkasága. Nem igaz, amit a felületes hallgató tud a magyarnak mondott zenei sajátságról, hogy a cifrázás, a többszöri bekezdés és újrázás uralja. Ez a magyar cigányzenének a külföldre tett hatása. Liszt a mester kezével nyúlt a tisztára zenei problémához és kiderítette, hogy igenis van egy egészen sajátságos és különleges magyar skála és ennek következtében magyar zene. Liszt fiatal korában annyira a külföld hatása alá került, hogy a magyar zenével nem törődött. Hiszen feltűnő sokáig nem foglalkozott zeneszerzéssel, virtuóz volt és az általa istenített Wagner majd minden müvéből (de Berlioz és Weber müveiből is) zongoraátiratokat készitett. Huszonnyolc éves volt, amikor (1839-ben) Budapesten a világhírű Lisztet cigányzenekarok Schubert magyar indulójával fogadták és ettől a pillanattól kezdve visszatalált Magyarországhoz. Ennek külsőleg is gyakran félre nem ismerhető módon kifejezést adott, de minket csak az érdekel, hogy alkotó-müvé- szetében hogyan juttatta ezt kifejezésre. A szerzemények beszélnek, amelyeket nem lehet eltüntetni, mint weimari végrendeletét, amelyben megirta, hogy halála után magyar földben óhajt pihenni. 1840—47-ig tiz füzetben magyar népdalgyüjteményt adott ki, magyar rapszódiákat komponált, Hans von Bülowval folytatott levelezésében minduntalan a magyar népdal kimeríthetetlenségéről és a magyar skála fontosságáról van szó és ebbe a bizonyító csoportba tartozik a nagy „Hungária-szimfónia", amely maradéktalanul alkalmazza az általa felfedezett magyar skálát. E skálából merítette ugyanannak a hangnak gyors egymásutániságban való cimbalomszerü ismétlését, amely azóta is érezteti hatását a modern zenében : a sokszorosan alkalmazott trilla és tremoló formájában. A dur- vagy moll-hangnem kvint- jének al-félhangja az európai zenében gyakorivá lett és a Liszt magyarságát vitatok ezt a kis mellékkörülményt teljesen elfelejtik vagy elsikkasztják, pedig minden végrendeletnél és mondásnál sokkalta pregnánsabban bizonyítja, hogy Liszt egyénisége teljesen egybeforrt a magyar zenével. Minden nagy újítónak vannak ilyen elrejtett felfedezései, amelyeket csak a zenével tudományosan foglalkozó ember ismer és értékel és sokkal fontosabb lenne, Liszt magyar skálájának eme jellegzetességével tüzetesen foglalkozni, mint holmi acsarkodó- sokra azzal válaszolni, hogy Liszt itt és ott ennek vagy annak ezt meg azt mondta. Beregszász, szeptember 7. (Saját tudós Hónktól.) A beregszászi Kárpátaljai Magyar Akadémikusok Egyesülete (KMAE) tudományos előadássorozatot rendez Beregszászon. A kurzus oéjla, hogy a Széchenyi Mozgalom eszméit részletesen kifejtse és a mozgalmi vezetők munkájához tudományos alapot szolgáltasson. A szigorúan tudományos és önképző jellegű kurzust szeptember 11-én. szerdán d. e. 11 órakor Duruttya István, a beregszászi KMAE elnöke nyitja meg. Naponta két-három előadás lesz. Az előadásokat megbeszélések, viták és határozat- hozatalok követik. A vezetőség a részletes programot a következőképpen állította, össze: Szeptember 11-én. szerdán: Zapf László, tanár (Beregszász): 1. Keresztény vallások. 2. Filozófia- történet. 3. Világnézet és erkölcs. 12-én, esti tör tökön: 1. Pálfi László joghallgató (Beregszász): A materialista szocializmus. 2. Szótér János, egyetemi hallgató (Beregszász): Az idealista szocializmus. 3. Ónody Zoltán orvostanhallgató (Deregnyc): A csehszlovákiai magyar kulimra története. 13-án, pénteken: 1. Ónody Zoltán: Kisebbségi kultúránk jövője. 2. Szakadj- Sándor mérnökjelölt (Beregszász): A cserkészet. 3. Stenczmger Sándor tanárjelölt (Beregszász): A csehszlovákiai magyar cserkészet. 14-én. szombaton: Csontos Bertalan tanárjelölt (Nagygéres): 1. Uj magyar történélemtudo- mánvi szemlélet. 2. Cseh-magyar történelemtudományi vita. (Szekiü-Macoui'ek.) Kassa, szeptember 7. Nagy nehézségek és a szezon kezdés dátumának többszöri elhalasztása után csütörtökön este nyitotta meg kapuit a kassai magyar színház. Megnyitó előadásul Hunyady Sándor sikerült pesti életképét, a Lovagias ügyet választotta, amelynél szívesebben láttuk volna ugyan a magyar drámairodalom valamelyik reprezentativebb alkotását, azonban a választás még igy is szerencsésebb volt akármilyen más mai operettnél. Nagyobb hiba volt az, hogy a többszöri dá- tuniihalaszlás és a behirdetés kellő hiánya miatt a közönség egyrésze nem tudta pontosan, miikor kezdődnek a színház előadásai s emiatt alig félház nézte csak végig a csütörtöki bemutatót. A szezonkezdésről szőlő beszámolónk jó alkalmat nyújt nekünk arra is, hogy a jövőre vonatkozóan megtegyük észrevételeinket a színház érdekében. Elsősorban a színház rnü- sorpolitikájával kívánunk nyomatékosan foglalkozni, amely, — mint azt már több Ízben hangsúlyoztak, — nem haladhat a múltban beállított vágányokon. A magyar színháznak nálunk fontos küldetése is van s ez a küldetés egyik főkötelességévé teszi a szinigazgatók- nak, hogy a kisebbségi magyar közönséget, főként pedig a fiatalságot, megismertessék a Tagadhatatlan, amit egyébként tárgyilagos francia, angol és német zenetörténetek bizonyítanak, hogy Liszt harmincéves korától a haláláig nagyon is magyarnak vallotta magát (sőt annyira, hogy Wagnert, Cosima asszonyt és nem egy külföldi barátját vérig bosszantotta vele), de ettől eltekintve ő volt az, aki a magyar zenét a cigánymuzsikától élesen különválasztotta és Berliozhoz, Schuberthez vagy Brahmshoz hasonlatosan vezette be a nagy európai zenébe. Valamint Chopin hatásának tudható be, hogy az európai zenében a „nemzetköziség" helyét a nemzetileg öntudatos zene foglalta el, úgy Liszt is elérte, hogy felfigyeltek arra, amit addig mint európai zenébe nem illő cigánykodást egyszerűen félretoltak : a magyar nemzeti zenére. Ennek a kezdeményezésnek egyenes folytatása van és Liszttől Hubay Jenőn és Dohnányin keresztül Bartókig és Kodályig a vonal töretlen. Ami ma mint magyar folklóré ismeretes és „klasszikus" vagy „romantikus" zene szempontjából elismert művészeti forma, az Liszt Ferenc tudományos zenei búvárkodásával vette kezdetét. A magyar zene igazi diadala nem a Liszt-rapszóaiák, amelyek világhírűek ugyan, de nem bizonyítanak, hanem a magyar skála, Liszt egyéni és zseniális felfedezése : vele fedezte fel a magyar zene létezését és ezzel adta és adja meg ma is a méltó választ a méltatlan kérdésre, maqyar volt-e, vagy I sem. n. p. Szeptember 14-én, szombaton este 8 órai kezdettel a beregszászi magyar akadémikusok megrendezik a hagyományos kulturestjüket a Beregmegyei Kaszinó nagytermében, A megnyitó beszédet Duruttya István elnök mondja. A kulturest kiemelkedő pontja lesz a csehszlovákiai magyar szellemi élet egyik vezető reprezentánsának előadása. Pálfi László és Krémer János római katolikus teológus Mécs- és Petőfi-verseket szaval, Mátyás János mamagyar dalokat énekel, Pálfi Ica és Vámos Elemér páros magyar szólót táncol el, a beregszászi KMAE szavalókórusa pedig Ady „Csaba uj népe“ i:. versét adja elő. A kulturest után a Beregmegyei Kaszinó összes termeiben táncmulatság lesz. A tudományos kurzus résztvevői vasárnap, szeptember 15-én Ungvárra mennek át és az előadások az ungvári KMAE rendezésében ott folytatódnak a következő sorrendben: szeptember 15-én, vasárnap: Zapf László: 1. Szekfü Gyula és Széchenyi modern értelmezése. 2. Széchenyi és a Széchenyi Mozgalom Szeptember 16-án. hétfőn: Estók Gyula ügyvédjelölt (Ungvár): 1. A nacionalizmus története. 2. A nemzeti kérdés. 3. A nemzeti eszme gazdasági vonatkozásai. Szeptember 17-én, kedden: 1. Orbán László mérnök (Kassa): 1. Kisebbségi és világgazdasági helyzet. 2. A gazdasági újjáépül és kérdése. 3. Estók Gyula és Sípos István tanárjelölt (Lege- nyemihály): Főiskolás élet és kisebbségi kulturális organizáció. magyar színpadi irodalom régebbi, fémjelzett értékeivel is. Utalunk ezzel elsősorban a nagy magyar klasszikus drámákra, amilyen Az ember tragédiája, utalunk a magyar zenés játékokra, amilyen a János vitéz, — hogy csak á legkiemelkedőbbeket említs'ik, — melyeknek sosem volna szabad lekerülniük egy kisebbségi magyar színház műsoráról. Ezeknek a műsoron való tartása még üzleti szempontból sem megvetendő, mert bőven lehet kamatoztatni mindegyiket ifjúsági- és munkáselőadások formájában is. Minden elismerésünk Iván Sándor színigazgató munkájának, mely- lyel a legutolsó időkig, egyre nagyobb erőfeszítések árán, azon igyekezett, hogy — amennyire lehetséges, — megőrizze a szin- ház nívóját, de meg kell értenie végre azt is, hogy egy kisebbségi magyar színigazgatónak kötelességei is vannak, melyek elől nem lehet kitérnie. Neim lehet a színház műsorát állandóan csak a gyón gébib nél-gyö ngé'bb mai operettekre, a legjobb esetben a kevés kivétellel szintén gyöuge inai prózákra beállítani s egyáltalán nem venni tudomást arról, hogy a magyar színpadi irodalomnak mégis csak vannak maradandóbb, időtállóbb, értékesebb alkotásai is. A szezónkezdés napjaiban nagyon nyomatékosan h angsulyozzuk ezeket ismét és rajta leszünk, hogy a közvélemény teljes helyeslésével találkozó álláspontunk a színház müsorpolitikájában minden vonalon érvényesüljön. * A másik dolog, mellyel ugyanolyan nyomatékosan kívánunk foglalkozni, a jó előadások kérdése. A kassai színházban láttunk már nagyon jó, de láttunk nagyon gyönge előadásokat is, amelyek sehogyan sem szolgálták a színház érdekét. Különösen nem a mozi és a rádió egyre erősbödő konkurenciájának és az itteni magyar közönség egyre érezhetőbb leszegényedésének idejében. Ma csak a jó színház vonz, ma csak a jó színháznak van létjogosultsága. Még a mi kisebbségi körülményeink között is. Ennek a jó színháznak az egyedül helyes álláspontjára helyezkedve, kizárólag kisebbségi magyar színházaink érdekében, a jövőben még fokozottabb mértékben fogunk ügyelni arra, hogy a színház munkájában ne történhessenek kisiklások és pedig mind az egyes előadások, mint az általános müsorpolitika, mind a társulat belső fegyelme szempontjából. Ne törté ülhessenek olyan kisiklások, melyek egyidőre elriasztják a közönséget a színháztól. Tehát: jó színházat kérünk a kassai magyar színtársulattól is. S ennek a jó színháznak az elősegítéseként őrködni fogunk azon is, hogy minden egyes színész száz százalékosan teljesítse kötelességét a színházzal szemben, de a színigazgató is teljesítse kötelességét a színészeivel szemben. Mert jó munkát és fegyelmet csak olyan tagoktól lehet követelni, akik pontosan megkapják a színháztól minden járandóságukat. És végül szavunk lesz ahhoz is, ha a társulat egyik-másik tagja olyan dolgokra vetemedik, amelyek sehogyan sem méltóak egy kisebbségi magyar színészhez. Értjük ezen az egyes színészek részéről a múltban felmerült felijelentgeíési, valósága.;. denunciálási járványt, amely arra irányult, hogy valamelyik kollégájukat akár a hatóságok, akár egyéb illetékes testületek előtt koholt vádakkal „eltűrészeljék“. Nagyon jól ismerjük azok neveit is, akik a múltban előszeretettel nyúltak ezekhez az „eszközökhöz". Ilyen emberekkel szemben nem ismerünk a jövőben kíméletet és a neveik nyilvánosságra való bocsátásával a magyar közvélemény megérdemelt közmegvetésének súlyával fogjuk sújtani őket. * A fentebbiek .nagyon szükséges és időszerű előrebocsátásával a csütörtöki megnyitó előadásról, amely egyébként kitűnő alkalmat nyújtott a prózai együttes uj tagjainak á bemutatkozáshoz, egy-két kisebb zökkenőtől eltekintve elmondhatjuk, hogy tiszta, jó, szép előadás volt. Az együttes élén Szirmay Vil- mbs, a társulat uj bulffókomikusa haladt, aki a rábízott szerepből, erős, hatásos, művészi eszközökkel, a legtöbbet hozta ki és végig fő- erőssége maradt az előadásnak. Mellette jó színésznőnek ismertük meg Ács Rózsit, az uj komikát is, aki ugyancsak reális vonásokkal rajzolta meg szerepét, egy pesti hivatalnoklány figuráját. A többi szerepekben régi ismerőseink, K. Kolár Mária, Bálint György, Farkas Pál, Sárossi Mici, Ross József, Csep- reghy Emma, Komcz István és Lengyel István (rövid jelenete után nyílt színi tapsot kapott)' állottak nagyrészt teljesen kifogástalan alakításokkal a jó előadás szolgálatában és voltak egyforma részesei a sikernek. A darabot Se- reghy Andor rendezte s helyenként több tempót kellett volna adnia az előadásba. KELEMBÉRI SÁNDOR. (*) A Kazinczy-Társaság népszerű, tudományos előadásokat rendez. Kassáról jelentik: A Kassai Kazinczy-Táreaság az idei szezonban három sorozatban népszerű tudományos előadásokat rendez. Az első sorozat tárgya: Politikai, társadalmi és gazdasági élet a XIX. és XX. században. Az előadások ideje szeptemberben és októberben minden hétfőn esteli 247 —%8 óra között az egyesület saját helyiségében (Kovács-u. 10. sz. I. em.). Belépés díjtalan. Az első sorozat előadója: Gömöry János. Az első előadás szeptember 9-én lesz; ennek tárgya: A szabadelvű eszmék keletkezése és első elterjedésük. (*) A községi és közkönyvtárak figyelmébe. A Magyar Minerva kiadóhivatala (Pozsony, Kertész-ucca 1.) az őszi kulturális munka kezdetén azzal a kéréssel fordul a községi és közkönyvtárak vezetőihez, hogy a szloven- szkói és ruszinszJiói irók érvényesüléséért immár hat éve harcoló szépirodalmi és tudományos folyóiratot előfizetésükkel felkarolni szíveskedjenek. A kiadóhivatal kívánságra készséggel küld mutatványszámot, sőt kivételesen az ezévij szeptember—október—november-decemberi számokat is iugyen bocsátja megismerés céljából az érdekelt könyvtárak rendelkezésére. A kárpátaljai magyar akadémikusok őszi kulturhetet rendeznek Beregszászon és Ungvárott A kassai magyar színház szezonnyitó előadása v
