Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-01 / 200. (3752.) szám
6 raxgM-MAfitoft-HIKLflg 1935 szeptember 1, vasárnap. Mindegy-magyarok Irta: Incze Béla Az augusztusi nap arany fényében izzanak a földek. Mély porban surrognak lépteink s a hosszú •kapaszkodók ugyancsak segítenek a hőségnek snegizzasztani a vándort. A dombról széles, nagy völgy tárul elénk s ott, •ahol hosszú sorokban egymás mellett még állnak a •keresztek, olyanok a táblák, mintha ügyes takarások szépmustráju, díszes kelméi lennének. A tarlók felett kenyérszagot hordoz a friss szél s néha fiilünkbe zsongja a messzi cséplőgépek halk duruzsolását. A völgy teknőjében sötét füzfaszegély között kanyarog a kis folyó és itt is, ott is, fák zöldje közül templomtorony mutat az égre, házfalak sárgája vagy kékje, zsupfedelek barnája, villan fel s az 'utakon porba burkoltan aranyossziuü élettel megrakott szekerek vonulnak a falvak felé, messtze pedig a csendes, nyugalmas, mégis élettel teli táj •mögött, sötét színeikben állják útját a szemnek a Dargó és Milic magasra türenilett erdős tömegei. Ez itt a Tarca völgye, a következő dombról pedig az Ósva völgyébe látunk. Ugyanaz a kép, mint előbb, csak a Dargó került közelebb, amelynek tövében zord egyszerűséggel mered égnek az •ősi árpádkori őrtorony, a petöszinyei freskódiszes református templom tornya. Termékeny tára az életnek, apró falvak tömegének a két völgy. Emberi életet ringató hatalmas bölcsők, magyarokkal, szlovákokkal vegyes nép hazája. Görögkatolikús szlovák falu mellett református 'magyar község fekszik, de akadnak kálvinista szlovákok is, akiknek nevében még kisért a magyar •múlt, mert Juhász, Brugós, Török, Sálroái, Peres, Horváth a nevük. Ilyen neveket találtam a .'szekereken, melyek gazdáival szóba elegyedtem s úgy tudtam meg, hogy ők reformátusok, de magyarul már nem is tudnak. A uév az megmaradt, de a szlovák környezet lassan-lassan magába olvasztotta őket. Itt is, ott is szóba állok emberekkel, gyerekekkel és szavaik pusztulás képét festik elém, a fogyó magyarság képét. ....... Megállók az egyik falu bővizű forrású, cement- medencés itatója mellett, ahol most nagy az élénkség, mert estére hajlik az idő és egymásután hajlanak be a határban zugó cséplőgép mellől az élettől dagadó zsákokkal megrakott szekerek s a vontató állatok és gazdáik is isznak a hüs, tiszta vízből. Szóbaállok az emberekkel. Beszélgetek közülük férfiakkal, nőkkel, akik egymáshoz szlovákul szólanák, de a szekerek tábláin Miké, Kozma, Sípos nevek figyelmeztetnek magyar eredetükre és amilyen jól beszélnek szlovákul, ugyanolyan tiszta magyarsággal válaszolnak arra a kérdésemre, hogy mik is ők tulajdonképpen: magyarok-e vagy szlovákok? A felelet nevetés és vállrángatás: „magyarok is, szlovákok i»“. Megtudom tőlük, hogy a faluban csak református •magyar iskola van, de a magyar ifjúság már be van szervezve a szlovák ifjúsági egyesületbe, hogy a magyar gyerekek egymás között is leginkább szlovákul beszélnek és tényleg, megfigyelhettem az egymásközti beszélő gyerekek nyelve mindég szlovák. Megtudom, hogy a községnek nincs magyar könyvtára. Ami magyar könyv van a faluban, az már néhányszor végig zarándokolt minden magyar kezén, — azokat már menthetetlenül tönkre olvasták, igv hát most szlovák könyveket olvasnak a községi könyvtárból. Furcsa ez az egész nagyon, hiszen szlovák iskola nincs is a faluban, amiből arra kell következtetnünk, hogy akkor tán szlovák sincs, mig aztán meg nem értem a rejtélyt Van ebben a faluban szlovák, a lakosságnak körülbelül a fele az és tanköteles gyerek is van közöttük vagy nyolcvan, — csak nem járnak iskolába. Jövőre bejárnak majd a négy kilométerre fekvő teljesen magyar községbe, amelyben a szomszéd szlovák községek gyermekei számára kéttanerős szlovák iskola van az ugyancsak kéttanerős túlzsúfolt református magyar iskola niellett. A naponta kétszer megteendő négykilométert a szlovák iskolaügy illetékesei nem tartják soknak, azonban már sok a kétkilométer is, mikor a szomszédos község magyar gyerekeiről van szó, kiket szüleik a református magyar iskolába szeretnének járatni s az ő falujukban csak szlovák tannyelvű iskola van. így ez a föredékmagyarság, kis nyelvszigeteken összeverődött véreink, magyar iskola nélkül vagy magyar könyv és egyéb kulturbcfolyás nélkül rohamosan veszítik el magyar jellegüket. Itt is, ott is történtek ugyan kísérletek műkedvelő szintársulat, énekkar szervezésére, de külső támogatás hiányában elaludt a jószándék, belefáradlak a kezdeményezők a segítség nélkül maradt •munkába s mindig több igy a magyar, ki vállat vonva, nevetve mondja nemzetiségét firtató kérdésünkre, hogy „szlovák is, magyar is“. A nevükön nem nevezett falvak Kassa környékén a várostól 18—20 km. távolságban, elhagyatva, az idő mindent koptató%erejének kitetten, halványuló nemzeti öntudattal, magyar könyv és a többi magyar felé való kapcsolat nélkül azt az átmeneti alakot mutatják lakosaikban, amelyet az egyik nemzetiségi szférából a másik felé haladva tesz fel igy színeiben éppen változó nép. Keressük az okokat? Találunk persze társadalmi és gazdasági motívumokat is e folyamatban, de elsőrendű szerepet itt az elhagyatottság játszik. Szomorú séták ezek a magyar nevű „mindegy- •magyarok" között s ha’ gyönyörködöm izes, szép toagyar beszédjükben, elszomorít, hogy azt már- •már felejtik. Hazafelé tartva visszanézek az utolsó dombról a lenyugvó napban szelíden fénylő drága tájra, hol már csendesedik az aratás utáni gyűjtő szorgalom, <— elhallgat a cséplőgép és zúgása helyett, most az •estére élénkülő gyerekek játékos énekét hallom. Az ének nem magyar s vájjon, ha majd ők aratnak a most még kicsinyek, adnak-e majd kérdésemre legalább olyan választ, mint amilyet ma kapok, •hogy „magyar is, szlovák is“? H&cLoi'000 Katonatiszt koromban nyáron át szálláscei- nálás volt a beosztásom. Szép volt ez a vándorlás az országon keresztül: ma a földbirtokosnál ebédeltem, másnap a polgármesternél, vagy a bírónál. Ebiből az időiből való a következő két kis történet: ... Bármennyire is tűzött a déli nap a poros orezágutra, mindig a helység előtt várakoztam az ezredre, mert ágyút, tisztet, embert, lovat nekem kellett elszállásolnom. S aztán a tűző nap melegében előre a következő községbe, négy őrmesterrel, öt lóápolóval. Síkon, hegyen-völgyön át ügettem: néha leugrottam és begynek le lovam mellett szaladtam; ilyenkor a kutyám. Roll vezette a lovat gyeplőjénél fogva. Nekem könnyen ment negyven kilométert két-három óra alatt megtenni, — megszoktam; az őrmesterek meg a lóápolók azonban szinte elolvadtak. Megszom.jaztam én is; de csak ha a kerítéseken meg oszlopokon ott díszlett a fölirás: „Schiega ezredes — 5 ember — 8 ló“, fogtam neki az ivásnak. így esett meg egyszer, hogy egy horvát fészekben barátommal, Schapringer földbirtokossal és másokkal idogáltam; Sohapfinger külön azért jött a marschlineához. hogy engem üdvözöljön. A legnagyobb ékesszólással igyekezett rábeszélni, foglaljak helyet hintójábán, mert mindenáron ki akart vinni a birtokára; nem fogadhattam el a meghívását: másnapra vártam az ezredemet. Schapringer gyanította, hogy ellenkezni fogok és ezért hatalmas üvegben diópálinkát hozott magával hazulról. ízlett nekünk az ital, Schapringer — spiritus asper-ja; lassacskán egy hüvelykujjnyit engedélyeztem magamnak az öblös fiaskóból. Éjfél után eigy órakor „jó éjt“ kívántam és bármennyire tiltakozott is Schapringer, lefeküdni indultam. Egészen pontosan tudtam, merre van a szállásom: ugyanabban a fogadóban, a földszinten, a folyosón balra, két lépcsőn föl. Lenyomtam a kilincset, beléptem a szobába, levetkőztem, még a csizmámat is az ajtó elé állítottam. — bemásztam az ágyba és elaludtam. De mire fölébredtem, egy egészen ismeretién, gyönyörű teremben találtaim magam; mikor kinéztem az ablakon: ismeretlen tájra esett a tekintetem. Tegnap a kisváros fogadójában aludtam el, a városka a Szávánál terült el sik vidéken; most erdő és begy terült el előttem. Felöltöztem: az egyenruhám helyében cobollyal díszített. brokátöltönyt találtam; mellette régi görbe kardot, drágakövekkel kirakva. • Csöngettem: egy néger jelentkezett, a földig hajolt és torokhangon szólalt meg. Tisztában voltam; Schapringer tréfát üz velem. De vájjon hogyan kerültem ide? Hát, amikor tegnap este feküdni indultam, akkor nem menteim föl lépcsőn a szobámba, hanem föllhágtam az előállott hintó hágcsójára. A kilincs, amelyet lenyomtam, a hintó ajtaja volt; mikor a csizmámat az ajtó elé tettem, a London, augusztus 31. Az ember soha nem fog a Holdba repülni. Ez derül ki abból a rendkívüli jelentőségű felfedezésből, amelyet hosszú hónapok kísérletei után tett E. V. Appleton professzor, a híres fizikus, az angol országos rádiótársulat elnöke. Az érdekes felfedezésről a Daily Mail számol be. A felfedezés értelmében a Földet körülvevő atmoszférának van egy igen forró rétege is, amelynek létezéséről eddig semmit sem tudott a tudomány. E forró réteg felfedezése a legkiválóbb angol tudósok véleménye szerint a modern tudomány döntő jelentőségű eseménye. Abban a forró rétegben az ércek is megolvadnak és éppen ezért Appleton professzor felfedezése végleg eldönti, mégpedig tagadó értelemiben, azt a régi kérdést, vájjon az ember képes lesz-e olyan rakétát készíteni, mely őt a Földről a Holdba röpíti. A most felfedezett légréteg hőfoka oly magas, hogy semmi ismert anyag nem tud megbirkózni vele. Az Appleton-féle réteg áthatolhatatlan korlát a Föld és a tér többi része között. Appleton professzor felfedezését közölte a Royal Society tagjaival is s a legkiválóbb angol tudósok magukévá tették álláspontját. A titokzatos rétegnek, amely a Földet körülvevő forró kemencéhez hasonlítható, még egy rendkívül font,o6 jelentősége van. Appleton véleménye szerint ez a felfedezés egyszeriben véget vet mindazoknak a kutatásoknak, amelyek most az ultrarövidhullámoknak rádió céljaira való fölhasználására vonatkoznak. Szerinte bizonyos, hogy az atmoszféra nem válik egyre hidegebbé, mint ahogy eddig hitték, hanem igen meleggé válik, amint átabaladtunk az első hét mérföldön. Ezt a megállapítást azokra a számításokra alapítja, amelyeket a Föld felületétől 150 mérföld távolságra kibocsátott villamos hullámokkal végzett. 150 mérföldnél a. hullámok az úgynevezett ionoszférába ütköznek és-onnan visszaverődnek a Földre. Az angol tudós megállapítása szerint ezeknek a hullámoknak a viselkedése azt jelenti, hogy igen meleg rétegbe kerültek és elveszítették „életerejüket". Appleton azt is felfedezte, hogy ez a réteg télen valamivel alacsonyabb hőmérsékletű, mint nyáron. Úgy Appletonnak, mint a felfedezést ismerő többi tudósnak az a véleménye, hogy a for- ró réteg teljesen meghiúsítja a mikrohullámok felhasználását rádióközvetitésekre. — Évek óta tanulmányozzák a rádiótudomány legkiválóbb tudósai a mikrosugarakat. — jelentette ki egyik legkiválóbb angol rádiószakember — s azt remélték, hogy ugyanúgy fel tudják használni majd őket, a rádió céljára, mint most a nagyobb hosszúságú hullámokat. Appleton professzor felfedezése fejbevágta ezt az egész kutatómunkát, ő bebizonyította, hogy a mikrosugarakat sohasem lehet. használni a rádiózásban. A forró öv, mely a Földet körülveszi, megfosztja akcióképességüktöl a mikrohullámokat. A professzor felfedezése egyúttal azt is bizonyítja, hogy a Napnak és az időváltozásoknak felmérhetellen hatása van a rádióvételre. kocsis vette gondjába és jelentette a gazdájának: a hadnagy ur kényelembe helyezkedett a hintóbán ée jóízűen alszik a páirnákon. Schajpringernek igy mégis sikerült engem a birtokára elvinni... és csak ott ébredtem föl. . . , Belovár.tól a gyakorlatok lassanként! északra, a Dráva felé húzódtak; a csapatok egyre jobban összeszoirultaik; — ezer ember került egy majorba. Végül komppal átkeltünk a folyón és a Muraközbe jutottunk. Én előresiettem kvártélycsináló minőségemben AJsó- Domboru falu felé. — Különös gonddal végezze ma a munkáját, — szólt hozzám az ezredes. — Három napig maradunk ebben a faluban, az üteg kimerült és pihenésre van szüksége. Körülnéztem Alsó-Domboruban és egyenesen egy fürészmalom felé tartottam. A tulajdonost Zsolnaynaik hívták; viselje ő a teher legnagyobb részét. Zsolnay őszhaju magya.T ur volt. — Egyszerű a dolog, hadnagy ur, — mondta Zsolnay. — Az ezred három napig az én vendégem lesz. Ez mégi6 csak egy kicsit soknak tűnt föl előttem. — Tudatában van Zsolnay ur föladata nagyságának? Zsolnay a vállát vonogatt-a. — Örökségem ez, -— felelte. — 1848-ban, mikor Jellasits a horvátokkal Becs felé vonult, szüleim, akik, mint jómagam, magyarok voltak, kimondhatatlan szenvedés és nyomorúság közepette menekülésre kényszerültek. Édesanyám szive alatt hordott akkor engem; és minden könyörgése dacára sem talált hajlékot, ahol megszülhetett volna, — az országút árkában jöttem a világra. Anyám élete végéig sem tudott erről az élményéről megfeledkezni és halottas ágyánál meg kellett esküdnöm: minden idegent, bárki légyen is az és bármenynyien vannak Í6, fogadjak be házamba és kínáljam meg étellel, itallal... Nem kívánhatja tőlem, hadnagy ur, hogy az eskümet megszegjem. Biztosíthatom, Őrömmel látom valameny- nyiüket vendégemül; gazdag ember vagyok nem esik nehezemre. Három napig folyt a sütés-főzés Zsolnaynálí három napig húzta a cigány és ömlött a bor. A lovak hasig álltak a jóféle szénában, tönkre- zaba Ihattak magukat. ... A negyedik ,naip reggelén búcsút mondtunk ZsoLnaynak és folytattuk utunkat. Fordította RODA EDITU A presbiteri egyházak viSágkonf erenci áj a Podjebrady fürdőben Prága, augusztus 31. A presbiteri egyházak világ- szövetsége szeptember 4—9 között Podjebrady csehországi fürdőben világkonferenciát tart, amelyen a világ miniden tájáról mintegy hatvan külföldi delegátus vesz részt. A presbiteri egyházak Kálvin, a nagy genfi refomátor közvetlen vagy közvetett befolyása alatt létesültek. A történelmi országokban a cseh-morva testvérek egyháza ilyen s ez rendezi a szeptember elején tartandó kongresszust. A Lidové Noviny cikket szentel a kongresszusnak s résztvevői közti! kiemeli dr. William Curtis edin- bourghi egyetemi tanárt, dr. Macdonald Webster angol, du Marc Boegner és Clavier francia tanárokat és másokat, majd ezt irja: „Nem szabad el-v felejteni a magyar nagy református egyház számos képviselőjét, kiknek jelenléte talán emlékezetünkbe idézi, hogy a mi nemzetünk s a magyar nemzet között közös feladatok és kötelességek kapcsolatai voltai és vannak ée nemcsak harc és bizalmatlanság". Majd felsorolja a magyar kálviniznms Podjébradyban megjelenő kiküldötteit, dr. Boér A., dr. Viktor J. Ágoston, Makkai püspököt s a sz’o- vemszkói és ruszinszkói református egyház négyképviselőjét. Egyesitik a diákalapitványokat? Prága, augusztus 31. Egyes lapok már régebben fölvetették azt az eszmét., hogy az idők folyam mán valutakilengések s más események miatt elértéktelenedett diák tanulmányi alapítványokat és alapokat egyesíteni kellene s az egész alapítvány-ügyet centralizálnák. A nemzeti szocialista A-Zet értesülése szerint az állam kezelésében álló tanulmányi alapok és alapitványök egyesítése ősszel várható. Az alapok és alapítványok végösszegét 300 millió koronára becsülik. A prágai országos képviselőtestület a legközelebb a Straka-féle alapítvánnyal is foglalkozni fog, melynek értékét 60 millióra becsülik. Ehhez tartozik a Straka-akaidémiának nevezett diákotthon is. Gróf Straka kanonok elsősorban katolikus diákok számára, létesítette alapítványát s most arra a, szocialista diákintézmények is bejelentették igényükét. A tárgyalás tehát mindenképpen nehéz lesz. KSB.il Izzó lánqburok veszi körül a Földet? Appleton prelesszor szenzációs felfedezése ■■ Sohasem lehet a Holdba repü ni?
