Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-06 / 204. (3756.) szám
4 1935 szeptember 6, p6o6* ^pgasa,MAfi^ft-Hna>@ Húsz éve álmodik Riókéit a petróleumról Intimitások az angol „pénzügyi Lawrence ezredesiről ■■ Az arabon kívül tizenegy afrikai nyelvet beszél, bejárta az egész világot, szereti a rózsákat és a lovakat London, szeptember 5. Néhány nap alatt a világ érdeklődésének középpontjába került egy angol név, amelyet eddig még a beavatottak sem ismertek. A nagy világlapok londoni tudósítóihoz percenként érkeznek a sürgönyök, amelyek fantasztikusabbnál-fantaszti- kusaibb részleteket akarnak megtudni a titokzatos Riekett személyével kapcsolatban. A kérdésekre azonban nehéz felelni, mert Riekett nevét angol körökben is alig ismerik. A legtöbb angol lap Riekett elvált és mostani feleségével folytatott beszélgetéseket közli. Tagadhatatlan, hogy a Riekettröl megjelent cikkek között a legérdekesebb az, amit elvált felesége tett a titokzatos ,pénzügyi Lawrance ezredesiről. — Mig a felesége voltam, fogalmam sem volt az üzleteiről, — mondta. — Riekett iángész! Ne.m tudom, most mit csinál Abesszíniában. . Remélem, semmi olyat, ami a háború kitörését elősegítené. Különben egy szót sem szeretnék mondani, ami valamiképpen árthatna neki. Éppen a világháború vége előtt mentem hozzá feleségül. Akkor már nem szolgált, mert a háború alatt többször megsebesült. — Tíz évig éltünk együtt, három gyermekünk született, két ikerfiu, akik most 1'5 évesek és egy kislány, aki most 12 éves. Mikor elváltam Mr. Rickettől, a gyermekeket nekem ítélték. De volt férjem, aki mindig nagyszerű apa volt, imádja a gyermekeit és az év bizonyos részeit mindig együtt tölti velük. Most nemrég is nála voltak a gyerekek és karácsonykor megint hozzá fognak menni. — Két nappal azelőtt láttam volt férjemet, hogy elutazott Abesszíniába, de nem tudtam, hogy mi a célja utazásának. Saját gyermekeink és a többi gyermekek érdekében azt kívánom, hogy üzleti tárgyalásaiból ne származzék semmi kár az emberiségre. Riekett 70 éves anyósa egy kerti házban él London mellett. Ebben a háziban igen gyakran tett látogatást a fiatal Riekett. — Bár elváltak egymástól és Mr. Riekett másodszor is megnősült, — mondta a titokzatos angol üzletember volt anyósa, — a lányom és volt férje jóbarátságban maradtak. Mind a ketten rajongásig szeretik gyermekeiket. A lányom olyan büszke volt Riekett sikerére, hogy táviratiban gratulált neki. Én is nagy csodálója vagyok volt vejem tehetségének. A semmiből szerzett vagyont. A lányom a háború alatt találkozott vele. Akkor már katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították Rickettet, súlyos tüdőlövése miatt. A •lányom éppen akkor fejezte be tanulmányait a zeneakadémián. — Háborús esküvő volt, nagyon egyszerű. Egy évvel ezelőtt, mikor a leányomon komoly műtétet hajtottak végre, Mr. Riekett meglátogatta őt a kórházban. Most is hetenként meg szokta látogatni s mielőtt Abesszíniába utazott, csekkeket adott neki, hogy külföldi tartózkodása idején pénzhez juthasson. Riekett második felesége már elvált asz- szony volt, amikor a pénzemberrel házasságot kötött. Londoni üzleti körökben mit sem tudnak Riekettröl. Csak most ismerkedtek meg a nevével. Semmi tájékoztató könyviben vagy listában nem szerepel a neve. Riekett irodájában négy titkárnő dolgozik, egy szóval sem akarnak főn öklükről nyilatkozni, Az angol olajkirályok, Lord Bearsted, Sir Henry Deterding, Sir Edward Mountain és Sir Alwin Dickinson, sorra kijelentették, hogy a négussal kötött üzlete előtt sohasem hallottak Riekettröl. Beszél ellenben Riekettröl, „az olaj Lawrance ezredesének" egy londoni barátja. A következőket mondja: — F. W. Riekett hízásra hajló angol férfi, aki szereti a rózsákat, a lovakat és kedvenc A külföldiek fölösleges zaklatása nem emeli az idegenforgalmat Egy budapesti utas különös tapasztalatai a szobi határállomáson Érsekújvár, szeptember 5. (Saját tudósítónktól.) A P. M. H. legutóbbi vezércikke mutatott rá a csehszlovákiai idegenforgalom érdekeire és a hivatalos propaganda hiányaira. Az alábbi eset mintegy alátámasztásként mutatja, hogy a hatóságok egyes közegei mennyire nincsenek tisztában az idegenforgalom nagy érdekeivel és fölösleges zaklatásaikkal mennyire elriaszthatják az idegent az országból. Föltételezzük, hogy az ilyen eljárás homlokegyenest ellenkezik a vezető hatóságok intencióival, éppen ezért is szükségesnek látjuk, hogy a nyilvánosság elé hozzuk ezt az ügyet. Szeptember 2-án, hétfőn este tiz órakor futott be a budapesti gyorsvonat Pozsony felől Szob határállomásra. A csehszlovák vámtiszt, aki a vizsgálatot végezte, R. S. budapesti vállalati cégvezetőtől is megkérdezte, hogy mennyi pénzt visz magával. A cégvezető közölte, hogy 90 csehszlovák koronát, 80 pengőt s némi aprópénzt. A vámtiszt felszólította, hogy kövesse a vámhivatalba. A külföldi vendég, aki feleségével és tízéves kisfiával utazott hazafelé, készséggel követte a vámtisztet és előzékenyen segített, mikor az szigorú személyi motozást végzett rajta. A motozás negatív eredménnyel végződött és a vámtiszt ekkor újra összeszámolta a cégvezető pénztárcájában levő pénzt. Megállapította, hogy a bejelentett 80 pengőn kívül aprópénzben még 10 pengő és 12 fillér magyar pénz, azonkívül egy budapesti kisszakasz- tantusz volt a pénztárcában. A vámhivatalnok közölte a cégvezetővel, hogy a be nem jelentett 10 pengő 12 fillért és a kis- szakasz-tantuszt elkobozza. R. S. tiltakozott az eljárás ellen, meri — miután feleségével és kisfiával utazik — jogában lett volna nagyobb összeget is kivinni, mint a nála lévő 5—600 korona értékű csehszlovák és magyar pénz. A vám- tisztviselő ragaszkodott az elkobzáshoz. A következő óra- ELBESZÉLÉS Irta: Komáromi János Póy Jóska osztálytársunk ugyanis, aki oldalvást ült tőlem, tenyerét ellenzőnek homo- ritván a szája elé, szakadatlanul azt suttogta feléim: — Nyújtsad a szót, mert gyengén sziuperá- lok a mai anyagból!... Az Istenért, nyújtsad! A figyelmeztetésre Jóska pajtásunk ijedten húzta össze magát a padban, én pedig sóhajtottam olyan egyet, hogy bel elájult a mellem: ■— Tanár ur, kérem szépen, úgy volt az, hogy a legutóbbi szombat délután kocsin mentem le hozzájok. Saját kocsijukon, melyet a Bandika édesapja küldött be értein. Fölszedtem valami negyven koronát, minden eshetőségre készen. A szülői háznál — s ezt minden túlzás nélkül el lehet ismerni — úgy fogadtak az öregek, mintha már a vejük lettem volna s Bandika akkor először engedte meg, hogy kezet csókoljak neki nyilvánosan... Tanár ur, azzal a kézcsókkal kezdődött az én halálos boldogtalanságom... Ellend taruár ur hátradőlt a karosszékben s nagy részvéttel bólogatott maga elé. 1— Ez a kézcsók, amelytől körnnyb efulladt a Bandika kék szeme ... — A lírát hagyjuk, fiatal barátom, — akasztotta meg a tanár ur —, szorítkozzunk egyelőre a puszta tényekre! Béres ur, az ördög hordaná el magát: ne pislogjék mindig a pad alá! Otthon kellett volna bebiflázni a feladott leckét! Béres Benő felállt s mentségére makogni kezdett volna valamit, ámde a tanár ur intett neki, hogy üljön vissza a helyére s ne izetlenkedjen... Elszorult szívvel magyaráztam 'tovább: — Attól a pillanattól kezdve, amikor a kéz- í'sók tói kön ny ekben csiflhnl meg a Bandika urmne, tudtam mw7 mi a kötelescógejB.s,, Va.óora után a faluvégről fölrendeltem a vályogvetőket s mikor Bandika szolbájában kialudt a fény, s a kislány az ágyába tért, hogy mielőtt szépeket álmodna, előbb ébren álmodozzék el egy keveset, a romákkal odasompolyogtam az ablaka alá s intettem a mi- hasznáknak, hogy kezdhetik... És a füstösök anélkül, hogy kérdezték volna, melyiket húzzák, halk-szomoruan rákezdtek a leigíájdal- mr ribb dalocskára ... •— Hoigy szól az, fiatal barátom? — kérdezte mély buba süllyedve a professzor ur.----- így kezdődik, tanár ur, kérem szépen: „Nyáron vályogot vetek, — Télen hegedül- getek...“ Novák Dezső pajtásunk, a legszebbül angu nyolcadikos, az első padsorban önkéntelenül dúdolni kezdte a lesújtó kis dalt, Koponya pajtás viszont — ugyancsak akaratlanul — hozzátercelt az osztály ajtófelőli padsorából. Abban a gondolatban indulattól robbanva ugrott fel a tanár ur: — No vak ur meg Koponya azonn al mars óljának ki a tanteremből! Mégis csak komisz- ság ekkora neveletlenség! — s utánanyult az osztálykönyvnek. És mig Novák Dezső meg Koponya pajtás boldog felszabadulással indult kifelé, hogy megmenekültek az esetleges felelettől, Ellen d professzor ur a kanos csöndben — beírta nevüket az osztálykőnyvfbe. Most aztán mehettek! Ahogy lecsillapult volna a tanár ur, odakint élesen csapta el a felet a kollégiumi óra. Biztatón fordult felém: f— Hogy volt aztán, barátom? — Aztán, tanár ur, kérem szépen?.... Aztán az történt, hogy minden pénzemet elszórtam a teknővájók között... Reggel, amikor először találkoztam négyszemközt: Bandikéval, egy megfeledkezett pillanatában nyakam köré fonta liliomukét karját, a kedves, édesapja viszont bizalmas baráti körben a következő kijelentésre ragadtatta magát: „ilyen lump alakival nem vagyok hajlandó komolyan szóbaállni!" Ebéd után ezt besúgták nekem s délutáni félhárotnkor már pakkoltam is és kocsiba vágtam magamat,.. Tanár w, — fejeztem be halálos bánattal, — én a világ legboldogtalanabb nyolcadgimnazistája vagyok! Ijesztő csend támadt a nyolcadik osztályban. Ellend tanár ur tenyerébe temette a homlokát s nézett maga elé tehetetlenül. Mintha igen-igen el talált volna keseredni valami ok miatt. Mindenki feszülten figyelt reá, mi lesz most? A tanár ur fölnézett sokára. Fölnézett s bánkódva és szánakozással kérdezte: — És most mik a tervei, fiatal barátom? — Nem tudom, mit csináljak... Csak egyet tudok: hogy Andrea soha nem lesz a feleségem ... A tanár ur maga is búbaroskadt, tehát sokáig tünődöizött maga elé a katedrán. — Egyszer megszólalt még: — Fiatal barátom — sajnos —, nékem is azon a véleményen kell lennem, minekutána minden körülmény maga ellen játszik össze.... Hanem ugyanakkor felcsattant: 1— Mándy ur, ne fészkel ödjék, mert ha egyet mozdul még, Tanári-Szék elé viszem magát, az ördög hordaná el! Most pedig figyeljenek ide, mert nagy dolgokról van itt szó mindenképpen... Az egész nyolcadik osztály fölfigyelt. Ellend professzor ur először nézett maga elé, régi emlékeitől busitva s ahogy megmozdult egyszer és megreccsent alatta a karosz- szék, mintha huszonötéves emlékeiből révült volna magára. Beszélni kezdett később, de teljesen elváltozott hangon: — Kérem magukat, fiatal barátim, hogy amit most fognak hallani, arról ne nagyon beszéljenek kifelé. A dolgok ugyanis személyes vonatkozásnak... Visszafojtott lélekzettel ültünk a padban egytől-egyig, mellünkön összefont karral. A tanár ur pedig belefogott: — De egyszer el kell mondanom már valakinek! Mert azzal áltatom magamat, hogy utána meg fogok könnyebbedül talán... És ahogy beszélt, meg-megremegett a szórakozása; pisztrángra halászni. Most 47 éves. Craven Hunt kastélyának ura. Bergisihirében, ott dolgozik évek óta a B. 0. D. (British Oil Development) kiépítésén. A B. 0. D. kezdetiben, vagyis 1928-ban kis alakulás volt, mely a petróleumot tartalmazó területek felfedezését s a kihasználás finanszírozását tűzte ki céljául. — Riekett már közvetlenül a megalakulás -után, 1928-ban, nagy utazásokat tett az egész világon. Megjelent Indiában, a Sonde szigeteken, Mandzsúriában. 1932-ben hosszabb ideig tartózkodott Kis-Ázsiában. A következő évben aratta első nagy győzelmét: Feysal király eredetileg neki adta eS az összes iraki petróleumföldek koncesszióját. — Riekett már húsz éve álmodik a petróleumról. A petróleum nem hagyja nyugodni. Sohasem alszik naponta négy-öt óránál többet. Ha nincs -utón, vagy nem dolgozik az irodájában, rókára vadászik, pisztrángot halászik, rózsafáit oltja. Különös örömet talál abban, hogy fantasztikus keleti történeteket mesél két gyermekének. Az arabon kívül még 11 afrikai nyelvet beszél. Szlovák nyelven jegyzőkönyvet állított ki és mikor a cégvezető az általa nem értett szöveget nem akarta aláírni, a vámtiszt közölte vele, hogy ebben az esetben leszállittatja őt a vonatról és családjával együtt Pozsonyba kisérteti. A főtisztviselő Budapestre érkezése után azonnal jelentést tett az esetről a budapesti csehszlovák követségen, ahol a cégvezetőt arra kérték, hogy a megmagyarázhatatlannak látszó ügyben panaszát írásban terjessze be a követséghez. A panaszt azonnal illetékes helyre továbbítják és amennyiben a tényállás beigazolódik, úgy az elkobzott összeget visz- szatéritik és teljes elégtételt szolgáltatnak a budapesti cégvezetőnek, A budapesti követség készséges magatartása a legjobb benyomást keltette és remélhető, hogy az ügy gyors és tapintatos elintézése megfelelő orvoslást és elégtételt fog jelenteni. Ez esetben nemcsak az indokolatlanul meghurcolt külföldi vendég sérelméről van szó, hanem sérelem esett a csehszlovákiai vendégszereteten és az idegenforgalom érdekein is és ezt a sérelmet kell elsősorban jóvátenni. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk az ügy elintézését. — Mint tudják, Erdélyben töltettem ifjúságomat, mert ott születtem, a nagy hegyek egyik völgyében. Szintén matúra előtt álltam s magukhoz hasonló, kissé hevülékeny ember voltam, amikor tökéletesen megzavart egy tizenhatéves hajadon... De mit tehettünk volna? Magam szegény diáknak számítottam, a leányzót másnak szánták s ez oknál fogva kába ömámitás lett volna bárminő ter- vezgetés. Huszonöt esztendeje immár mindennek, azóta nagymama a kislány s talán két-három fehér szál is megcsillan a hajában ..... Elakadt a szava, mintha megindultsággal küszködött volna: — Liptá.k ur, ne mozogják, mert kilő- köm!... Tudják maguk is, hogy holdogan élek mai feleségemmel, de azért nem egyszer azon kapom magamat, hogy elnehezült kedéllyel nézem az Erdély felé ballagó felhőket ... Azt a régi kislányt nem tudom kivetni az eszemből... Felémpillantott: — Bocsássák meg, kérem, ezt a lds elérzé- kenyedést, de a fiatal barátom hasonló esete egészen fölkavart... — Tekintsék ezt bizalmas 'közlésnek, barátim s az óra hátralévő részét ezennel elengedem. Muszáj kis sétát tennem a kol- légiumkertben, hogy megszellőztessem némileg a fejemet. Vette a noteszt, fogta a kalapját s elhagyta az osztályt. De senki sem mozdult a padiból. Sem Béres Benő, sem Pőy Jóska, sem Lip- ták István, összefont karral ült mindenki a helyéin s gondolkozva nézett a földire. — Mindenkit szivenvágott az Ellend tanár nr szomorúsága. Csend -volt, csend az osztályban. Csak a napfény villogott odakint s csak egy gólya körözött a kék mennybolt alatt. Hosszan, igen hosszan, Atöó irányába. '* £Ság ti ■*»
