Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-06 / 204. (3756.) szám
Az első összecsapás után Optimizmus és pesszimizmus között hullámzik a genfi hangulat Csütörtö* fin a taníts nem tartott ülést - idén uiabb javaslatairól Ilofsi hajlandó tárgyalni - Abesszínia nem enged - A feuitsszátc mögött készül a koninromissium Az úbesszin-olasz konfliktus pőre a világpolitika előterében Döntét elölt Genfben (sp) Prága, szeptember 5. Aloisi báró szerda esti genfi bejelentése után nem hihetjük, hogy visszafelé nyitva áll ez ut Olaszország részére. Mussolini megbízottja rábízta a választást a népszövetségre : vagy a félvad Abesszíniát akarja tagjai sorában látni, vagy az olasz nagyhatalmat, mert a kettő együtt nem ülhet többé közös asztalhoz. A harcias olasz nyilatkozat ellenére a tanács első ülése nem mérgesítette el a helyzetet, ellenkezőleg, sok olyan történt benne, ami bizonyos kezdeti optimizmusra ad okot. Egyelőre a legfeltűnőbb, hogy egyetlen hatalom, sem mutatott közeledést az olasz állásponthoz, s Franciaország követe egyáltalán nem beszélt más hangon, mint Edén, aki viszont mérsékelt s a megegyezésnek utat nyitó stílusban nyilatkozott. Az olasz álláspontot tetemesen meggyengítette az ual-uali békéltető bizottság három nap előtti döntése, amelyben Politis és társai kimondják, hogy Abesszi- niát nem terheli felelősség a keletafrikai lavinát meginditó tavalyi határincidens miatt, úgy hogy Jéze tanár, a négus francia minisztere, leszögezhette a tanács asztalánál, hogy a konfliktus csiráját s az olasz fegyverkezés megindítóját sikerült tisztázni,, — mi, áz a jogcím tehát, amelynek alapján Olaszország folytátja harcias készülődéseit T A spanyol delegátus szintén Olaszország ellen fordult, s Aloisi egyedül maradt álláspontjával. Viszont minél inkább egyedül marad, annál veszedelmesebb a helyzet, annál inkább megcsökönyösödik, mint Japán vagy Németország példája igazolja a népszövetség történelmében. Ha mindenki ellene fordul, Olaszország kilép a népszövetségből, s mi lesz akkor ? Bizonyos, hogy Róma közeledne Berlinhez, felrúgná a stresai frontot, s a népszövetség vadonatúj palotájának kapuit a főtitkár ur akár bezárathatná. Sem Franciaország, sem Anglia nem engedheti eddig fajulni az eseményeket. Mindenáron kompromisszumot kell kötni, de hogy ? — Anglia páratlan diplomáciai készségét bizonyítja, hogy három nap alatt el tudta hárítani a legnagyobb veszedelmet, amely abesz- sziniai politikáját fenyegette: a Rickett-féle olajszerződés bombáját, amely alkalmasnak látszott bemocskolni Anglia békétmentő „tiszta kezét". A szerződés nem létezik többé, Anglia s London kérésére Amerika szépen megköszönte és visszautasította a koncessziókat, amelyeket a négus Rickett közvetítésével egyenesen rá akart kényszeríteni az angolszász birodalmakra, hogy igy befészkelje magát kegyükbe. E visszautasítás nemcsak visszabillentette Anglia presztízsét, hanem emelte is, mert most a helyzet szinte olyan, mintha Anglia óriási előnyöket, kincseket, petróleumot, drágaköveket utasított volna vissza (a természeti kincsek egyébként — ugylátszik — csak a négus fantáziájában léteznek), hogy tisztán s az egyéni érdek legkisebb mellékzöngéje nélkül védhesse a békét és a népszövetség békés alapelveit. E siker után Edén valóban büszkeségtől dagadó kebellel emelkedhetett szólásra s leszögezhette, hogy kormánya kizárólag a béke megmentése érdekében cselekszik, semmi másért. Ilyen körülmények között mi lehet a kibontakozás útja ? Olaszország taktikája átlátszó. Róma azt óhajtja, hogy a népszövetség átkozza ki Abessziniát s az erkölcsi jogitól megfosztott afrikai állam váljék szaGenf, szeptember 5. A népszövetségi tanács tegnap esti ülése iránt óriási érdeklődés mutatkozott. Talán még soha nem volt annyi újságíró Genfben, mint e háborút vagy békét jelentő tárgyalásnál, amely hivatott volt az olasz— abesszínia! konfliktus tisztázását megkezdeni. A délutáni órákban a tanács titkos ülést tartott, amelyen néhány formális ügyet intézett el. A zárt ülésen alig került szóba az olasz—abesszíniái konfliktus* ellenben a délután négy órakor kezdődő nyilvános ülésen ; az uj elnök, Argentína képviselője, azonnal Edén angol delegátusnak adta át a szót, hogy tegyen jelentést a párisi háromhatalmi konferencia eredményéről, Edén feszült csendben kezdte beszédét s a legőszintébben bevallotta, hogy Parisban nem sikerült eredményt elérni. Ismertette az angol és a francia kormány javaslatait, amelyeket az olaszoknak tett, s mindazokat a gazdasági és területi előnyöket, amelyekbe a hatalmak hajlandók voltak beleegyezni. A párisi javaslatok senkit sem sértettek, mert csak akkor valósulhattak volna meg, ha egyrészt Abesszínia, másrészt a népszövetség elfogadja őket. Sajnos, Olaszország eleve elutasította a tárgyalások bázisát, pedig Laval minden tekintetben az angol felfogást támogatta. Mindazonáltal Anglia és Franciaország újabb javaslatokat fog tenni Olaszországbad prédává, amellyel Olaszország azt teheti, amit akar. A népszövetség tágjai ször- nyüködve hárítják el maguktól az embertelen óhajt, s összeegyeztethetetlennek tartják a népszövetség alapelveivel. Mennyi képmutatás van magatartásukban ! Megfeledkeznek arról, hogy maga a népszövetség hasonló jogalapra épült annakidején, arra a nagy európai jogalapra, amely szerint a háborúért Németország felelős, s ezért a birodalmat nem illetik meg hasonló szabadságjogok, mint a többi európai államot. Minden, ami tizenöt évig a nemzetközi politikában történt, erre az „alapigazságra" támaszkodott. E jog alapján vált az antant szabad prédájává Németország a legújabb időkig. E jog alapján ismerte el a népszövetség 1934-ig, hogy a birodalomnak nem szabad fegyverkeznie, repülőgépet építenie, s ha mégis megteszi, a szövetségesek azonnal bevonulhatnak területére. Az egyenjogúságot csak legújabban harcolta ki Hitler, — de a birodalom esetében a népszövetségi hatalmak a német eljárást bélyegezték gyakran „szörnyűségnek", amikor erélyes módszerekkel szembeszállt a nagy európai kiát- kozással, mig Abesszínia esetében azt nevezik szörnyűségnek", ha egyesek Abegszimertetése után Edén a brit kormány nevében szenzációs nyilatkozatot tett, Anglia mindent el fog követni p konfliktus békés elintézésére. A háború után nagynehezen sikerült egy uj nemzetközi módszert kidolgozni a háborúk elhárítására. Ennek a módszernek komplexumába tartozik a Briand-Kellog-paktum, de főleg a népszövetség, melynek feladata, hogy közvetlen tárgyalásokkal óvja meg az emberiséget a háborútól. A népszövetség valamennyi tagjának kötelessége, hogy tudatában legyen az uj, s nagynehezen megteremtett módszer fontosságának s ne engedje megsemmisíteni azt. A világ közvéleménye a népszövetség pártján áll. A jelen püla- natban nem szabad behunyt szemmel elhaladni az igazság mellett, mert ha a népszövetség szemet huny a konfliktus fölött, a közvélemény elfordul Génitől és az institúció tekintélye egyszer s mindenkorra megtörik. A népszövetség és az európai rend uj koncepciójának bukása csapást jelentene a világra és beláthatatlanul veszedelmes bonyadalmakhoz vezetne. Éppen ezért mindent el kell követni a béke megmentésére. Olaszország és Anglia között nincsen politikai, vagy gazdasági konfliktus. Olaszország elismerte Anglia külön érdekeit Abesszíniában. Anglia csupán mint a népszövetség tagja szól bele a konfliktusba, mert kötelességének érzi, hogy lojálisán közreműködjék a konfliktus békés elintézésénél. nia kiátkozását követelik. Pedig Olaszország ugyanolyan jogi és erkölcsi köntösbe öltöztette Abesszínia „bűnösségét", mint annakidején Németország bűnösségét öltöztették. Analógiákkal nem sokra megyünk. Csak annyit látni belőlük, mennyire nehéz lesz Olaszország álláspontját leszerelni Genfben, mert Róma az erkölcsi igazság érzésében jelenik meg, s mélyen felháborodna, ha meggyőződését nem fogadnák el szentnek és sérthetetlennek. A Genfben összegyűlt diplomaták olyan feladat előtt állnak, mely párját ritkítja a világtörténelemben. Ha a világpolitika legkiválóbbjai megtalálják a helyzet kulcsát és kompromisszumot teremtenek, amelyet megelégedetten elfogad Abesszínia és elfogad Olaszország, akkor nemcsak a népszövetséget mentették meg. hanem igazoltak egy újfajta, áldásos politikai módszert, igazolták azokat az álmokat, amelyek a népek szövetségének formájában hathatós és csalhatatlan eszközt láttak az emberiség békéjének és nyugalmának biztosítására. s bíztak abban, hogy az emberi értelem és szolidaritás előbb-utóbb eltünteti a világból a történelem legtöbbet alkalmazott politikai módszerét, amely kizárólag a Laval helyesel Edennek Edén után Laval francia miniszterelnök rövid bejelentést tett. Véleménye szerint a konfliktust békésen elintézni nem lehetetlenség. A tanács gondos vizsgálat tárgyává teszi az olasz sérelmeket s igyekszik olyan megoldást teremteni, amely eleget tesz Olaszország jogos követeléseinek anélkül, hogy Abesszínia függetlenségét megsértené. Franciaország minden tekintetben csatlakozik Edén nyilatkozatához és ép úgy hü akar maradni a kollektív biztonság elvéhez, mint Anglia. Laval bízik abban, hogy a népszövetség kibírja a jelenlegi megpróbáltatást is, mint ahogy a múltban számtalanszor tanujelét adta életképességének. Aloisi engesi’elheíef'en Aloisi báró delegátus átadta a tanácsnak az olasz kormány memorandumát, amelyben azt akarja bebizonyítani, hogy Abesszíniával lehetetlen békésen tárgyalni és a keletafrikai problémát békésen megoldani. Az olasz delegátus vázolta az olasz—abessziniai viszony 50 éves történetét és rendkívül éles szavakkal elitélte az abessziniaiak magatartását, Olaszország nem bizhat többé Abesszíniában. Minden kísérlete csődöt mondott és Abesszínia megszegte minden ígéretét. Aktív politikát lehetetlen ezzel a barbár állammal folytatni. Abesszínia képtelen a fegyvereket tartotta alkalmasnak a népek közötti ellentétek elintézésére. Az abesszin—• olasz konfliktus békés és közmegelégedésre történő megoldása az ujrendszerü politika első mestermüve volna. Korszakot alkotó újdonság, mint a repülőgép vagy a rádió felfedezése. Oly merész dolog, annyira utópisztikus, hogy szinte nem tudunk hinni benne és alig bizhatunk a genfi diplomaták értelmében és ügyességében, mert emberfeletti ügy, amit magukra vállaltak. De ha mégis megtörténik, s — ismételjük —' közmegelégedésre sikerül a biztos háborút és beláthatatlan világbonyodalmakat jelentő olasz—abessziniai konfliktust a népszövetség eszközével békésen megoldani, akkor uj viíág kezdődik, s remélhetjük, hogy más ellentétek békés utón történő elintézése sem válik lehetetlenné. Ha nem sikerül, ott vagyunk, ahol voltunk huszonöt év előtt, a népszövetség újszerű módszere illúziónak bizonyul, szertefoszlik, és szomorúan tekinthetünk majd Afrika felé. ahol a haragos nemzetek fegyverei ismét összecsapnak, ugyanúgy, ugyanolyan sajnálatra méltóan, mint az elmúlt évezredekben bármikor. nak. A párisi konferencián történt események isHfV- Ma; Képes melléklet — Gmmekmelléfclet 16 oldal ára Ké 1*2° Tb gK I XIV. évf. 204 (3756) szám • Péntek • 1935 szept m >er 6 Előfizetési irt évente 300, félévre 150, negyed* . r. , Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 KC„ külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓÍ TnCLgVCLrsáí* alicel2, U. emelet • Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . ■ w ° Prága IIn Panská alice 12, ÜL emelet H képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. politikai napilap/ Q • • TELEFON* 303-11. ■gyes szám ára 1.20 KE* vasárnap 2.— Kl» 8ŰRGÖNYCIM HÍRLAP, PRflHfl
