Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-04 / 202. (3754.) szám
4 1935 szeptember 9, A Gyöngyösbokréta: a népszokások és a népszeretet újjászületése Dr. Porubszky képviselő nagyhatásu beszéde a lévai ünnepségen Léva, szeptember 3. (Saját tudósítónktól.) Légiit ólbibi számiunkban részletes tudósítást közöltünk a S'zlovenszkói Gyöngyösibokréta miniden várakozást felülmúló, nagysikerű lévai szerepléséről. A sportpályán tartott ünnepséget, mint közöltük, dr. Po- rubszky Géza nemzetgyűlési képviselő előadása vezette be, amelyet érdeme szerint ezúttal külön ismertetünk. — A Szlovenszkói Magyar Kulturegylet — kezdte fejtegetéseit a képviselő — ezt a nemes feladatot tűzte maga elé, hogy a magyar nép ismeretkörét bővítse, tudását mélyítse és így egyenlő rangúvá tegye más nemzetek népeivel. Ezzel kapcsolatosan a magyar nép anyagi boldogulását is elő akarja segíteni Szlovenszkón. A kulturegyesiilet másik célja az, hogy a népet gondolkodásmódban, felfogásban, érzületben, viseletben, szokásaiban, erkölcseiben,egy szóval: lélekben megőrizze annak, aminek született, magyarnak. „Szépségben minden más nemzetekéi felülmúlja“ — A tudás lehet, nemzetközi, de a nép jelleme mindig nemzeti marad. Már évszázadokkal ezelőtt mozgalom indult a legnagyobb európai nemzetek körében, amint azt a német, angol és francia irodalom is mutatja, hogy a méplélek kincseit kiássák a feledés homályából, összegyüjtsék és megőrizzék őket az utókor számára. A német Jákob Grimmtól a magyar Bartók-Kodályig hosszú vonal nyúlik el. Kivétel nélkül minden nemzet, feltárta a maga néprajzát, a folklórét, a népművészetet, a népszokást, a népdalt, mindazt, ami a népiélek teremtő erejéből született és magán viseli a néplélek faji színeit és virágait. A köztársaság nemzetei is megbecsülik a maguk népviseletét, miért szégyeljük akkor azt mi, magyarok? Szalay-Baróti, a kiváló magyar történetíró feljegyzi: „A magyar nemzeti viselet egyik kiváló nyilvánulása volt nemzeti szellemünknek. A külföldön is nagy elismerést vívott ki, például a 17. században élt Ortelius azt mondja róla, hogy szépségben minden más nemzetekét fölülmúlja". A Gyöngyösbokréta feladata Dr. Porubszky további fejtegetései szerint a közelmúlt időkben elhanyagolta a magyarság nemzeti viseletét és szokásait és a külföldi csak felületesen vagy rosszhiszemű .interpretációk alapján ismerhette meg a magyar nép jellemét és szokásait. A Gyöngyösbokréta feladata éppen az lesz, hogy a falu magyar szokásait, eredeti népviseletét színre hozza, eleven képben felvonultassa és így hamisítatlan formában tárja a magyarság és a külföldi érdeklődők elé a régi népszokásokat és népviseleteket, A tenézett népviselet — A nemzeti magyar népviselet elhanyagolásának egyik oka magában a népben van. A mi magyar népünk sok helyen mintha restelte, szégyellő volna a régi népviseletet. Parasztosnak tartotta és a városi divat hatása alatt kezdett kivetkőzni a régimódiból először, mint mondták „m€6teremberes“-re, majd később uras kosztümre. Sajnos, sokszor aztán kivetkőzött nemcsak a népies ruhából, hanem az erkölcsből is. Átvedlett nemcsak ruhában, hanem lélekben is. Léva városának boldogult költője, Kersék János egyik kis versében kedvetlenül látja, hogy a földműves legény még a régi divatban jár ugyan és nem szégyenli a tarisznyát a vállára vetni, a földműves leány azonban már „kinradzott". Kersék ezeket a vádoló szavakat adja a legény ajkára: „Lábadon selyemharisnya, Vállamon a bőr tarisznya. Messzibbre kerültünk mi egymástól: Mint a bőrtarisznyám selyemharisnyádtól." — Kém csoda, ha a régi nemzeti magyar viselet ilyenformán kezdett kimenni a divatból és a régi viselet az nri osztálynál csak parádés alkalmakkor jött elő a családi ereklyeként őrzött „diszmagyarban", a nemzeti népviselet pedig csak a magyar népszínművek előadásánál vagy szüreti mulatságok alkalmával szerepel, mint magyar különlegesség. — Egyszer egyik munkásommal beszéltem a kéméndi népviseletről. Az én értelmes magyarom azt mondja: szép viselet, de csak itthon! Miért? kérdezem. Hát, plébános ur, elmondom az ón esetemet. Mint szakaszvezető szolgáltam Győrött a katonáéknál. Egyik vasárnap eljön és meglátogat otthonról az asszony. Kimegyek eléje az állomásra. Várom. Megjött. Sétálunk befelé a városba, hát apránkint egész processziónyi népség gyülekezik mögénk az aszfalton és követnek állandóan, közben ilyen félhangosan tett megjegyzéssel: „Luca széke! Luca széke!" Akkor vette észre az emberem, hogy az ő felesége a kéméndi népviseletben csinálja ezt a nagy csődületet és kénytelen volt egy vendéglőbe menekülni asz- szonyostól a bámulók elől és ott késő estig meghúzódni — botrány elkerülése végett. Pedig a kéméndi népviselettel azonosítja a magyar művelődési történet a legrégibb, ősi magyar népviseletet. Ezt a népviseletet őrzi Garami völgyében 6 község: Kéménél, Bény, Bárt, Kőhidgyarmat, Kis- gyarmat és Garampáld. Mind a 6 község az Árpádok korából való. Az ujfaszu etes Azóta természetesen másképp Ítélik meg a vidéki népviseletet Győrött, Budapesten és a többi magyar városokban és falvakban, ahonnan majdnem hetenként jön a rádióközvetités a Gyöngyösbokréta előadásairól, ami azt jelenti, hogy a magyar nép nemzeti hagyományainak, népszokásainak, népviseletének felfedezése és megőrzése: nemzeti közkincset jelent. Jelentsen nemzeti kincset a mi számunkra is! Mert amelyik nép nemzeti hagyományait elveti, gyökértelen fa. A gyöngyösbokrétában felsorakozott magyar falvaink számára pedig a festőién szép népviseletükhöz való hűséges ragaszkodás jelentsen egyúttal egy másik hűséget is. Hűséget a régi romlatlan magyar erkölcshöz, hűséget a magyar fajhoz, hűséget az osztatlan magyar lélekhez ... Ne feledjük el, hogy a mi számunkra, akik ezt a gyöngyö6bokrétát végignézzük, van egy kötelező ruha, minden gyöngyös népviseletnél szebhi és ez az a ruha, amelyiket egyik nagy egyház- tanító így nevez: „vestis nuptiális est charitas.* A mennyegzős ruha a: szeretet. Az a felébaráti szeretet, amely nemcsak magáért él, hanem egyképpen dolgozik mások boldogulásáért is. Ily értelemben, hirdetem, hogy a legszebb Gyöngyösbokréta: a testvéri szeretett! * Itt említjük meg, hogy a vasárnapi lévai „Gyöö- gyöebokréta" ünnepségen a magyar nemzeti párt hölgyszakosztálya is több taggal képviseltette magát dr. Zatkalik Lajosaié, ügyvezető alelnöknő vezetésével. Egy milliárddal magasabb lesz az állam defidlíe a tavalyinál? Prága, szeptember 3. A kormánypárti szociáldemokrata Vecernik Práva Lid<u írja a föntközölt címek alatt: — Hogy az 1935. évi állami gazdálkodás deficittel zárul, abban senki nem kételkedett. Meglepő azonban, hogy a hiány a tavalyinál sokkal nagyobb lesz. Ezt mutatja az a kedvezőtlen tény, hogy 1935 első felében az adók sokkal kevesebbet hoztak, mint amennyit a költségvetés várt. Maga a pénzügyminisztérium is számol ezzel a közalkalmazottak szervezeteinek végrehajtó bizottsága által beterjesztett memorandumra adott válaszában, amelyben szószerint ez áll: — Az 1935. évben a kiadások magasabbak lesznek a bevételeknél. A katonai szolgálat 175 milliót követel meg. A kenyérakció 50 millió, a csendőrség létszámának emelése 66 millió, a pénzügyőrség széthelyezése 30 millió, a tanárok létszámának emelése 12 millió, a fizetésieszálli- tások enyhítése április 1-től 70 millió koronát vesz igénybe. Az 1935. évi állami gazdálkodás hiánya tehát mintegy egymilliárddal nagyobb lesz a tavalyinál. A katonai kiadások emellett tovább fognak emelkedni s az államadósságok pénzügyőrség széthelyezése 30 millió, a tanárok lóban nincs minek örülni. A parlamentre és a kormányra nehéz föladatok várnak, — fejezi be közlését a Vecernik Práva Lidu, Aki élefrekelfi a halottakat... Egy orosz tudós meglepő kísérletei Moszkva, szeptember 3. Brjuchomenko. az ismert tudós, a tizenötödik nemzetközi fiziológiai kongresszus külföldi résztvevői előtt bemutatta legújabb kísérletei eredményét, amelyeket állatokkal végzett. A tudós halott állatok vérkeringését indította meg újból az általa feltalált „autójektor" nevű készülék segítségével. Ez a készülék szivattyúból és vérmelegítőiből áll, amely utóbbi lehetővé teszi, hogy a vér hőmérsékletét és nyomását állandóan ugyanazon a fokon megtartják. Az autójek- tort oldatokkal töltik meg, amelyeket vérrel kevernek s e keveréket egy oxigéntartályon bocsátják keresztül. A tudós megölt egy narkotizált kutyát, majd kiszivattyúzta a vérét. A kutya tiz percig élettelen volt, mikor az auto- jektort az érbe kapcsolták és a halott kutya ereit ismét megtöltötték vérrel, öt perccel későbben a kutya szive gyengén dobogni kezdett, majd lassan megkezdődött a lélegzetvétel és a szem pupillái ismét reagáltak a világosságra. Végül is a kutya szabályosan lélegzett és hangokat adott. Az orosz tudós elmélete szerint a halálnak két fázisa van: egy nem végleges és egy végleges fázis. Ez az utóbbi a szövetek bomlásával kezdődik. Amig a szövetek nem indulnak bomlásnak, a halott szervezetet életre lehet hívni. A nem végleges és végleges halál közötti időtartam körülbelül 35—40 penc. Ez alatt az idő alatt lehetséges a mesterséges újraélesztés. Rövidesen fölállitamak egy kutató intézetet, amely széles keretekben fogja folytatni a tudós által megkezdett kísérleteket. Cgijérzé&emj f Elbeszélés ( 3 ) Edit, én bizonyára túlságosam egyszerű és naiv ember vagyok, de most már elmúltam huszonkilencéves és lényegében alig változhatok meg. Tudja meg, egyetlen, gyönyörű Edit, hogy sohasem mertem liften felmenni Magához, mikor a négyórai boldogságok elérkeztek. Úgy surrantam a kapu alá, mint egy tolvaj, akit üldöznek. Úgy rohantam fel a lépcsőn, három fokot ugorva, mintha az életemet kellene mentenem. Kérdezte mindig, miért érkezem olyan kifulladva? Ezért. Tudja meg, úgy ültem mindig Magánál, mint egy rabló. Most levegőt lopok, most cukrot lopok, most heveiét és párnát loipok, most asszonyt és szerelmet rabolok. Nem bírom tovább, Edit! Azt Írtam itt, hogy aligha változ- hatom meg. Hát nem is akarok megváltozni. Nem akarom, hogy teljesen elmerüljek ebben a boldogságban, nem akarom, hogy teljesen elveszítsem azt, amit... minek hívjam? Becsületnek, tisztességnek? Emberségnek? Tisztaságnak? Nem tudom, nem tudom, mi a neve, de néha azt hiszem, hogy csak férfi ismeri és nőnek valahogyan hiába is magyarázza az ember. De lehet, hogy ez már előítélet és képzelődés. Egyetlen szépségem, ragyogó asszonyom, én ima megszüntetem a szenvedésemet. Vacog a szám és reszket a kezem; tudom, hogy most megölök magamban valamit... valamit, ami talán a boldogság. De ha ez a boldogság, ha ennyi bűnnel, megh un vas zk od á ss a 1, rejtőzködéssel, megalkuvással, piszokkal, hazugsággal jáe, akkor nem kell ez a mosolygó titokj nem Irta: Földi Mihály kell ez a csuszó-mászó, megfoghatatlan rejtély, akkor ne.m kell a boldogság és én nem akarok boldog lenni! Nem kell boldognak lenni. Nem kell az izgalma, a bujósdija, a rettegése, a csillogása, a mámora. Helyette inkább a régi nyugalom kell, a csönd, a könyvek, a diákjaim szabad tekintete, a nappalaim munkája, az éjszakáim békéje. Valami láthatatlan egyenes vonal áll most helyre bennem, mikor búcsúzom Magától. Isten vele, boldogság! Isten vele, szépség, szerelem, nevetés és titok! Szeretem, de menekülök Magától. Most már messziről intek, itt tartom a szivemet és integetek vele: búcsút, szerelmet, boldogságot, minden szépet és jót kívánok... legyen mindig szép, legyen mindig mosolygós a szája, a szeme, a foga, nap süssön egyetlen barna fejére, csodálatosan nyugodt és biztos kezére, finom ujjaira, a külön imádott ideges és gőgös büvelyekujjára, szeresse a szerelmet, melynek birodalmában Maga a királynő és engedje meg, hogy úgy gondoljak Magára, mint mindig mosolygó, mindig nevető, mindig boldog királynő, akire minden férfi tiszta hódolattal úgy tekinthet fel, mint álmainak méltó megvalósulására... és bocsássa meg, hogy buta gyerekes érzékenységemet, az én kis szenvedéseimet ilyen fontosnak tartottam, fontosabbnak a boldogságnál. Bocsásson meg annak a szegény fiatalembernek, aki imádja: Károlynak Az asszony elolvasta a levelet és sokat sírt, A levél összegyűrődött és könnyel telt ■meg. Aztán zokogott, sikongott, sápadtam hadonászott, a fejét ütögette, habosfehér mellét, rózsaszínű testét verdeste. Az ágyba vetette magát és uigy érezte, hogy egy hétig nem kel fel. Két aszpirint és egy altatóport vett be, hasogatott a feje, lüktetett a bőre. Félhatkor kiugrott az ágyból, kapkodva öltözködött és különös gonddal szépítette arcát, mert elszomorították a fájdalom nyomai szeme és felfelé, puha gödör felé iveiő szája körül. Gépkocsiba ült és férjéhez sietett, az ügyvédi irodába. Bosszankodott, mert várnia kellett; Sándor még két ügyet tárgyalt. — Siess, fiam, — mondta urának, mikor aggódva és udvariassan kijött hozzá — olyan egyedül voltam... ne vacsorázzunk otthon, menjünk el valahová. NegyednyoLckor indultak. Edit a férjébe karolt és hozzásimult. — Mesélj, mi volt, — mondta az asszony és rádőlt. A férfi elmondott néhány érdekes ügyet és boldogan hajolt le az asszonyhoz, hogy megcsókolja. — Szeretsz? — kérdezte a férfi. Az asszony megszoritotta a karját és mosolygott, majd turibékoló hangon nevetett. A férfi boldognak érezte .magát; szerette felesé- gének ezt a turbékoló, nyugodt, biztos nevetését. Mikor már több mint egy óra hosszat sétáltak és arról tanácskoztak, hogy hova menjenek vacsorázni, azt kérdezte dr. Matkovits Sándor. — Mit van Károllyal? Az asszony megránditotta vállát. — Nem tudom, — mondta és elnézett a messzeségbe. Szemében forró és gyűlölködő fény lobbant. — Három napja nem hallottam róla, —- magyarázta Matkovits Sándor. — Csak nem beteg? Nem szokott ennyi ideig elmaradni. — Megüzente volna, ha beteg, — felelte nyugodt hangon az asszony. Csak ő vette észre, hogy össaeszoruf a torka, — Tudódj milyen érzékeny. Szereti, ha sajnálják. — Te, Edit! Lepjük meg. Vigyük el vacsorázni. Hadd szagoljon egy kis életet. Az asszony leibiggyesztette száját. — Nem tudom, okosan tesszük-e, ha eny- nyire törődünk vele, — mondta és lobogó szemét férje arcára borította. — Még azt hiheti, hogy mi erőltetjük a barátságot... — Ugyan, szivem, tudod, milyen szerény! Ha mi nem nézünk felé, sohasem mer jelentkezni. Ott savanyodik a könyvei közt. Tudod* hogy most könyvet ir? — Könyvet? Megálltak. Az asszony tekintete feketebarna lánggal a férfi homlokát sütötte. A tehetetlenség, a düh, a bosszú, a vágy most valóban máglyát vetett gömbölyű szemében. — Nem mondta neked? — csodálkozott á férfi. — Valami középkori szentről. Várj csak, hogy ás hívják... Ekkor már vonultak Károly lakása felé. Az asszony az uccán várt, dr. Matkovits Sándor felszaladt hozzá, öt perc múlva kettesben érkeztek. Károly mélyen meghajolt és várta az asszony kezét. A kemény, fehér, biztos kéz lassan kinyúlt felé; hüvelykujja különállón begörbült s a tenyér és föld felé hajolt. Morőczky Károly tanár gyorsan és mélyen a kézre bukott, megcsókolta és nézte a gőgös hüvelyket. Felemelkedett. Könnyes volt a szeme, kék, felhős, nagy szeme; sápadt száján bocsáuatkérő mosoly reszketett; fiatal, szőke arcában kérdés, panasz, szenvedés és boldogság kergetőzött. Az asszony megszoritotta kezét; hüvelykujjának körme a bőrébe vájt. Károly egy sóhajtást nyomott el és kérdőn mosolygott. Az asszony ekkor nevetett. — No, menjünk, gyerekek, — mondta dr. Matkovits Sándor — éhes vagyok már. Hát hol vacsorázunk? r - VÉGE. —
