Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-29 / 223. (3775.) szám
T>KAGAI7V\a&YARHIRIaAI> Í9ij Bxeptembcr 26, szombat. U SziDHÁZ-Kör^K/nnymA jCtóaí tényétek i&iy-miy nutyyoe vett mmmm tHúudfo> í&htGkd, & thcslct (ftfuiíQtjGM ét$ tóftituáttyű London, szeptember 27. Lamond Frigyes, a világhírű zongoraművész, Liszt Ferenc legnagyobb élő tanítványa és bizalmasa, Liszt Ferenc magyar voltáról a következőket mondotta egy magyar újságírónak: — Liszt már gyermekkorában elszakadt hazájától és minden nyelv, amelyet elsajátított, idegen nyelv volt számára, igy nemzetiségét nem lehet nyelvtudása alapján megítélni. Legtöbbet és legszívesebben franciául beszélt, de ebből még nem következik, hogy francia volt, ép- ugy, mint sűrű római tartózkodásai nem tették olasszá, sem weimari szereplései németté. Az egyetemes művészettörténetben Liszt mint a legnagyobb magyar zeneszerző fog örökké élni. Magyar vagy helyesebben magyaros zenei modort idegen szerzők is elsajátítottak, mint Haydn, Schubert vagy Brahms, de Liszt minden szerzeménye, minden ütem és hang, amely kezei alól kikerült, eredeti tősgyökeres és színtiszta magyar művészet. A rapszódiákat, az esztergomi misét, a Szent Erzsébet-legendát és Liszt számtalan egyéb szerzeményét csak százszázalékos magyar Írhatta. Miként Petőfi költeményeivel. Jókai regényeivel, Munkácsy festményeivel, úgy Liszt zenéjével örökítette meg korának magyar szellemi életét. Liszt zenéje hangokba sűrített magyarság. — De Liszt nemcsak szellemileg, hanem egész lényében, megjelenésében, cselekvésében és gondolkozásmódjában is jellegzetesen és ösztönösen izig-vérig magyar volt. Még késő öregkorában és papi ruhájában is a tősgyökeres magyar képét nyújtotta. Nemes vonásai, büszke fejtartása és mozdulatai hirdették, hogy büszke és tüzes keleti faj sarja, született nagyur és született művész, aki a zongoránál is úgy ült, mint király a trónján, vagy győztes hadvezér a paripáján. Egyéniségének delejes, szinte démoni varázsát, amelyet idegen környezete- oly rejtélyesnek talált, jórészt ezek a magyar vonásai adták: természetesen előkelő és udvarias modora, fejedelmi bőkezűsége, önzetlensége, nőkkel szemben tanúsított regényes lovagiassága és ellenállhatatlan, tüzes temperamentuma, amely művészetében is elsöpört minden korlátot. — Liszt, mint igazi magyar, nemcsak értelmezte, hanem a szó drámai értelmében el is játj szotta a zenedarabokat. Átszellemült arcának kifejezése, sőt kézmozdulatai is a belső hangulat tükre volt, de ez r.em volt nála mesterkélt, vagy szinészies póz, hanem a lelki átélés ösztönös megnyilvánulása. így csak olyan nemzet fia zenélhet, amelynél, mint a magyarnál, a zene a lélek természetes nyelve. Örök kár, hogy akkor még nem ismerték a mozgófényképet, mert az utókornak fogalma sem lehet arról, miként tudta Liszt belső zenei élményeit külsőleg tolmácsolni. Aki elég szerencsés volt, hogy Liszttől hallhatta a XIII. rapszódiát, az megtanulhatta, hogy mi az „magyarul zenélni'*. — Liszt élete is az örök magyar sors jelképe volt: önmagáról mindvégig megfeledkezve, legendás nagylelkűséggel és hősiességgel küzdött és vérzett idegen érdekekért és jutalma csak félreértés és hálátlanság volt, A zenetörténelem örökítette meg, hogy mit tett Wagnerért. Berliozért, Chopinért, Schumannért, mig kevésbé ismert pártfogoltjainak nevei kötetet tölthetnének meg. Mindig ifjú tehetségek után kutatott, zongorája roskadozott az uj kéziratok alatt, amelyeket a legszeretőbb gonddal játszott át páratlan művészetével. Valóban (itt Lamond kis gondolkozás után magyarul mondta a szót). „fáradhatatlan" volt. (A skót származású művész itt mosolyogva jegyezte meg, hogy még ő is tanult magyarul valamit Liszt mellett.) — Nagylelkűségének egyik megható példájára emlékezem — igy folytatta Lamond. — Egyszer legélesebb ellenfelének. Brahmsnak Pagani- ni-változatait játszottam előtte. Mikor befejeztem, Liszt elmélázva megszólalt: „Én is feldolgoztam ezt a Paganini-témát, de Brahms müve sokkal szebb és nagyszerűbb". — Egyszer Thoman István barátom eljátszotta az agg mester előtt Liszt nagyszerű A-dur zongorahangversenyét — igy fejezte be Lamond. — Liszt megindultan köszönte meg Thomannak, hogy olyan sok fáradtságot vett magának és olyan szépen kívülről tanulta be a „nehéz, nagy- igényű és hálátlan" darabot. Thoman és mi, jelenlevő többi tanítványai tiltakoztunk az önlekicsinylés ellen és lelkesen dicsőítettük Liszt zenéjét. Liszt azzal hárította el magától a ma- gasztalást: „Hagyjatok, gyermekeim: én várhatok". Ennek a tragikus önzetlenségnek a megrendítő képe harmonikusan illeszkedik az ezeréves magyar történelem^ arcképcsarnokába. Veris és Jakóby képkiállitása Kassán Kassa, szeptember 27. Nagyobb ellentétet] művészi felfogás és kivitel terén el sem lehet képzelni, mint amilyen elénk tárul Kassán a Keletszlovenszkói Muzeumben rendezett képkiállitáson, ahol Jaroslav Veris, Párásban élő cseh és Jakóby Gyula kassai festőművészek állították ki alkotásaikat. Veris munkái csupa finomságok, túlzott finomkodások, valami édeskés vegyületei a franciás és olaszos befolyásoknak. Elsőrangú érzéssel összeállított, mesterkélt szinhatások, melyek nem tévesztik el hatásukat a nézőkre. Jakóby képei ezzel szemben nehézkesek, majdnem azt merném mondani: darabosak. Tanítómestere az étet, melynek megfestésében nem talál semmi üdítő és változatos szint. Ezért képei igy együttesen túlságosan egyhangúak. Ezt az egyhangúságot növeli szociális felfogása és meggyőződése a dolgok mai folyásáról és ,a munkásosztály agyondolgoz- tatásáról. Minden képe panasz és vád a fennálló társadalmi rend ellen, melyre — sajnos — megvan minden joga és oka. Mintha megboldogult, zseniális Bauer Gusztáv örökébe akarna lépni annak kiváló rajztudása és komponáló eréjé nélkül. Igen: ez a rajztudás hiánya is igen értez- hető különbség Veris és Jakóby között. Veris határozott mestere a ceruzának, miig ezt Jakóbyról a legjobb akarat mellett sem tudjuk elmondani. Veris kitünően tud rajzolni, mig Jakóby ceruzája gyakran félreszalad és az elrajtolások sokasága képesztj el a nézőt.. A rajztudásnak ez a fogyatékossága leggyengébb oldala Jakóby festőmüvészeiének, J mintha ígéretes fejlődésében nem haladás, hanem visszaesés állott volna be. Ezt a tehetséges festőnket ki kellene küldeni külföldre, hogy tanuljon, hogy lásson, hogy összehasonlításokat tudjon tenni a maga és a többi festők művészi irányai és felfogása között. Igazán, nagy kár volna érte, ha egy kis város kis szempontjai és szűk látóköre között, minden tanulási és fejlődési lehetőség nélkül el- sekélyesednék. A rajztudás, formakészség és biztonság tekintetében ütközik ki a legélesebb különbség Veris és Jakóby között. Veris formaérzéke egyenesen meglepő. Különösen a női test szépségeit tudja vitathatatlanul ügyesen érzékeltetni. Érdekes, hogy a tiszta aktokat nem szereti, inkább csak a ruha, kendő, takaró alól kicsillogó mezítelenségeket keresi. Ezek a szépségek azonban többhelyütt túlságosan párfümősek, keresettek, lágyak, puhák, összeesők, mint maga a női test. Szívesen elnézük őket, gyönyörködünk is bennük, anélkül, hogy mélyebb lelki hatást gyakorolnának reánk. Minden vita nélkül tudomásul vesszük, hogy Veris asszonyai szépek, virulók, érdekesek és a szemre kellemes látványt nyújtanak. Ezzel a képeket el is felejtjük. Jakóbyban megvan a képesség arra, hogy alkotásaival megindítsa bennünk a gondolkodási és érzési folyamatot. Vagy helyeselnünk kell neki, vagy ellent kell mondanunk, de közönyösen el nem mehetünk képei mellett. És itt húzódik meg Jakóby művészetének egyik gyengéje, hogy nem tud meggyőző erejűvé válni, nem tud annyira lenyűgözővé válni, hogy nézeteit a közönségre rá tudná erőszakolni. Képei többek és értékesebbek, semhogy pusztán szórakoztatásra szolgáljanak, de kevesebbek és erőtlenebbek arra, hogy megragadjanak, hogy hatalmukba kerítsenek és hatásuk alá vonjanak bennünket. Ezt a hiányt pótolnia kell. Tovább-tanulással, technikájának fejlesztésével, látókörének kitágításával és művészi tárgyainak változatossá tételével. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy Jakóby képein az uralkodó vonás: a szenvedés. Képeiben nem a dolgozó, hanem az agyondolgoztatott munkás szenvedése ütközik ki, akit a sok baj és jaj teljesen deformált. Ezt a szenvedést tükrözi vissza önarcképe is, de legjobban kis Krisztus-feje, melyet a felfogás tisztasága miatt képei legsikerültebbjei közé sorolok. Veris képei között kiválóaknak keli nninő- sitenem tájképeit. Teljesen expresszionista izüek, de erősek, megállásra késztetők, önmagától értetődőek, nem erőszakoltak és tul- dolgozottak. Ezeket a festői kvalitásokat kell Jakóbynak legelső sorban megtanulnia és elsajátítania, akkor hiánytalanul fogja tudni magát, lelkét adni és hiánytalanul fogja tudni a közönséget, a közönség lelkét megfognia. Ezt a lelketfogő művészi lelket nem tudjuk Jakóby képeiben megtalálni. KELLER IMRE. (*) A komáromszentpéteri Gyöngyösbokréta szerepeltetésével nyitja meg a Toldy Kör az őszi évadot Pozsonyból jelentik: A Toldy Kör választmánya ezerdán este élénk érdeklődés jegyében állította öeeze őszi programját. Az ülésen dr. Jankóvics Marcell elnökölt ée a legközelebbi rendezésekről dr. Aixínger László ügyvezető álelnök és Tamás Lajos főjegyző tájékoztatta a tagokat. A gazdag programból kiemelkedik a komáromszentpéteri Gyöngyösbokréta szereplése október 13-án, vasárnap délelőtt a pozsonyi Vigadó nagytermében. A rendezést <lr. Jankovics Marcell elnök üdvözlő beszéde nyitja meg és ezután sor kerül az ötventagu komáromszentpéteri gárda szereplésére, akik Kossányi József ismert költő vezetésével jönnek Pozsonyba. A rendezés újszerű tartalma, a magyar falu művészetének, dalainak, táncainak bemutatása méltán kelt nagy érdeklődést a közönség körében. Az irodalmi esték sorozatát a délszlovenszkói est nyitja meg, amelyen Komárom és Érsekújvár környékének néhány jeles előadója mutatja be tudását és művészetét. Október folyamán ismét megkezdődnek e mesedélutánok a magyar iskolásgyermekek részére, amelyeknek tartalma kisebb jelenetek előadásával bővül. A kitűnő kirü műkedvelő szini- gárda előkészületei már folynak a legközelebbi előadásra. Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül1' cimü darabját tűzte műsorra a kör és a rendezéssel megbízta Moravekné Kovács Máriát, aki legutóbb az „Obsitos" előadását rendezte nagy sikerrel. A kör „Az ember tragédiájáénak bécsi előadására társas kirándulást, rendez az osztrák fővárosba. A további irodalmi és társadalmi rendezések programját is megállapította a választmány, s igy elhatározta, hogy Liszt Ferenc-emlékünnepet, jugoszláviai magyar estét, Gvóni Géza-ünnepet, rendez és a részletek kidolgozásával s az előkészítéssel több választmányi tagot bízott meg. Elhatározta a választmány, hogy résztveez a reprezentáns pozsonyi Magyar Báí megrendezésében, amelynek előkészületei még a múlt farsangban megkezdődtek, de technikai akadályok miatt el kellett halasztani a rendezést. Zsakay Ödön főpénztáros beszámolója után szervezeti ügyeket tárgyalt a választmány és különböző bizottságoknak megbízást adott a sokoldalú program megvalósítására és a kör belső életének további fejlesztésére, (*) Hubay Jenő „Az önző őriás"-ról. Bécsből jelentik: Hubay Jenő a Neues Wiener Journal munkatársának adott interjújában a következőket mondja: A „Karenin Anna" bécsi bemutatója bizonyára Magyarországon is élénk visszhangra talál és elő fogja mozdítani Ausztria és Magyar- ország között a művészi értékek kicserélését. Uj müvem, „Az önző óriás", amelynek szövegét Wilde meséje után Márkus László és Mohácsi Jenő írták s amely az őszi évad során kerül bemutatóra Budapesten, egyfelvonásos, szimfonikus mesejáték. Vannak önálló zenekari részei, pantomimjelenetei, táncrészei, láthatatlan kórusok és van benne melodramatikus jelenet is. A színpadi kép folyton változik. A szereplők közül az óriás és a gyermek beszélőszerep. A madár koloraturaszerep, a jégmadár basszusszerep. A táncos szereplők gyermekek, a tavasz tündérei és a tél szellemei. A cselekmény az óriás kertjében játszik és a játék két része között négy év telik el. — Jelenleg uj szimfónikus művön dolgozom, amelynek szövegét Romain Rol- land irta. Ez a mü a béke himnusza, magánénekre, karra és zenekarra. ápolják és őrizzék arcbőrük üdeségét. MÉG NEM KÉSŐ! Friss arcszin legbiztosabb jele a fiatalságnak. Egy nő lehet 40 éves vagy több is, de ha megőrzi arcbőre simaságát, hamvasságát, mindig fiatalnak fog látszani és vonzóerővel fog bírni. A gondos ápolás szépít! Használati utasítás: Esténként mossa arcát a LE TÓN szappan krémszerit habjával. E gyengéden ható krcmes habot hagyja orcán néhány másodpercig. Ltána öblítse le bn melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni. Fölerakat: 0. Engel, Bratlslava, Venturská 12 és Nlasarykovo 6 (*) Császár István „Hanyatló zászló alatt'* címmel történelmi regényt irt. Császár István pozsonyi újságíró és iró,' akinek 1929-ben jelent meg két könyve és azóta „A csácsi pusztán" cimü, Budapesten kiadott szindara.bja számos alkalommal került a magyar vidékeken előadásra, a napokban fejezte be „Hanyatló zászló alatt" cimü, 20 ívnyi terjedelmű, történelmi jellegű regényét. A szerző munkája első részében a régi Pozsonnyal foglalkozik. majd a cselekmény átmegy az első harctéri nagyobb eseményre. Sabác elfoglalására, majd a gorodok-satanovi lovassági harcra. Az osztrákmagyar hajóhad egyik vizalattjárókat kutató csoportjának munkája leírását Horthy Miklós vezénylő tengernagy otrantói áttörési tervének leírása követi a vállalkozás megindítása és közben a Szent István csatahajó drámai jelenetekben bővelkedő, tragikus elsüllyedése. Ezután kerül sorra az összeomlás Pozsonyban, a forradalom, a nemzeti tanács működése, a demarkációs vonal, kölcsönös tárgyalások, megnyilatkozások mindkét oldalon, majd á fosztogatások, a katonai raktárak kifosztása, a tüzérség dévényujfalusi visszavonulása, a kadétok harcai a Morvaihidon, Pozsony megszállása az olaszországi csehszlovák légio- nista ezred által, a csallóközi felkelősereg szétszóródása, a vidék megszállása Pozsonyból kiindulva (Csallóköz. MátyusföLd. Érsekújvár stb.), illetőleg 1919 első két havának mozgalmas eseményei. Továbbá: a magyar kisebbség társadalmi és egyéni küzdelmei, a kenyérkérdés, kulturális működés, majd nagy árvíz a Csallóközben. Mindezen eseményeket és megnyilvánulásokat a szerző ha- tározottvonalu és érdekfeszitő cselekmény keretében csoportosítja. A szerző saját kiadásában szándékozik e munkáját mielőbb megjelentetni. Tekintve, hogy a rendkívül terjedelmes munka nyomdai előállítása tetemes összeget igényel, a szerző felkéri mindazokat, akiknek szívügyük a nemzeti irodalom, hogy szíveskedjenek a könyv kiadását előjegyzésükkel, illetőleg előjegyzések szerzésével elősegíteni. Különösen tekintetbe jöhetnének a magyarság ügyét szivükön viselő magyar hölgyek, akiknek ily bekapcsolódása arról tenne tanúbizonyságot, hogy az itteni magyar Írók gyorsabb menetben és önálló keretben jelentethetnék meg müveiket, tehát az irodalmi önsegély ügye valósulhatna meg. Előjegyzések — lehetőleg mielőbb -— a szerző cimén (Császár István szerk., Bratislava-Pozsony, Ferenciek tere 7) eszközölhe- tők. A szerző készséggel bocsát megrendelőlapot rendelkezésre. Előjegyzésben a könyv ára példányonként 30 korona. (*) Rövid filmhirek. Beethoven és Bach zenéjét használták fel a, legújabb Schmitt-filnvhez, amelynek cime „Megtört szivek". A film főszerepeit Charles Boyer és Kútkénné Hepburn játsza. — A Bernhard Shaw „Pygmalion‘‘-ja. után készült hasonló cimü film főszerepeit Jenny Jugo és Gustav Gründgens játszák. — „Marika és Marokkó" a cime annak az uj Ufa-filmnek, amelyet Jacoby rendezett és amelynek női főszerepét Rökk Marika alakítja. — Korda Sándor a közeljövőben nemcsak Londonban fog rendezni, hanem Hollywoodban is. Mary Pickford uj filmjét rendezi Amerikában. — A „Boccaccio" uj filmváltozatát Georg Jacoby elkészítette Berlinben. — Erzsébet királyné a hőse egy uj filmnek, amelyet egy Páris melletti műteremben francia és német nyelven készítenek. — John Barrymore és Dolo- res Costello válópere befejeződött és a filmsztár rövidesen újra megnősül. - Emil Jannings most ünnepelte ötvenedik születésnapját és ez alkalommal nagy ünnepséget rendeztek tiszteletére és két legújabb filmjét vetítették