Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-29 / 223. (3775.) szám
'#J&XUÚU V ÍÁúkAk"HíkJiÁ& iába Mit *<*>muáö Budapest idegenforgalmáról beszél Szendy Károly, Budapest polgármestere Budapest, szeptember 27. Reggel nyolc órakor ő az első, aki a budapesti városháza patinás barokkpalotájába belép és ő az utolsó, aki este a hivatalából távozik. Szendy Károly polgármester valóban nemcsak első polgára a magyar székes- fővárosnak, hanem első szolgája is. Munkaereje és munkakedve szinte elképzelhetetlen. Valami belső tűz hajtja és űzi ezt a fáradhatatlan embert, akiben olthatlanul ég az alkotás vágya és akarata. Az ember, ha nézi és figyeli, amint dolgozik, tárgyal, intézkedik, akaratlanul hajlamossá válik elhinni, hogy Szendynél a nap nem huszonnégy, hanem negyvennyolc órából áll. Mozgékony, rugalmas, gyors elhatározásu, de mindent jól megfontoló egyéniség, aki pillanatok alatt appercipiálja a legbonyolultabb kérdést és habozás nélkül szabja meg a megoldás irányát. Minden ügyet — a legkisebbet éppúgy. mint a legnagyobbat — az utolsó részletig ismer. Róla is el lehet mondani, amit régente Bárczy Istvánról mondottak, hogy az ő tudta nélkül egy fűszál sem nőhet a Városházán. És amellett a rengeteg gond, j munka és felelősség mellett, amely vállaira nehezedik, mindenütt ott áll, ahová Budapest polgármesterét a reprezentatív kötelesség szólítja. Sőt még arra is talál időt. hogy színházat látogasson, hangversenyt hallgasson, vacsorákra menjen és barátai között elszórakozzék. Szendy Károly, hogy úgy mondjam, népszerűsítette a polgármesteri állást és saját személyét is azzal, hogy nagy és fényes pozíciójában egyszerű polgár tudott maradni. Mindent valahogyan olyan természetesen, magátólértetődően csinál, olyan közvetlenül, csöndesen, majdnem azt mondanám, szerényen, hogy az ember el se hinné, hogy parancsolni is tud. Pedig tud! Ellentmondást nem türően tud! Akaratának és elhatározásainak mindenkor és minden körülmények között érvényt tud szerezni. A tisztviselői kar és azok, akik régtől fogva ismerik és közel állanak hozzá, tudják ezt róla és — engedelmeskednek. Abban a problémarengetegben, amely ma Budapestet uralja, Szendy Károly polgármester expeditiv ereje — a motor és a politikai érdekek és világnézetek harcában az ő nagy nyugalma és biztossága a — fék. —• De meddig bírja a motor és a fék? —- kérdezem tőle, amikor ott ülök vele szemben és arra kérem, hogy az idegenforgalom kérdéséről nyilatkozzék. — Meddig lehet ezt a tempót bírni, amelyet Polgármester Ur mutat és diktál? — Én bírom! — mondja mosolyogva és kitárja két karját, szabadijára adva széles mellét. — Bírom, mert bírnom kell! Majd ha a gép úgy forog, amint azt én elképzeltem és amint akarom, ha minden csavar és minden kerék pontosan működik, — akkor jön majd a munka köny- nyebbik fele. Sohasem fogom szem elől téveszteni azonban, hogy a törvényhatóság egyhangú bizalmának vagyok a letéteményese ezen a helyen, amelyen állok és az a föladatom, hogy a mai nehéz és válságos időben erős kézzel, elszánt akarattal és meleg szívvel vezessem és irányítsam ennek a milliós városnak az ügyeit. Nekem meg kell felelnem ennek a bizalomnak! —< A sok probléma közül, amelyekről mi most itt eszmét cseréltünk, jelentőségénél és a külföld felé való hatásánál fogva is szinte láthatóan kiemelkedik az idegen- forgalom kérdése. Erről kérem Polgármester Ur szives nyilatkozatát. Egy pillanat nem sok, annyi sem telik bele és már hangzik is a válasz:-— Az idegenforgalom terén sok minden történt eddig, de még igen sok a tennivaló. Budapestet az utóbbi évek során — hála Istennek — mind több és több idegen keresi föl. Kezdünk divatba jönni. A Szent István-hét idei nagy sikere és a velszi herceg megtisztelő és bennünket nagy örömmel eltöltő látogatása azt bizonyítja, hogy a magyar főváros sok olyan kinccsel és látnivalóval rendelkezik, amelyhez hasonló más metropolisban nem található és amelyért érdemes Budapestre jönni. Teljesen tudatában vagyok annak az óriási jelentőségnek, amelyet a mi idegenforgalmi propagandánk jelent és készen állok arra, hogy ennek konzekvenciáját az idegenforgalom egész területén levonjam. Éppen ezért már intézkedtem is, hogy a propagandát kifelé, de befelé is szélesebb alapokra fektessük —■ Hogyan érti, Polgármester Ur, a ,,befelé" való propagandát? — Kérem, Budapest idegenforgalma újkeletű. Alig néhány éves. Ennek a városnak, amelyet — mondja a büszkeség egy nemével —- az Isten is arra teremtett, hogy mindenki jól érezze magát benne, arra van most szüksége, hogy kifejlődjék „idegenforgalmi ipara". Hogy ennek a fejlődése egészséges, szolid és megbízható alapokon nyugodjék, hogy itt minden idegen jól érezze magát, hogy az a tudat éljen benne, hogy ő itt szívesen látott vendég, — ennek a légkörnek a megteremtése az, amit én röviden „befelé" való propagandának nevezek. Másutt ez alatt a közönség „megnevelését" értenék. Nálunk azonban erre nincsen szükség. A budapesti közönség az idegennel szemben udvarias, előzékeny és szolgálatkész. Az idegenforgalom ügyével foglalkozó ügyosztálynak a föladata, hogy ezt a „befelé" való propagandát az én útmutatásomnak és az én irányításodnak megfelelően — vezesse. — Nem akarok a részletekbe belemélyedni — folytatta érdekes fejtegetését a polgármester —, mert hiszen a kérdés bele sem fér egy hírlapi nyilatkozat keretébe, de azt még szükségesnek tartom megjegyezni, hogy számolva az idegenforgalom emelkedésével, intézkedéseket tettem folyamatba, amelyek előmozdítják és megkönnyítik uj és modern szállodák keletkezését. Meg vagyok győződve, hogy ezeknek az intézkedéseknek hamarosan meg is lesz a hasznos következménye. — Az ittjárt idegenek — vetem közbe — nagy elismeréssel emlékeznek meg arról, hogy itt, Budapesten, igen sok ember beszél idegen nyelven. — Ez is éppen amellett bizonyít, amit az imént a budapesti közönségről mondottam. Magunkról tudjuk, milyen öröm tölt el bennünket, ha külföldön járva a Marencstn Zoltán: örtdst választéki Legolcsóbb árak> Pausz T., Kosice Üveg — porcellán ~~ villany csillárok! lllllllll!lllllllillllllilllllllllllllll|[l!llll!llllllllllllllin!IIIIHill!llll!lilll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lillllllllllllllllllllllllllllli!ll!ll!ll!l!H Modern képkeretezés, üvegezés iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 dlapítva 1833 ...........................................• ■■■■ ma gunk anyanyelvén beszélő emberrel hoz össze a véletlen. Ezt érzi az a francia, angol, olasz, német vagy szomszédos állambeli ember is, aki nálunk jár és saját anyanyelvén kap útbaigazítást. A nyelvtudás az idegenforgalom nézőpontjából a legfontosabb követelmények egyike. A magyar székesfőváros már régtől fogva tart fönn tisztviselői részére nyelv-tanfolyamokat. Én a magam részéről a legnagyobb súlyt vetem arra, hogy a főváros tisztviselői körében is az idegen nyelvek elsajátítása minél jobban terjedjen. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a tisztviselők a bennünket környező államok nyelvét is megtanulják. Ugyancsak ezt a célt szem előtt tartva tervezem azt is, hogy a főváros vezető tisztviselőit, különösen a nemzetközi kongresszusok kapcsán, külföldre küldj em. Persze elhatározásaimnak határt szab a főváros teherbíró képessége. — Különben pedig mindezeken a dolgokon túl csak az a fontos és mi minden rendelkezésünkre álló eszközzel csak arra törekszünk, hogy Budapest az idegenforgalom terén is azt a helyet foglalja el, amely őt szépségénél, kultúrájánál, fürdőinél és világraszóló gyógyforrásainál fogva a világ metropolisai között joggal megilleti. Én bizonyos vagyok benne, hogy ezt hamarosan el is érjük. Este kilenc órára jár az idő. amikor Szendy Károly polgármester szolbájából távozom. ő még marad. A titkár-kisasszony csak most, ebben a késői órában, kerül abba a helyzetbe, hogy az aláírandó aktákat eléje terjessze. Az aláírás pedig fontos dolog. Emberi sorsok, remények teljesedése, kenyér és munka fordulnak meg Budapest első polgárának és első szolgájának az aláírásán. ZÓLYOMI DEZSŐ. Uccai kalandok Személyes tapasztalat mindkettő. Vidám és derűs s én ma is, hetek múlva jobban mulatok rajtok, mint a vicclapok erőltetett anekdotáin. Az egyik pesti történet. Az Ullői-uton sietve haladtam, amikor is kissé bizonytalan, de illedelmes hangon megszólal valaki: — Kérem, a szoknya fel van feselve! Nem vetettem ügyet a figyelmeztetésre, hátha nem nekem szól! De alig mentem pár lépést, megszólal az előbbi hang, szinte szemrehányón: — Nagyságos asszony, kérem, a szoknyája fel van feselve! Megfordultam s egy bájos kis gimnazista zavartan piruló arcába pillantottam. — Köszönöm! — mondtam —, de nézze, fiam, ez most igy divat! Alig fordultam vissza, a társa fölényesen rászólt: — Te hülye! Hát nem tudod, hogy ez „slicc4*? A Paulának is ilyen van! — Igen, de azon gombok is vannak, ezen meg nem, ki a csuda ösmeri itt ki magát?! Magamban igazat adtam a pöttöm gavallérnak és azon tűnődtem, hogy legjobb lenne az összes slicceket — gombost és gombnélkülit — haladéktalanul bevarrni. Másik esetem hőse 8—9 éves kis lévai „srác*, aki hasonlókorú barátjával ott gombozott abbán a csendes uccában, ahol nekem is dolgom akadt Mikor elhaladtam mellettük, az elsőszámú csirkefogó megböki a másikat, rám mutat, és pergő nyelven igy szól: — Jafaj, defe nafagyofon kifi vafan pufudefe- rofozvafa! Mire én hidegvérrel és udvariasan igy feleltem: — Köföszöfönöföm! — Kivettem a kézitükrömet, konstatáltam, hogy igaza van, letöröltem a felesleget, elhatározván, hogy máskor a toaletttükröm előtt és nem a lépcsőházban fogom a szükséges szépítkezést elvégezni. Különben pedig megint rájöttem, mily jó dolog is az, ha az ember minél több nyelvet beszél. PÁPASZEM. ESTI TARLÓM Későre járt, az idő, mentem az őszi mezőrt. Esteledett: a fák árnyakká lettek s egy irtáshoz dűltek sötéten. Fáradt volt minden ... S az üres mezőn egy vadász ment az alkonyodon keresztül. Puskája vállán csüngött erőtlenül s csaknem gazdátlan. De megmozdult és le is szökött a vállról, hogy a vadász lekapta s a harsogó fogoly csapatra rálőtt. Néhány közülök őszülten esett a fölére, eggyáváivá az ősszel, a tarlóval, a. gazzal s a szarkalábbal. Leestek a földre, mint a fák lombja a fákról, mint a füst s a köd keveredik a szélbe s eltűnik nesztelen, kedvesen bánat és fájdalom nélkül, amint a szívből is kiszakad egyszer az, amit tavasszal és nyáron szertelenül és vágyakozásokkal szerettünk. S mentem lassan a tájon. A nap sápadt mosollyal ölelt meg. Meghatódtam. Most láttam csak, mennyire köd, pára, por és hamu az ember. S kis tűnő életem dalolt, fénylett, ciripelt, mint őszi sáskák a falcon. Többekkel egyszer nekem is el fog keUeni menni végleg, ősszel csomagolunk, költözködünk valahová... sehová tán. Erőtlen, kimerült vagyok: kis szikra a, homályban, Puskalövés leterít, visz, ragad magával a szélvész. Az ágyhoz kötöz egy kis nyirkos lehellet. S a tűz az alkonyodban felperzsel. Szürkül minden: rám. esik, s húz valami: siralom, töredelem, vezeklés. S érzem, hogy semmim sincs s magamra maradtam egy pusztán. Elfog a vágy: maradni, s bottal, köpenyben, szandálban nekimenni az éjnek. Menni teljesen idegenül, pénztelen, ismeretlen, siraUan. Rokonok nélkül, testvérek nélkül, barátok nélkül előre. S látni, mint olvad el lassan az ember, mint a gyertya, s nem marad utána más, mint egy fekete szörnyű nagy árnyék. A legfelső közigazgatási bíróság érdekes döntése Beregszász volt tisztiorvosa ügyében Beregszász, szeptember 27. (Saját tudósítónktól.) Dr. Csánk Béla volt beregszászi városi tiszti orvos régóta húzódó nyugdíjaztatási ügyében teljes elégtételt szolgáltatott most a régi, érdemes orvosnak a legfelső közigazgatási bíróság döntése. Dr. Csánk Béla 1902-ben lépett Beregszász város szolgálatába és hivatalát teljes megelégedéssel látta el. A háború alatt a járványok leküzdése körül szerzett érdemeiért a koronás hadi érdemkeresztet és a II. osztályú polgári érdemkeresztet kapta meg. Az államfordulat után is megmaradt a város szolgálatában,' majd 1923 elején, mikor az egészségügyi teendőket az állam vette át. ő is az állam szolgálatába került és ott működött 1929 március elsején bekövetkezett nyugdíjaztatásáig. Dr. Csán'k ekkor Beregszász várostól kérte elmaradt illetményeit, mert a városnál betöltött tisztségéből nem bocsátották el, a városnál nem nyugdíjazták, igy tehát a várossal szemben jogviszonya továbbra is érvényben maradt. Dr. Csánk igényét nem vették tudomásul a felügyeleti hatóságok, mig végül is a legfelső közigazgatási bíróság elé kerüii az ügy, mely most hozott határozatában kötelezte Beregszász várost az elmaradt szolgálati járandóság kifizetésére. Az indokolás szerint dr. Csánk Béla az állami szolgálat folytán nem vesztette el korábbi községi orvosi állását, tehát joggal követelheti szolgálati járandóságát, még pedig 1923. évig visszamenőleg, levonva az államtól kapott nyugdíj összegét. A városi képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén foglalkozott az üggyel, a tiszti orvost szeptember elsejével nyugdíjazta, ez időpontig elmaradt fizetését pedig 138.000 koronában állapította meg. Eme intézkedéssel egy érdemes tisztviselő ügye nyert végleges befejezést.
