Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-29 / 223. (3775.) szám
2 1935 szeptember 28, ásóinkat sek juttatták Litvániának, hanem a béke kellős közepén végrehajtott puccs. Képzeljük el, mit szólna a népszövetség, ha másutt akarna valaki puccsal idegen területet elfoglalni? Később Litvánia kötelessége lett volna, hogy betartsa a föltételeket, amelyeket a foglalást szépiteni akaró nagyhatalmak kényszeritettek rá és tiszteletben tartsa az országocska autonómiáját. A Me- mel-területen nemcsak németek laknak, de a százezer ott élő litván paraszt, amely egyébként teljesen különálló tájszólást beszél, az évszázadok alatt annyira beolvadt a német ■ kultúrába, mint az elzászi polgár a franciába s sziwel-lé- lekkel a birodalom pártján áll. Ezt bizonyítja, hogy huszonkét német képviselő mellett csak öt fitvánt választott * bét tv előtt népszavazást akart kierőszakolni a birodalomhoz való . visszacsatolás érdekében. A litvánok, látván a memeli nép politikai tendenciáit, elcsapták Schreibert, az alkotmányosan választott kormányzót s egy No- wa’kas nevű egyént küldtek ki, aki válogatott taffinériával látott hozzá a memeli helyzet megváltoztatásához. Ismerjük a politikai elnyomás modern eszközeit. Nowakas játékát úgy játszotta meg, hogy az Írott paragrafus tiszteletben tartassák s Litvánia bármikor hivatkozhassék arra, hogy „teljesiti kötelességeit**, de a való helyzet Litvánia céljait szolgálja. A memeli parlament például az alkotmánynak megfelelően ösz- szeült, de Nowakas ur nem engedte be a képviselőket, úgy hogy a ház .határozatképtelen volt s örökké el kellett napolni, A régi hivatalnokokat elcsapták s litvánokat hoztak helyükbe. Esterházy sürgős interpellációban léri a régi megyei nyugdíjasok illetményeinek végleges rendezését Prága, szeptember 27. A nehézsorsu köz- nyugdijasok sorában talán a legmostohább elbánásban részesülnek a szlovenszkói és ruszin- szkói volt megyei intézmények alkalmazottai, akiknek nyugdijjárulékát az országos képviselő- testület és az országos hivatal már többizben is méltányosan akarta rendezni, de erre vonatkozó határozata megfeneklett a fölöttes központi hivatalnál, amelynek jóváhagyása egyre késik. Állítólag több minisztérium hatásköri vitája okozza a késést, de ez a vita már évek óta tart s többszáz nyugdíjas és hozzátartozója kénytelen emiatt a legnagyobb nyomorral küzdeni. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a keresztényszocialista párt országos elnöke és | társai most sürgős interpellációt nyújtottak be a belügyminiszterhez, hogy végre is sürgős intézkedésre bírják az illetékes tényezőket e jobb sorsra érdemes nyugdíjasok érdekében. A sürgős interpelláció, amelyet 53 képviselő irt alá A tanterükéi párt importált hivei betöltötték minden állást, a bennszülötteknek felkopott az álla. Óriási pörökkel törték meg az autonómista mozgalmat. Az. állampolgárságokat megvonták. Ezrével telepítették a litvánokat a vidékre. A németek természetesen tiltakoztak, de panaszaikat nem vették figyelembe. A kaunasi kormány csak akkor kapott észbe, amikor néhány hét előtt megérkezett a memeli-alkotmányt garantáló nagyhatalmak rendkívül erélyes jegyzéke, azaz a hatalmak is elismerték, hogy Litvánia nem tartja be a nemzetközileg garantált alkotmányt. Nowakast elküldték, Kurkanskast nevezték ki helyébe, de ennek ellenére nem valószínű, hogy a 140.000 memeli polgár a szeptember 29-i választásokon szabadon nyilváníthatja akaratát. A választások eredményétől sok függ. Ha a német listák győznének, annak jele volna, hogy a (17) — A fegyelmezés nehéz dolog, — kezdte Dé- kány s aztán kedvasen mesélte. — Nekem volt egy osztályom egyszer, 1920-ban, hát azokkal .nem boldogultam. Másodosztályos tacskók voltak, fiuk, roppant kedves kölykök, de 19-ben a kommün alatt iratkoztak be a gimnáziumba, amikor nem törődött velük senki. Hát mondhatom. olyan fegyelmezetlen társaságról még nem, hallott a pedagógia világtörténelme. Először megpróbáltam velük szép szóval, a meggyőzés eszközeivel, giegvitattam velük, hogy miért szükséges a jó viselkedés óra alatt, be is látták, hogy igazam van, de azért folytatták a játékai- ,kat tovább, mint azelőtt. Akkor szekundákkal próbáltam rájuk ijeszteni. Fel sem vették. Megbuknak? Jó, megbuknak, hiszen akkor is játszhat az ember tovább. Végül azt kezdtem el, hogy Kitérdepeltettem őket. Na jó, ez igy ment két órán át, gondoltam, ez végre bevált, ez az eszköz, harmadszor megint bemegyek az osztályba, beírom az osztálykönyvet, felnézek, hát mit látok, öt gyerek künn térdepel a falnál. „Hát ti mit csináltok itt?“ „Kitérdepeltünk előre, tanár ur!" Mit tehettem? Fel kellett adnom a harcot, legyőztek. Történelmi erőkkel szemben, beláttam, gyenge az ember. A férfiak nevettek, tetszett nekik a történet. Knöpfler megemlékezett egy vidéki tanárról, akivel diákjai azt a tréfát követték el, hogy hurkot helyeztek el a katedrán s mikor a tanár felment a dobogóra, persze belelépett a hurokba, amit a fiuk abban a pillanatban meghúztak s igy a tanárt megkötözték. Ehhez képest már egész jámbor dolog volt, amit ők maguk csináltak diákkorukban, hogy verebet hoztak a szigorú tanár órájára s aztán az egész időt, a' veréb kergetésével töltötték el. Mérey figyelmeztetett, hogy néha a lányok tréfái sem ártatlanok. Emlékszik például, mikor egy tanárnőt telefonon találkára csaltak a lány- tanitványai, aztán a randevún a szemébe nevettek. A gyomorbajos KocJj is elmondott egy históriát; hogy neki volt gyerekkorában egy hallatlanul félszeg és kémikus tanár*- akit a szavajárásáról mindenki „Nemondja" tanár urnák hivott. Azzal egyszer a következő történt: Óra alatt egyszer kopogás hallatszott az ajtón, egy fiú, egy nyolcadikos diák, aki ép a pad szélén ült, kiugrott a pádból s a következő pillanatban az iskolai körözőkönyvvel jött vissza. „Nemond- ja" átveszi a körözőkönyvet, az osztály, mint ilyenkor szokás, feláll, s a tanár olvassa: „Nyomatékosan figyelmeztetem intézetünk ifjúságát, hogy egy tudatlan és nevetséges fráter, „Ne- mondja" ...“ Ekkor derült ki, hogy a köröz- vényt a gyerek hamisította. De a szerencsétlen „Nemondja** akkor már majdnem végig felolvasta az egészet. Szegény gyereket persze azonnal kicsapták. — „Szegény"? Te talán sajnálod? — szólt Knöpfler. Csakugyan! Koch maga is meghökkenve eszmék rá, hogy hiába lett igazgató belőle, a saját gyerekkori emlékeit nem értékelte át s még mindig inkább a csinytevő diákkal, mint az in- zultált tanárral érzett együtt, akár csak gyerekkorában. —• Isten éltesse, uraim! — emeli Knöpfler a poharát. Perényiről már teljesen megfeledkeztek, arcukról a sör és az adomák jó ize sugárzott. Legnagyobb sikere Mérey történetének volt. Diákkorában, — mesélte, miután egy újabb szelet sonkát elfogyasztott, — 1906-ban az iskolája jelen volt Kassán Rákóczi hamvainak hazahozatalánál. Egy tornateremben szállásolták el őket s este kilenckor az egyik tanár katalógust olvasott, hogy meggyőződjék róla, mindenki ott- van-e? Hát kitűnt, hogy három hetedikes, mind a három ismert nagy lókötő, hiányzik. No, mondta a tanár, várjuk meg őket. S vártunk rájuk tán tizenegyig. A teremben félig lecsavarták a lámpákat, mi ott hevertünk a forgácson s csak vártunk. Hát, mondom, úgy tizenegy tájban, lábujjhegyen, csendesen sompolyog befelé a három mák Virág. A tanár nem szólt egy szót sem, már ép le akarnak feküdni, abban a lüszem- ben, hogy senki sem vett észre semmit, akkor egyszerre rájuk rival az öreg. A petróleumlámpákat felcsavarják, őket odaállítják egymás mellé a fáihoz, mondhatom, sosem felejtem el! Fela következőket tartalmazza: Belügyminiszter Ur! Olyan anomáliára kell felhívnunk Miniszter Ur figyelmét, amelynek orvoslása nem tűr halasztást, mert számos magasabb korú nyugdíjas megélhetése és élete alkonyának nyugalma függ Miniszter Ur intézkedésétől. A szlovenszkói országos képviselőtestület 1930 október 30-án 68. szám alatt kelt határozatában kimondotta, hogy a kórházi és közúti alkalmazottaknak és nyugdíjasoknak járandóságait 1929 január 1-től kezdődő hatállyal az állami alkalmazottak részére fennálló szabályok szerint kell megállapítani és folyósítani,. Az országos hivatal ezt a határozatot 1931 junius 24-én 252.734-odd. 3-1931 szám alatt felterjesztette a belügyminisztériumba jóváhagyás végett. Amidőn a jóváhagyás egyre késett, az országos képviselőtestület 1934 szeptember 26-án kelt 267. számú határozatával megváltoztatta az előbb említett határozatát olyan értelemben, hogy a járandóságokat memeli nép az óriási nyomás ellenére Németország mellett foglalt állást és igazságtalannak érzi mai helyzetét. Mi történik akkor? A mi véleményünk nem az, hogy erőszakos tettekre kerül a sor és nem is szabad- ilyesmire gondolni. Nevetséges Göring vadászatát a me- meli-betörés előkészítésének tekinteni. De a me- melvidéki kelevény, amely máris a világérdeklődés középpontjába került, megmutatja, menynyire végzetes bonyodalmakhoz vezethet, ha valahol szálka van az igazság testében s ha valahol emberekkel akaratuk ellen bánnak. A rossz lelkiismeret aggodalmai eltúlozzák a következményeket. Ennek ellenére csekély 140.000 ember sorsa tényleg világot rengető eseménnyé válhat, ha a természetes jog arculcsapását jelenti és senki nem siet, hogy legitimen és békésen eltüntesse az ellentét csiráját. ültünk a helyünkön, úgy figyeltük a kihallgatást. Csillog a szeme, ahogy felidézi a régi emléket. — Hol voltak? — kérdezi tőlük a tanár. — Színházban, — felelik. — Mit játszottak a színházban? Úgy pergett ez a diskurzus, gyorsan, mintha betanulták volna. Az egyik jópipa véletlenül megnézett egy szinlapot, hát tudta, mit játszottak, mert persze, azt mondanom sem kell, hogy egyik sem a szinházban járt. — „Rákóczi harangjaiét. — Mondja el a tartalmát, — szólt oda a tanár a másikhoz. — Zugnak a harangok ... —r Folytassa, — szólt a harmadikra. — Zugnak a harangok ... — Ezt már hallottuk! Tovább! — Zugnak a harangok ... Mindenki nevet az irodában és Mérey befejezi: — Mi is a hasunkat fogtuk, ahogy elnéztük szegények vergődését, akik ki akarták találni egy darab meséjét, amelyet nem ismertek. Talán még máig is egyre zugatnák a harangokat, ha a tanár végét nem vetette volna a dolognak... Hármast kaptak magaviseletből. Hasznos (odnü Rontott gyomrod rendbehozza, Emésztésed szabályozza, Étvágyadat felfokozza, Rossz kedvedet elkobozza, — vizek királya, Okos ember, ki e vizet használja! Hipochonder, fáradtlelkii emberek! Gyomrotokra főleg jól ügyeljetek! „IGMÁNDI“-víz a beletek meghajtja, Gyomorbajos rossz kedvetek elhajtja! „IGMÁNDI“ a masiniszta, Ki a gyomrot igazítja! Akinek ritkán kell, - vehet kis üveggel. Forrás tulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS, Komárom. nem 1929 január 1-től, hanem 1933 január 1-től számítva kell megállapítani az állami tisztviselők részére fennálló szabályok szerint Az országos hivatal ezt a határozatát felterjesztette a belügyminisztériumnak, amely többszöri sürgetés ellenére sem intézte el ezt az ügyet, holott a felterjesztés óta már közel egy év telt el. Megszoktuk ugyan a közigazgatási apparátus nehézkességét és lassúságát, amely a kisebbségekhez tartozók állampolgársági ügyein kivül különösen a régi nyugdíjasok ügyeiben szokott kirívóan mutatkozni. Az előadott esetben a belügyminisztérium részéről tapasztalt késedelem annál kevésbbé menthető, mert olyan előrehaladott korú és minimális nyugdíjon tengődő, szegénysorsu, nagyobbrészt beteg nyugdíjasokról is van szó, akik évek hosszú során át a köznek teljesített szolgálatukért jutnának illetményeik megérdemelt rendezéséhez. Kérdezzük tehát Belügyminiszter Urat: 1. hajlandó-e haladéktalanul intézkedni ezen ügynek soronkivüli kedvező elintézése iránt, 2. hajlandó-e a több éves késedelmet okozó minisztériumi tisztviselőt felelősségre vonni és a késedelmes eljárás megtorlása iránt intézkedni. Kommunisták agyonlőtték Jugo- száviában Mackensen unokáját Belgrád, szeptember 27. Ottó Mackensen, a berlini egyetem hallgatója, tizennégy diáktársával Belgrádból tanulmányútra indult Jugoszlávián keresztül. Az Ószerbiában levő Pec község vásárterén egy autóbuszba akartak fölszállni, mikor kommunista diákok rájuk támadtak és „le a fasizmussal" kiáltással több lövést adtak le Mackensenre. A golyók a fiatalember gyomrába és kezébe hatoltak és Ottó Mackensen röviddel a kórházba való szállítása után belehalt sérüléseibe. A kommunisták a lövések után rothadt zöldséggel dobálták meg a német diákokat A támadókat letartóztatták és a jugoszláv hatóságok szigorú vizsgálatot indítottak az ügyben. — Elkobozták a „Kárpáti Magyar Gazdát**. Beregszászi tudósítónk távirati jelentése: ..A munkácsi rendőrség elkobozta- a „Kárpáti Magyar Gazdádnak, a magyar nemzeti párt kárpátaljai hetilapjának legutóbbi számát. Ekkor Koch nyilalást érzett a gyomrában. Eltorzult az arca, zsebébe nyúlt s egy kis doboz szódabikarbónát vett elő. Az urakat is "megkínálta. Mind vettek belőle, kivév. Knöpflert, akinek nem a gyomra, hanem a feje fájt, talán az öröm, talán a kihallgatás izgalmaitól. 9. A villásreggeli után, Knöpflerrel való megbeszélés alapján, abban állapodtak meg, hogy a kihallgatást Fürst Verával, a VII. b. osztályfőnökével folytatják. Ezúttal Knöpfler is bennmaradt az irodában, arra számítva, hogy esetleg fel kell frissíteni a tanú emlékezőtehetségét. Fürst egyidős volt Perényivel, még az egyetemről ismerték egymást, sokat foglalkozott pedagógiával és lélektannal s ami uj nevelési módszerről olvasott, — a modern tudomány iránti tiszteletétől vezetve, — mind szerette volna kipróbálni növendékein, szerencsére Knöpfler óvatossága csak a külön osztályfőnöki órákat engedélyezte. Általános emberbaráti elvei alapján, kollegialitásból, de személyes részvétből is szerette volna menteni Perényit, csak nem tudta, hogy fogjon hozzá. Bár tisztában volt Perényi hibáival, mégis, meggyőződése ellenére, dicsérni kezdte. Perényi kitűnő tanár, fejtegette. Az utóbbi időben több kellemetlensége volt ugyan s tudja, hogy egyesek szeretik őt ferde színben feltüntetni, ezt azonban Perényi nem érdemli meg. Képzettsége nem mindennapi, előadóképessége közismerten kiváló s aki látta az iskolai, kirándulásokon, milyen közvetlen módon tud elvegyülni a gyerekekkel, szinte maga is gyerekké válva... Mérey idegesen közbeszólt — Ha igy van, mivel magyarázza nagysád, Perényi kellemetlenségeit? — Az emberek rosszakarata és különböző véletlenek néha úgy játszanak össze, —r vélekedett Fürst, — hogy a bajok szinte összecsapnak egy-egy áldozat fölött. — Akkor, azt hiszem, — mondta gúnyosan Mérey —, a fegyelmi bizottságnak javaslatot kell tennie Perényi szenttéavatására.. Nem gondolják az urak?... Tudja, nagysád, én nemszeretem az áldozatokat. Életemben valahány emberrel csak találkoztam, aki arról panaszkodott, hogy üldözik, mindig rájöttem, hogy kellemetlen emberrel van dolgom cs az úgynevezett üldözőknek van*igazuk... (Folytatjuk.) Néró és aVII.b. Irta: Komlós Aladár — Regény —
